Thomas Valenty vett egy MaherBot-ot magának, majd némi játszadozás után, nekiállt Warhammer 40k figurákat tervezni és nyomtatni. Ezzel még nem is lett volna probléma, a hibát ott követte el, hogy feltöltötte a Thingiverse-re. Kisvártatva a Warhammer 40k tulajdonosának, a Games Workshop ügyvédei, kopogtattak a Thingiversenél és illedelmesen megkérték, hogy vegye le a szóba forgó figurákat.
Elsőre egyszerűnek látszik a dolog, de megkapargatva a felszínt több kérdést is felvet az eset.
Egyrészt a 3D nyomtatók árának drasztikus esésével és az általuk készített termékek minőségével hamarosan előállhat egy olyan heyzet, amikor egy tárgy otthoni nyomtatása kevesebbe fog kerülni, mint a tárgy hagyományos beszerzési költsége. Ez esetben, hiába kerül többe a tárgy nyomtatása, mint a tömeges előállítása a kényelem fog győzedelmeskedni, és ez akár komplett iparágak összeomlását vonhatja maga után.
Durván hangzik? Vegyünk egy példát, egy egyszerű műanyag akasztót. Ezt az akasztó fröccsöntéssel készítik, a teljes előállítási költsége a szerszám, anyag, energia és miegymással együtt, mondjuk 10 Ft. Ezt az akasztót boltban megvesszük 100Ft-ért ami teljesen jó árnak tűnik. Az akasztón lévő 90 forintnyi haszonból lesz adózás, kereskedő haszna, és az akasztót gyártó munkások bére.
3D nyomtatás esetén ez a költség kicsit bonyolultabb, de feltételezve, hogy csak ritkán használjuk a nyomtatónkat, 10 percet molyolunk az előkészítéssel, legyen 1000Ft.
Logikusnak tűnik, hogy a házilag gyártott 10x-es ára nem versenyképes, míg bele nem számoljuk a vevő idejét és a termék beszerzési költségét. Még ha a vevő lakhelyéhez közel is van az adott termék, vagy ha online rendeljük, az utánjárás költségével igen hamar versenyképessé válik az otthon nyomtatott akasztó a boltival.
Egy egyedi termék esetében ez még inkább az otthon gyártott termékek felé billenti a mérleg nyelvét. Álló farkú Szuper Mario akasztó kell? Nos, ezt nem biztos, hogy megkapja a 100Ft-ért a kedves vevő a Praktikerben.
A dolog tovább eszkalálódik, ha olyan termékekre gondolunk, melyek árazását egy gyártó határozza meg. Minek vegyen meg valaki egy 4 vagy 6000 forintos figurát, amikor ugyanennyi pénzért egy tucatot nyomtathat?
A mérleg túlsó oldalán, viszont ott van, hogy mi lesz azokkal akik eddig megéltek ezen termékek gyártásából? Mi lesz a Games Workshop-al vagy épp azzal a kínai munkással aki az akasztót gyártó gépet felügyelte?
Az biztos, hogy a kezdeti felfutás után a 3D nyomtatókból nem lesz olyan termelés mint a termék előállításból, ergo a 3D nyomtató tömeges elterjedése, tömeges átrendeződéshez vezet majd a technológiai szektorban.
Mi lesz a jogokkal? Míg egy adott termék kinézete levédethető, a stílus nem védethető le.
Mi lesz a szabványokkal? Mi lesz a minőségbiztosítással? Egy 3D nyomtatóval nem csak figurákat lehet nyomtatni, hanem alkatrészeket gépekhez, berendezésekhez.
Mi van akkor, ha egy utólag nyomtatott alkatrész meghibásodik? Kié lesz a felelősség? A nyomtatóé? A nyomtatót használóé? Vagy aki feltöltötte a modellt?
Szóval most még csak egy játékgyártó pörög az ügyön, de nemsokára tömegesen várhatóak a perek a gyártók és a 3D nyomtatók modelljeit előállítók közt.
