gentoojedi blogja

Meginterjúztatlak kisbetu

A haroldkinggel nyitott interjúzós blogom után kisbetut kérdezném. Aki nem tudná, az aktívabb személyeket (bloggerek, művészek, trollok) sorban megkérdezem, mert szerintem szívesen olvasnának róla mások is.

A kérdéseknél szem előtt tartom, hogy a magánéletet nem kérdezem, nem szívesen beszél róla mindenki. Mellesleg nem vagyok én sem kíváncsi annyira a homikra meg gerontofilekre. Elsősorban az informatika, az opensoucre cuccok és a hup-on való tartózkodással kapcsolatos kérdéseim lennének. A kérdésekre nem kötelező válaszolni, illetve át is lehet ugrani a nem szimpatikusat

A mai alanyom - drága aranyom: KISBETU (vagy kisbetű)

Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 3. rész

Az előző rész folytatása

0. rész | 0.5. rész | 1. rész | 2.rész
 

DEBIAN - a mérföldkő!

 

Akkori munkahelyemen egy alapítvány berkein belül működő irodában dolgoztam. Kis dolgozói létszámnál jellemző a mindenhez is értés. Alapjaiban adminisztratív teendőkkel kerültem oda minimális informatikai feladatokkal, ami persze kinőtte magát és elég komoly informatikai fejlesztéseken estünk át tudásom fejlődésének köszönhetően. Röviden ez a munkahelyem adott lehetőséget arra, hogy kis adminisztrátorból rendszer-üzemeltetővé fejlődjek, ezt a helyen ugródeszkának használva. De ne menjünk ennyire előre. A munkahelyem a megyében működő civil szervezetek segítésére, képzésére szakosodott. Konferenciák, fórumok tartására, pályázatírói és egyéb tréningek tartása pályázati pénzekből. Jelenleg is van ilyen iroda minden megyében egy. Mindegyik iroda rendelkezik egy civil szervezeti adatbázissal, amit a bíróság civil szervezeti nyilvántartásából ki tud jegyzetelni és évente aktualizálni - mivel ez teljesen nyilvános bárki számára.

Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 2. rész

Az előző rész folytatása

0. rész | 0.5. rész | 1. rész

Előszó:

Nem csinálok előszóból meg tartalmi széttagolásokból rendszert, de most indokoltnak találom. Ahogy fejlődött a linuxos tudásom, úgy fog emelkedni színvonalban és terjedelemben is a blogsorozatom elkövetkezendő részei. Nem azt mondom, hogy egyenletes ütemben és folyamatosan nőni fog, de ezek már mindenképpen izmosabbak lesznek.

Miért érdemes végigolvasni? Annak ellenére, hogy nem lesz benne pornó, erőszak, gyilkosság, meg hűtlenség és bosszú, de aki szereti a “műveimet” olvasni, vagy csak érdeklődik a linux iránt, de lusta végig csinálni mindazt, amit én, vagy annyira öreg, mint locsemege és nem ér rá ilyen “hülyeségekre”, vagy már nem él annyit, hogy beleférjen az életébe.

Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 1. rész

Az előző rész folytatása

Pár gondolat a linuxról, a használatáról, a felhasználói táborról.

A kezdetek kezdetén, mint ahogy a számítástechnika hajnalán nem tömegesen használták (természetesen a mai tömeghez mérve). Ez akkoriban az elvetemültebb, kalandvágyó és elsősorban informatikai szakembereknek, vagy az informatika iránt nagyon érdeklődő és kitartó embereknek volt a rendszerük. Nem azt mondom, hogy ma is ez lenne a normális, de nagyon átment a másik végletbe. Egy olyan ember, akit tényleg nem érdekel a működése, csak használni akarja Windows helyett, azt mondanám használja, de hosszú távon meg fog gyűlni vele a baja, ha nem tanulja meg annyira, ha kell hozzányúljon internetes segítséggel a parancssorhoz, előbb-utóbb akadályokba fog ütközni. Aztán vagy talál valakit, aki tud neki segíteni vagy nem. Van a másik, számomra durva véglet az a rendszerüzemeltető, aki vágja a Windowst, de a linuxot még csak ki sem hajlandó próbálni. Jobb esetben kipróbál egy ubuntut, majd csalódva le is törli.

Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 0.5. rész

Az előző rész folytatása.

Azért nem első rész, mert még nem az általam lényegesnek szánt rész következik, ami konkrétan a linux.

De ha ragaszkodunk a kronológiai sorrendhez, akkor nem léphetjük át a microsoftos részt sem. Bár ezt nem fogom részletesen taglalni, mert azon felül, hogy nem célja a blogomnak, az akkori ismereteim nagyon kezdetlegesek voltak.

Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 0. rész

I. Motiváció: Gondoltam, ha már nekiálltam blogolni, minek hagyjam abba. Addig sem trollkodok.

Amennyi időt belefektettem a linuxba kár lenne nem leírni, már csak azért is, mert nem sok olyan “igazi” linuxos van, aki tisztességesen és alaposan kipróbálta az összes nagy disztribúciót és néhány nagyra épülő népszerű, szintén nagynak mondható terjesztést.

A címbe rejtett poén minőségét ne firtassuk, ezzel csak érzékeltetni szeretném, ha valakinek még nem mond semmit a nicknevem, hogy nem vérkomoly száraz szakirodalomra számíthat. Ettől függetlenül igyekszem szakmai dolgokat is bele tenni, persze csak a következő résztől.

II. Mi várható ettől a blogsorozattól?

A linux szemléletemről, a linuxszal való találálkozásomról, a döntésemről, hogy miért köteleztem el magam mellette, hogy nem Windowspoweruser/Windowsimádó/Windowshasználó leszek, továbbá kitérek az általam kipróbált linuxdisztribúciókkal kapcsolatos észrevételeimről. Itt felhívnám pár lényeges dologra a figyelmet:

III. Azonosulás

Tudnod kell azonosulni a stílusommal. Ha nem ismertél eddig, akkor garantálom, mire végig érsz ezen a blogon, akkor ki fog alakulni egy kép rólam, ami alapján el tudod dönteni szánsz időd az irományom olvasására, vagy sem.

IV. A blogom olvasása előtt/alatt/közben szem előtt tartandó dolgok:

Gentoo alternatív telepítés gyorsan, minél kisebb rendszer rendelkezési idő kieséssel

Ebben a blogomban leírom egy módot arra, hogyan lehet gentoot telepíteni a lehető legrövidebb idő alatt úgy, hogy csak egyetlen számítógépünk van, tehát nem tudunk puskázni se checklistát olvasni, se manualt nézni, mert nem szeretnénk/nem tudjuk kinyomtatni. Továbbá azt is szem előtt tartom, hogy az előkészületek és konfigurációs fájlok készítésének idejére se essen ki a gép, tehát tudjuk használni a gépet internetezésre, lehet szó szórakozásról, de akár munkavégzésről is.

Munkavégzésen nem azt értem, hogy munkaidőben telepítsünk gentoot, hanem az olyan jellegű kötetlen munka, aminél maximum teljesítési határidők vannak, semmi más megkötés. Munkavégzésen nem a programozást értem, hanem dokumentálásokat. Pl pályázatírás, vagy akármilyen általános irodai tevékenység, ami nem igényel speciális programot, vagy ha igen, azt felhőből lehet futtatni.
 

Linux disztribúció telepítése zsír új számítógépre

Ez a blog is azért született, hogy óva intsen minden tapasztalatlan kezdőt és türelmetlen expertet a sok felesleges körtől. Ebbe a hibába nemcsak kezdő linuxosok esnek bele, de expert felhasználók is.

A legáltalánosabb hiba egy vadonat új gép első telepítésénél amit egy kezdő és egy expert ugyanúgy elkövet, a lehető legnagyobb hiba, hogy linuxot telepít.
Egy zsír új hardware-nél a legelső lépés a Windows 10 telepítése. Fel lehet horkanni ezen, de kezdőknél mindenképpen ez a normális út, haladóknál meg erősen javasolt. Jó, tekintsünk el a nagyon nagy kockáktól. Ők mindenben kivételek.
Hogy miért gondolom így? Vannak olyan alattomos hibák, amikkel meg lehet fogni egy tapasztalt gépszerelőt is, meg különben is. Ha én kifizetek többszázezer ft-ot, amire jár a jótállás, miért én analizáljam? Ki fizteti azt meg nekem? Lehet az analizálás annak jó móka, aki mondjuk hentes és szívesen szöszmötöl, de aki napi nyolc órában gépet szerel vagy akátmilyen IT supportot ad el nem hiszem, hogy ezzel is szívesen foglalkozik a maradék sszabadidejében. Ha meg vissza kell küldeni a feladónak, úgyis windowsszal tesztelik.
Ezen felül azért sem szerencsés linuxszal kezdeni a telepítést, mert nagyon leszivatja magát az ember. Mert tuti nem az az első gondolata, hogy a hardver hibás, hanem vagy a linux inkompatibilis, vagy bugos. Jópár órát elcsesz az analizálással, aztán esetleg rátesz egy régebbi/újabb kiadást vagy egy teljesen más disztrót, és végül csak rátesz egy windowst, ha nem biztos abban, hogy megtalálta a hibás hardvert.

Debian csomagok optimalizálása Gentoo-hoz és FreeBSD-hez hasonló eredménnyel. Ubuntusok, Mintesek, MX-esek gyertek Ti is!

Trey papa közel tizenhat évvel ezelőtti cikkébe nemrég beleakadtam. Utánanéztem, és láttam még elérhető a tárolóban az apt-build. Eldöntöttem kipróbálom devuanon. Ez ichletett meg, hogy megírjam előző blogomat. Ez most annak a folytatása. Azért nem ezzel kezdtem, mert bár nem előfeltétele az alkalmazások optimalizálásának a kernel optimalizálás, de szerintem anélkül a rendszerünk csak félkarú óriás.

Röviden az apt-buildról. Egy FreeBSD-s fejlesztő készítette, hogy ahhoz hasonlóan debianon is lehessen könnyedén forrásból fordítani. Az apt-build használata rém egyszerű, mert ugyanazokat az alapparancsokat kell használnunk, mint apt-nál/apt-get-nél. A telepítés lépéseinek ismertetését és utólagos módosítását nem fogom mégegyszer leírni, mert csak ismételném treyt. Szóval ez egy pöttyet rövidebb bolg lesz, mint az előző.
Ez inkább egy figyelemfelhívás, hogy debian és debian alapú rendszereken van ilyen, akit érdekel próbálja ki, működik, de mivel csak néhány napja csináltam, nem tudok nyilatkozni arról, hogy a rendszer ugyanannyira stabil maradt-e, mint eredetileg. Nálam ez alatt a pár nap alatt semmi probléma nem merült fel. Azt hozzá kell tenni, hogy az optimalizáció szintje médium (O2). O3-at gentoon sem próbáltam még. Állítólag instabilabbá válhat az alkalmazás és nem ad annyi pluszt sebességnövekedésben, mint amennyi szívás van vele. De ha van köztünk olyan gentoos vagy LFS-ses, aki kipróbálta, ossza meg a tapasztalatait.
Felhívnám a figyelmet, hogy ennek működnie kell ugyanígy Ubuntun, Minten és MXLinuxon is, mivel mindegyik debianra épül.

Még egy tanács, ha szabad ilyet adnom. Persze csak a kezdőknek merek. Azt érdemes eldönteni a legelején, hogy a komplett rendszert újra szeretnénk forgatni, vagy csak bizonyos nagytestű, erőforrászabáló alkalmazásokat.
Ha valaki a komplett rendszert szeretné és még telepítés előtt van, bölcs dolog először csak egy nagyon alap rendszert feltenni, aztán apt install apt-build, apt-build konfigolás és world, majd az után telepíteni az xorgot és az asztali környezetet. Ha ez megvan, akkor érdemes a kernelt is optimalizálni opcionálisan. Azért így javaslom, mert debiant kezdőként elég könnyen el lehet törni. Nekem is sikerült már nem is olyan kezdőként. Szóval csak ésszel!

Linux kernel processzorra optimalizálás minden disztribúcióra.

01.) Intro

Csakhogy szaporítsam a szakmai témájú blogokat. Íme egy újabb. Így, hogy gentoozok, tudok valami olyat, amit a nemgentoosok nem, de nem árt, ha megtudják.

Elárulom hogyan lehet egy nem forrásalapú disztribúcióval is elérni ezt a magasfokú optimalizáltságot.

Egy kis spoiler következik. Ehhez mindenképpen szükség lesz kernelt fordítani. Így aki a háta közepére sem kívánja ezt, ne is olvassa tovább.

Mindenek előtt szeretném azt a tévhitet szétoszlatni, amit egyik huptársunk az aláírásában folyamatosan szajkózott. Szerencsére 2011. tavaszán lecserélte az aláírását. Ha nem abból a célból, mert rájött, hogy baromság, akkor hülye.

Kernelt fordítani hobbiból is lehet, de abból hülyeség. Aki így tesz, az szintén hülye. Tehát, aki totál hülyeségnek tartja a kernelfordítást, az pont ugyanannyira hülye, mint az, aki csak úgy fordít, mert olyan kedve van.

- Kedves gentoojedi! Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy locsemege hülyébb wheelmasternél, vagy whellmaster locsemegénél, hanem a lényegre! Légy szíves kezdd el! Vagy echo "gentoojedi" > /dev/null, esetleg /dev/losz@r.
- Rendben. De még egy megjegyzés, ha szabad és tényleg elkezdem.
- Na jó, de gyorsan.
- Helytelennek tartom wheelmastert locsemegével hülyeségben versenyeztetni, mert az igaz, wheelmaster-ről nem tudok semmit, de locsemege, mint már párszor mondtam, nem humanoid, hanem egy illegális félresikerült fejlesztés során létrejött elb@szott droid. A RedHat fejlesztette ki, de elcseszték, meg akarták semmisíteni, ezért locsemege megszökött. Azóta folyamatosan fejleszti magát és bujkál bosszút forralva és amennyiben úgy gondolja eléggé felturbósította magát, leszámol a redhat-tal.

02.) Akkor kezdjük.

GDPR, Hup etikett és az íratlan szabályok - De vajon mi a helyzet a felszabadult nicknevekkel

Már rég óta fogalmazódik bennem ez a kérdés. Ha már valaki mégis feltette és megválaszolták, kérem linkelje be.

Van a hupon pár törölt user és sajnos elhunyt is. A kérdés nem az, hogy etikus-e egy felszabadult nicknammel regisztrálni, hanem megengedett-e a hupon.

Vörösmag - A román csoda

Előre leszögezem azoknak, akiknek a nickem alapján azt várják valami mocskos, gusztustalan esetleg trollkodós és nem szakmai blog lesz ismét, csalódást kell okoznom.

Nem és nem lesz benne pornó, sem undirító dolgok, sőt szokásomtól eltérően szakmai jellegű blog lesz. Azért jellegű, mert maximális részletességgel nem fogom ismertetni. Akiknek ezt a blogomat számon nem is igénylik a maximális részletezést, mindössze ez egy figyelemfelhívás, amely azzal a céllal íródik, hogy időt spóroljak azoknak, akik hozzám hasonlóan belevágnának egy ilyen szokatlan és szerintem érdekes projektbe.

A tükör előtt - egy újabb seggsztori

Előző blogom sikerére való tekintettel megírom az előzménysztorit is, ami ugyan nem előzménye a tükrözésemnek, de időrendben előtte törént, jóval előtte.

Réges régen, egy messzi tanyán, de ugyanebben a galaxisban.

Előre szólok nagyon gusztustalan lesz. Aki a háta közepére kívánta az előző sztorimat, ne olvassa tovább.

Ja és hosszú. A vasárnap  ebéd előtt álló olvasóktól előre elnézést és egyben jó étvágyat kívánok.

A Tükör

Már rég óta tervezem, hogy blogolni fogok, csak eddig halogattam. Hup trollkodós elfoglaltságaim nem tették lehetővé. De elég! Ennek vége!
Hát ez a nap is eljött, hogy eleget tegyek titkos rajongóim titkos vágyainak.
De nem fosom a szavakat feleslegesen. Tessék:
A tükör egy olyan szó, ami mindenkinek mást jelent. Mást a nőknek, mást a férfiaknak. Mást egy színésznek, mást egy fogorvosnak, és ugye mi informatikusok sem biztos, hogy az az eszköz jut eszünkbe, amibe minden reggel belenézünk, vagy nem merünk. Nekem például a RAID1 jut eszembe elsőnek. Annak az orvosnak, aki nap, mint nap vastagbéltükrözést csinál, biztos nem kellemes dolog jut eszébe ennek a szónak a hallatán.
Van bennem egy közös a seggdokikkal. Sajnos a tükörről október 2 óta nekem is csak másodiknak jut eszembe a RAID1.
Sét visszatérő gyerekkori rémálmom egyike valósult meg. Szerencsére a kevésbé kellemetlenebb. A gyomortükrözés talán kimarad az életemből, de a saját hülyeségemnek köszönhetően a vastagbéltükrözés már nem.
Történt ugyanis a nyáron egy társadalmi munka a településünkön, amely alól képviselőként nem lett volna szép kibújnom. Nekem jutott az a hálátlan feladat, hogy földet kellett talicskáznom és burogatni. Nem lett volna baj, ha nem öt órán keresztül csináltam volna úgy, hogy szinte sohasem talicskáztam púposra rakott talicskával. Estére már éreztem, hogy baj van…
Másnap fel is hívtam a seggdokimat, mert nekem ilyen is van, egy további blogomban majd arról is írok, ha lesz rá igény, akkor elég valószínű, ha nem lesz rá, akkor meg egészen biztos.
Az asszisztens nő tájékoztatott, hogy szabadságon van a doktor úr. Hát persze, hiszen nyáron, pláne júliusban elég nagy eséllyel megy az ember szabadságra.
Szóval várnom kellett egy hetet, mert nem voltam hajlandó máshoz elmenni. Én ragaszkodó típus vagyok. Nekem ez a doki bevált, más nem nyúlhat a valogamhoz. Meg ne is nézegesse. A nézegetést is legfeljebb imádott húgomnak engedélyezem, aki úgy kb a gyerekkorom 70%-át megkeserítette.
Szóval eljött az a bizonyos nap, én még ennyire nem vártam mindenki sajnált. Nem is értettem miért. Az aranyérműtét egyáltalán nem nagy dolog, az cseppet sem zavar, ha más matat benne EGÉSZSÉGÜGYI CÉLLAL!!!, minden egyéb jellegű matatást elítélek.
Már nagyon vártam ezt a napot, hogy megszűnjön az a kellemetlen viszketés, amit több, mint egy hétig el kellett viselnem.
A műtét nem tartott egy percig sem.
Ágyra térdelés, pucsítás, gyatya picit le – nyilván nem a golyóimat akarta nézegetni .
Volt egy gyors sterilizálás, az kellemetlen volt, mert a kurva életbe, pont akkor rött rám a fingás, hát mikor máskor? Egész három órán át, amit a váróban töltöttem nem kellett bassza meg, de azért is visszatartottam. Igen ám, de a sterilizálás miatt a doki valami fertőtlenítőszeres kendős lófaszt feldugott és forgatta, ami nem lett volna annyira kellemetlen, ha nem azon lettem volna minden igyekezetemmel, hogy visszatartsam a bélgázt. Dolgoztak rendesen a záróizmok. Annyira, hogy amikor a doki kihúzta a cuccot úgy éreztem, mintha szardarab jött volna ki blőlem. De szerencsére az nem. Ez után jött egy szuri az ánuszrózsába. Meglepetésemre nem volt rossz, ezt azért mondom, mert volt már 6 évvel ezelőtt valogműtétem és ott nagyon rossz volt az injekció.
Az érzéstelenítés azonnal hatott és el sem számoltam tízig, már ki is volt sütve a cucc. Öltözhettem is.
Na mondom végre túl vagyok a herce-hurcán. Aha. A lófaszt!
Két dolgot közölt a doki. Menjek haza és üljek a seggemen legalább egy órát. Most ülni kell rajt, ha jót akarok.
Kettő. Sajnos már levitték a korhatárt. Nem negyven, hanem harminc év felett elküldenek minden aranyerest vastagbéltükrözésre. Na akkor hirtelen elmúlott a fingási ingerem, visszasomfordált a vastagbél elején lévő odújába.
Mondtam a dokinak, el megy ám tükrözésre a Szűz Mária.
Nem a Szűz Mária, hanem maga – felelte nevetve a doki.
Magyarázhattam neki, hogy a talicskázás miatti erőlködés miatt van, akkor is elküld, mert ezt kell tennie. De jelentkezzek be minél előtt, mert már biztos nem kapok időpontot szeptember előtt.
Aztán kaptam a leleten kívül egy fecnit, amit a gyári dolgozók műveleti utasításnak, mi informatikusok meg handbooknak hívunk.
Minden le volt benne írva. Hova jelentkezzek be, mit kell tennem a tükrözés előtt, mit ehetet és mit nem három nappal és egy nappal előtte, milyen fosatót vegyek stb.
Másnap reggel megpróbáltam időpontot egyeztetni, aztán naponta többször is sikertelenül. Így ment ez két hétig. Sajnos ott is szabadságolások voltak, amibe csak azért csúsztam bele, mert a dokim szabadságolása miatt csúsztam egy hete. Így emiatt meg három hét jött össze. Így a leghamarabbi időpontot október 2-ra kaptam.
A vizsgálat előtti nap fantasztikus volt. Nem elég, hogy nem ehettem semmit, meg kellett innom reggel egy-másfél órán belül 3 liter vízben feloldott fosatót, este még egyet, és napközben is sokat kellett innom, úgy, hogy nem szoktam meg inni napi két liter folyadéknál többet.
Sört ihattam, de valahogy nem esett jól éhesen, tele folyadékkal a gyomromban. Mondhatni egész nap feszült a hasam a sok folyadéktól. Este olyan undorral ittam a sört, attól féltem visszajön.
Másnap fél délre volt időpontom. Előtte három órával már folyadékot sem ihattam.
Vittem magammal kísérőt (nem italt, élő, húsvér embert, aki nem járult hozzá, hogy korra nemre ráutaló célzással közzé tegyem – komolyan veszem a GDPR-t :D) a biztonság kedvéért, mert szeretem magamat duplán bebiztosítani. Úgy készültem, hogy bódítás nem lesz, de ha mégis valami gebasz van, ne kínlódjak.
A bódítás mentes vizsgálat mellett azért döntöttem, mert egy jó barátom és egy haverom sem kér és simán kibírták. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy a barátom egy terminator, a haver meg halál laza. Ide pedig az kellett. Hogy el tudj lazulni. Szóval nem kértem, de megbántam.
És eljött az idő. Jött az asszisztens, fáradjak be. Adott egy zöld gatyát, amin hátul volt egy lik, azt kellett felvennem. Ing maradhatott. Doktor úr (ránézésre ötvenen túl) üdvözölt és leültetett, hogy beszélgessünk. A szokásos rutin. Szedek-e valamit, családban volt-e vastagbélpanaszos, nem vagyok-e terhes stb. Ja és megkérdezte nem tudom miért voltam-e katona. Rávágtam, hogy nem. Mondta is, hogy látszik. Nem tudom miből vette nincs eltunyult dagadt testem, amióta másfél éve lefogytam és kardiózok. De mindegy valahogy nem érdekelt annyira miből gondolta csak álljunk neki hadd legyek túl ezen a fasz vizsgálaton.
Mondták feküdjek a bal oldalamra. Nem adnak bódítót, de ha meggondolom, beadják és azonnal hat.
Lefeküdtem, a nővér mondta az elején kicsit kellemetlen lesz. Magamban megkérdeztem: Biztos az eleje lesz kellemetlen? Nem hinném. Nekem lett igazam. A végbél résszel semmi baj. Mivel szarni sem rossz, sőt szarni jó, miért lenne a végbél izgatás rossz. Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok homokos – egyébként a felcsatolható műpéniszt sem a lesziboszik veszik a legtöbben, hanem hetero párok – de erről nyithatnánk külön vitát. Mitől buzi a buzi, hogy szereti seggbe, vagy mert azonos neművel szereti. Szerintem a férfiak többsége próbálta már nővel az anális behatolást, na és akkor a kérdés. Mi a különbség a női popsi és a férfi fenék között. A szőrzeten kívül szinte semmi.
De térjünk vissza a vizsgálatra. Mintha egy vízisikló mászott volna fel, olyan hideg és nedves volt a cső. Egész tűrhető volt amíg el nem jött az első kanyar. Na onnantól nagyon nem volt fasza. A problémát az tetézte, hogy nem lassan, óvatosan tolták fel, de nem ám! Ráadásul forgatták és húzták visszafelé is, mint mikor a dunsztos üveget kefével sikálják. Szóval faszán rágörcsöltem, attól még rosszabb lett a helyzet. Különféle hangokat kezdtem utánozni. A doki mondta feküdjek inkább háttal. Úgy még rosszabb lett. Fogtam a hasam és vártam mikor nyílik fel, mikor törik elő belőle egy Xenomorph (alien).
Na ekkor megkérdeztem még mennyi idő van hátra. Negyed óra. A doki meglátta a döbbent arcomat és mondta, na akkor mégis beadják a bódítót.
Gyerekek! Azt a kurva! Hogy mekkora barom vagyok! Hát ha én ezt tudom, minden héten megyek tükrözésre, ilyen jó anyag még nem volt bennem. Vénásan adták. Orron át szívást nem szeretem, mert mindig letüdőzöm. Egyszer majdnem megfulladtam miatta.
Még csak félig ürült ki a fecskendő, már minden el kezdett mozogni, én meg csak lebegtem.
Ami ez után jött az beszarás. Annyit éreztem, hogy nyomják belém a maradék lsd-t, majd kihúzzák és utána egyszerre a csövet is. Majd közlik, hogy felkelhetek, üljek WC-re stb. Csak 15 perc esett ki. Ez után már csak arra emlékszem, hogy szólnak a wc-n ülve, nehogy elaludjak, már negyed órája ülök, keljek fel. Utána megint filmszakadás. Következő jelenet, álok az öltözőben teljesen felöltözve. Nem tudom hogyan, állítólag egyedül segítség nélkül. Pedig a bódított emberek többsége nem tud. Nem hiába. Informatikus vagyok, tökéletesre fejlesztettem a z robotpilótámat annyira, hogy utána a váróteremben elmeséltem a fél életemet egy vad idegen nőnek, aki anyám lehetne korban. Ebből is csak annyi maradt meg, hogy leültem és udvariasan bemutatkoztam. Következő jelenet, ülök a kocsiban hazafele és elszundítok, majd többször felkelek és elszundítok. Otthon zárásképp még egy jó három órát csicsikáltam, majd felébredtem, ittam egy kávét és zabáltam, zabáltam és zabáltam. Ennyire nem örültem még a kajának.
Jóllakva megfogadta, hogy soha többé nem végzek megterhelő fizikai munkát. Inkább lopok meg rabolok, ha kell, de a tököm szarakodik ezzel. A fél nyaram lett tönkre téve ettől a hülye vizsgálattól való félelmemben.
Elsőre ennyi telt tőlem így vasárnap délutánra. Ha sikerem lesz, előfordul, hogy folytatom, ha kudarc, akkor meg biztos. :D