Testvéremnek tegnap este volt egy balesete, elesett, csúnyán beverte a fejét. Elment az országos balesetibe, ahol korábban már járt, most hirtelen probléma lett abból, hogy a lakcím kártyája szerint nem itt lakik. Mondom még egyszer: Országos.
Úgyhogy ma reggel a háziorvosához fordult, aki mondta, hogy muszáj valamit csinálni, a kerületi rendelőben el is látták valamennyire, de felszerelés híján (CT kellene) kapott beutalót vissza a balesetibe, amivel elvileg már fogadniuk kellett volna. De ismét elhajtották, vagyis továbbküldték a Honvédbe, ahol szintén nem fogadták...
Milyen fasza kis egészségügy ez. És persze veszélyhelyzet van, óvatosnak kell lenni, de talán egy vérző fejjel, törött csuklóval érkező betegnél meg lehetne húzni a határt. És még csak nem is arról van szó, hogy fekvőbeteg-ellátást várnánk, egy szimpla CT-t vagy röntgent nem sikerül meglépni.
Ezek azok az intézkedések amire olyan büszkék vagyunk? Van sok üres ágy, felkészültünk a vírusra, remek. Jól hangzik. Csak épp mi értelme az egésznek, ha közben másba meg akár meg is dögölhetsz?!