Imádom a sci-fit, imádom a krimit, a független filmeket. Nem várok el óriási büdzsét, szupersztárokat a stáblistában, csak annyit, hogy amit látok, a film keretei közt hihető legyen. Viszont, ezt semmi sem tudja annyira elrontani a számomra, mint amikor valami felesleges díszletként van megjelenítve, mikor a logikán, józan észen keresztül próbálnak valamilyen mondanivalót a torkomon lenyomni. Ismerős ajánlotta a Casa de Carne-t mint gondolatébresztő filmet. Két és fél perc, belefér az életembe.
És ha a filmezést, a színészi játékot veszem figyelembe, rendben is lenne. Egyetlen aprócska hiba amin bukik az egész, az az eszköz amit a pincér átad a főszereplőnek. Az ugyanis egy Santoku kés, ami teljességgel alkalmatlan a célra. Ugyanis aki volt már disznóvágáson az tudja, hogy milyen a böllérkés, és miképp használják azt. És innen kezdve az egész film embertelenné válik. Képzeljük el, hogy egy dilettáns embert belekényszerítünk egy helyzetbe, amit még tetőzünk is azzal, hogy a feladatára alkalmatlan eszközt adunk is a kezébe. Nem beszélve a disznóról, ami köszönőviszonyban sincs az asztalunkra kerülő példányokkal. És a film pillanatok alatt a komoly üzenetű dologból abszurd paródiába megy át. Erre még rátetéznek a feldolgozó helyiség sterilitásán és alkalmatlanságával, nem beszélve a "kisegítő személyzet" öltözetéről. Fehér köpeny, tépett farmerral egy disznóvágáshoz. Könyörgöm, ha realisták akarnak lenni, akkor legyen húskampó, csempés padló véres fugával, PVC nadrág és kötény. Csak ahhoz a filmesnek, nem egy túlérzékenyített hipszternek kéne lenni.
És sajnos az átlag ember simán megkajálja az ilyent, mert ez az igényszint. Az átlag embernek 30 másodperc alatt két tucat rendszert feltörő hacker kell, autószerelő aki egy kerékcsere alatt tesz a kocsiba +100 lóerőt, orvost aki idegsejt szinten képes szemtükrözéssel diagnózist felállítani. Csakhogy, ennek a következménye, hogy mindez átmegy a mindennapi életbe és rendkívül hibás elvárásokat gerjeszt. Nem tudatosan, csak épp a tudatalatti felett egy vonással.