Délután volt. Fáradt szerelők cigarettáztak a rügyező szilvafa tövében, kivéve egyet,
aki a család unszolására már réges rég lemondott erről az elfoglaltságról.
Az elmúlt nap eseményeit értékelik annak alkalmából, hogy a karácsonyi prémiumjaikból a főnök saját célokra vásárolt
lézerágyús aratógépét sikerült megjavítaniuk céges erőforrásból, tudniillik kifogyott a benzin.
A Peti -merthogy így hívják a főnököt- Jolival, Gizivel és Sárival van egy irodában, valamint Ő (egyedül) egy csapat, aki egy célért küzd, saját magáért.
Mondta is karácsonykor a díszes társaságnak, -hisz egy család vagyunk- bármit nyugodtan megbeszélhetünk. Ha gond van, kérlek mondjátok el. Kapva kapott az alkalmon az egyik vizipisztollyal fluxuskondenzátort javító heggesztőmunkás-kinél a világon jobbat még nem látott ember fia-, és azt mondta: Nincs víz a pisztolyban főnök. Hiába szeretnék vele heggeszteni, és megkockáztatom ez nem erre lett kitalálva.
Peti feltűrte öltönye ujját, majd rábaszott az asztlra -a miheztartás végett. Leszarom -mondta. Nézd Lajos, tudod (mi).. Nem. Elegem van az örökös lázadásodból a céges belügyekkel kapcsolatban. Annyi az egész, hogy nem akarsz dolgozni. Lényegtelen apróság a munkaszerződés, mely szerint porszemgyakoriság-vizsgálatból diplomáztál, és mi pont ezért vettünk fel. Ha nem tudod tartani a szádat, elmehetsz. Rengetegen vannak még akik pályáznak az állásodra, bármikor találok náladnál jobbat is. Például ott a DTMF Jolika. Hol is vagy? Ja.. Drágám, mássz elő kérlek, és töröld meg a szád szélét. Épp rólad beszélünk. Sári segítőkészen mászott Joli helyére, mivel nem volt elég szék az irodában. Jolika a harminc felé tendált mind életkorát, mind kilóit tekintve. Kissé anorák volt szegény, de a sok asztal alatt lapítás miatt sajnos nem volt alkalma rendszeresen étkezni. Fejét felszegve -mert ő sokkal különb mint Lajosék- kecses -bár szerintem inkább botladozó- mozdulatokkal szambázott körül az asztalon, és ült le Gábor mellé, aki köztüdottan a főnök seggében tartotta a nyelvét -bár egyesek ezt hajlamosak voltak szó szerint érteni. Jolikám, épp arról beszéltem a srácoknak, hogy te a kicsi száddal milyen remek munkát tudsz végezni. Erre a mondatra Lajos kicsit megszívta magát levegővel, és mellkasán keresztbe tette kezeit.
Igen, most már emlékszem -vágott közbe Feri, aki mindeddíg szótlanul rágta a kávéscsészéjét. A Jolika képes lenne a szájával is megjavítani a kondenzátort. Megfogná a VoIP telefon kagyló részét, óvatosan kipattintaná a nyelvével az RJ11-es pöcköt, majd ráhúzná a kondenzátor modem részére. Családi nevéből adódóan olyan képességekkel rendelkezik, melyek lehetővé teszik számára a kondenzátorral való szóbeli kommunikációt. Sanyi elpöckölte a cigarettáját és maga elé nézett, majd csillogó szemekkel a többiek legnagyobb meglepődésére -De Jolika, rossz paraméterekkel bootol! - felkiáltással helyzetkomikumba kezdett. Gyorsan pörögtek az agytekervények, vajon mit is lehet ilyenkor csinálni? A rendszer már elindult, és alighanem a főnök borospincéjétől kezde a világegyetemen át több mint valószínű hogy egésszen a semmiig minden megszűnik létezni. -Jabocs -szólalt meg Jolika a Sanyi hangján, és már csücsörített is ahogy a nő szokott. Halk, zümmögő hangot hallatott, olyat amit akár a legegyszerűbb kólásüveg is ad, ha megfelelő szögben fújnak rá. Joli épp realtime debuggolja a rendszert -szólalt meg levegővétel gyanánt. Ez mindent megmagyaráz, vetette oda Lajos. Összeállt a kép, képtelen vagyok Jolival felvenni a versenyt.
A mindezidáig alattomosan feléjük araszoló felhőkből eső kezdett szemetelni, így közös megegyezéssel hazafelé vették az irányt.