Esti mese, ne nappal olvasd

Egyszer volt, élt egyszer fiú, még az Üvegszemen is túl, ahol a kurtafarkúak fúrnak. Szóval ott élt. Vagy legalábbis a közelében. De minimum arrafelé.
Ez a fiú arról volt híres, néha hirtelen, hogy a fiáról nevezték el.
Mivel még nem volt házas, és nem volt gyermeke, folyton arról bucsálódott, hogy mi is az ő neve.
Sokan csak Névtelennek hívták, mivel nem tudtak róla, hogy ez paradoxon, ezért mások kétségbe vonták a név helyességét.
A pap sem tudott mit tenni, így a mátrikulába csak egy vonalat húzott, és az is csak egy rövid vonal volt.
Így éldegélt a névtelen fiú folyton-folyvást keseregve.
Mikor aztán akkora lett, hogy elbírt egy tarisznyát benne három hamuba sűlt pogácsával, útnak indult, hogy szerencsét próbáljon.
Ahogy ment, mendegélt, árkon-bokron és illa-bereken át, egyszer csak baleset érte és meghalt.
Azaz hogy meghalt volna, ha nem jár arra egy boszorkány. Azt mondta neki, mármint a boszorkány a névtelen fiúnak, hogy 
- Megmentlek én tégedet az halálnak halálától, és minden halételtől, ha feleségül veszel éngemet.
- Istenuccse sohse, egyébként is szeretem a rántott pontyot - hörögte utolsó lélekzeteinek egyikével a fiú.
- Akkor bizony békává változtatlak, és nyomban kompatibilis leszel a neveddel - mondta kajánul a rosszlélek.
- Hmmm... - csak ennyi jött ki a fiúból, mert már nagyon a végén járt a levegőtartalékának.
Végül csak kierőltett magából egy kérdést - Milyen bilis?
A boszorkány csak vihogott, mert ő sem volt teljesen tisztában a szó jelentésével, és inkább taktikát változtatott.
- Hagyjuk most a bűbájos igéket másra - azzal hirtelen balra fordult mert megérezte a halál szelét.
- Üsmét kontárkodsz vasorrú? - vonta kérdőre a Halál, és kicsit legyezett maga körül, mert büdös volt.
Talán ez mentette meg fiút, mert újra kapott levegőt. Még felülni is képes volt, bár rögtön legyezni kezdett ő is.
A másik kettő csalódottan nézte. A Halál mielőtt kámforrá változott volna, aminek sokkal jobb a szaga, még próbaképpen suhintott egyet-kettőt a kaszájával.
Aztán már ott sem volt. A boszorka idegesen topogott, és hirtelen felpattant seprűjére, s azzal ő is tovatűnt.
Abban a pillanatban egy csinos menyecske lépett ki a bokrok közül - Végre elkotródtak - sóhajtotta.
És ily kérdéssel fordult a fiúhoz - Te lennél az a nevezetes névtelen fiú, tényleg?
Ténylegesen és valóban, mindazonáltal - kezdte a választ a fiú, de nem volt ideje befejezni, mert lyány közbevágott.
- Aztán találtál-é már magadnak való mátkát?
A fiú csak rázta fejit, mert még nem volt teljesen fitt.
- Kicsit lassú az észjárásod neked - szólt újból a leányzó.
- Lassan járj, tovább érsz - replikázott a fiú, hogy legalább valahogy bizonyítson.
- Hmmm... Nem is olyan rossz. Elvennél-e éngem hites feleségednek?
- El én! - vágta rá a névtelen.
Így fordult minden jóra, és még jobbra. Aztán Hencidától Bonchidáig folyt a hajcihő és a kocsis bor.
Arról viszont nem szólt a fáma, lett-e fia a névtelen fiúnak, és ha lett is mi volt a neve.
Persze a szomszéd faluban, másként mondják ezt a mesét. Hallgassátok meg azt is, hátha fény derül a homályra.