Memento mori

Emlékezz a halálra! 28 évvel később, egy film a halálról és az önzetlen szeretetről.

Ritkán nézek filmeket, mert olyan mélyen van a nyugat szellemi szintje, hogy a filmek többsége nettó időpocsékolás. Alig van már rendező aki emlékezne még, hogy mi a művészet valódi célja, nem fertőzte meg a profit istene és nem e beteg és gonosz isten szolgálatát választja a valódi érték teremtése helyett, amit nem népszerűségben és nem pénzben mérnek.

Danny Boyle viszont ismét maradandót alkotott. A film történetének a fő szála a többségnek emészthetetlen, gyomron rúgással felérő élmény a halál és szeretet kapcsolatáról, ami látszik is a véleményeken, a tömérdek 0-ás és 1-es értékelésen. Valójában ez keltett fel érdeklődésem, ami ilyen heves reakciót vált ki az eberekből, annál van esély, hogy működik és nem tévedtem.

A „modern” embernek a halál tabu, az önzetlen szeretet pedig nem értelmezhető, ennek a kettőnek az összekeverése padig garancia, hogy a film maradandó alkotás lesz. A film sokszálú, a társadalomkritikán, a gyűlölet embertelenségén a felnőtté váláson át, de az igazi sokkoló, a Ralph Fiennes által megelevenített halál és ennek az elfogadása.

A halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé, a két kapu közül ez egyik, amin távozunk, ahol a szellemünk elengedi a lelkünk, hogy a rárakódott tehertől megszabadulva megtisztuljon és fejlődve kezdje újra a tapasztalást.

Memento mori, emlékezz a halálra. Talán a létező legerősebb kifejezés, ha lenne tetoválásom, ez állna rajta. Minden cselekvésünk ez kéne, hogy vezesse, már persze azután, hogy megértettük miről is szól valójában.
Az ejtőernyős klubban ahol ugrottam, volt egy szokás. Mielőtt a gépbe szálltunk, körbeálltunk és a – Szép nap ez a halálra! – kiáltással öleltük át egymást. A repéren levő vendégek elmebetegnek néztek minket, sőt egy csoportos pszichológiai vizsgálat amit az ugrókon végzett az egyetem, mindenkinél tudat alatti öngyilkossági vágyat állapított meg. A hitetlenség ezt nem értheti és nem képes felfogni azt, hogy az ernyő nyílásával járó rántás, amikor eldőlt, hogy aznap még nem mész el, olyan szinten érteti meg az emberrel, hogy csak is a szeretet számít, amire csak a halál képes.
Az ember megérti, hogy maga az élet elég ok az örömre és minden alkalommal jobban fogja szeretni, csak magát életet és esze ágában se lesz eldobni magától, mint ahogy a félkegyelmű pszichológusok hiszik.

Amíg nem érted meg a halált és nem lesz a barátod, nem tudsz teljes életet élni. Amíg félsz tőle, minden tetted torz lesz. Amíg el akarod kerülni, a félelem lesz a hamis iránytűd és tévútra csal. A halál jó, a halál a barátod, a halál a természet legfontosabb szabálya. Nem küzdeni kell ellene, hanem elfogadni. Erről szól a film.

Sokféle képen lehet elfogadni, az ugrás csak az egyik egyszerű módja, ennél azért vannak sokkal kifinomultabb módszerek is. Ha ismersz ilyet megtapasztalhatod a kapu működését és kiléphetsz az anyagból, ahol megérint az élet, ahol minden és mindenki egy.

A 28 évvel később ezt próbálja a művészeten át megmutatni, több kevesebb sikerrel, de a nyugati féltekén kimagasló alkotás, nálam biztosan az év filmje.

Hozzászólások

Jó poszt (és a filmet ráteszem a listámra [*]); csak annyit fűznék hozzá, hogy a pszichológusok nem félkegyelműek -- amit arról írsz, hogy a halál, a végesség ad értéket az életnek, az kb. bármely ezzel foglalkozó pszichológiai műben szerepel. Más kérdés persze megélni ezt, és az sem mindegy, hogy hogyan (nem vitatom az élményedet); csak annyit akartam jelezni, hogy a pszichológia "állását" tekintve, a leírásodat elméleti síkon megközelíve, szerintem nyitott kapukat döngetsz. :)

... A filmmel kapcsolatban... biztosan ugyanarra gondolunk?

https://port.hu/adatlap/film/mozi/28-evvel-kesobb-28-years-later/movie-…

https://port.hu/cikk/mozi/befutottak-az-elso-kritikak-a-28-evvel-kesobb…

https://en.wikipedia.org/wiki/28_Years_Later

Mert azt írod,

a tömérdek 0-ás és 1-es értékelés[...]

Ehhez képest a port.hu azt írja, hogy a Rotten Tomatoes-on 95%-os az értékelése, míg a WP ugyanezt 88%-os állapotban rögzítette, és több díjat is listáz.

[*] Azon még elgondolkozom, hogy valóban megnézzem-e, mert a téma ugyan érdekel, de a horrorhoz én már öreg vagyok. (A listám szerint a trilógia első két részét anno megnéztem; az első rész tetszett, a második viszont nem tetszett -- ugyanakkor úgy látom, hogy a másodikat nem Boyle rendezte.) Engem már nem pörgetni, hanem csillapítani kell :)

Ott kezdődik a probléma, hogy a nyár darálós zombifilmjeként volt beharangozva, az elképesztően jó teaserek és trailerek, a telitalált Boots feldolgozás soundtrack egyértelműen ezt hangulatot építették fel, valamennyire annak is indul, és nagyon nagyon nem az lesz belőle. Pedig kb. mindenki, én is, erre számítva ül be a moziba, nem a Művészbe ugye. 

Persze érdekes akár még eredeti nézőpont is amit írsz egy zombiapokalipszis megéléséhez, de egy jóféle kommersz zombifilmnek ez így túl "mondanivalós". Ha meg ezt szálat akarták volna kimunkálni, hát ahhoz meg a karakterek elnagyoltak, az alap zombitörténet meg túl figyelemelterelő. Szóval nem adja nekem ki. Számomra egy profi képvilágú, de felejthető film, nem olyan stílusteremtő mint a 28 nappal később, mert szerintem a 2000-es 2010-es évek zombi hulláma nem kis részben abból indult el.