Danny Boyle viszont ismét maradandót alkotott. A film történetének a fő szála a többségnek emészthetetlen, gyomron rúgással felérő élmény a halál és szeretet kapcsolatáról, ami látszik is a véleményeken, a tömérdek 0-ás és 1-es értékelésen. Valójában ez keltett fel érdeklődésem, ami ilyen heves reakciót vált ki az eberekből, annál van esély, hogy működik és nem tévedtem.
A „modern” embernek a halál tabu, az önzetlen szeretet pedig nem értelmezhető, ennek a kettőnek az összekeverése padig garancia, hogy a film maradandó alkotás lesz. A film sokszálú, a társadalomkritikán, a gyűlölet embertelenségén a felnőtté váláson át, de az igazi sokkoló, a Ralph Fiennes által megelevenített halál és ennek az elfogadása.
A halál nem az élet ellentéte, hanem a születésé, a két kapu közül ez egyik, amin távozunk, ahol a szellemünk elengedi a lelkünk, hogy a rárakódott tehertől megszabadulva megtisztuljon és fejlődve kezdje újra a tapasztalást.
Memento mori, emlékezz a halálra. Talán a létező legerősebb kifejezés, ha lenne tetoválásom, ez állna rajta. Minden cselekvésünk ez kéne, hogy vezesse, már persze azután, hogy megértettük miről is szól valójában.
Az ejtőernyős klubban ahol ugrottam, volt egy szokás. Mielőtt a gépbe szálltunk, körbeálltunk és a – Szép nap ez a halálra! – kiáltással öleltük át egymást. A repéren levő vendégek elmebetegnek néztek minket, sőt egy csoportos pszichológiai vizsgálat amit az ugrókon végzett az egyetem, mindenkinél tudat alatti öngyilkossági vágyat állapított meg. A hitetlenség ezt nem értheti és nem képes felfogni azt, hogy az ernyő nyílásával járó rántás, amikor eldőlt, hogy aznap még nem mész el, olyan szinten érteti meg az emberrel, hogy csak is a szeretet számít, amire csak a halál képes.
Az ember megérti, hogy maga az élet elég ok az örömre és minden alkalommal jobban fogja szeretni, csak magát életet és esze ágában se lesz eldobni magától, mint ahogy a félkegyelmű pszichológusok hiszik.
Amíg nem érted meg a halált és nem lesz a barátod, nem tudsz teljes életet élni. Amíg félsz tőle, minden tetted torz lesz. Amíg el akarod kerülni, a félelem lesz a hamis iránytűd és tévútra csal. A halál jó, a halál a barátod, a halál a természet legfontosabb szabálya. Nem küzdeni kell ellene, hanem elfogadni. Erről szól a film.
Sokféle képen lehet elfogadni, az ugrás csak az egyik egyszerű módja, ennél azért vannak sokkal kifinomultabb módszerek is. Ha ismersz ilyet megtapasztalhatod a kapu működését és kiléphetsz az anyagból, ahol megérint az élet, ahol minden és mindenki egy.
A 28 évvel később ezt próbálja a művészeten át megmutatni, több kevesebb sikerrel, de a nyugati féltekén kimagasló alkotás, nálam biztosan az év filmje.
- gyuri23 blogja
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
- 660 megtekintés
Hozzászólások
Jó poszt (és a filmet ráteszem a listámra [*]); csak annyit fűznék hozzá, hogy a pszichológusok nem félkegyelműek -- amit arról írsz, hogy a halál, a végesség ad értéket az életnek, az kb. bármely ezzel foglalkozó pszichológiai műben szerepel. Más kérdés persze megélni ezt, és az sem mindegy, hogy hogyan (nem vitatom az élményedet); csak annyit akartam jelezni, hogy a pszichológia "állását" tekintve, a leírásodat elméleti síkon megközelíve, szerintem nyitott kapukat döngetsz. :)
... A filmmel kapcsolatban... biztosan ugyanarra gondolunk?
https://port.hu/adatlap/film/mozi/28-evvel-kesobb-28-years-later/movie-…
https://port.hu/cikk/mozi/befutottak-az-elso-kritikak-a-28-evvel-kesobb…
https://en.wikipedia.org/wiki/28_Years_Later
Mert azt írod,
a tömérdek 0-ás és 1-es értékelés[...]
Ehhez képest a port.hu azt írja, hogy a Rotten Tomatoes-on 95%-os az értékelése, míg a WP ugyanezt 88%-os állapotban rögzítette, és több díjat is listáz.
[*] Azon még elgondolkozom, hogy valóban megnézzem-e, mert a téma ugyan érdekel, de a horrorhoz én már öreg vagyok. (A listám szerint a trilógia első két részét anno megnéztem; az első rész tetszett, a második viszont nem tetszett -- ugyanakkor úgy látom, hogy a másodikat nem Boyle rendezte.) Engem már nem pörgetni, hanem csillapítani kell :)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Hát elég nagy különbség lehet az elmélet és a gyakorlat között, amikor nem nyílik az ernyőd (volt ilyenem), vagy egy hatvankilós pásztorkutya elkapja a karod (ilyen is) :D Ott gyorsan megismered magad.
Igen ez az a film. A kritikusok szeretik és tényleg több helyen is elég magas a pontozás, de én ez ilyen oldalaknak moderálva hiszek, inkább a közvetlen hozzászólásokat szoktam elolvasni. Ennél a filmnél szélsőséges, szinte csak alacsony és magas van, közepes nem nagyon. Erre akartam utalni.
Szvsz megnézheted, mert nem a pörgetés a lényege. Ha láttad esetleg az "Apokalipszis most" Coppola zseniális művét, engem arra emlékeztet hangulatban. De aztán ne engem szidj :D
Ha meg olyat akarsz nézni ami kiüt hetekre, ezt nézd meg, de tényleg, csak akkor ha erős az idegrendszered. Ezután biztosan nem fogsz pörögni, csak ülni és bámulni magad elé.
Szentjánosbogarak sírja
Ez a világ legdurvább filmje, nálam az egyetlen amit nem vagyok hajlandó megnézni még egyszer, de nem azért mert olyan szar, hanem ezért mert annyira jó és annyira szíven üt. Ez a film sokkoló. Ja és rajzfilm!
A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja őket kiábrándítani.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ha láttad esetleg az "Apokalipszis most" Coppola zseniális művét, engem arra emlékeztet hangulatban.
Igen, láttam. A listám szerint tetszett is. (Ugyanakkor 4-5 éve gyökeresen megváltozott, hogy mit nézek meg, mi tetszik.)
Szentjánosbogarak sírja
Láttam (módszeres anime-fogyasztó, azon belül Ghibli rajongó vagyok).
nálam az egyetlen amit nem vagyok hajlandó megnézni még egyszer
Valóban, nálam is azon kevés közé tartozik, amit a mai napig fenomenálisnak tartok, de nem nézek meg másodszor.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ott kezdődik a probléma, hogy a nyár darálós zombifilmjeként volt beharangozva, az elképesztően jó teaserek és trailerek, a telitalált Boots feldolgozás soundtrack egyértelműen ezt hangulatot építették fel, valamennyire annak is indul, és nagyon nagyon nem az lesz belőle. Pedig kb. mindenki, én is, erre számítva ül be a moziba, nem a Művészbe ugye.
Persze érdekes akár még eredeti nézőpont is amit írsz egy zombiapokalipszis megéléséhez, de egy jóféle kommersz zombifilmnek ez így túl "mondanivalós". Ha meg ezt szálat akarták volna kimunkálni, hát ahhoz meg a karakterek elnagyoltak, az alap zombitörténet meg túl figyelemelterelő. Szóval nem adja nekem ki. Számomra egy profi képvilágú, de felejthető film, nem olyan stílusteremtő mint a 28 nappal később, mert szerintem a 2000-es 2010-es évek zombi hulláma nem kis részben abból indult el.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nem látam ezt, csak az előzményeit, azok nem rémlenek úgy mintha különösebben művészi értékkel bírnának. Magában a horror műfajában viszont pl Végzet őrei c. film, művészi igényű és filozófiai mélységű alkotás. Szóval nem példátlan egy ilyen konstelláció.
"antiegalitarian, antiliberal, antidemocratic, and antipopular"
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Nem értek a témához, lévén még egyszer sem haltam meg, de itt a HUP -on szerencsére tök elfogadott a téma ismerete nélkül, sőt a topicnyitó írás elolvasása nélkül osztani az észt, szóval nincs miért szégyellni magam. :-)
Mondjuk a topic nyitót elolvastam, de ez nem ment fel az alól, hogy a filmet nem láttam.
Viszont azt sosem értettem az emberekben, hogy miért mossák össze a halál három aspektusát.
Egyesek félnek a haláltól, a megszűnéstől, ami azért vicces, mert nem veszik észre, hogy minden este amikor elalszanak akkor az öntudatuk megszűnik, vagyis egészen a reggeli vekkercsörgésig halottak.
A másik aspektus a haldoklás, azt nyilván nem kívánja senki, én pont emiatt támogatom az eutanáziát.
A harmadik aspektus, hogy mit hagyunk magunk után, például a családunk szemszögéből mit jelent a távozásunk.
A különféle vallási dogmákat nem említem, mivel tucatnyi elmélet van arra, hogy mi lesz velünk a halálunk után, és mivel mindegyik szerint tévedés az összes többi, én kivárásra játszom ezen a téren. Majd kiderül, ha már nem leszek, úgyhogy legalább a kíváncsiság bennem van, hogy mi lesz amikor lekapcsolják a villanyt.
Sokan szerintem a haldoklástól való félelem miatt kerekítenek nagy feneket az elmúlásnak, és emiatt valami perverz valláskárosult magyarázatot alkotnak az élet szentségéről, ami miatt pont a haldoklás időtartalmát nem engedik megrövidíteni. Ez engem annyiban érdekel, hogy (nyilván) nem szeretném, ha mások hülyesége miatt kelljen majd többet szenvednem mielőtt ígyis-úgyis meghalok. Magától az elmúlástól nem tudok félni, elvégre naponta gyakorlom az elalvást. Az a gondolat mondjuk bassza a csőrömet, hogy ha álmomban agyvérzésben elmúlok, akkor a családom nehéz helyzetbe kerülne a keresetem kimaradása miatt, de ugye erre való az életbiztosítás.
No mindegy, igazából csak annyit akartam írni, hogy ha a halálról beszélünk, akkor érdemes nem egyben kezelni ezt a három aspektust, mert akkor könnyen félreérthetjük egymást, hogy ki mire gondol, ki mitől fél.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Én nem gondolnám külön aspektusnak ezeket. A haldoklásnál vagy a fájdalomtól, vagy a haláltól félsz. A fájdalommal lehet mit kezdeni, ezért az ember igazából a haláltól fél. A mit hagysz magad utánra meg lehet készülni, attól miért kell félni?
A kovid diktatúra a gyakorlati példája és alkalmazása volt a halálfélelemnek, de még durvább példa a kötelező oltások. A félelem miatt a többség erőszakot követ el egy kisebbségen, ráadásul úgy, hogy hosszú távon kárt okoz a "maga után-nak" a faj nemességét rombolja, egyre satnyábbak lesznek az utódok. Ezt Konrad Lorenz egyetlen mondatban megfogalmazta:
Az orvos amivel jót tesz az egyednek, kárt okoz a fajnak.
Ez akkora tabu, hogy a többség nem is fogja fel a jelentését és a halálfélémé miatt inkább a szőnyeg alá söpri.
A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja őket kiábrándítani.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
kys
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
frfr
A tömegek sohasem szomjúhozták az igazságot. A nekik nem tetsző bizonyságok elől elfordulnak és inkább a tévedést istenítik, ha ez őket elkápráztatja. Aki illúzióba ringatja őket, úr lesz fölöttük, de áldozatuk az, aki megpróbálja őket kiábrándítani.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
Ez a blogpost magában nem hozta volna meg a kedvem, de eszembe juttatta a korábbi kritikát, amit olvastam a filmről, meg hogy van még egy mozijegyem amit októberig el kéne égetni. Már csak az a kérdés, hogy akad-e rá időm. Ez lenne talán a második film, amit megnézek idén. De a Szentjánosbogarak sírja is jó tipp volt feljebb, az meg is van lemezen, a feleségem hozománya. Ő sem akarja megnézni másodszor. Köszi!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni