Követtem az itteni eseményeket a Home automatizálás témában. Korábban is érdekelt a dolog, de ezek után még jobban elkezdett.
Elektronikához és gyenge áramhoz sem konyítok, azt tudom, hogy van volt, amper, meg az ellenállás, meg hogy feldobta a szexuális életem egy konnektor egy lakás felujítás folyamatának lezárásakor.
Na már most indiegogo megláttam azt a csodát, a Vocore2-t, meg itt valamelyik blogban a NodeMcu v3-at (erről majd később :) ) és a 230-as relét na meg azt a tápegységet (230V -> 5V 3.8A) hozzá.
Hétfőn jött meg a VoCore2, sírva bontottam ki a jószágot. Ugyanis rendelés után eszméltem, hogy ezen a kis érme méretü eszközön semmilyen, a PC-ken megszokott, ahhoz hasonló interfész nincsen, amivel kakaót tudnék rá adni. Szóval áú.
Régen bütykölgettem, ledeket elemhez stb. Így bátrabban felnyálazva a google-t, megnézem az USB 2 (2.1?) erezetének színezését, és annyira jól éreztem magam, hogy egy gyenge suhintással megblankoltam egy ilyen USB-s kábelt, mondom jó hosszút, hogy azért legyen mozgástere a kis kütyünek.
Mint ahogy az írva vagyon, bele dugtam a kis lyukacskákba azt a két drótot, a pirosat és a feketét (közben folyt rólam a víz, mint azokban a vicces filmekben, amikor már pl. 2 másodperc van hátra a bomba robbanásáig, de még két percig veszekednek, hogy melyiket vágják el). És, lám csodát, 5 percnyi monoton anyuci szidás közepette (tudniillik, ha a picilányom valamilyét varrom, ez kábé a kiszakadt lyuk méretétől függetlenül félórás müvelet, amiből 20 perc a cérna lyukba helyezésével telik el:) ) sikerteli élménnyel dugtam be a frissen kapott, 10 éves T60-as egyik usb portjába a kábel másik végét. Naná, volt előtte biztonsági cselekmény, informatikus heggesztéssel a laptophoz erősítettem a jószágot, hiszen figyeltem elektrotechnika órán, hogy a piros és a fekete kábel ne érjen egymáshoz, mert akkor valami elromlik :)
