Már rég óta tervezem, hogy blogolni fogok, csak eddig halogattam. Hup trollkodós elfoglaltságaim nem tették lehetővé. De elég! Ennek vége!
Hát ez a nap is eljött, hogy eleget tegyek titkos rajongóim titkos vágyainak.
De nem fosom a szavakat feleslegesen. Tessék:
A tükör egy olyan szó, ami mindenkinek mást jelent. Mást a nőknek, mást a férfiaknak. Mást egy színésznek, mást egy fogorvosnak, és ugye mi informatikusok sem biztos, hogy az az eszköz jut eszünkbe, amibe minden reggel belenézünk, vagy nem merünk. Nekem például a RAID1 jut eszembe elsőnek. Annak az orvosnak, aki nap, mint nap vastagbéltükrözést csinál, biztos nem kellemes dolog jut eszébe ennek a szónak a hallatán.
Van bennem egy közös a seggdokikkal. Sajnos a tükörről október 2 óta nekem is csak másodiknak jut eszembe a RAID1.
Sét visszatérő gyerekkori rémálmom egyike valósult meg. Szerencsére a kevésbé kellemetlenebb. A gyomortükrözés talán kimarad az életemből, de a saját hülyeségemnek köszönhetően a vastagbéltükrözés már nem.
Történt ugyanis a nyáron egy társadalmi munka a településünkön, amely alól képviselőként nem lett volna szép kibújnom. Nekem jutott az a hálátlan feladat, hogy földet kellett talicskáznom és burogatni. Nem lett volna baj, ha nem öt órán keresztül csináltam volna úgy, hogy szinte sohasem talicskáztam púposra rakott talicskával. Estére már éreztem, hogy baj van…
Másnap fel is hívtam a seggdokimat, mert nekem ilyen is van, egy további blogomban majd arról is írok, ha lesz rá igény, akkor elég valószínű, ha nem lesz rá, akkor meg egészen biztos.
Az asszisztens nő tájékoztatott, hogy szabadságon van a doktor úr. Hát persze, hiszen nyáron, pláne júliusban elég nagy eséllyel megy az ember szabadságra.
Szóval várnom kellett egy hetet, mert nem voltam hajlandó máshoz elmenni. Én ragaszkodó típus vagyok. Nekem ez a doki bevált, más nem nyúlhat a valogamhoz. Meg ne is nézegesse. A nézegetést is legfeljebb imádott húgomnak engedélyezem, aki úgy kb a gyerekkorom 70%-át megkeserítette.
Szóval eljött az a bizonyos nap, én még ennyire nem vártam mindenki sajnált. Nem is értettem miért. Az aranyérműtét egyáltalán nem nagy dolog, az cseppet sem zavar, ha más matat benne EGÉSZSÉGÜGYI CÉLLAL!!!, minden egyéb jellegű matatást elítélek.
Már nagyon vártam ezt a napot, hogy megszűnjön az a kellemetlen viszketés, amit több, mint egy hétig el kellett viselnem.
A műtét nem tartott egy percig sem.
Ágyra térdelés, pucsítás, gyatya picit le – nyilván nem a golyóimat akarta nézegetni .
Volt egy gyors sterilizálás, az kellemetlen volt, mert a kurva életbe, pont akkor rött rám a fingás, hát mikor máskor? Egész három órán át, amit a váróban töltöttem nem kellett bassza meg, de azért is visszatartottam. Igen ám, de a sterilizálás miatt a doki valami fertőtlenítőszeres kendős lófaszt feldugott és forgatta, ami nem lett volna annyira kellemetlen, ha nem azon lettem volna minden igyekezetemmel, hogy visszatartsam a bélgázt. Dolgoztak rendesen a záróizmok. Annyira, hogy amikor a doki kihúzta a cuccot úgy éreztem, mintha szardarab jött volna ki blőlem. De szerencsére az nem. Ez után jött egy szuri az ánuszrózsába. Meglepetésemre nem volt rossz, ezt azért mondom, mert volt már 6 évvel ezelőtt valogműtétem és ott nagyon rossz volt az injekció.
Az érzéstelenítés azonnal hatott és el sem számoltam tízig, már ki is volt sütve a cucc. Öltözhettem is.
Na mondom végre túl vagyok a herce-hurcán. Aha. A lófaszt!
Két dolgot közölt a doki. Menjek haza és üljek a seggemen legalább egy órát. Most ülni kell rajt, ha jót akarok.
Kettő. Sajnos már levitték a korhatárt. Nem negyven, hanem harminc év felett elküldenek minden aranyerest vastagbéltükrözésre. Na akkor hirtelen elmúlott a fingási ingerem, visszasomfordált a vastagbél elején lévő odújába.
Mondtam a dokinak, el megy ám tükrözésre a Szűz Mária.
Nem a Szűz Mária, hanem maga – felelte nevetve a doki.
Magyarázhattam neki, hogy a talicskázás miatti erőlködés miatt van, akkor is elküld, mert ezt kell tennie. De jelentkezzek be minél előtt, mert már biztos nem kapok időpontot szeptember előtt.
Aztán kaptam a leleten kívül egy fecnit, amit a gyári dolgozók műveleti utasításnak, mi informatikusok meg handbooknak hívunk.
Minden le volt benne írva. Hova jelentkezzek be, mit kell tennem a tükrözés előtt, mit ehetet és mit nem három nappal és egy nappal előtte, milyen fosatót vegyek stb.
Másnap reggel megpróbáltam időpontot egyeztetni, aztán naponta többször is sikertelenül. Így ment ez két hétig. Sajnos ott is szabadságolások voltak, amibe csak azért csúsztam bele, mert a dokim szabadságolása miatt csúsztam egy hete. Így emiatt meg három hét jött össze. Így a leghamarabbi időpontot október 2-ra kaptam.
A vizsgálat előtti nap fantasztikus volt. Nem elég, hogy nem ehettem semmit, meg kellett innom reggel egy-másfél órán belül 3 liter vízben feloldott fosatót, este még egyet, és napközben is sokat kellett innom, úgy, hogy nem szoktam meg inni napi két liter folyadéknál többet.
Sört ihattam, de valahogy nem esett jól éhesen, tele folyadékkal a gyomromban. Mondhatni egész nap feszült a hasam a sok folyadéktól. Este olyan undorral ittam a sört, attól féltem visszajön.
Másnap fél délre volt időpontom. Előtte három órával már folyadékot sem ihattam.
Vittem magammal kísérőt (nem italt, élő, húsvér embert, aki nem járult hozzá, hogy korra nemre ráutaló célzással közzé tegyem – komolyan veszem a GDPR-t :D) a biztonság kedvéért, mert szeretem magamat duplán bebiztosítani. Úgy készültem, hogy bódítás nem lesz, de ha mégis valami gebasz van, ne kínlódjak.
A bódítás mentes vizsgálat mellett azért döntöttem, mert egy jó barátom és egy haverom sem kér és simán kibírták. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy a barátom egy terminator, a haver meg halál laza. Ide pedig az kellett. Hogy el tudj lazulni. Szóval nem kértem, de megbántam.
És eljött az idő. Jött az asszisztens, fáradjak be. Adott egy zöld gatyát, amin hátul volt egy lik, azt kellett felvennem. Ing maradhatott. Doktor úr (ránézésre ötvenen túl) üdvözölt és leültetett, hogy beszélgessünk. A szokásos rutin. Szedek-e valamit, családban volt-e vastagbélpanaszos, nem vagyok-e terhes stb. Ja és megkérdezte nem tudom miért voltam-e katona. Rávágtam, hogy nem. Mondta is, hogy látszik. Nem tudom miből vette nincs eltunyult dagadt testem, amióta másfél éve lefogytam és kardiózok. De mindegy valahogy nem érdekelt annyira miből gondolta csak álljunk neki hadd legyek túl ezen a fasz vizsgálaton.
Mondták feküdjek a bal oldalamra. Nem adnak bódítót, de ha meggondolom, beadják és azonnal hat.
Lefeküdtem, a nővér mondta az elején kicsit kellemetlen lesz. Magamban megkérdeztem: Biztos az eleje lesz kellemetlen? Nem hinném. Nekem lett igazam. A végbél résszel semmi baj. Mivel szarni sem rossz, sőt szarni jó, miért lenne a végbél izgatás rossz. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok homokos – egyébként a felcsatolható műpéniszt sem a lesziboszik veszik a legtöbben, hanem hetero párok – de erről nyithatnánk külön vitát. Mitől buzi a buzi, hogy szereti seggbe, vagy mert azonos neművel szereti. Szerintem a férfiak többsége próbálta már nővel az anális behatolást, na és akkor a kérdés. Mi a különbség a női popsi és a férfi fenék között. A szőrzeten kívül szinte semmi.
De térjünk vissza a vizsgálatra. Mintha egy vízisikló mászott volna fel, olyan hideg és nedves volt a cső. Egész tűrhető volt amíg el nem jött az első kanyar. Na onnantól nagyon nem volt fasza. A problémát az tetézte, hogy nem lassan, óvatosan tolták fel, de nem ám! Ráadásul forgatták és húzták visszafelé is, mint mikor a dunsztos üveget kefével sikálják. Szóval faszán rágörcsöltem, attól még rosszabb lett a helyzet. Különféle hangokat kezdtem utánozni. A doki mondta feküdjek inkább háttal. Úgy még rosszabb lett. Fogtam a hasam és vártam mikor nyílik fel, mikor törik elő belőle egy Xenomorph (alien).
Na ekkor megkérdeztem még mennyi idő van hátra. Negyed óra. A doki meglátta a döbbent arcomat és mondta, na akkor mégis beadják a bódítót.
Gyerekek! Azt a kurva! Hogy mekkora barom vagyok! Hát ha én ezt tudom, minden héten megyek tükrözésre, ilyen jó anyag még nem volt bennem. Vénásan adták. Orron át szívást nem szeretem, mert mindig letüdőzöm. Egyszer majdnem megfulladtam miatta.
Még csak félig ürült ki a fecskendő, már minden el kezdett mozogni, én meg csak lebegtem.
Ami ez után jött az beszarás. Annyit éreztem, hogy nyomják belém a maradék lsd-t, majd kihúzzák és utána egyszerre a csövet is. Majd közlik, hogy felkelhetek, üljek WC-re stb. Csak 15 perc esett ki. Ez után már csak arra emlékszem, hogy szólnak a wc-n ülve, nehogy elaludjak, már negyed órája ülök, keljek fel. Utána megint filmszakadás. Következő jelenet, álok az öltözőben teljesen felöltözve. Nem tudom hogyan, állítólag egyedül segítség nélkül. Pedig a bódított emberek többsége nem tud. Nem hiába. Informatikus vagyok, tökéletesre fejlesztettem a z robotpilótámat annyira, hogy utána a váróteremben elmeséltem a fél életemet egy vad idegen nőnek, aki anyám lehetne korban. Ebből is csak annyi maradt meg, hogy leültem és udvariasan bemutatkoztam. Következő jelenet, ülök a kocsiban hazafele és elszundítok, majd többször felkelek és elszundítok. Otthon zárásképp még egy jó három órát csicsikáltam, majd felébredtem, ittam egy kávét és zabáltam, zabáltam és zabáltam. Ennyire nem örültem még a kajának.
Jóllakva megfogadta, hogy soha többé nem végzek megterhelő fizikai munkát. Inkább lopok meg rabolok, ha kell, de a tököm szarakodik ezzel. A fél nyaram lett tönkre téve ettől a hülye vizsgálattól való félelmemben.
Elsőre ennyi telt tőlem így vasárnap délutánra. Ha sikerem lesz, előfordul, hogy folytatom, ha kudarc, akkor meg biztos. :D