Bajtársi szeretet.

Fura egy dolog történt a minap.

Munkatársakról van szó. Már ha annak lehet nevezni őket. Néhány emberről beszélünk. Alapvetően jóban vannak, kedvelik egymást. Kisebb-nagyobb viták is gyorsan csendesednek. Segítenek egymásnak ha kell stb. Az egyikük csinált egy súlyos, de nem jelentős hibát. Semmi probléma nem lett belőle. Három ember tudott róla, elvileg nem jutott volna el a főnökökhöz sem.
Eljutott.
A hibázó delikvens végtelenül restelte a dolgot, de korán megtörtént a javítás. Valamiért a főnökök most könnyebben vették a dolgot. Nem is ez a fura.
Közvetlenül a hibázónak úgy lett előadva a dolog, hogy jelzést kaptak a logokból. Nos ez teljesen valószínűtlen. Egyrészt nincs ilyen, másrészt csak valódi veszélykor jelezne utólag. Aztán kiderült a többi részlet.
A három ember egyike kicsit pletykás, véletlenül elkotyogta egy felelősebb beosztásúnak, aki ugyan nem rosszindulatú, de fél a főnökségtől. Az ő közvetlen beosztottja is meghallotta tőle (ő már rosszindulatú), és folyamatosan rágta a fülét, miszerint „ha kiderül, te is megütheted a bokád”. Persze nem, de ugye ott a félelem. Tehát beszámolt felfelé.
És itt jön az, ami miatt igen nehéz bíznia a már szinte elfelejtett hiba okozójának a társaság közel felében. A lecseszés után a felelősebb arc azonnal átrohant azzal, hogy „kérdezte tőle a főnök, vajon tudott-e a dologról, de ő nem, semmit sem, egyáltalán nem, de tényleg...” Ha nem mond semmit, talán jobb lett volna. Azért az még hozzátette, hogy a besmúzoló, az ő fülét rágó hmm... Szóval az egyik munkatárs(?) is hibázott már nagyokat, sokkal súlyosabbakat is.

Néha egy idő után másképp kell állni a dolgokhoz.

( uid_18079 | 2014. 05. 15., cs – 22:10 )

Látod, pont leírtad, hogy mi a baj a bajtársiassággal. A körbehazudozás, és a végén minden hazugság kiderül. Bajtársiasság nagyon jól mutat a filmekben, de az ember a fizetését azért kapja, hogy felelősséget vállal a dolgaiért. Elbaszta, elmondja, kijavítja (jobb esetben előtte, ha lehet), és a főnök dolga úgyis, hogy továbbvigye a felelősséget, közvetítse a hibát az ügyfélnek, feljebbvalóknak, ah szükséges. DE tudnia kell róla, különben ő is megszívja, meg te is, ha kiderül, hogy elkamuztad. És te fogod akkor jobban megszívni. Én legalábbis olyan cégben dolgozom beosztottként, ahol ez így működik.

Ha személyesen rólam lenne szó, akkor volt már hasonló. Tudtam róla, nem volt szándékomban fölöslegesen felfújni, nem történt semmi. Itt most arról van szó, hogy mint kívül álló, szemlélő fél sem feltétlen bíznék meg bizonyos emberekben. És ezek után ők, a hozott példa miatt semmiben nem számíthatnak majd rám ha egyszer kellene, még a végén engem is hátbaszúrnának.
☼☆♫♪♫♪☆☼
AGA@
Fork portal és az egyik logóm :)

( uid_17626 | 2014. 05. 16., p – 00:18 )

Pfff.

Ez jellemhiba, többnyire javíthatatlan és nem pótolható tanulással. Kirúgnám a fejbujtót.

( uid_18079 | 2014. 05. 16., p – 13:22 )

Én továbbra se értem, hogy benneteket miért nem zavar ez az egész komcsi bajtársiasság. Ez munkahely, nem laktanya. Feladatod van, felelősségel tartozol érte. Nem a nagyfőnököig, hanem a közvetlen főnöködig. Ő pedig tiértetek vállalja a felelősséget. Nálatok ez nem így működik? Csak én dolgozok a marson?

Elszúrtad, javítod, és szólsz. Nálatok tényleg megy még ez a pusmogjunk, meg ne szóljunk a főnüknek, én se szólok, legközelebb majd te se szólsz, és máris vaj van a füled mögött dolog?

AHA, ÉRTEM. Én nem a beárulásra / beköpésre gondoltam a komcsi pusmogás alatt, hanem arra céloztam, hogy a XXI században az egyénnek is van felelőssége, és nem megoldás, hogy egymással összekacsintva elkenjük a dolgokat a szintünkön.
Továbbra is úgy gondolom, hogy egymás közt a saját privát problémáinkat oldjuk meg. Ami a cégre, ügyfélre tartozik, azaz közvetetten a főnöködre is, arról nekik is tudni kell. Nem neked kell elmondanod az ügyfélnek, vagy a felsővezetésnek, de a főnöködet mindenképp tájékoztatni kell. És az ő felelőssége, hogy tesz-e ezekután további tájékoztató lépéseket vagy saját felelősségre elkeni az ügyet.

Volt valami ok, ami miatt ez így, tisztán, nem lett volna megoldható?

Nem olyan dolog ami bármiféle problémát okozott volna, de ezt írtam fentebb. Inkább csak annyi történt, hogy mostantól nem szabad pár emberben megbízni. Nincs összekacsintás, elkenés, meg bármi általad beképzelt dolog. Ez így is tisztán lett megoldva. Főnökök azóta is röhögnek az egészen.
☼☆♫♪♫♪☆☼
AGA@
Fork portal és az egyik logóm :)

Nekem nem ez jött le ebből:

"Az egyikük csinált egy súlyos, de nem jelentős hibát. Semmi probléma nem lett belőle. Három ember tudott róla, elvileg nem jutott volna el a főnökökhöz sem.
Eljutott.
A hibázó delikvens végtelenül restelte a dolgot, de korán megtörtént a javítás. Valamiért a főnökök most könnyebben vették a dolgot. Nem is ez a fura."

( akion | 2014. 05. 17., szo – 09:49 )

Bárhol is dolgoztam eddig, nekem az volt a tapasztalatom, hogy ha nagyot hibázik az ember és felelősséggel, tisztességgel vállalja, és tudja bizonyítani, hogy megpróbálta utólag kijavítani/elhárítani a még nagyobb bajt, az sokkal előnyösebb elbírálásban részesül a vezetéstől, mint ha sumákol róla.
A múltkor elég rendesen elbasztam egy recept kiadását, amit utólag vettünk mi is és a páciens is észre. A végén persze minden megoldódott, és amikor személyesen kértem elnézést a betegtől, ő csak annyit mondott:
"Semmi baj, én azt vallom, hogy csak az hibázik, aki dolgozik is."

A faszi azóta is széles mosollyal jön be a gyógyszertárba, és már messziről köszön.

----------------------------------------------------------
"One should strive to achieve; not sit in bitter regret."
www.xonotic.org