Én és a linux - Kalandos utam Ms. Windows 95-től Mr. Gentoo-ig - 2. rész

Folytassuk innen.

A kollégaúr megmutatta a SuSE Linux 8. valahányasat. /Már nem emlékszem pontosan, régen volt. Évszám alapján meg felesleges belőni, mert semmi garancia rá, hogy a legújabb volt. Az ember ilyenekből nem veszi meg az összes verziót. Teljesen felesleges. A lemezképeket le lehetett tölteni az akkori sávszélességgel is és a szakirodalom sem változott volna jelentősen pár éven belül./ 

A megvett kaméleonos felhasználói élményről: 

• Gyári díszdoboz
• magyar nyelvű szakirodalom
• szépen nyomott telepítőlemezek garmadája
• Megfizethető ár, valamivel kevesebb volt egy xp home-nál. 

 

Az ár a nyomtatást, csomagolást és az egy (vagy három - sajnos nem emlékszem rá, hogy 30 vagy 90  nap) hónap supportot tartalmazta. Nagyon megtetszett. Akkor eldöntöttem én is veszek. Persze másra jobban kellett a pénz, így 2005-ben tudtam csak megvenni. De addig sem maradtam linux nélkül. Egyik cimborám kitartó uhus volt. Ő mondta van egy disztribúció mazochistáknak, a neve debian. - Egyébként igaza volt, visszatekintve én úgy gondolom, hogy a kétezres évek elejéig szinte minden linux mazochistáknak való volt SuSE-t, Mandraket/Mandrivát kivéve. Hol volt még akkor az Ubuntu… Szegény trey is debianra fanyalodott.

Debian. Első hallásra nekem kicsit bizarrnak tűnt a neve, meg a tudat, hogy mazochisták használják máris felcsigázott. Felmentem a debian.orgra és szemem elé tárult a mottójuk:  debian az univerzális operációs rendszer. Nagyszerű! Gyorsan le is töltöttem a munkahelyemen, mert otthon még betárcsázós csodanet volt, a munkahelyen meg hasított a szélessávú  fél megabit per secundummal (jobb esetben!!!) Le is jött mindkét DVD. Még arra is emlékszem, hogy piros volt a DVD-RW borítója. Meg nem mondom már, hogy BASF vagy TDK, de a szín azért említendő, mert debian logo is akkoriban még piros volt és nem rózsaszín meg szivárványszínű. (Jé! Meg tudtam állni. Nem mondtam ki! Nem álltam neki buzizni! Jaj de jó vagyok haroldking)

A dolog érdekessége, amit máig nem sikerült megfejtenem, ügyesen a sarge-t (3.1) sikerült letöltenem, amikor az még csak testing fázisban volt. 2005. júniusban jelent meg a stabil, 2004-ben meg gondolom a woody már két évesen öreg elavult szarnak számított a nem debianosok szemében.

A telepítés során szerzett első benyomások:

Akkoriban még nem volt grafikus telepítője debiannak, csak az ncurses “szutyok” (ugye ncurses apit használt, vagy valami arra nagyon hasonlító apit - javítson ki valaki, ha rosszul emlékszem). A debiannál az etch (4.0) volt a legelső, ami rendelkezett grafikusnak nevezhető telepítővel. De kanyarodjunk vissza a testing sarge-hoz.

Szóva nekiálltam a kemény szupergyors 400 MHz-es cerka gépemre feltolni.

Az újdonságok, amiket UHU-hoz viszonyítottam, mivel más linuxszal még nem volt tapasztalatom. A telepítő grubja egyből felajánlott többféle telepítési módot.

Pontosan már nem emlékszem, de volt kezdő mód, haladó meg expert, mint egy pc játéknál. Valamelyik debiannál olyan volt a nonpluszultra elnevezés, mint a the masters of the Universe.

Biztosra mentem, nem variáltam, a lehető legegyszerűbbet kértem így nem 150 kérdést tett fel, csak úgy kb 38-at. A telepítő lépései nem a tökéletes sorrendben a következők (expert módban írom, mert nem tudom már miket hagy ki kezdőknél): Nyelv, billentyűzetkiosztás, lemezparticionálás, fiók létrehozás: rendszergazda, és sima user, használok-e árnyékjelszavakat, beengedek-e jelentkezni root-ot (sudo), betöltök-e egyéb modulokat a lemezről, hálókártya konfigurálás (dhcp vagy fix ip, a dhcpnél még a próbálkozás időtartamát is megkérdezte) használok-e hálózati tükröt, engedélyezem a contrib non-free repokat. Bekapcsolom-e a csomagforrások elérhetőségét az aptban. Mivel sok kérdést nem értettem, szinte mindent alapbeállításon hagytam. Mivel tisztában voltam vele, hogy a net nem fog menni a telepítés során biztos, így ki is hagytam a hálókártya konfigurációt, így kapásból telepítési forrás csak a két dvd lemez volt. Már kezdtem agyzsibbadást kapni (juhhú! nem mondtam ki, hogy agyfaszt - látod haroldking mennyit fejlődök!)

És eljött végre! Végre megjelent az a várva várt és nyomorult tasksel. Arról majd később, hogy miért nyomorult, mert sajnos az, és nemcsak debianban hagyták életben, de ubuntun is. Ennek a programnak maximum csak a telepítőmédián lehetne létjogosultsága. A tasksel az az állat, amivel kiválaszthatjuk telepítéskor milyen összetevők kerüljenek fel. Ilyesmik, mint: Alap grafikus kiszolgáló, gnome, kde, xfce, nyomtatószerver, ilyenszerver olyanszerver, fejlesztői eszközök stb. Ó bazz. Egy lépés kimaradt, ez a hülye szokása ma is megvan debiannak, mármit az, hogy előbb megkérdezi eszt és csak a feltelepítésük után tér rá a többi összetevő telepítésének kiválasztására. Hogy minek ezt szétszedni? Nem tudom. Hogy még többet kérdezzen. A tasksel előtt feltolja a nagyon alap nélkülözhetetlen libeket és a kernelt. Kernelnél bedob egy kérdést, mert egyrészt több architektúrára optimalizált is lehet, meg a kernel frissítése szempontjából fel tehetek olyan kernel csomagot, amivel a kernel folyamatosan frissül, meg olyat is, hogy esze ágában sincs az aptnak jelezni, hogy van-e újabb, ilyenkor manuálisan kell cserélni. Gondolom ennek az lehet az értelme elsősorban szervernél, hogy ha van a kernelhez kreálva/telepítve más forrásból modul, akkor egy automatikus vagy távoli frissítésnél egy reboot során nehogy ne induljon el valami, akár hardver, akár szoftver, de ez csak az én elméletem. Persze ekkor még semmit nem tudtam, csak azt, hogy van swap partíció, meg többféle asztali környezet, meg vannak ilyen furcsa kifejezések, mint /dev/hda meg hdb meg hdc és ezeket még számozza is ez a pingwin.

 

Eljött az utolsó kérdés. Akarom-e telepíteni a grubot? És hova. Tudtam, hogy nem bírja ki, hogy ne tegye fel azt a kérdést, amiben benne van a hda meg a dev. Ráböktem a defaultra és láss csodát a debian telepítő kiköpte a lemezt és reboot után elindult. Ott állt előttem a login képernyő. De a ps2-es egér valamiért nem működött, viszont a billentyűzet igen. Tab-bal és enterrel megoldottam a belépést. Hát elég pazar ocsmány látvány fogadott. Uhu után elég igénytelennek tűnt az alap designos gnome2.

Huszárkodtam a billentyűzettel, aztán megkerestem a vezérlőpultot, de ott nem találtam olyan beállítást, ami az egeret fel tudta volna éleszteni. Szegény kis buksi én, nem tudtam, hogy az xorg.confot kellet volna taknyolni, mert akkor még kellett. Sőt az xorg.conf megléte nélkül el sem tudott indulni az xorg. Lehet, akkor még xfree86 volt debianban és nem xorg. Nem emlékszem már. És mindenek felett a hang sem működött. De ez sem volt elég. Nem ismerte fel a pendriveot, nem mountolta fel a cd-t, akkor már kezdtem mérges lenni. Fél órát szarakodtam, mondom kikapcsolom, de nem volt leállítás gomb, csak kijelentkezés. A tököm, mérgemben megnyomtam a power gombot. Nem fogjátok elhinni mi történt. A szabályos leállítás helyett azonnal lekapcsolt, mintha sima AT-s gépet nyomtam volna ki.

Na akkor elgurult  gyógyszerem. Elkezdtem szidni a felmenőimet, meg azt, hogy ki az az állat aki ezt a hányadék rendszert desktop oprendszernek felteszi. Ez az univerzális operációs rendszer! Hát gratulálok azoknak, akik ezt használják.

 

Ez volt az első élményem debiannal. Akkor nagyon megharagudtam a fejlesztőire, meg a használóira is. Nem voltam hajlandó elfogadni, hogy nem megy minden elsőre hibátlanul, nem, hogy valami ne is működjön. Ha egy magyar fejlesztésű uhu, aminek sokkal kevesebb múltja van, működik, csak úgy, akkor ezen az univerzális szaron miért nem? Soha többé nem fogok debiant telepíteni.

 

Azt tudni kell, hogy az ember, ahogy a síeléssel, úgy van a linuxal is, amennyiben az a fajta, aki nem adja fel ott, ahol a többség. Hiszen a siker is ott kezdődik, valahol mások abbahagyják. Síelők is azok lesznek, akik az első után azt mondják, ezt soha többé. Biztos nem fogom mégegyszer megpróbálni.

 

Nálam is így lett egy bő évvel később. De ez a következő fejezetben tartalma lesz.

 

Ez a hosszúra sikerült bevezető a debianról fontos lépcső, mert ettől csak megerősödött bennem az elhatározás, hogy megvegyem a dobozos suset és kiolvassam a könyveket.

 

Mai témánk: a süsü

A mottónk: Ó szuzi szuzi! Te legalább nem vagy buzi.

 

Mivel akkoriban még nem vásároltam a neten, megrendeltem egy helyi számítástechnika boltban az akkor friss 9.3-asat. Pár nap alatt meg is jött. Megkérdezte a tulaj, hogy milyen névre írják a számlát. Mondtam nem kell számla, mert nekem lesz. Mivel a tulajjal jóban voltam, ugyanis a fia a barátom, sőt máig az egyik legkiemelkedőbb, ezért közvetlenebb volt velem az elvárhatónál. Látszott a döbbenet az arcán. Konkrétan hülyének nézett. Tessék! Látjátok az első pofont, amiért linuxot mertem venni. Jól becsomagoltam a dobozt ne nézegesse nekem senki a buszon. Meglátnák, hogy linux, tuti belém kötött volna valaki. Ilyen világban élünk. Ha keresztény vagy titkolnod kel, ha buzi vagy, a nem linuxosok körében meg titkolnod kell, hogy linuxos. De sorolhatnám a példákat. A bogárevést is titkolni kell, mert kinézik az embert.

Hazaértem első dolgom volt az unboxing! Gyerekek! Amikor az ember az első linuxját kicsomagolja, úgy, hogy igazából még azzal sincs tisztában mi az, de öli a kíváncsiság, az leírhatatlan! Nálam alapból rituális folyamat az unboxingolás. Előző nap letakarítottam az asztalomat, vegyszeresen és elpakoltam róla mindent. Még egy zsebkendő vagy kulcscsomó sem maradhatott rajta. Először letettem a dobozt az üres asztalomra és csak néztem, majd mind a négy oldalát percekig bámultam. Utána elolvastam minden betűt a dobozon. Aztán gondosan és óvatosan egy éles szikével felvágtam a záróragasztást és eleget téve a rituálénak a következő dologra vetemedtem: Az unboxing szertartásom része, hogy azonnal beleszagolok a dobozba. Műsoros magnókazetták kicsomagolásánál is ez volt a szokásom. A szokás megmaradt, csak már nincsenek új műsoros kazetták.

Ez után nagyon óvatosan kivettem a doboz tartalmát. Egy könyv általánosságban a SuSE használatát ismertetve és egy vaskosabb adminisztrátori könyv, valamint egy színes borítású kinyítható műanyag lemeztartó benne kettő db dvd lemezzel. Egy normál telepítő és egy forrástelepítő, valamint ugyanaezek szétszedve cd lemezekre. Gondosan átlapoztam a lemezeket és nekiálltam a telepítésnek.

Annyira nem fogom részletezni a telepítési folyamatot, emlékezetből nehéz is, de a lépések nagyjából megegyeznek minden emberbarátibb linuxnál. A körítés más és az alapértelmezett beállításoknál lehet eltérés.

Mielőtt bejött volna a grub1 jópár nyelven üdvözölt a telepítő. Első benyomásra uhu után, debian után meg pláne, kicsit dizájnosabb és funkciógazdagabb volt a grub. Animációk, funkcióbillentyűs választási lehetőség (nyelv, kernel paraméterek, videomód, súgó)

mindent hagytam alapon a nyelvet kivéve. Magyarul beszéljen velem, ha már tud, különben is fizettem érte.

A telepítő tiszta csicsa. Ha a szokásos alapkérdéseken túlvergődik az ember a javasolt alapbeállításokkal, akkor csak egy felhasználónevet meg jelszót és rendszergazda jelszót kellett megadni. Itt még volt olyan szokatlan kérdés is, hogy engedi-e a root-ot grafikus környezetben bejelentkezni. Felhívta a figyelmet, hogy ez veszélyes. Szerintem Viktor tanácsadója innen merítette az ötletet a Sorosozáshoz. Tuti SuSE-t tol azóta is.

A telepítés megkezdése előtt csinál egy összegzést a beállításokról, amit le tudunk ellenőrizni. A teljesség igénye nélkül:

Rendszerindtító típusa, módja (grafikus gfx vagy puritán hagyományos), bootloader helye, kernel paraméterek megadása pl videomód

parició állapota telepítés után

Telepítendő csomagok listája csoportba szedve.

Alapértelmetzetten elindítandó alkalmazások (pl elinduljon automatikusan a grafikus kiszolgáló)

Tűzfalbeállítások.

AppArmor

Felhasználók

Licenc

hálókártya beállítások

 

Nagyjából ennyi. A telepítéssel egy darabig el volt. Akkor kajáltam meg.

 

A telepített rendszer első elindítása utáni felhasználói élmények:

A grub után bootoláskor azonnal átváltott a 14”-os crtmen a lehető legnagyobb felbontásra, szegény monitor izzadt is rendesen, meg 60Hz-en vibrált 85 helyett. A betűk olyan aprók voltak, alig lehetett elolvasni. Szép bootsplash verbose módban még hátteret is adott a konzolnak. Néztem is nagyokat, mi ez a csicsa. Márcsak az animáció hiányzott. A bootsplash alkalmas volt animált lóalkatrészek pörgetésére is. Máig nem értem, ha egyszer suseék találmánya a bootsplash - vagy rosszul tudom? - és felvértezték animálásra is, miért nem dobtak rá a témára egy effektet?

Mindegy. Bejelentkezve szokatlanul magas felbontással jött be az asztal. Első benyomásra sokkal csicsásabb és barátságosabb volt debiannál, de még uhunál is. A yast pedig, maga volt az álom. Grafikus profi vezérlőpult.

Egy kis kitérő, mielőtt folytatnám. SuSE az egyike az olyan disztribúcióknak, amire jellemző a felhasználóbarátság kifejezés. De állj! Mit kell érteni ez alatt?

Szerintem mást jelentett húsz éve és mást most.

Sokan helytelenül a linuxot a windowsszal próbálták és most is próbálják párhuzamosítani. Az az alapprobléma, hogy a közhiedelemben most is benne van, hogy parancssorozni kell. Annyi igaz, hogy néha elkerülhetetlen az tény, akármelyik disztrót használjuk.

De! Régen azt értették ez alatt, hogy grafikusan kattintgatással be lehet állítani mindent.

Igen. Ha ezt a szemléletet követjük akkor valóban felhasználóbarát AZOKNAK A FELHASZNÁLÓKNAK, akik ÉRTENEK annyira a WINDOWSHOZ, hogy a vezérlőpult a kisujjukban van.

A SuSE tökéletes választás és felhasználóbarát azoknak, akik értenek a windowshoz legalább annyira, hogy amit csak be lehet állítani grafikusan, azt azért be tudják.

Mai értelemben viszont felhasználóbarát az, hogy nem kell semmit kattintgatni se, hogy működjön, minden menjen magától, ahogy kell és nagyon rövid idő alatt lehessen telepíteni.

Sajnos a mai átlag felhasználó a Windowshoz sem ért. Egy Windows 10 telepítése sem biztos, hogy menne. Az ilyeneknek nem felhasználóbarát a SuSE, mert alapból nincsenek fent zárt driverek, kodekek, alkalmazások - első sorban multimédiás, és ezeket fel sem ajánlja addig, amíg nem veszi fel az ember a közösségi telepítő forrásokat.

A mai hozzá nem értő lehetelen alakoknak az ubuntu lehet jó választás, mert kb minden meg elsőre, ha valami nem bugzik és szó nélkül felajánlja a zárt driverek és egyéb alkalmazások telepítését, ha úgy detektálja a környezetet elérhető és szükség lehet rá.

Minden működött elsőre az internetet kivéve. Yastban nem tudtam a modemet beállítani, mert nem látta a kernel az eszközt. Persze akkor még nem tudtam, hogy a winmodemmel nem is lehet. Na most jön a csavar. Mivel járt e-mailes támogatás a SuSE-ez. Be is regisztráltam és jeleztem is a problémát. Azt persze nem közöltem, hogy belső modemem van és nem rendes külső eszközöm, mivel nem tulajdonítottam jelentőséget neki tgudatlanságomból adódóan. Ezt nem is kérdezték. Most ugrott be, hogy 30 napos support volt nem 90.

Szóval jeleztem a problémámat és rendesen válaszolgattam is. Leírták a lépéseket, hogyan nyissak terminált, lépjek rendszergazda módba és hogyan írassam ki a modem tulajdonságait, majd küldjem el nekik. Az dereng, hogy volt kernel modul fordítás is. Be kellett tennem a source lemezeket abból valamit feltenni és makkel lefordítani. Sajnos az email már nincs meg, mivel akkor freemailt használtam és arról le is szoktam a legelső adódó alkalommal, majd vipmailes lettem. A jó kis vipmail. Azóta indamail lett belőle. Persze tizenkét éve már gmailes vagyok. Elolvasnám azt az emailt, mert már érteném a lépéseket, sőt lehet jobban is csinálnám. Akár lehetnék én is supportos.

A lényeg, ment, ment a levelezgetés, de a probléma nem oldódott meg és kifutottam a 30 napból. A folyamatot az is lassította, hogy a report rendszerük kiakadt és nem tudtam elküldeni a hibajegyet, de írtam nekik a honlapon megadott emailre és pár napon belül megköszönve a hibajelzést működött a rendszerük. De a winmodememmel internet nem lett.

Nem tudom már miért nem ráztak le annyival, hogy vennem kell külső modemet. Ez lett volna az ésszerű. Lehet azért, hogy érezzem a törődést, ha már egyszer megvettem. Szóval hoppon maradtam. 

 

Egyébként szörnyen drágák voltak akkoriban a modemek. Nem is értem. Egy belső modem egy tizes volt 2003-ban, a külső majdnem a duplája. Ma meg egy hálókártya kétezer forint. Akkor mennyit ért a forint és most. Mégis mi a szar került ennyibe egy ilyen kártyán?

 

Összességében a SuSE jó választás lett volna nekem egy rendes modemmel, de nem erre a szutyok gépre. Olyan lomha volt, gyötrelem volt kivárni. Azért lássuk be 2005-ben egy 400MHz-es cerka proci meg 192MB RAM még linuxnál is halálosan kevés volt, ha azt nézzük, akkoriban már 2 GHz-es gépek voltak 512 MB memóriával. Kilátásban nem volt újjabb gép, ezért ezzel kellett beérnem. Éreztem jó lesz nekem még ez a rendszer később egy új gépen, de ez hosszú távon ezen nem maradhat. Kiolvasom a könyvet és ha még kérdésem van Linuxból megpróbálok neten utánajárni. Ugyanis ahhoz is el kell érni egy szintet, hogy önállóan kérdezni, keresni tudjon az ember. Úgy nehezen fog a google válaszolni, ha beírom pl nem működik az egér linuxon, mint azt, hogy xorg mouse config. Vagy például: Linux pendrájv nuku helyett mount (automount) fstab removable media.

A napiszar szakmai változatára is felmehetne ez az agyzsibbasztás:

Linux pendrájv nó lát!

How to igyá’ kólát?

How to unnuku pendrive on linux?

Ezt mondja meg nekem magyarul Linus!

A SuSEval random jelentkezett egy olyan hiba, hogy kifagyott a képernyő bootoláskor.

Később megtudtam a hiba oka az nvidia grafikus drivere és a konzolos framebufferdriver össze szokott akadni. Tehát vesafb-t kellett használni, vagy ki kellett volna kapcsolni a konzolos frambuffert. De az nagyon felelőtlen és súlyos hiba lett volna. Ugyanis akkor nem működött volna a bootsplash.

Összességében a mai openSuSE Leap egy jó rendszer.

 

Kinek ajánlom:

elsősorban locsemegének, de rajta kívül az olyan egyénnek,

aki linuxot szeretne használni, de nem akar belemélyedni és viszonylag modern pcje van. Ha megkérne valaki, hogy tegyek linuxot a gépére és adjak minimális supportot, ezt választanám. Most jut eszembe, egyik ismerősömnek ezt tettem a betört kijelzős laptopjára abból az okból kifolyólag, mert a hulladék hp annyira gyermeteg hibáktól szenvedő rettenet, hogy a bios postot nem bírja kitolni a vga kimenetre. Képernyő nélkül meg nem sokat lát az ember. OpernSuSE Leapnál megoldották azt, hogy a telepítő grubja alapból visszaszámol és elindul. Tehát elég betolni a dvdt és szűzen berakni egy hddt, szépen elindul. Az összes többi linuxnál navigálni kell meg mindenféle billentyűkombinációt nyomkodni. Azon a hülye debianon is. Szóval ezért ment rá még hat éve a 42.1. Pont idén a pandemia első hullámában megkerestek, hogy a az abevjava nem frissül meg a böngészőt is elkezdte elavultsága miatt büntetni a gmail vagy a facebook. Mindegy. Tudtam, hogy azt a gépet csak úgy nem lehet újra telepíteni. Meglepődtem, hogy még püfölik. Szóval elhoztam és megcsináltam nagyon szakszerűen az dist upgradet. Nem fogom itt részletezni. Nem ez a célja ennek a fejezetnek. De verziónként felupgradeltem sikerrel 42.1 -> 42.2 -> 42.3 - > 15.0 Itt levizsgázott nálam suse, mert régen annyira nem volt problémamentes a dist upgrade. Simán ment. Kelet vadászni régi beragadt csomagokra, de ez egy 2020 áprilisi snapshot gentoojedit nem tett próbára, még úgy sem, hogy nem használ süsüt jóideje. Persze volt az az idő, amikor nem ment volna.

 

Opcionális alternatíva Mageia. Felhasználhatóság és szemlélet szempontjából ez áll legközelebb SuSEhoz, de erről bővebben a mandriva/mageia részben, ami még egy picit odébb lesz.

 

Köszönöm a figyelmet!

 

Záró gondolatok:

A következő fejezet a mérföldkő. Visszatérek debianra és ezúttal nagyon kemény leszek. Én fogok ki rajta. Úgy meg tanulom, ő kér tőlem sűrűn elnézést. Persze ez hosszú, több éves folyamat. Olyan szinten vettem komolyan, hogy ez lett nemcsak a default linuxom, de a default operációs rendszerem is. Persze emellett ismerkedtem párhuzamosan más disztribúciókkal is elsősorban kíváncsiságból, másodsorban a linux iránti elkötelezettségemből. Ez a rendszer edzett meg, ezt használtam rendíthetetlenül 2005-től és ennek köszönhetően sikerült felnőnöm gentoohoz, amire aztán 2017 végén leváltottam debiant. Az okokat a gentoos résznél. Talán 2023-ig eljutok oda is. :) De nem maga a debian lesz izgalmas az olvasóknak, hanem a körítés, a “klub” amibe beléptem, ahol új érdekes arcokkal ismerkedtem meg, rossz- és józan keretek közt, de a jóizlés határain belül “állatkodtunk”. Magyarán nem volt melegedés. Ettől függetlenül nagyon érdekes és izgalmas rész következik, de sajnos erre várnotok kell, mivel a következő blogon egy nem szakmai blog lesz, de ki kell írnom magamból.