Nem akarom nyomni a drámát, ezért már az elején közlöm ma már sokkal jobban vagyok.
November 2.-án hétfőn kezdődött azzal, hogy iszonyat fáradtan mentem be reggel az irodába és nem is volt kedvem csinálni semmit. Már ez gyanús volt. Másnap is bementem, de rám csörgött a Telenor és haza kellett jönnöm 10-re, mert kaptam egy kis privát tornyot ami lakáson belül szórja a mobiltérerőt (5G-t nem, nem ettől kaptam el ;P ). Miután elment a szerelő délben ledőltem egy kicsit. másnap reggel sikerült felébrednem. De valami olyan fáradtan, hogy gondolkodtam azon visszafekszem. kb 10-óráig a dolgozószobámban szöszmötöltem, majd úgy döntöttem bemegyek az irodába. Mire beértem el is feküdtem egy kanepén. Mi a fasznak jöttem be? Úgy elfáradtam az út alatt és olyan kurva álmos lettem, hogy azt is nehéz volt elképzelnem, hogy megyek haza. Azért hazafelé még vettem egy új gépet, hogy otthon ne legyen unalmas.
Hazamentem és estére be is lázasodtam. (Nov.4)
Kereken egy hétig ez ment. Végig nagyon keveset voltam ébren, kb kómában voltam jelen az életemben. Alig tudtam koncentrálni. Végig 37-38.8 C° közötti lázam volt. Alig ettem, csak nyomtam befelé a gyógyszereket (-5 kg). A legeslegrosszabb az egészben az a tudat volt, hogy holnapra ez akár sokkal rosszabb is lehet. Egy hétig konstans szarul lenni és nem érezni semmilyen gyógyulást ijesztő. Végig fejben az a gondolat, hogy bármely pillanatban akár drasztikus változás jöhet, az kegyetlen. Ilyenkor akaratlanul is lepörög az ember élete és azon gondolkodik, hogyan kellene a maradék függő dolgokat elrendezni. Alapvetően úgy élek és csak olyan döntéseket hozok meg, hogy bármely pillanatban is távozom a családom semmilyen anyagi veszteséget ne éljen át miattam (pl.: nincs megkezdett, fedezetlen projekt), legyen elég nekik az érzelmi veszteség.
Most szerdán letesztelek (Nov.11.)
Másnap estére jött meg a teszt. Pozitív. Covidos vagyok, helyesen a bennem lévő SARS-CoV-2 vírus aktív. Sokkal jobban vagyok már, de ez még nagyon messze van az egészségestől.