Ha valaki kicsit is ismer innen a HUP-ról, akkor tudhatja milyen a hozzáállásom a Linux világa felé. Nos most ennek ellenére nagyon ki vagyok akadva.
Több mint tizenöt évnyi tulajdonképp gondtalan Linux használat után most sikerült belefutnom egy olyan disztróba, aminél az ordenáré bughalmaz kifejezés is csak egy enyhe pillangószárny-legyintés.
Történt az eset, hogy pár éve megtaláltam az akkor még szinte ismeretlen Manjaro Linuxot, ami nemcsakhogy az összes hardvert azonnal felismerte, telepítette a laptopomhoz, –beleértve az Optimus technológiás Nvidia kártyát- hanem gyors és szép is volt. Aztán a felület kicsit változott volna az egyik frissítésnél, bejött volna a félkész Plasma 5, amit nem akartam, így elkezdtem Arch módon frissítgetni, ami valljuk be eléggé macera.
Ment ez így szépen évekig, három hónapos uptime-okat húztam le vele, éltünk együtt nap mint nap, észre sem véve hogy a rendszer van, mert működött. Sajnos volt egy pár hétnyi kihagyásom frissítésekben, amit időhiány okozott. Ez nem tett jót. Elkezdtek függőségi problémáim lenni, egyre kevesebb dolgot nem tudtam frissíteni, beleértve a Firefoxot, meg a videodrivert, amire azért szükségem lett volna. Ígyhát...