Z generáció új klasszikus zene

Tulajdonképpen ez elég furcsa, h a klasszikus zene népszerű szerzői 150-200 éve vagy még régebben több 100 éve éltek. MIért nincsenek híres kortárs darabok és szerzők? 

@Gwenavair

pov: you grow up in a small town with a piano to keep you entertained so now you compose piano concertos for fun

https://www.instagram.com/gwenavair/reel/DNORWoWp5Ds/?hl=en

Bummmm! Rachmaninovba oltott perzsa dallam? Új romantika? Új modern?
A dallam végtelenül elegáns, szépen építkező, nagyívű, mégis könnyed, de legkevésbé sem felszínes 

here to prove to my generation that classical music is actually really cool and you need it in your daily life

https://www.instagram.com/gwenavair/reel/DLDbfJ1SdI2/?hl=en

https://www.instagram.com/gwenavair/reel/C4MAQ_Pyd_-/?hl=en

Amúgy ilyen a tehetség: nyegle. Mert sokkal több mint amit mi halandók csodálunk. Neki az nagyjából semmi. Ujjgyakorlat. De aztán majd belekomolyodik, amikor felismeri h a tehetsége/zsenialitása által súlytva van valójában. 

( lcsaszar v | 2025. 08. 12., k – 10:20 )

Nem tudom, hogy Z-generációs-e, vagy sem, de van kortárs "klasszikus" zene. Én sem ismerem és nem követem a legújabb kínálatot, de a régebbiek közül Philip Glass, az újabbak közül Ludovico Einaudi, Michael Nyman a kedvenceim. További tippeket várok ide!

Én szeretem a zongorára írt minimalista dallamokat, Yann Tiersen korai zongorás darabjai ilyenek pl. Amelie ; Good Bye Lenin c filmek zenéje, tulképp miatta kezdtem el zongoázni tanulni is, és az említettek is írtak hasonlókat, de valahogy azok mégsem fogtak meg igazán. Teljes terjedelmében nem ismerem a munkásságukat, de ze épp azért van, mert belehallgattam és úgy találtam h ez nem az én zeném. Bonyolult lenne fejtegetni miért, mondjuk nem éreztem valódinak, őszintének. 

De hát egyikük sem a Z generáció. És ez a stilus sem annyira egyértelműen klasszikus zene. 

Gene Emerson viszont az. És nagyon fiatalon 10-15 évesen írt néhány zongora darabot, na azok valódiak és őszinték - nagyon! Aztán elment fizikusnak tanulni ....
Ezek a darabok rendkivül kifjezőek, lélekközeliek, és olyan zenei fantáziáról, olyan érett és lényeglátó gondolkodásról adnak bizonyságot, ami hát egy 10 éves fiatal esetében szinte rémisztő! Minimalista kompozíciók nagy energiaszinttel, ami másokra is inspirálóan hat. 

2015-05-24 Land of living sky ("Dragons" - music by Gene Emerson)

Genghis Khan - Original Solo Piano Composition By Gene Emerson (15)

Caravan On The Silk Road / Gene Emerson - ez igazi mestermű, hihetetlen dimenziói vannak, és ahogy végén még egy újabb dimenzióval szintet lép - igazán gyönyörű!

Gene kanadai, de kinai származású. Több darabja is erősen kapcsolódik a knai gyökerekhez. Nankinkgi mészárálsról írt piano trio:

Tears of Nanjing - Zoltan Rozsnyai cello, Reg Quiring violin and Gene Emerson piano

Amit egy egy zongorista vissza írt zongorára egészen zseniálisan (felvétel rossz minőségű, de kb órákig lehet hallgatni annyira jó):

'Misery' (Gene Emerson, Canada) - transcription by Baz Odink

Gene személyisége teljesen más mint a nyitóban hivatkozott Gwenavairré. Ő (gene) sokoldalúan képzett zenész, aki már gyerekként megkomolyodott. Valahogy a tehetség lángjára ráömlik zenetudomány és az ilyen koravén gyerköcöket állít elő. Gwen saját magát képezte, ő felszabadult maradt.  Az emberek azt gondolják általában, h a szerzett/előadott zene az ami hat rájuk, de ez egy tévedés. Az csak a vivő réteg, a közvetítő közeg, valójában a szerző - hát egyzserűsítve mondjuk úgy - személyisége az amihez konnektál és ez hat rájuk. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

Így van, létezik modern és kortárs klasszikus zene. Én főleg a klasszikus gitár világát ismerem, mert azt tanultam, és ott is igaz, hogy a komolyzene tradicionális-akadémiai konzervatizmusa miatt főleg régebbi szerzőktől játszanak darabokat (Bach, Sor, Giuliani, Carcassi, Aguado, Albéniz, Tárrega, Barrios, stb.), de azért akadnak elég modernek is. Olyanok, akik még nem sok éve haltak meg (Villa-Lobos, Rodrigo, Torroba, Calatayud, Lauro, Astor Piazzola, Castelnuovo-Tedesco, stb.), meg kortárs-ultramodernek is (Andrew York, Leo Brouwer, Roland Dyens, Marek Pasieczny, Marc Neikru), ezek némelyikének van egyfajta torz-szokatlan, disszonáns jellege, ami a célközönséget is megossza.

Közöttük engem is. Én alapvetően szeretem a modern darabokat hallgatni, de játszani-tanulni viszont nem, mert elég nehezek, nehezen megjegyezhetőek, nem valami jutalmazóak, és ugyebár ha el is játszod valakinek, megint közönségmegosztó. Így a legtöbben csak nem nagyon tanulják, vagy kockáztatják meg ezeket. Csak a legvagányabbak szokták ezeket bevállalni.

De szintén komolyzenéhez tartozik a flamenco és a gitáros jazz is, ahol szintén elég sok modern-kortárs zene, előadó, szerző van. Nem bujkálnak ezek, csak nem közismertek, mert nem volt még annyi évük, hogy a mainstream-alapműveltségi köztudatba bekerüljenek, mint Bach, Mozart, Beethoven, Chopin, Liszt, stb..

“Windows 95/98: 32 bit extension and a graphical shell for a 16 bit patch to an 8 bit operating system originally coded for a 4 bit microprocessor, written by a 2 bit company that can't stand 1 bit of competition.”

( zdesigner | 2025. 08. 12., k – 11:17 )

Van kortárs zene, csak nem ez ömlik a mainstream rádiókból. A komolyzene nem ért véget. Ha Rachmaninovot említetted, utána adtak Prokofjevet, Sosztakovicsot és még rengeteg más zeneszerzőt is a világnak az oroszok.

Ha már 150-200 évet említettél, ki hallgatta akkor azt a zenét, amit ma klasszikusnak hívunk? A társadalom legszerencsésebb rétege. Az átlag földet művelt. Ma az átlag 8 órában dolgozik és könnyűzenét hallgat. A különbség lényegében az, hogy a technológia miatt meg van a lehetősége kortárs zenét hallgatni, csak - ahogy 150-200 éve - nem jön szembe vele.

( BehringerZoltan | 2025. 08. 15., p – 03:38 )

LukeFaulkner

An 1800s waltz written today...

Annyira telibetalál ez a megtartottság, arisztokratikus és romantikus hangulat, ami jellemző a videóira

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

( kruska v | 2025. 08. 19., k – 09:24 )

Fiamék zeneművészeti egyetemre járnak, és nagyon sok jó modern zenét "hoznak haza". Nyilván vannak nehezebb műfajok (nekem pl. Ligetit elég fárasztó hallgatni), de pl. Roberto Molinelli, Takashi Yoshimatsu művei sokkal dallamosabbak.

Nem ismerem őket, köszönöm az ajánlást. Mondjuk nem éppen Z generációsak, 60-70 évesként :D
A fiadék bizonyára sokoldalú képzést kapnak az egyetemen! EMlékszem egy Rozsonits Ildikó (zongorista) interjúban mellékesen megjegyezte Csajkovszkij kapcsán, h "az egyetemen természetesen hallgatunk orosz népzenét..." . Ami rádöbbenti az embert, h milyen széleskörű ismeretekre tesznek szert a képzés során. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"

( BehringerZoltan | 2025. 08. 23., szo – 23:14 )

Szerkesztve: 2025. 08. 23., szo – 23:16

At night when you are not with me

@danielciobanucomposer

Többször hallottam már, h tehetséges ifjú zenészek célnak tekintik, hogy filmzeneszerzők legyenek. Biztos szórakoztató lehet az ilyesmi, meg érdekes belecsöppeni a flilmkészítés világába, mitőbb egy-egy sikeres filmen keresztül a zene, a művük a közönség népesebb táborához tud eljutni, mint a komolyzenét hallgatók tábora. De mondok egy érdekeset,  azoknál cégeknél akik virtuális zongorák késztéséből élnek, mostanában trend, hogy ilyen "cinema" hangzású zongorákat adnak ki. Azaz addig torzítgatják egy rendes zongora hangját, amíg olyan hangzásokat nem találnak amiket a filmekben lehet felhasználni. Lásd ezt a példát is, ahol egy valódi antik hangzású pianínón játszik a szerző. 

"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"