Fura egy dolog történt a minap.
Munkatársakról van szó. Már ha annak lehet nevezni őket. Néhány emberről beszélünk. Alapvetően jóban vannak, kedvelik egymást. Kisebb-nagyobb viták is gyorsan csendesednek. Segítenek egymásnak ha kell stb. Az egyikük csinált egy súlyos, de nem jelentős hibát. Semmi probléma nem lett belőle. Három ember tudott róla, elvileg nem jutott volna el a főnökökhöz sem.
Eljutott.
A hibázó delikvens végtelenül restelte a dolgot, de korán megtörtént a javítás. Valamiért a főnökök most könnyebben vették a dolgot. Nem is ez a fura.
Közvetlenül a hibázónak úgy lett előadva a dolog, hogy jelzést kaptak a logokból. Nos ez teljesen valószínűtlen. Egyrészt nincs ilyen, másrészt csak valódi veszélykor jelezne utólag. Aztán kiderült a többi részlet.
A három ember egyike kicsit pletykás, véletlenül elkotyogta egy felelősebb beosztásúnak, aki ugyan nem rosszindulatú, de fél a főnökségtől. Az ő közvetlen beosztottja is meghallotta tőle (ő már rosszindulatú), és folyamatosan rágta a fülét, miszerint „ha kiderül, te is megütheted a bokád”. Persze nem, de ugye ott a félelem. Tehát beszámolt felfelé.
És itt jön az, ami miatt igen nehéz bíznia a már szinte elfelejtett hiba okozójának a társaság közel felében. A lecseszés után a felelősebb arc azonnal átrohant azzal, hogy „kérdezte tőle a főnök, vajon tudott-e a dologról, de ő nem, semmit sem, egyáltalán nem, de tényleg...” Ha nem mond semmit, talán jobb lett volna. Azért az még hozzátette, hogy a besmúzoló, az ő fülét rágó hmm... Szóval az egyik munkatárs(?) is hibázott már nagyokat, sokkal súlyosabbakat is.