Hogyan készül a tonzúra?

 ( tombenko | 2015. szeptember 19., szombat - 18:25 )

Volt egyszer egy vállalkozás. Nem csinált bonyolult dolgot, elsődleges nyersanyagot dolgozott fel másodlagos nyersanyaggá, amit továbbadott más vállalkozásoknak. Volt neki négy szép szervere (egészen pontosan szerverfeladatokat ellátó asztali számítógépe), egy levelezőszerver, egy a dolgozók által elvégzett munkafolyamatok nyilvántartását futtató szoftvernek, egy fájlszerver meg egy, amin a nyersanyag-feldolgozó szoftver futott. Öt év alatt volt neki három felettébb távlati gondolkodással megáldott tulajdonosa. Még az első tulajdonos alatt kimúlt a fájlszervert futtató masina. A tulajdonos közölte, hogy nagyon szűk területet fed le a vállalkozás, ezért nem tudja anyagilag támogatni a szerver cseréjét, persze saját szakállra meg nem lehet venni egyet. A rendszergazda kreatív volt: a levelezőszervert futtató gépen (Ubuntu) telepített egy VirtualBoxot, abba átköltöztette a levelezőszervert egy virtuális gépbe, egy másikba meg a fájlszervert. Aztán a nyersanyag-feldolgozó szervert, amit ráadásul csak béreltek, valami kellemes vírus miatt a bérbeadó visszavitt javításra, ennek úgy négy éve. Addig ő is kapott egy virtuális gépet. Aztán fel kellett venni még egy dolgozót, miatta a nyilvántartás-szervert is virtualizálták, mert az új fenntartó a leltár lezárultáig beszerzési stopot rendelt el.
Aki még bírja idegekkel, olvasson tovább.
A humánriszörcs osztály egyik számítógépén az addig használt xp teljesen agyonterhelődött, az előbb említett gépet végül ők kapták meg, rajta álomszép winhéttel. Miután megkapták, jött a probléma: nem kapják a leveleket! Természetesen az xp-n el voltak mentve a jelszavak tíz évvel ezelőttről, ki emlékszik már azokra? Nosza, nyerjük ki a levelezőszerverből a jelszavakat! No, ekkor jött az érdekesség - a régi rendszergazda egy teljesen csupasz Zentyalt telepített, a levelezést meg a dovecot rendezte. Az új rendszergazda értetlenül állt a konzol előtt, ő kizárólag grafikus felületen, startmenüből tudott rendszerrel gazdálkodni. Nem baj, gyorsan ráguglizott, kisütötte, hogy az apt-get install valami jó lesz, az ajánlottak között az első az xfce4 volt, ezt akarta telepíteni. Települt, megszokás miatt újra lett indítva, aztán jött az élmény: elkezdtek jönni az FS: IO Error üzenetek. Aztán az apt is panaszkodott az egyik konfigfájlra.
Nagy nehezen sikerült elérni a régi rendszergazdát, hogy ez most mivan? Elment, ránézett, felmosták, közölte, a fájlrendszer sérült. Ebben a pillanatban a szerver kecsesen maga alá fosott, azóta áll, mint fasz a meleg vízben. Jelenleg hétvége.
He's dead, Jim
-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-
Ramones - Pet Cemetary
BATHORY - Necromansy
Manowar - House of Death
Slayer - Necrophobic
Mayhem - Freezing Moon
Motörhead - Killed by Death

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Menteni, menteni, menteni... Ja, hogy azt nem? Akkor nem is fontos az az adat...

Hogy van-e, ha van, hol van és mikori, nem tudom. Bár állítólag vannak backupok.
--
Fight / For The Freedom / Fighting With Steel

Hány ilyen gányolást láttam már maga alá fosni! Utána jön a sírásrívás, meg az egymásra mutogatás...

Ha már teljesen véletlenül idetévedtem, feltámasztom egy pillanatra ezt a komment szekciót, mert olyan ismerős a sztori.

Az eredeti négy szerver csak kettő volt, egy a levelezésre, egy pedig a nyilvántartónak/fájlszervernek. Előbbi 2014 elején egy 2002-ben telepített csoda tudja már milyen Linux, utóbbi egy Win Server 2003, kb. sosem updateelve. A levelező és a fájlszerver, mint két nem kritikus rendszer lett egy gére összevirtualizálva, a nyilvántartó maradt külön az egy merevlemezes gépen (a RAID másik lábát az egyik rendszergazda hazavitte a játékos PC-jébe). Pedig a vezetőségnek lett javaslat téve a levelezés/nyilvántartó felhőbe költöztetétésére, valamivel kevesebb havidíjért, mint a két gép által termelt villanyszámla.
A VM host egyébként azóta is üzemel, csak a levelezős VM halt el tényleg FS hibával, miután a rendszergazda az egyik szalagmunkás szakértelmére támaszkodva telepített rá egy XFCE-t, és addig buzerálta az amúgy headless futó VM-et, amíg az valahogy megadta magát. Pedig a Zentyal simán elérhető lett volna mind webes felületen, mind SSH-val.