tombenko blogja

Mikor akarok meghalni?

Gergő egyre alaposabban odafigyel a környezetére. Ennek egyik eredménye, hogy ha jelen van, a karácsonyi ajándékokról nagyon óvatosan kell nyilatkoznunk, ugyanis szent meggyőződése, hogy valójában a "Jézuska" el sem jön, csak bedobja az ajándékokat, amiket én rakok ki a fa alá. A karácsonyfa feldíszítését sikeresen, egy ügyes levéllel kikerültük, de az is feltűnt neki, hogy amikor átmegyünk kollektíve a templomba, akkor én kicsit a többiek után indulok. Mondjuk máskor is, de az mellékes. Most mindannyian együtt mentünk át, aztán én egy kis hasmenést szimulálva hazalógtam, hogy elintézzem a kipakolást. Természetesen idén nem volt karácsonyi koncert...

Esti rant

Szeretem a Linux filozófiáját: csak akkor szól, ha gond van.
Rühellem a Gnome-ét, mert akkor sem.

Most konkrétan elfelejtett szólni, hogy a mobilnethez rossz pint adtam meg. Vidám szombat esti móka: hova a faszba írtam fel a pukot? (Szerencsére meglett.)

Oboafényesítés

Nyugdíjas kolléga felhívott, hogy van egy kis gond a laptopjával, tudnék-e segíteni rajta. Engem ajánlottak, mert Linuxos. A probléma felvázolva: A Skype nem engedi be, meg nem tud társkeresni. Bolondos altruizmusomban igent mondtam. Itt az oboa, tessék szíves fényesíteni.

Megjött a cucc. Nem kívánt tartozékokkal együtt, de jött. Miután letisztogattam, jöhetett a könnyebbik része.

1; Bekapcsolás. GRUB, Wheezy, megnyugodtam. Biblia. Bocs, korán.
2; Első kör, frissítés. Gyorsan ránéztem a csomagokra, kezdtem ráncolódni. 2015. októberi a legfrissebb csomag. Hajjaj. Miután a routeren megeengedtem a csatlakozást, az aptot ráuszítottam a munkára, és mentem uzsonnázni. Vissza, Skype még mindig 4.3, nincs bejelentkezés, stb. Társkereső szerint az IceWeasel még mindig túl öreg.
3; Ok, a Debian alapvetően kissé le van maradva. Frissítsünk mondjuk Jessie-re. Ye. Ah. Frissül, Skype 4.3. Anyád. Akkor erőszakos leszek: letöltöttem a megfelelő debet a ms-től. Dpkg szerint nem megfelelő az architect. Mi van?! Nos, a kedves telepítő 2015-ben 32 bites rendszert telepített. A laptop pedig vinné a 64 bitet.

Apróságok

Botika kért a születésnapjára egy akváriumot. Kapott. Mind a két baba teljesen odáig van velük, úgyhogy új esti programpont van a szokásosok mellé: haletetés. Egyelőre elég szegényes, mindössze három guppi meg négy díszmárna van benne, valami vörös gazzal meg egy szilikonmedúzával. Volt egy preparált tengeri csillag is, de az valamiért szétesett.

Mondjuk jó is, kifejezetten nyugtatóan hat rám. Most például egy vidám kis optimalizálással kínlódok: 17 tanulót kell négy csoportba osztanom, négy attribútum alapján úgy, hogy a csoportok minél kiegyenlítettebbek legyenek. Az a baj, hogy per pillanat fingom sincs, mi a jó módszer, főleg, hogy egy Calc táblázatban van az egész. Viszont amíg kerestem valami szakirodalmat, megtaláltam a két éve kivett könyveket. Hurrá, vajon mennyi lesz a bánatpénz...

B.E.Cs.-es P.Ö.Cs. lettem

Hiányzott, mint éhezőnek az új kabát. Na mindegy, eddig is tudtam, hogy szarul adminisztrálok, de kurva jó órákat tartok, szóval most írhatok egy önfejlesztési tervet arra, hogy hogyan fogom fejleszteni az adminisztrácós készségemet.

Nem tudom eldönteni, melyik a jobb: a Kronenburg 1664 vagy a Leffe dark.

Van még egy csomó minden, csak nem szedtem össze magam, majd még írok.

Amúgy pedig utálom a zárójeleket.

Szombat esti láz

Trixi barátnénk a minap benézett hozzánk, mondván "ha már felénk jár, gondolta, megnéz minket". Megint kiégetett egy muskátlit, mert udvariasan kimegy bagózni a házból, de a hamutartót (7cm-es piros kerámiakocka) nem találja, így a mellette lévő muskátlis ládában nyomja el a csikkeket. Szóltam neki, kedvesen kiszedte, kidobta őket, de a muskátli rosszul tolerálta a rászoktatási kísérletet.
Kiderült, hogy valami rejtélyes oknál fogva beiratkozott a főiskolára, kémia tanár szakra. Érdekes lesz, az ő stílusával és finomságával. Egy elszívót már elárasztott sósavval. (Ez mondjuk érdekes volt, hasonlót én is elkövettem. A negatív durranógázpróba után a kémcsőben még egy ideig ég lassan a hidrogén. Nekem a kezemet égette meg, Trixi viszont közvetlenül akart egy kicsi hidrogént begyűjteni.) Megkért, hogy korrepetáljam őt, főleg a fizikai részből. Mondom neki, hogy kicsit konkretizálja, mi kellene. A spektroszkópia. \O/ Elkezdtem mondani, és feltűnt neki, hogy elég hosszadalmas adag, neki meg hamarosan mennie kell. Megírnám-e neki e-mailben, tőszavakban. Ok, regényt még nem írtam úgysem.
Ma hívott, hogy köszöni, megkapta, beadta (!), és kapott rá egy ötöst. Küld nekem egy palack Merlot-t. Ez ok, én éppen csak az édes meg a vörösbort nem szeretem... Ja, és mit tudok az elektrokémiáról... Anyád.

Hogyan készül a tonzúra?

Volt egyszer egy vállalkozás. Nem csinált bonyolult dolgot, elsődleges nyersanyagot dolgozott fel másodlagos nyersanyaggá, amit továbbadott más vállalkozásoknak. Volt neki négy szép szervere (egészen pontosan szerverfeladatokat ellátó asztali számítógépe), egy levelezőszerver, egy a dolgozók által elvégzett munkafolyamatok nyilvántartását futtató szoftvernek, egy fájlszerver meg egy, amin a nyersanyag-feldolgozó szoftver futott. Öt év alatt volt neki három felettébb távlati gondolkodással megáldott tulajdonosa. Még az első tulajdonos alatt kimúlt a fájlszervert futtató masina. A tulajdonos közölte, hogy nagyon szűk területet fed le a vállalkozás, ezért nem tudja anyagilag támogatni a szerver cseréjét, persze saját szakállra meg nem lehet venni egyet. A rendszergazda kreatív volt: a levelezőszervert futtató gépen (Ubuntu) telepített egy VirtualBoxot, abba átköltöztette a levelezőszervert egy virtuális gépbe, egy másikba meg a fájlszervert. Aztán a nyersanyag-feldolgozó szervert, amit ráadásul csak béreltek, valami kellemes vírus miatt a bérbeadó visszavitt javításra, ennek úgy négy éve. Addig ő is kapott egy virtuális gépet. Aztán fel kellett venni még egy dolgozót, miatta a nyilvántartás-szervert is virtualizálták, mert az új fenntartó a leltár lezárultáig beszerzési stopot rendelt el.
Aki még bírja idegekkel, olvasson tovább.
A humánriszörcs osztály egyik számítógépén az addig használt xp teljesen agyonterhelődött, az előbb említett gépet végül ők kapták meg, rajta álomszép winhéttel. Miután megkapták, jött a probléma: nem kapják a leveleket! Természetesen az xp-n el voltak mentve a jelszavak tíz évvel ezelőttről, ki emlékszik már azokra? Nosza, nyerjük ki a levelezőszerverből a jelszavakat! No, ekkor jött az érdekesség - a régi rendszergazda egy teljesen csupasz Zentyalt telepített, a levelezést meg a dovecot rendezte. Az új rendszergazda értetlenül állt a konzol előtt, ő kizárólag grafikus felületen, startmenüből tudott rendszerrel gazdálkodni. Nem baj, gyorsan ráguglizott, kisütötte, hogy az apt-get install valami jó lesz, az ajánlottak között az első az xfce4 volt, ezt akarta telepíteni. Települt, megszokás miatt újra lett indítva, aztán jött az élmény: elkezdtek jönni az FS: IO Error üzenetek. Aztán az apt is panaszkodott az egyik konfigfájlra.
Nagy nehezen sikerült elérni a régi rendszergazdát, hogy ez most mivan? Elment, ránézett, felmosták, közölte, a fájlrendszer sérült. Ebben a pillanatban a szerver kecsesen maga alá fosott, azóta áll, mint fasz a meleg vízben. Jelenleg hétvége.
He's dead, Jim
-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-
Ramones - Pet Cemetary
BATHORY - Necromansy
Manowar - House of Death
Slayer - Necrophobic
Mayhem - Freezing Moon
Motörhead - Killed by Death

Már megint hazaáruló lettem

Nem először, valószínűleg nem is utoljára, és mivel mindig ugyanonnan jön a megjelölés, nem is izgat különösebben. Sajnos az illető embercsoportosulás esetében ez inkább dicséretnek tűnik, hiszen kb. mindenki, aki nem áll be a sorba bégetni, megkapja, hogy nemzetellenes, magyarellenes, hazaáruló.

Idén először ezért. Egészen pontosan a port.hu oldalon sikerült olyan kommentet tenni, amin egy nagyon okos ember felszívta magát. Nagyon gyorsan kinyomozta, hogy van fb-s profilom (bár nem tudom, miért nem kérdezett meg róla, minden további nélkül elmondtam volna), és ott találta az inkriminált képet. Ebből gyorsan levezette, hogy biztosan ateista vagyok és a profilon olvasható munkám alapján az ifjúság megrontásán és pokolra juttatásán dolgozom. Gondolta, tenni kell ellene, úgyhogy gyorsan írt is a főnökömnek egy enyhén kioktató jellegű levelet. Jót röhögtünk, megegyeztünk, hogy a tanulók világnézetét ezután sem fogom piszkálni, és hagytuk volna annyiban, de a drága lábasjószág, amikor megtudta, hogy senki a kirúgásomat nem tervezi, teljesen megvadult. Először megfenyegette a munkahelyemet, hogy az ilyen rohadt liberálisok miatt tart ott az ország, de ő ismer mértékadó jobboldali sajtóorgánumokat, és majd ott! Miután erre nem reagált senki, megírta ugyanezt a főnököm főnökének is. Hogy ezen a szinten mi történt, nem tudom, de azóta csak elszórtan, bátor válaszkommentekkel harcol ellenem.

Legem contumeliam

Tudom, hibásan írtam a címet, de majd kijavít valaki. Tapasztalatom szerint a leghatékonyabb, ha nem kérdezek, hanem csinálom, aztán egy hozzáértő kijavít. Sajnos sok emberben az ehhez szükséges önkritika (sőt, sokszor bárminemű önkritika) hiánycikk, ha csinálnak valamit, de szarul, akkor is körömszakadtáig védik a saját bűzlő végterméküket. Ez sajnos sok esetben olyan helyeken bukkan fel, ahol kifejezetten ártékony, kontraproduktív viselkedésforma. Ha ehhez még a körülmények is megfelelőek, akkor egész nagy csoport embernek lehet igen komoly nehézségeket támasztani az életben.
Ilyen körülmény például az oktatási intézmény szabad választásának lehetősége. Ez alapvetően egy rettentően hasznos dolog, lehetővé teszi, hogy az iskolák profilokat alakítsanak ki, és ezzel néminemű egyéniességet teremtsenek az oktatásban. Normális államban legalábbis így lenne. Nem így kies hazánkban. Itt ugyanis számolni kell az emberek kicsinyességével, bosszúvágyával, gyűlölködésre való hajlamával, skatulya-gondolkodásával, tompaságával is. Remek példa erre, ami egy-két intézménnyel is történik.
Van egy óvoda például, és annak tagóvodái a város több pontján. A központi óvodavezető elöregedett, ideje nyugdíjba menni, csak éppen nem akarózik neki. Valamiért valaha megsértődött az egyik tagóvodára, és megfogadta, hogy ha nyugdíjba megy, tönkreteszi. Nos, a törvény úgy rendelkezett, hogy muszáj nyugdíjazni, úgyhogy elkezdte a propagandát: "Az X óvodába elég sok barnabőrű iratkozott mostanság..."-súgta az egyik tagóvoda-vezető fülébe. "Tudod, semmi bajom a cigányokkal, de ha sokan vannak együtt, mint például az X óvodában..." cseverészik egy kedves szülővel. Nos, mi az eredménye? A terjedő pletykák eljutnak a nagy, tompa többség fülébe, akik aztán inkább vállalják a távolabbra óvodáztatást, mintsem "abba a cigánytelepbe" írassák a gyereket. Eredmény? Éppen csak összejön a következő év indulásához a csoport, óvónői állások kerültek veszélybe, ami aztán nem csak az óvónőknek, de a gyerekeknek is rossz. Ez azonban a kedves nénit nem zavarja, ő azóta is mártírképpel kolbászol az utcán, pedagógusi képességeinek teljes tudatában.
------------------------------------------------------------------------------------
Éljen, idén megint új tankönyvek lesznek! Ráadásul olyanok, amikkel még nem volt szerencsém találkozni, olyan varázslatos! Meg dobhatom ki megint az összes óravázlatom, mert persze mindent máshogy magyaráz el ugyanúgy. Természetesen az is egy nagyon hasznos találmány volt, hogy liberális tankönyvpiac, még véletlenül megmaradtak volna a minőségi tankönyvek. Most lesz központi, persze a verseny látszatát megőrizve kétféle. Miután láttam egypár mintapéldányt a központi midenféle tankönyvekből, félek, hogy a kétféle olyan módon szabadon választható, hogy jobb vagy bal lábbal lépek a szarba.
Mondjuk eleve irtózatosan betesz a magyar oktatásnak, hogy a pártok közötti nézetkülönbségek mára szakadéknyi ideológiai harccá terebélyesedtek. Ilyen helyzetben semelyik kormány nem fog, mert nem is tud egy ciklusnál messzebb tervezni, ami az oktatás (meg az egészségügy és a többi hasonló) számára katasztrofális. Pl. egy oktatási kísérlet nem négy, de inkább húsz évig tart. Ehelyett ötletszerűen, a kormány kénye-kedve szerint barmolják dilettánsok az oktatáspolitikát. Eredmény? Vidéken teljesíthetetlen osztálylétszámok, a kezelhetőség határán járó osztályok létrejöttével párosítva. Aki azt hiszi, hogy 30-35 diákot csak úgy lehet kezelni (nem hogy hatékonyan tanítani), az még nem látott átlagos iskolát. Különösen azon pénzügyi keretek között, amik közé a központilag vezérelt fenntartó sodorta az iskolákat. Az egyik középiskolában például érettségi közben, ahogy az elnök vitte fel az adatokat, hirtelen elment a net. A fenntartó ugyanis baszott befizetni a számlákat, a szolgáltató meg a törvény adta jogával élve levágta az iskolát.
Mondjuk az sem volt rossz, nálunk kigyulladt a kémény. 2012 telén. A környéken egyetlen cég volt abban a helyzetben, hogy rendbe hozza. Minden megvolt, már csak a szerződést kellett aláírni, hogy elkezdhessenek dolgozni. Nos, a fenntartó 2014. novemberében írta alá. Utána még a tűzoltósági minősítés volt hátra. Szerencsére több épületben is működik az iskola.
Azt már fel sem hozom, hogy teljesen elavult szemlélettel döntenek pont a tanítást, tehát az iskolák általános profilját érintő kérdéseket. Tisztára, mintha száz évvel le lennének maradva. Mondjuk az ország úgy nagy generáliában véve is sok esetben.
------------------------------------------------------------------------------
District Unknown - Struggle
Metallica - Struggle Within
Manowar - The Power
BATHORY - Day of Wrath
Darkthrone - Fuck Off and Die
Akela - Földi Örömök

Szellemi etiópok

Matematikaóra, éppen az arányszámítással szenvedünk, amikor az egyik igen jó képességekkel megáldott leánykával párbeszédbe bonyolódtam.
-Tanár úr! Meddig lehet a földbe leásni?
-? A jelenlegi legmélyebb kutatófúrás tudtommal nagyjából 12 kilométeres.
-És az mély?
-Mihez képest?
-Hogyha én ásnék a kertben, ott lehetne olyan mélyre ásni?
-Házilag? Biztosan nem.
-De akkor hogyan ástak le olyan mélyre?
-Speciális fúrókkal, amik pontosan erre voltak kialakítva.
-Persze, és akkor, amikor elkezdték, hogy nem dőlt fel az ásójuk? [Na, itt kezdtem érezni, hogy veszélyesen közel vagyok a facepalm díj átadásához.]
-Apránként csinálták, mindig lefúrtak egy kicsit, aztán hozzátoldottak a fúróhoz.
-Jaa! És lehetne mélyebbre fúrni?
-Elvileg igen. A gyakorlatban nem nagyon, mert lefelé egyre melegebb van, és egyre nagyobb a nyomás is.
-Miért, van lent levegő?
-?? Nem, a kőzetek fejtenek ki nyomást.
-És azok hogyan? Ja, tudom, nehezek, és ráborulnak az ásóra. [Hanyagoljuk a témát...]
Öt perc szünet.
-De tegyük fel, hogy lenne egy olyan gépünk, amivel akármilyen mélyre le lehet ásni. Azzal milyen mélyre lehetne menni?
-Körülbelül 6400 kilométert.
-Mélyebbre nem?
-Nem.
-Miért nem?
-Mert utána már kifelé jönnénk.
-Miért, mi van ott?
-A Föld magja.
-Magja?
-Igen, magja.
-Ez hülyeség. Magja a szilvának van, meg az almának. Abból lesz a fa.
-Ez nem olyan mag. Középen van, és azért hívják magnak.
-A Földnek van közepe?
-Igen, van.
-De hogy van neki közepe?
Lerajzoltam egy nagy kört. A közepén nagyjából arányosan egy kicsit.
-Ez itt a Föld. Ez itt a magja. Ha itt elkezdünk ásni lefelé, akkor olyan 5000 kilométer mélyen érnénk el a Föld magját.
-Ilyen alakú a Föld?
-Igen.
-És mi hol vagyunk?
Berajzoltam, kb. a 45°-nál egy emberkét. Nem kellett volna.
-Tudja, kivel hülyéskedjen! Én nem így járok! [és közben elkezd hátradőlve kószálni.]
Nos, ő eljutott kilencedik osztályba...
---------------------------------------------------------------------------------------
Az se rossz, lassan egy hónapja nincs az iskolában wc-papír. A helyi regék szerint a KLIK nem engedélyezte a vásárlást. Jó, megoldjuk, viszünk magunkkal, ha éppen el nem felejtjük. Ez csak hasmenéses esetben gázos kissé.

A nívópálca csontszáraz

Durva dolog, ha a kilencedikes osztályokban a hetedikes témazárót 20% alatti átlaggal írják meg a tanulók. De komolyan, katasztrófa, két azonos nevezőjű törtet nem volt képes még számológéppel sem összeadni. Elkezdenék gondolkodni rajta, hogy mi lehet az oka, ha nem tanítottam volna már pár évet általános iskolában is. Ott ugyanis sok gyereket úgy enged át a tanár, hogy "inkább átengedem, minthogy egy évvel tovább kelljen vele szenvednem", vagy "butának buta, de ...nak jó lesz". Hát nem lesz jó. Felmenő rendszerben megkapjuk a tanulatlan kölyköt, aki elvárja, hogy nulla tudással is engedjük át (mert eddig is így volt), ennek folyományaképpen nem is hajlandó tanulni. Persze ez így van a szakma központi tárgyaival is, következésképpen most éppen van olyan pék, aki nem tudja kiszámolni, hogy százhúsz vekni kenyérhez hány kiló liszt kell... Persze elpicsáznám én már kilencedikben, de sajnos nem lehet, ugyanis a drága klik (hogy szarja ki a beleit) osztályösszevonást nem enged, de meghúzza a létszám minimumát, amit kb. buktatás nélkül is éppen csak el lehet érni. Azaz ha buktatok, a saját munkám is veszélybe kerül. Ilyenkor jön a taktikázás osztályfőnöki részről: próbálja felmérni, hogy felsőbb évfolyamokról hányan maradnak vissza az ő osztályába, azaz hányat engedhet bukni.
Vajon hogyan lehetne mindezt elkerülni? Elsősorban a kiscsoportos képzéssel. Ezt eleve meg kellene lépni szinte mindenhol, mivel pár fős (ez kb. 5-10 tanulót jelent) sokkal hatékonyabb lehet a tanítás, nem jelenik meg az osztályozási kényszer. Másrészt pedig ilyen kis csoportokat gond nélkül lehetne nagyjából azonos szint alapján összeállítani, ami a tanulmányi eredmények javulását hozná magával.
Sajnos itt a legtöbb idióta elkezdene szegregációt kiabálni, aminek igen különös oka van: a legnagyobb etnikum tagjai jellemzően nem a kiemelt csoportokba kerülnének be. Itt viszont nem etnikai megkülönböztetésről van szó, illetve igen áttételesen. A cigányság egy jelentős részénél ugyanis a szülői háttér eleve olyan, hogy a gyerekek hátránnyal indítanak a többiekhez képest. A probléma gyökere nem igazán jellemző rájuk, de egyesek szemében a "cigány" definíciós tényezőjévé nőtte ki magát. Ha ugyanis a szülők eleve hátrányos helyzetűek, a gyerek még inkább az lesz. A perifériáról érkező gyerek sokszor az óvodában/iskolában lát először ceruzát, papírt, nem nagyon tudja, mit kezdjen velük, így az írás-olvasás elsajátítása is lassabban történik, mint a kevésbé hátrányos helyzetű társaiknál. És itt jön be a nagycsoportos tanítás rákfenéje: aki lemaradt az elején, az végképp lemaradt, gyakorlatilag esélye sincs azt behozni. (A másik véglet sem jobb. A kiugró képességű tanuló elunja magát, mert az átlagos lassabban halad, így egyszerűen elveszik a tehetsége, nem kényszerül rá a kihasználására.)
Sajnos ennek megvalósítása rengeteg akadályba ütközik. Eleve rengeteg pénz kellene, hiszen kis létszámú csoportból sok van, sok pedagógust kellene alkalmazni, ami mostanság, amikor az iskoláktól von meg pénzt a kormány, hogy stadiont építhessen, esélytelen. Továbbá minőségi pedagógusképzés kell, ami viszont a pénz mellett időt is igényel, ezzel párhuzamosan pedig a már dolgozó tanárokat is felül kellene vizsgálni alkalmasság szerint. Ez eléggé fájna, mert megfelelően bégető embereket kellene kirakni az önállóan gondolkodni képes, ezért rendszerkritikára is hajlamos, képzett tanerő érdekében. Ez sajnos fél évszázados probléma. Ezzel párhuzamosan pedig a tanítási módszereket is modernizálni kellene, ami megint pénz.
Mondjuk itt vannak furcsaságok. Falusi iskolát láttam nem egyet tökig ellátva aktív táblával, laptoppal, projektorral. Éppen csak a tanári kar van olyan szinten elaggva, hogy egyszerűen nem képesek használni. Láttam már filccel összefirkált aktív táblát is. A nagy, központi iskolák jó esetben 3-4 táblát kaptak. Na vajon miért? Egy átlag falusi iskolában van maximum tíz terem, minálunk például meg 40. Azonos pénzből fel lehet szerelni tehát négy kis iskolát, aztán lehet verni a politikai faszt, hogy négy elmaradott iskolát láttak el...
Ugyan nem vagyok annak híve, hogy kizárólag "hasznos" dolgokat tanítsunk, de észre kellene venni, hogy a világhoz képest le van maradva az oktatott ismeret. A gyakorlati életben a tanuló nem nagyon fog azzal foglalkozni, hogy a gyökkettő irracionális, ellenben az érveléssel igen, erre kellene inkább hangsúlyt fektetni. Ez ugyan csak egy példa a sok közül, de nekem friss élmény, ugyanis úgy döntöttem, hogy a matekóra keretében, mivel a tanterv szerint éppen a logika és beszélt nyelv fedőnevű egység jön, inkább foglalkozunk az érveléssel és az érvelési hibákkal. Jött is egyből a kritika, miszerint "Ennek mi köze a matekhoz?".
Kicsit most úgy félbeszakítom, mert elfelejtettem, mivel is akartam folytatni, ha eszembe jut, megteszem. Addig egy kis muzsika:
BATHORY - To Enter Your Mountain
Manowar - Hymn to the Immortal Warrior
Grave Digger - Hell Funeral
DIO - Rainbow in the Dark
Nevergreen - A harang értünk szól
Cathedral - Reaching Happiness, touching pain

Elvilágosodás

Anno domini 2013. Az iskola megpályázta a hátrányos helyzetű tehetségek mentorálását. Nem pont ez a neve, inkább a kódját tudom, nem ez a lényeg. A pályázat szerint ez 2013. decemberében indult volna a mentorok kiválasztásával és kiképzésével. A város másik, hasonló jellegű iskolájában szépen el is indult a program. Főnök felszólt a KLIK-nek, hogy nálunk mi a helyzet, mert nem értesültünk sem nyerésről, sem vesztésről. Csönd. Újraérdeklődés. Csönd. Újraérdeklődés. Csönd. Érdeklődés az iránt, hogy az előzőek eljutottak-e valakinek a tudatáig. Csend.

Megyen!

Valaha régen azzal a céllal kezdtem el tanulni a Java nyelvet, hogy legyen egy használható keresztrejtvény-szerkesztő szoftverem. Nos, már van. Igaz, fapadosnak is gyalulatlan, de működik, és azt csinálja, amit akarok. Ugyan rengeteg még vele a tennivaló, de kellenek az ilyen apró örömök.
BATHORY - The Land
Manowar - Kingdom Come
Helloween - Kings will be Kings
Rhapsody of Fire - Dawn of Victory
Judas Priest - United
Hammerfall - Living in Victory

Parolázzunk!

Mivel a szünet nálunk július 8.-val kezdődik, egyelőre délelőttönként bejárok dolgozni. Most a munkaszüneti szakaszokban váltakozva játszom, programozok illetve filmet nézek. Megnéztem az első két Godzilla filmet japánul, angol felirattal, aminek a kolléganők felettébb örültek. Most nézném a KingKong vs. Godzillát, de sajnos valami fura avi formátumban sikerült beszereznem, úgyhogy a parole csak a zajokat játsza le, a szöveget nem. Van felirat is, állítólag MicroDVD formátumú, amit nem tud beilleszteni. Mi több, az AVIDemux sem. :( (Tudom használjak mplayert/vlc-t, de ez inkább csak a probléma megkerülése, másrészt nekem nem igazán tetszenek.) Mondjuk így is meghatóan érdekes a film.
Segítek közben a kollégáknak is. Az egyik kollégának én telepítettem Manjaro Linuxot, most jött, hogy mi az a piros féreg. Néztem nagyot, hogy mivaaaaaaaaaaan. A piros féreg az Octopi figyelmeztetése volt, miszerint frissíteni kellene. Mivel majd egy éve mondtam neki, megmutattam, hogyan kell, kissé meglepődtem. Meg az üzeneten is. Hogyaszondja 265 frissítés vár. No, kezdjünk hozzá. Rögtön összeakadt az xorg-server és a glamor-egl. Egyiket sem lehet eltávolítani, mert az xf86-video-intel mindkettőtől függ, illetve egyenként sem lehet frissíteni. Mi több, az X.org még ABI verziót is váltott, úgyhogy kézzel frissítettem, egyesével forszolva ezt a részt. Utána már ment magától. Közben hallgattam az okos beszólásokat:

    * Hú, te nagyon értesz hozzá!
    * Ezek a kínai íásjelek mit jelentenek?
    * Honnan tudod, hogy ezt kell beírni?
    * Ilyen jól tudsz angolul?

De a végén jött a legjobb: az a fontos, hogy a dzsoggle elinduljon! Hát, néztem egy percet, hogy mi lehet az. :) Utána elővett egy másik notit is, és az azon lévő winsiebent is kéregetett, hogy rakjam rendbe. Ráértem, ránéztem. Indítás után még vagy tíz perc, mire használható lett. A szokásos probléma - toolbar-hegyek, mindenféle registry meg faszom tudja milyen doktorok, a legkülönfélébb oldalak saját letöltői, volt, ami 6-8 példányban... Mondjuk ezzel legalább tudtam mit kezdeni. A többire meg ajánlottam neki egy ismerősömet, zaklassa őt is hülyeségeivel.
A fiam is tud azért jókat kérdezni. A tegnapi napon este például nekem szögezte: "Apa, miért nem látszanak a hanghullámok?" Hétvégén üveget kormozok és ananászt fogok enni, már látom sorsom. :)

Pipa

Azért érdekes élmény, hogy kész vagyok az első "komolyabb" programommal, és valahogy inkább az izgat, hogy hogyan lehetne módosítani. Mondjuk a közben beszerzett tapasztalatok is kellemesek voltak.
Kezdjük azzal, hogy hosszú ideig csodáltam a számológép-programokat, el nem tudtam képzelni, hogy hogyan is működnek. (Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy egyrészt nem tudtam, hogy van, aminek a forráskódjét is meg lehet tekinteni, másrészt féltem, hogy a kód bonyolultságát egyből meg sem érteném...) Ehhez képest már az is kicsit csalódás volt, hogy egyfajta gyakorlófeladatént kaptam. Az még inkább, hogy lényegében elégé nyúlfarknyi dologról van szó.
No, de hogyan is kezdjek hozzá? Eleve adott, hogy a Java, a modern kor követelményeihez igazodva, eléggé megnehezíti a nem GUI programok írását (legalábbis nekem eddig ez jött le). Tehát grafikás lesz a dolog.
Az rögtön nyilvánvaló, hogy a GUI és maga a program két különálló egység kell legyen. Logikusan gondolkodva a GUI néha változhat, illetve a számolás, mint olyan, szintén elég zaklatott életet élhet. Egyelőre a GUI-t hagyjuk, majd a végén foglalkozom vele. Illetve annyiból ne hagyjuk, hogy milyen típust kaphatunk legegyszerűbben vissza? Hát persze, stringet, szóval erre kell építeni.
No, a stringet kell szépen szétszedni, külön a számokat, és külön az operátorokat. Itt komolyan elkezdtem gondolkodni azon, hogy ezt hogyan is kellene. Az világos, hogy operátor az, ami nem szám. Aztán rájöttem, hogy ez nem teljesen igaz, mert van például előjel meg tizedesvessző. Ő, pont. Egyelőre maradjunk a pontnál (még mindig itt is tartok). Tehát szedjük szét a stringet rész-stringekre. A rész-string számmal kezdődik, vagy előjellel, illetve maga egy operátor. Az operátorokat legegyszerűbb egy stringben tárolni (lévén maguk egy-egy karakter), és mindig megnézni, hogy ami jön, az mi, aztán végigmenni, amíg valami más nem jön... Itt kezdett elbonyolódni az életem, amikor teljesen véletlenül fel nem fedeztem, hogy a kulcsszó, amit keretem, a token. Ilyen rémlett a Java dokumentációjából is. Találtam valamiTokenizer nevű izét, ami nem az volt, amit kerestem, de nagyon hasonlított rá. Akkor keressünk StringTokenizert, és lőn hepinessz és erekció. Ez azért is jó, mert a String osztályból lehet mondjuk Double osztályt gyártani. Egyedül az előjelre kell figyelni, de az nem gond. És minő szerencse, hogy az operátorokat egy Stringben adtam meg, mert ez mehet a StrinTokenizer egyik paraméterének.
No jó, már szét tudom szedni a kapott izét mizékre. No akkor a következő probléma: hogyan is számolunk? Gondoltam, hogy úgyssem lesz jó, de hogy teljesen szar legyen, azt nem. Megpróbáltam ceruzával papíron végigkövetni, de ezt a legkevésbé gondoltam értelmezhetőnek a számítógép számára. Itt kicsit le is álltam, enyhe feladásszagot érezve. Azért gyötrődtem vele, de a megoldás teljesen véletlenül jött. Az iskolai gépen kerestem Lengyel Bélára, és a Google hirtelen felajánlotta a lengyel formulát is. Ez felrémlett még ifjúkoromból. Felajzott, de sajnos a magyar wikin ilyen bejegyzls nincs. Kerestem az angolon, de kiderült, hogy nem egy Lengyel navű fasziról nevezték el, hanem egy lengyel matematikusról. Nem baj, megtaláltam, és ott lapult egy szép algoritmus is, hogyan lehet egy kifejezést ilyenné alakítani. Cirka két hét küszködés után sikerült is szépen átalakítani a beadott kifejezést fordított lengyel formára. Ennek jelentős része papíron ceruzával történt, kicsit meg is lepett, valahogy mindig úgy képzeltem, hogy ha az ember programozik, akkor leül a gép elé, és vagy néz okosan, vagy pötyög.
Az az igazság, hogy az objektumorientált szemlélet valójában valahogy úgy szólhat, hogy "osztály az, amivel van mit csinálni". Nos, az operátorokkal van mit, eleve annyi minden kapcsolt infó van, hogy egyértelműen jobb megcsinálni osztálynak, mint egy mezei stringnek. Például ott a precedencia, meg ott a velük való munka. Közben eszembe jutott, hogy az operandusok száma sem mindegy. Lett tehát egy operátor-osztály, ezzel némileg a formula-átalakító metódus is egyszerűsödött. No meg lehet csinálni egy metódust, ami egyszerűen kiszámolja a megadott paraméterek alapján a művelet eredményét.
Tehát eddig van egy osztály az operátoroknak, a kapcsolódó metódusokkal, van egy, ami kiszámol, meg a GUI. Hm, jobb lenne, ha a kiszámoló osztály tényleg csak kiszámolna, úgyhogy legyen egy külön osztály, ami a minden egyébbel foglalkozik. Kap egy stringet, abban leellenőrzi, hogy nincs-e durva hiba, aztán átadja a kiszámoló osztálynak, ami az operátor osztály segítségével átalakítja, majd kérésre ki is számolja. Természetesen van pár hibalehetőség, úgyhogy beleástam magam a kivételkezelésbe, de, mint kiderült, ez elég sekély halom.
Végül csak eljutunk a GUI-ig. Gondolkoztam, aztán rájöttem, hogy a legtöbb programmal a legnagyobb bajom, hogy teljesen felesleges dolgokkal bajmolódik - tényleg számológépnek akar kinézni. De kérdem én, mi a fasznak? Mi is kell? Egy beviteli mező, egy felirat, ahol az eredmény vagy lebaszás jelenik meg, meg két gomb (hogy szimmetrikus legyen): egy, ami kiszámol, meg egy, ami kilép. Itt még egy vidám kanyart elszórakoztam az Event nevű dolgokkal, de ezek eléggé egyszerű dolgok. Tékápé arról szól a dolog, hogy ha történik valami, akkor azzal vagy csinálok valamit, vagy leszarom (utóbbi a jellemző, ahogy nézem).
Van egy fasza számológépem. Nekem legalábbis tetszik. Csak az a kár, hogy nem tud mondjuk logaritmust számolni. Nem baj, már van ötletem, mit lehetne vele kezdeni. Másrészt pedig ez alapján nem lehet nehezebb mondjuk egy függvényábrázoló program sem, aminek viszont órán jó hasznát vennénk.
Hű, mi lesz, amikor holnap, józanul visszanézek ide...
Bassza meg újabban valahogy feszt funeral doomot hallgatok, úgyhogy azt kaptok tik is:
Pantheist - Sloth
Funeral Tears - For You
Dreams After Death - Genesis
Evoken - Into the Autumn Shade
Fallen - Gravdans

Hogyan adjunk fel apróhirdetést?

Tegnap említettem, hogy Trixi barátnéni azóta fél az autóban, amióta fejreállt vele. Ez azért nem akárhogyan történt. Délután, munkából hazafelé valamin felhúzta magát, úgyhogy a Nemti tábla előtti derékszögű kanyarban egyenesen ment tovább. Olyan 70-80 km/h sebességgel. Állítása szerint az autó "megbotlott" egy betontuskóban, majd fejreállt, bele egy árokba. Kiszállt, hazament, és megkérte Ojika 90+-os apukáját, hogy menjen segíteni. Csak azt felejtette el, hogy kocsit, árokból és kivenni kell. Az öreg szegény kicammogott a falu másik végéből, megnézte, mi a helyzet, majd hazacammogott. Előtte azt a jó tanácsot adta, hogy az autómentővel húzassa ki.
Na jó, de mégis, mit szól majd a falu népe, hogy ekkora felhajtást csinál egy kisautó miatt, úgyhogy hazament, és várt sötétedésig. Utána telefonált a tűzoltóknak, akik rövid úton elhajtották. Csak most hívta fel az autómentőt, aki persze a nyomokból sejtette, hogy mikor történhetett a baleset, és rendesen le is baszta emiatt.
Az autónak csak az eleje, a teteje, a háta és kicsit az oldala sérült, úgyhogy Trixi hazavitette. Másnap megnézette egy autószerelővel, aki azt mondta, hogy tetőelemet nem szabad hivatalosan cserélni (ezt eléggé furcsállom is), de ha szerez egy kasztnit motor nélkül, akkor abba átépíti a maradékot. No Trixi rögtön neki is látott keresni, de pontosan ilyen típus nem találtatott, úgyhogy néhány felületre kitette az alábbit:


1993-as évjáratú Suzuki Swift-et keresek motor nélkül. Papírok nem kellenek!

Váram szilvás

Gyereknapkor elmentünk Gergővel Szilvásváradra, hogy ott egyet kisvonatozzunk, meg sétáljunk. Persze Trixi barátnénk egyből mondták, hogy odafelé ugorjunk be hozzájuk, mert ők is szeretnének jönni. OK, terv az volt, hogy 11 körül ott vagyunk, aztán valamikor dél és egy között Szilvásváradon.
Ehhez képest 11-re ott voltunk, 12-ig vártuk, hogy összekészüljenek. Nehezen elindultunk. Rögtön kitalálták, hogy ebédeljünk, úgyhogy Nemtiből átmentünk Mátraszelére, hogy ott együnk egy csibegyrost. Ez alig fél óra út, aztán fél óra kajálást jelentett. A fél óra út a kb. tíz kilométerre úgy történt, hogy Trixi párja, Ojika ritkásan vezet, ergo kissé lassan, Trixi maga meg, mióta fejreállt az autójával, még ennél a sebességnél is fél.
Így mentünk tehát a cél felé. Én szépen előre mentem, mert egyszerűen nem bírom a tökörészést, aztán a kereszteződéseknél bevártuk őket, mert eltévednek. (Ha nem látom a saját szememmel, nem hiszem el, de Trixi képes volt egy öt méteres előszobában eltévedni. Ojika meg Pétervásárán túl még életében nem járt.) Alig másfél óra alatt ott voltunk. Én megvettem a jegyet az állomáson, mentem vissza, mert addig Botond uzsonnázott. Zita meg Botond vártak engem, a többiek felszívódtak. Ennek marhára örültem, mert négykor indult a kisvonat, 3:55-kor meg még nem voltak sehol. A kisvonat el is ment, aztán tíz percre rá befutottak. Elmentek fagyizni, meg keresni éttermet, mert meghívnának vacsorázni...
Nem baj, felmegyünk az utolsó, fél ötös vonattal, majd lejövünk gyalog. Negyed ötkor eleredt az eső, meg Trixi káromkodása. Aztán felmentünk. Elsétáltunk az Istállóskő aljáig, onnan Gergő, Ojika meg én felmentünk a barlangig. Ott kis geológiaórát tartottam, mert Ojika szerint a barlang ki volt faragva, olyan szép sátorszerű... Lent Zitáék már nem voltak, visszamentek az állomásra. Szerencsére a káromkodás jól hallható volt, mégis mit képzelnek a vasutasok, hogy azt a nagy rétet negyed óra alatt meg lehet nézni? A vonat ugyanis egészkor megy fel, félkor vissza, az út pedig negyed órás.
Lementünk hát gyalog. Megnéztük a Fátyol-vízesést, Gergőnek nagyon tetszett, azóta minden vízfolyással vízesésest játszik. Közben majdnem végig esett az eső, Trixi tehát majdnem végig káromkodott, hogy ilyen későn már mit lehet megnézni, meg egész nap szép idő volt, csak pont most romlott el. Hogy az idő elromlását kivéve tkp. miattuk alakult így, azt nagylelkűen nem vette figyelembe. Viszont megbeszéltük, hogy egyenesen megyünk haza, mert késő van.
Boti közben éhes lett, Gergő meg talált egy körhintát. Akkor hadd kerengjen, Trixiék felajánlották, hogy vigyáznak rá, amig a kissebbik eszik. Visszafelé a háromból egy sincs meg. Kissé idegesen keringtünk, meg telefonáltunk. Illetve azt csak tettük volna. Trixi ugyanis lenémította a telefont, mert nem tetszett neki a csengőhang, és különben is, őt ne zavarják, Ojika meg nem kapcsolja be a sajátját, mert a Háttérhatalom esetleg lehallgatná... Szerencsére Trixinek feltűnt, hogy villog a telefon, mert valamit keresett a táskájában. Visszahívott hát, és közölte, hogy merre kódorgunk, mert mindjárt hozzák az ételt.
No, az étterembe érve először kikérdeztek, hogy mit innánk. Megrendelték, aztán kiderült, hogy étel még nincs rendelve. Végül egy kétszemélyes tálat négy és felen ettünk meg, aztán megint ittunk, aztán Trixiék rendeltek még desszertet. Addig a gyerekekkel kimentünk megnézni, mit vegyünk vagy nem. Hazafelé, sötétben Ojika még az eddigieknél is óvatosabb volt, konkrétan közúton 30, településen 20 km/h maximumot tartott. Ígyhát éjfélre értünk haza, persze a gyerekek az autóban annyira kialudták magukat, hogy megérkezve egy boldog másfél órát töltöttünk az újraaltatással...
Manowar - Mountains
Iron Maiden - Run to the Hills
Savatage - Hall of the Mountain King
DIO - Man on the Silver Mountain
Ozzy Osbourne - Over the Mountain

Grafománia

Nemrég eluntam az asztali masinéria döglődését. Igazság szerint nagyrészt korrekt a jószág, leszámítva a videókártyát. Az pont egy antikolt, 64M-ás Nvidia. Gondoltam, nem lenne rossz váltani. Elkezdtem keresgélni, hátha találok valami jóságot. Az asszony viszont rám pirított, mért nem nézek valamelyik aukciós oldalra. Na, nézettem vele. Sikerült is venni 2000HUF+pkg-ért egy 128M-ás NVidiát, amivel mindössze két gond van: egyrészt nem figyeltem oda, és sikerült PCI-E csatlakozósat venni. Ez egy ~12 éves alaplap esetén kissé problémás, főleg, mert nincs rajta ilyen. Másrészt meg a kimenete felette nem jó, DVI- nekem meg a moncsicsibe VGA dug. Na mindegy. (Apropó, kell valakinek?)

Babazsúr

Gergő ma lett 4 éves, ennek örömére a keresztanyja szervezett neki egy szülinapi partit a salgótarjáni mekibe. Érkezéskor ugyan kicsit nyűgösen kelt, és majdnem tíz percig kizárólag az anyja hasán keresztül volt hajlandó beszélni, de utána megenyhült A mellénk kijelölt csajszival is hajlandó volt beszélgetni, aki egyébiránt rendkívül kedvesen, láthatólag nem megjátszottan foglalkozott vele. Sőt, még az sem jelentett neki problémát, hogy a többi résztvevő kis késéssel (23 perc) érkezett meg.
A leglényegesebb viszont, hogy mehettek egy kört a hátsó fertályon, sőt, Gergő még egy saját sajtburgert is készíthetett. Ha valami, hát ez biztosan kiugró ötlet volt, akárki is találta ki. Onnantól kezdve a többi ajándék teljesen másodlagos volt, a lényeg az volt, hogy valamit ő csinálhatott. Most, lefekvéskor még mesélte.
Az az igazság, hogy ez az, ami a jelenlegi iskolai oktatásban nagyon hinyzik - hogy a gyerek valamit önllóan hozhasson létre. Nem kell, hogy minden órán, és nem kell, hogy minden tárgyból, de az önállóságot meg kell nekik engedni. Ez különösen igaz az általános iskolai technikaórákra. Ahogy utánardeklőtem, a legtöbb helyen elolvassák a könyvet, esetleg (!) megbeszélik. Van viszont, ahol le van szarva az egész, inkább csinálnak önállóan valamit. az egyik iskolában például agyagházikókat. A másikban gumimotoros hajót. Itt jön aztán a mondanivalóm lényege: pont ezekben az iskolákban lényegesen kevésbé problémás a természettudományos oktatás is. Sőt, általában is, kivéve a "tollbamondó" kollégákat.
Hasonlót amúgy be lehetne vezetni az infó tanításában is, feltéve, hogy a tanerő kissé jártasabb lenne az oktatott óra témájában. A gyerek ugyan azt várja, hogy majd mindjárt megírja a következő májnkraftot, de valójában már azzal is sokáig elvan, hogy a HelloWorld piszkálgatásával mit tud kezdeni.
Ugyanezek miatt vagyok ellene a tanulókísérletek beszüntetésének is. Inkább a fiz/kém oktatás színvonalát kellene emelni, mint az óraszámot és a legfontosabb tevékenységet beszüntetni. Házi feladatot ritkásan szokás megoldani újabban, de amikor valami kísérletezős témát adok ki, egészen jelentős számban próbálják ki (még ha a drága anyucinak kevésbé is tetszik).
Igaz, a tanulókísérletekhez kellene pénzt és helyet is biztosítani, szóval egyhamar nem látok esélyt erre, jelenleg minden öltönyös ellenérdekelt e téren. :(
Manowar - Secret of steel
BATHORY - Blood and Iron
Amorphis - The Castaway
Candlemass - Edge of Heaven
Solitude Aeternus - Mirror of Sorrow
Judas Priest - Beyond the Realms of Death
Metallica - Fade to Black
Burzum - Tomhet

Bűn és bűnhődés

Sok rosszat lehet mondani a windows-zal kapcsolatban. Sok jót is. Általában a legtöbb ember elég tudatlan ahhoz, hogy egyiket se tudja, maximum a klasszikus lefagyott-nemindul-szarazélet triangulumot. Mondjuk a vakbuzgó mócsingok se jobbak a féloldalas megközelítésükkel, miszerint kizárólag jő/rossz tulajdonságai vannak. Igazából ezek csak múló rosszullétek. A windowsnak igazából egy olyan tulajdnoságát látom, ami kifejezetten bűnként aposztrofálható (bár mintha lennének társtettesei is): elhitette az átlagemberrel, hogy tanulás és ismeret nélkül is lehet a számítógépet használni. Persze ugyanezen emberek minden további nélkül felháborodnak azon ötletemen, hogy a jogosítványt kreszvizsga, rutin, forgalmi és egyebek nélkül kapja meg mindenki, aki vesz egy autót.
Fokozottan igaz ez a műszaki analfabéta, de diplomájának okán magát felettébb okosnak gondoló kasztra, jelesül a bölcsészekre. Nekik nem okoz gondot, hogy a Bociboci legmélyebb értelmét is megtalálják, ellenben az igen, hogy a monitoron látható ikonok alatti szöveget értelmezzék.
Jelesül az történt, hogy az Asztal (sőt, ASZTAL) tele lett ikonnal. Illendő lenne emiatt legalább két embert tökön rúgni. Az egyik, aki szerint a legjobb, ha a böngészők úgy difót az asztalra mentenek mindent. Az övét mondjuk szöges bakanccsal. A másik, aki telepítés után ezt úgy hagyja. Az övét rúgás előtt fel is izzítanám.
Szóval tele lett az ASZTAL. Kolléga kér, hogy kicsit segítsek, mert teljesen elveszik. No jó, lyukas vagyok, ráérek. Volt pár telepítő, azt dobtam a kukába, Volt egy csomó mindenféle recefice fájl a különböző msoffice eszközök kimeneteként. Egy részük biztonsági mentés, az ment a kukába. A többit szépen osztályoztam, elmozdítani nem mertem az [ul]ASZTAL[/ul]ról, úgyhogy külön mappákba.
No, jött is a haddelhadd. Hogy aszongya "Hová lett a csicsapicsa cédéíró program?" Ott van, Start menü, csicsa, picsa, cédéíró. De nem, mert az asztalon volt, és különben is nem így indult, hanem mindig kellett előtte a neksztneksztfinis. Ennek meg nem kell, ez nem az.
"Hun van a ~Aranka néni jellemzése Hugyos Pistikéről pont doc?" Mondom, az egy biztonsági mentés volt, az eredetit hullám nélkül keresd. Nem-nem, ő mindig hullámvonallal kezdi, mert onnan tudja, hogy ő írta. Bazmeg, akkor írjál újat hullám nélkül.
Hol van a fészkes buk? hátő, fészbúkpontkom? Ja, a böngészőt keresed? Hogy az a 18. sor 32. ikonja volt, most meg sor sincs annyi? Hát akkor talán olvasd le egyesével mindegyik ikon feliratát. Na, szerinted miért dugtam el?
Túlélve, kipipálva, elégedetten dőlnék hátra, amikor a következő infopunk szólít. Gyere már, most mi van? Kérdem, mi történt? Kiírt valamit, és nem indul. Mit írt ki? Nem tudom, nem vagyok én rendszergazda, csak leokéztam. Na, akkor megyek, megnézzük. Figyelj, indítom. És valóban Indítja, megjelenik egy üzenetablak, elolvasni nics időm, máris kattint az okéra, majd kérdőn néz rám. Helycsere után kiderül, hogy egy fájl rossz helyen volt, nem találta. A helyére téve minden működött.
A szakma csúcsa viszont az a néni volt, aki teljesen kétségbe esett, amikor a hagyományos színeket az "Ezüst" vagy mifene fedőnevűre cseréltem. Nem találta a Start menüt...
Destruction - MadButcher
Kreator - Flag of Hate
Deathrow - Raging Steel
Sodom - ausgebombt
Tankard - Kings of Beer
Coroner - Spectators of sin
Exumer - Possessed by Fire
Holy Moses - Finished with the Dogs

Elixír

Van ez az Elixis nevű folyadék a Szentkirályi cégtől, valamiért nekem nagyon ízlik. Miután Gergő rendszeresen szokott kéregetni az anyja kóljából, gondoltam, felajnánlom neki helyette a kevésbé koffeinbomba italt. Ízlett is.
Mivel így hirtelen, november után megjött a március, a kis család lement a játszótérre. Botond aludt egy csodálatosat, Gergő csúszdázott, Zita kicsit levegőzött, én meg elmentem, mert a Spárban a másfeles elixis olcsóbb, mint máshol a literes. Este Gergő kért is belőle, majd a következő beszédet vezette be:
-Apa, tudod, hogy ez nagyon ízletes?
-Igen.
-És láttad, hogy anya vett sokat?
-Igen.
-Akkor megosztozunk rajta?
Van egy stílusa a kis fingósnak. :)
Valamit még akartam írni, de nem jut eszembe.
Na mindegy, ezt valentinnapra szeretettel:
BATHORY -Bestial Lust
Manowar - Hatred
Komolyan nem tudom, mi a faszomért kell minden csipcsup dologhoz egyglobális faszverést csinálni. Igazából a Valentin-nappal is ez a fő problém. Mintha nem lennék jó fasz, ha ilyenkor nem érzékenyülnék el egy kicsit. Hát baszd meg, ettől behányok.
Slayer - Alter of Sacrifice
Mayhem - From the Dark Past
Morbid Angel- God of Emptiness
Burzum - Jesus' tod