Rt711 blogja

Nem múlik el úgy ünnep újabban hogy bizonyos törvénytervezetek / határozatok bejelentése ne lenne ünnepnapra időzítve.
Legújabb ilyen gyöngyszem az "EU Cyber Resilience Act and the Product Liability Directive" - nem tudom idióták jószándéka, vagy sima gyökérség.
Két jó cikket linkeltem a témában (linkeltem).

Ismét előfordult hogy kéretlen levelet kaptam. Ez a szokásos nem is önnek hanem a másik xy-nak kellett volna megkapnia, akinek teljesen az az e-mail címe mint az Öné (de amúgy nem).
Hogyan fordulhat elő ilyesmi?
User error: csávókám egy ideje eldöntötte hogy az e-mail címe ciki mert számokkal végződik, szóval azokat simán le lehet hagyni és még így is jó. Nem? Nem.

2022 Július 19, Londonban a hőmérő higanyszála 40C fölé ment, az Oracle és a Google cloud egy-egy szerverterme megadta magát.

Kis kihagyással, de ismét AWSCSAP.
Januárban hagytam elévülni a certet mert egész egyszerűen a körülmények nem engedték.
Most 7 hónap felkészülés előzte meg a vizsgát és a legjobb az egészben az volt, hogy számos megoldást mi is használunk.
PearsonVUE-nél vizsgáztam.

Pár napig leveleztünk a PSI-vel, és végül kaptam időpontot.

Január 31-én sikeresen levizsgáztam.
Komolyan vettem a felkészülést és szerencsére a munkám kizárólag AWS volt az elmúlt három évben, így a legtöbb ajánlott whitepaper már ismerős volt. Trükkös tesztet kaptam, és akkor még szépen fejeztem ki magam. Az utolsó tíz kérdésre válaszolni már komoly erőfeszítés volt..

Projektek amiken eddig dolgoztam:
Legacy to cloud:
bare-metal to cloud -> EC2 IAAS
ennek iterációja kv store optimalizálással - > DynamoDB, appok ECS-re. CloudFormation és Ansible kombóval managelve

Disclaimer: nem, nem vettem "ingyen bérletet" a rendszerükön keresztül, és nem léptem be. De nem rajtuk múlt!

Igen, ez megint egy ilyen bejegyzés (előzmény Telenor és GDPR).

Ismét kéretlen levél a bejövő üzenetek között.
Tárgy: Vodafone Előfizetői Szerződéssel kapcsolatos dokumentáció

Sóhaj, oké nézzük mit küldtek.

Első sor:
Csatoltan küldjük a 2018.11.27. napon létrejött/módosított X-[privacy miatt kiszedtem] számú Elofizetoi Szerzodéséhez kapcsolódó dokumentumokat.

Csatolt file megnyit.
GDPR heaven. Név, cím, telefonszám, lakhely, anyja neve, előző e-mail cím, mostani e-mail cím (ezt kérték a változtatást igazoló dokumentum alapján mert ki van emelve).

Útvonaltezvezek, nem nagy ügy, ezerszer csináltam már mindenféle fostos oldalon.

Útvonal kezdete -kitöltöm
Cél - kitöltöm
Megadnám hányszor vagyok hajlandó átszálni - nincs lehetőség. Oké, biztos okos.
Megadnám mennyit vagyok hajlandó várakozni - nincs lehetőség.

Ez azért baj, mert az útvonaltervezőt csúnyán elszabták és a Budapest-Keletiből induló vonatokból kedvére válogat. Simán kihagyott 12:10 és 16:00 között jópár szerelvényt. Persze ha másik útvonaltervet nézek meg, akkor azon ott a vonat a Keletiből.
Tanulság: a menetrend hülyeség és szépen bele kell feccölni azt a minimum fél órát és át kell nézni az összes járatot az adott napra. Janem, ezt ki kellett volna fogni a QA-nak.

Disclaimer: nem, nem vettem "ingyen bérletet" a rendszerükön keresztül, és nem léptem be. De nem rajtuk múlt!

Tegnap délután kaptam két e-mailt miszerint Telenor előfizető lettem és itt és itt beléphetek. Juhú! Ezzel az az apró probléma van hogy ezt az e-mailt valójában nem nekem szánták és vagy Mancika írta el az irodában vagy Bélám rössz címet adott meg szerződéskötéskor, vagy esetleg életünk megkeserítője az autocorrect lépett akcióba.

Na sebaj, vettem a fáradságot és megnéztem honnan jött az e-mail: igen, tényleg Telenor.

Nincs S/MIME, a titkosítás a performance kárára menne biztosan.

"Kedves Szabolcs!

missing template: myvip_mail_body_notify_pos.txt

Üdvözlettel:
myVIP csapat "

Gondolom múlt éven is valami hasonlót műveltek ki és azért nem töröltem a regisztrációmat.

"Garanciaérvényesítés" a Telekom SK-nál [3. nap]

Előzmény.
Tegnap kézhezkaptam a megkésett karácsonyi ajándékomat. A nagy HírCsárda könyv. Olyan mint a weblap, csak fából.
"Köszi, hát ez aranyos, majd olvasom ha mondjuk nem lesz netem otthon, hm.."

Reggeli kávézgatás közben épp azt fejtegettük a kollégákkal hogy milyen lett az életem net nélkül. Váratlanul megcsörrent a telefonom:

-Jó napot kívánok, a Telekom technikusa vagyok, xy-al beszélek?
-Igen.
-Megmondaná kérem mikor tartózkodik otthon? Szeretnénk eltávolítani a hibát. Tudja, le kell ellenőriznem az eszközt, stb..
-Jaj ne, fél órán belül otthon vagyok, de hagyjuk a diagnosztikát. Kifizetem csak adják már ide az újat. Van csereeszköze?
-Természetesen van uram, akkor fél óra múlva.

-A történet hosszú, de tanulságos.

Garanciaérvényesítés a Telekom SK-nál -A történet hosszú, de tanulságos.
Vasárnap reggelre a Huawei HG850a típusú ONT berendezésem megadta magát (az ok nyílvánvaló: elromlott, víz ment bele).
Égett szagot áraszt magából, ezért arra gyanakodtam hogy kiszállt belőle a lélek.
Namondom semmi gond, ezt én akkor elintéztem. Hallottam már rémtörténeteket a Telekomról, de én szeretem a kihívásokat és imádok sorban állni ráadásul -mert az olyan szórakoztató. Közben nagyon sok dologról elgondolkodik az ember, pl: minek vettem is meg ezt a szart?
8 előtt 10perccel már a Telekom épülete előtt voltam -ami 9-kor nyit. Sebaj, majd jövök. Lelki erősítéssel visszatértem 9:10kor, és lehelyeztem az eszközt a pultra mondván hogy az eszköz nem működik, biztos nem működik és mivel tudom miért nem, ezért kérek egy újat.
Egy idősebb nő velem szemben fogadta a sirálmaimat és közölte hogy ez márpedig nem így működik. (Érdekes mód a 21. században ha az ember vesz valamit, akkor azt minimum 3 beszállítón keresztül kapja meg, szóval a garancia érvényesítése eltart.). Ráadásul ezt csak úgy nem lehet venni, majd eldönti a technikus hogy mi legyen.
-Nézze hölgyem, nem érdekel igazán mennyibe kerül, adjanak egy másikat.
-Hívja fel a technická podpora-t és ott majd eldöntik kap e újat vagy ezt megjavítják. Mondja azt hogy nem tudja mi baja.
Mivel nyilvánvaló volt számomra hogy a berendezés javíthatatlan, továbbra is próbáltam rávenni őket hogy ne kezdjük el játszani a garancia meg javítás dolgot, mert a munkámhoz elengedhetetlen az internetkapcsolat és ki a franc akar 3 hetet várni? Ráadásul a szüleim arra neveltek hogy legyek becsületes. Namindegy, adtak egy telefonszámot a fent említett osztályra, hogy azt hívjam.
Megtettem hát, az automatával nem sokat beszéltem, kiválasztottam a megfelelő osztályt aztán helló. Elsírtam a bánatomat, azonosítómat bediktáltam, majd mégegyszer elsírtam a dolgot pontos típusmegnevezéssel. Könnyű volt mert itt volt előttem az eszköz. Hajthatatlanok voltak ott is.
-Nézze, nem világít rajta egy led sem, és nincs netkapcsolatom
-Rendben, a kolléganő kideríti hogy hibás e az eszköz
Gondolom pingelni próbált, vagy hasonlók és közölték hogy nem megy. Valójában nagyon meglepődtem volna ha egy bedobozolt eszközt ami ugye az irodámban van elérnek az otthoni vonalamon. Sóhaj, majd folytattam: mi a teendő hát?
-Be kell mennie a helyi T üzletbe --kezdtem úgy érezni hogy nekem igazából nincs is szükségem ezekre a technikai szarokra.
-Uram, onnan jövök, megadták a maguk számát, hívtam és azt mondja menjek vissza?
-Pontosan.
-De ott azt mondták nem adnak csereeszközt és ki sem cserélik, Önöket hívjam.
-Menjen vissza, adnak.
Visszamentem, megint kiálltam a sort. Teljesen meg voltam róla győződve hogy ez a purgatórium, mert mint tudjuk, az informatikus menyországban hálózati kapcsolat nélkül is van net.
Láttam magam előtt Joel Fleischman dokit, aki mindent hátrahagyva kivonult a vadonba és vadászó-halászó életet folytat, mindezt a Telekom Internek Optik szolgáltatása nélkül(hihetetlen).
A pultánál ismét az az arogáns nő (picsa) várt, és már az arckifejezése is: te meg mi a szart akarsz? -volt. Na sebaj, én ezt elintézem bazmeg, voltam egyetemista!
Kijelentette hogy nem tudja mit keresek itt, és nem adnak másik eszközt, akármit is mondtak nekem és hívjam vissza őket. Na, én már pedig elhatároztam hogy olyan isten nincs és különben is, ezt most szépen elintézi akinek ez a dolga mert az egy dolog hogy dolgozom, de nem itt és ha nem tudnak rendet rakni maguk közt az nem az én bajom. Nagy kínkeservvel felemelte a telefont és dünnyögött bele pár mondatot majd kijelentette hogy én vagyok a debil mert miért mondtam hogy TP Link routernek van a baja és hogy ennyit nem vagyok képes megjegyezni.
Fura, mert úgy kezdtem ezt az egészet hogy nekem Huawei optikai átalakítóm volt, ami a telefonbeszélgetések folyamán átváltozott egy szintén nem működő wifi-routerre. Az egyszeri ember ilyenkor elkeseredne, de én megörültem mert hát akkor ezek szerint a dobozban lévő eszköz a városban való sétáltatás hatására instant megjavult és wifi routert lassan már az újságosnál is vehet az ember. Miközben ezek a gondolatok jártak az eszemben, a nő csak erőltette milyen egy hülye vagyok szerinte és miért vagyok már ilyen szerencsétlen. Ekkor már a sorban állók is felfigyeltek az unaloműzőre s hogy miért is mosolygok én. Az üzletkötő -akinél a szerződésemet anno aláírtam- kezdett furán nézni a nőre(emlékezett rám, és tudta ki vagyok). Ígéretet kaptam hogy 3 napon belül majd megérkezik a technikus -ha már egyszer én nem vagyok képes felhívni őket és kirendelni (de vajon akkor hogy lett ebből hibajegy ha nem hívtam?). Érdekes mód akárhogy is akarja ezt az ember, azért az nem működik. Szóval, majd jön a technikus akinek elküldték a mobilszámomat és felhív ha otthon vagyok. De mi lesz ha nem? Fogja a csereeszközt és szétveri a lépcsőn? Úgy érzem ennek a történetnek itt nincs vége, de mivel szórakoztatónak találom, nem hagyom magam a továbbiakban sem.
Az ügynek addigis van tanulsága: valószínüleg könnyebb atomtengeralatjárót venni, mint a T-Com spéci routerét.

Már hetek óta fontolgatom egy cross bringa vásárlását. Tegnap nem bírtam tovább, ebédszünetben kollégával beszéltem még róla:

-Veszek kerékpárt.
-Jó
-De ma.

Aztán ez lett Dema Teramo:

http://www.dema-bicycles.com/files/TERAMO%202012_1317722035.jpg

Tökéletesen megfelel az igényeimnek, megérte utánaolvasni.

Szombat hajnali 5-kor a környező városokkal együtt a miénkben is volt egy szép kis áramszünet. Igazából még ki sem hevertük az előző emlékeit -a vasak javítva hétfőn jönnek- küldhetek máris pár dolgot. A legszebb talán az a dologban, hogy ezalkalommal minden flottul ment, kivéve a klíma automatikus bekapcsolását. A történet folytatását mindenki perverz fantáziájára bízom, valamint azon szavak, szókapcsolatok elképzelését is amiket akkor mondtam amikor a szervertermekből a folyosóra kiáramló forró levegőt megláttam délelőtt. Ekkorra már a szerverek többségét kikapcsolta az automatika túlmelegedés miatt.
Áldozatok vannak szép számban. Backupból húzzuk majd helyre a rendszereket hacsak nem lesz mégegy áramszünet, mert este 10-kor bizony 3 biztosíték adta meg magát -így a klíma megint azt mondta hogy: nnnnnnnnnnem. Először a bent elhelyezett 3 PC-re gyanakodtam, de észrevettem hogy a provider által kötelezőleg szolgáltatott UPS nem ad kakaót sem a szintén "ajándék" Cisco switchbe, sem a mediakonverterekbe. Hümmögtem egy sort, majd ment minden a (baró nagy) szekrény méretű APC-be, végülis az aksiját félig sem terhelte meg a 6500-as Catalyst, elfér az a pár kábel még ott.
Láttam magamat amint kivágom a parkoló betonjára azt a sz@rt, és felgyújtom a g.c.be -ez a terv végül nem valósult meg, mert jól be van az csavarozva a helyére.
Szóval most itt őrzöm a termeket -önkéntes alapon, hogy legyen hová bejönnöm dolgozni legközelebb, és ne legóemberek fogadjanak reggel a piros vízágyús kocsijukkal-, várom mikor kattan megint egy biztosíték.
Pár perce kimentem egészségügyi cigiszünetre -elvégre gép előtt ülni sokáig az meg a szemet rontja- s mikor visszanéztem a bejárati ajtóra, hát látom amint 3 termetes darázs próbál beférkőzni az üvegen keresztül. A kicsiket sem szeretem, de ezektől azért már tartok. Megfordult a fejemben hogy ez a 3 betyár kapcsolgatja itt nekem a klímát szórakozásból -természetesen ezt a gondolatmenetet a 24+ óra ébrenlét számlájára írom. Örülnék ha délig nem lenne semmi gond, akkor szépen hazamegyek, és alszom amíg lehet. Azt meg addig lehet, amíg fel nem ébred a váltás és akkor bejövünk masszívan helyreállítani. Pár óra alatt végzünk majd. Így megy ez.

Már egy ideje feltűnt hogy más néven szólítanak meg mint amin eddig ismertem magam. Számlakivonatok, cégek általi különböző megkeresések érkeznek gmailes címemre, valamint olyan belső céges adatok, amiket én igazából nem szeretnék magamnál tartani.
Tegnap viszont előrelépés történt az ügyben:

"Ezt az email címet kaptam az (cégnév) Kft-től, hogy Ön kivitelezőt keres!
Nem is foglakozik kivitelezéssel és nem is keres kivitelezőt?
Ugyanis ezért az adatbázisért nem kevés pénzt kértek!"

Pár levélváltás után kaptam nevet is a cégnév mellé, valamint telefonszámot az üzletkötőre.

Trey datacenter-építős projektje úgy néz ki adakozásra ösztönzött egy multit.

Ma reggel kellemes meglepetésben volt részünk, ugyanis servert hozott a posta.
Nosza nekünk se kellett több, be is szereltük a rackbe. A szerveren található howto, miszerint négyen emeljük be, sajnos nem tudtuk betartani mivel nem fértünk hozzá, így egyedül pattintottam be.

Képek:

Oracle Database Appliance

Az oldalán található felirat szerint ez egy biztonságos rendszer Intel Xeon alapon, mely költséghatékony megoldás számunkra. Az adatbázisok telepítését és karbantartását magas rendelkezésreállással biztosítja.

... mert naívság lenne azt feltételezni hogy ezt én akartam így.
Umberto Eco - A Foucault-inga című művével ismét a szerző nagyságáról tesz tanúbizonyságot.
Bár néha úgy érzem mindjárt kettéáll tőle a fejem, az első száz oldal után -még csak-, nem úgy mint anno a Rózsa nevével tette, ott már akkor tudatlan voltam amikor a polcról leemeltem.
Két évvel később tudtam csak meg a könyv igazi poénját.
Most, ez.. nem fog átverni. Kritikusan állok hozzá. Mégis, mikor megláttam a könygesboltban, ellenkeztem: ezt nem..,
leemeltem, beleolvastam (10 oldal), fejcsóválva visszaraktam a polcra, majd az ajtó előtt megtorpantam.
Rohadék-gondoltam, és kicsengettem érte azt a pár eurót.
Nemhiába, Eco professzor nagyonis tudja hogyan kell a figyelmet felkelteni és fentartani.
Spoilert szándékosan mellőztem!
Jó olvasgatást..

Stresszes időszak volt ez a pár hónap mig nem postoltam, az elmúlt közel két hónap munkakereséssel telt.
Szerettem volna Pesten letelepedni, majd ahogy megtudtam hogy Székesfehérvárott is van IBM, végülis mindegy lett.
CV-t ugyan küldtem, de nem jeleztek vissza. (akkor már közel 50CV-t küldtem el különböző helyekre)
Sajnos ez nem jött össze, igy Magyarország kiesett egyelőre.
Véletlenül lettem figyelmes egy Facebook postra, amiben állást kináltak. Válaszoltam rá (magam sem gondoltam komolyan hogy ez csak igy megy), és másnap reggel már felhivott egy fejvadász.
Munka lenne itt meg itt, költöznék e?
Hát persze, az ember csak úgy gondol egyet és költözik 450Km-t.
Hat év után nehéz volt, de a barátok/haverok/ismerősök miatt nem lehet nemet mondani ha jobb ajánlat jön.
Szóval augusztus elsejétől új melóhely, és első hónapban már bizonyitanom kell; egyelőre nem hagyják,
és nem a legjobb érzés hogy nem dolgozhatom miközben a többiek egyfolytában güriznek.
Kicsit fura, meg kell még szoknom hogy egy magyar szót sem hallani, de azt hiszem ez menni fog.
Sikerült egy elég beképzelt kollegát is kifognom, de tudom hogy mindenkivel nem lehet kijönni.
Ignorálom a kötekedéseit, megjegyzéseit. A többi csoporttag viszont jófej, és épp ezért nem érdekel az az egy.
Jelenleg még internet kapcsolatom sincs a koliban ahová beköltöztem most erre a hónapra.
Szeptembertől majd albérlet, de addig még ezer dolog történhet.

A hivatali sorban állós műsort kevesen szeretik, ilyen melegben pedig még keservesebb tud lenni ez a tortúra.
Jómagam is hivatali mókus vagyok, ezért van egy nagyon galád fegyverem, a mosoly. Mindegy mit mondanak, mosolyogni! Mivel ellopták az útlevelem, újat kellett igényelnem. Péntek reggel irány a rendőrség. A sor vége már kint lógott az épületből. Tökjó. Első csapást megkaptam. Tíz perc ácsorgás után észrevettem, hogy bizony ez nem mozdul, de mégis jönnek kifelé emberek. Na, azt meg hogy?
Befurakodtam, és lám, még négy sor. Az előző sor elején az iroda épp nem üzemelt, ott az okmányokat adják ki.
Nekem az még messze van, de nem sejthettem mennyire.
Kivártam szépen a soromat, majd bementem. Csókolom -mondom államnyelven mosolyogva. Szóval az a helyzet hogy.. A velem szemben ülő ötven körüli néni egykedvűen átvette a személyimet. -Okmánybélyeg? -toltam mégegy mosolyt, De hisz az nem volt kiírva. -mifelénk a rendőrségen lehet venni, nem készültem fel ilyesmire.- Irány a posta.
Jó is volt a dög melegben végigmászni a forró betonon. Közben ismerős hölggyel is összefutottam -igazi community builder ez a hivatalba járás.
Postán kiálltam a sort, majd vissza rendőrségre. A meleg rendesen meggyötört, étlen -szomjan már csak a végét vártam.
Annyira ramatyul néztem ki, hogy az előttem álló öreg néni előre akart engedni, nehogy meghaljak már itt.
-ez adott az egómnak rendesen, de próbáltam viccesen felfogni.
Végül is ismét a hivatali néni karmai közt voltam, akivel közölnöm kellett az útlevelem eltulajdonításának tényét.
Nem volt elragadtatva. Azt hittem pofon vág, úgy kérdezte meg bejelentettem e már.
Még nem. Najó, itt ez a papír, töltse ki. Addig elmegyek egy helyre. -hadarta. Dúlt-fúlt, és attól féltem hátulról majd nyaklevest kapok, én meg lenyelem a tollat.
Visszatért, és közölte hogy rossz napja van. Reggel majdnem autóbalesetet szenvedtek egy figyelmetlen sofőr miatt.
Arcom a mimika végleteit járta meg az ellopták az útlevelem kinézettől a sajnálom hogy majdnem meg.. -nézésig minden.
Valamire csak jó volt ez a színjátszókör! Igyekeztem szerényen mosolyogni. Idegesen kitöltötte az adatokat, majd megfordította a személyimet és észrevette a titulust. Erőltetett egy mosolyt.
Ekkor megrémültem, de igyekeztem leplezni.
Jól van fiatalember, akkor hétfő vagy kedd ugorjon be hozzánk.
Hétfő van, de még nem szóltak, akkor talán keddre várható.

Az alant linkelt Iron Man paródiát pár perce küldte kollegám.
Annyira beteg hogy meg kell osztanom, csak igy nyugszik meg a lelkem! :D

Iron Baby

Egy pohár sör a ház falán, azaz a festésről készült film.

Ugyanakkor nem hagyhatom ki legújabb felfedezésemet, a Levéltár blogot sem.

Úgy látszik kifogyhatatlan poénforrás.., de mivel Linuxos vonzata is van, gondoltam megosztom a youtube video linkjét.
Íme:

Matrix Runs on Windows XP

El kell ismernem ezt is csak a szubkultúra bizonyos része tudja értékelni, de már két órája sírok a nevetéstől a commenteken.

Előzmény (linken túl, cikk így kezdődik) :

"Koszorús nagy költőnk kedves kommentelőnk nyomasek_bobo felvetette, hogy mi ez a durva, diktatórikus, alapvető emberi jogokat gumicsizával sárba taposó, barnásvörösinges viselkedés a részemről, hogy a képregények 99,5%-át én készítem..."

flood.blog.hu

Ajánlott még a rendszergazdák cimkék meglátogatása. Nagyon életszerű, sajnos azt kell mondjam.

Nyelvész náci leszek ezt megmondom előre.
Már két órája sikerült felkeltenie lakótársamnak, így valahogy el kellett ütnöm az időt, hogy ne legyek láb alatt a többieknek. Kijöttem a konyhába, hogy ne zavarjak senkit és kávéfőzés után a HUP-ra vezetett utam.
Elolvastam nullzero bejegyzését a kábellopásról, és az összes alatta lévő hozzászólást, amely végülis most ennek a bejegyzésneka a megírásához vezetett.
Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom ugyanazzal a problémával nézünk szembe, mint annak idején az 50' évek amerikájában kellett, mert nálunk is egyfajta prekoncepció alakult ki a színesbőrű lakossággal szemben.
Mielőtt még leharapnák a fejem, jobb ha tisztázunk: Úgy tartom, mindenkire egyformán kell vonatkoznia a kötelességeknek és jogoknak egyaránt, fajra nemre bűrszínre való tekintet nélkül.
Nem vitás, nyelvünk jelenlegi állapotában a cigány szó jelentéstartalomváltozáson ment át, és egy olyan prekoncepciót fogalmaz meg, mely szerint egy bizonyos népcsoport tagjai alapvetőleg káros hatással vannak társadalmunkra. Jómagam viszont olyan emberekre használom, akik nem akarnak, és nem is tudnak alkalmazkodni a társadalmi normákhoz -és ezt fajra, nemre, bőrszínre való tekintet nélkül.
Intermezzo:
A Karácsonyt a szüleimnél töltöttem, jópár száz kilóméterre innen egy kis faluban. A lakosság nagy része sajnos most már cigány. Házunknak jobbról fehérbőrű (ugyehogy? jelentéstartalom!) cigányok, balról nem fehérbőrűek lakása határolja. Az önnkormányzat a betelepítés mellett döntött, mert el kell nyerni a vállasztópolgárok bizalmát.
Éveken át gazdálkodtunk kertünkben, nehezen éltünk, de tisztességgel. Sajnos az utóbbi években egyre gyakoribbá vált, hogy az egész (2-3 sátor alatt termesztett) paradicsomtermést egy nappal a tervezett leszedés előtt meglovasították tőlünk. Sajnos a mag túl drága ahhoz, hogy bevétel nélkül újra neki lehetne fogni a dolognak. Édesapám kedvetlenül rázta a fejét aznap reggel, és tehetetlenek voltunk. A helyi felvásárlással foglalkozó személy ugyanis olyanoktól is átvesz nagy tételben zöldséget akik ketjében egy szem paradicsom vagy egyéb tő sincs. Annyira pedig nem állunk jól, hogy hobbi alapon nekifoghatnánk.
Szóval a karácsony. Részeg cigány horda masírozott végig az utcánkon. Kint cigarettáztam az ajtónk előtt, és onnan néztem végig ahogy: "hé, dobjuk ki a lámpát!" felszólításra elkezdék hógolyóval szétbombázni a lámpavasra akasztott karácsonyi díszt. Odaszóltam, hogy "hívom a rendőrséget!" mire a válasz "karácsony van more!", majd jópár hógolyó csattant az ablakunkon. -Gyerekcsínynek gondolná az ember, csakhogy felnőttek voltak.- Ezen nagyon felhúztam magam, de cingár kis termetemmel nem vállalkoztam arra, hogy egy 6 tagú, egyenként jól megtermett főkből álló csoportnak nekimenjek.
Édesapám kijött, és azt mondta: "Elég bajt csináltál. Mégis mit akarsz? Hogy kitörjék az ablakot? Nincs pénzünk újra.. A rendőrség meg leszarja."
Intermezzo vége.
Szóval bírom én azokat akik a problémával még nem néztek szembe egyszer sem, csak olvastak róla -amit urban legendnek tartanak persze, meg a TV-ben látják hogy szegények bizony így meg így élnek, de azt hiszem folytatnom kell, hogy megértessem magam..
Olyan ez, mintha azt mondanánk a lopásra, hogy jogosan átruházta a tulajdonjogot -és mátúl mindenki aki használja a lopás szót, csúnya, gonosz ember lenne.
Egyetemen volt alkalmam találkozni jópár roma sráccal, és nem volt velük problémám, ahogy nekik sem velem. Jól megértettük egymást, buliztunk, tanultunk. Egyikük most PhD képzésen van, tanulmányi eredményei miatt ösztöndíjas, és a magam részéről sok sikert kívánok neki.
Ők romának tartják magukat, ami nem egyenlő a cigánnyal, az általam felvázolt jelentéstartalom miatt. Ugyanakkor a cigányok sem képesek befogadni azt aki a társadalomba beilleszkedett, az többé már nem cigány. Saját maguk mondják. Honnan tudom ezt? Hát elmondták(több egybehangzó ilyen megfogalmazás volt, más-más városban!). Mert nem esik nehezemre társalogni más nézetű, vallású, bőrszínű emberrel, egyedül amit elítélek a cselekedet.
Elkorcsosult tehát a szó, és mást jelent napjainkban, ez nem vitás. Megmagyaráztam mit. A kérdés az, meg tudjuk e lépni azt amit az amerikaiak, és nevezzük őket romának, (esetleg indoeurópainak -bár ez nem tudom mennyire helyes), vagy hagyjuk hogy a prekoncepció egy egész népcsoportra rányomja bélyegét.

Délután volt. Fáradt szerelők cigarettáztak a rügyező szilvafa tövében, kivéve egyet,
aki a család unszolására már réges rég lemondott erről az elfoglaltságról.
Az elmúlt nap eseményeit értékelik annak alkalmából, hogy a karácsonyi prémiumjaikból a főnök saját célokra vásárolt
lézerágyús aratógépét sikerült megjavítaniuk céges erőforrásból, tudniillik kifogyott a benzin.
A Peti -merthogy így hívják a főnököt- Jolival, Gizivel és Sárival van egy irodában, valamint Ő (egyedül) egy csapat, aki egy célért küzd, saját magáért.
Mondta is karácsonykor a díszes társaságnak, -hisz egy család vagyunk- bármit nyugodtan megbeszélhetünk. Ha gond van, kérlek mondjátok el. Kapva kapott az alkalmon az egyik vizipisztollyal fluxuskondenzátort javító heggesztőmunkás-kinél a világon jobbat még nem látott ember fia-, és azt mondta: Nincs víz a pisztolyban főnök. Hiába szeretnék vele heggeszteni, és megkockáztatom ez nem erre lett kitalálva.
Peti feltűrte öltönye ujját, majd rábaszott az asztlra -a miheztartás végett. Leszarom -mondta. Nézd Lajos, tudod (mi).. Nem. Elegem van az örökös lázadásodból a céges belügyekkel kapcsolatban. Annyi az egész, hogy nem akarsz dolgozni. Lényegtelen apróság a munkaszerződés, mely szerint porszemgyakoriság-vizsgálatból diplomáztál, és mi pont ezért vettünk fel. Ha nem tudod tartani a szádat, elmehetsz. Rengetegen vannak még akik pályáznak az állásodra, bármikor találok náladnál jobbat is. Például ott a DTMF Jolika. Hol is vagy? Ja.. Drágám, mássz elő kérlek, és töröld meg a szád szélét. Épp rólad beszélünk. Sári segítőkészen mászott Joli helyére, mivel nem volt elég szék az irodában. Jolika a harminc felé tendált mind életkorát, mind kilóit tekintve. Kissé anorák volt szegény, de a sok asztal alatt lapítás miatt sajnos nem volt alkalma rendszeresen étkezni. Fejét felszegve -mert ő sokkal különb mint Lajosék- kecses -bár szerintem inkább botladozó- mozdulatokkal szambázott körül az asztalon, és ült le Gábor mellé, aki köztüdottan a főnök seggében tartotta a nyelvét -bár egyesek ezt hajlamosak voltak szó szerint érteni. Jolikám, épp arról beszéltem a srácoknak, hogy te a kicsi száddal milyen remek munkát tudsz végezni. Erre a mondatra Lajos kicsit megszívta magát levegővel, és mellkasán keresztbe tette kezeit.
Igen, most már emlékszem -vágott közbe Feri, aki mindeddíg szótlanul rágta a kávéscsészéjét. A Jolika képes lenne a szájával is megjavítani a kondenzátort. Megfogná a VoIP telefon kagyló részét, óvatosan kipattintaná a nyelvével az RJ11-es pöcköt, majd ráhúzná a kondenzátor modem részére. Családi nevéből adódóan olyan képességekkel rendelkezik, melyek lehetővé teszik számára a kondenzátorral való szóbeli kommunikációt. Sanyi elpöckölte a cigarettáját és maga elé nézett, majd csillogó szemekkel a többiek legnagyobb meglepődésére -De Jolika, rossz paraméterekkel bootol! - felkiáltással helyzetkomikumba kezdett. Gyorsan pörögtek az agytekervények, vajon mit is lehet ilyenkor csinálni? A rendszer már elindult, és alighanem a főnök borospincéjétől kezde a világegyetemen át több mint valószínű hogy egésszen a semmiig minden megszűnik létezni. -Jabocs -szólalt meg Jolika a Sanyi hangján, és már csücsörített is ahogy a nő szokott. Halk, zümmögő hangot hallatott, olyat amit akár a legegyszerűbb kólásüveg is ad, ha megfelelő szögben fújnak rá. Joli épp realtime debuggolja a rendszert -szólalt meg levegővétel gyanánt. Ez mindent megmagyaráz, vetette oda Lajos. Összeállt a kép, képtelen vagyok Jolival felvenni a versenyt.
A mindezidáig alattomosan feléjük araszoló felhőkből eső kezdett szemetelni, így közös megegyezéssel hazafelé vették az irányt.

Reggel boldog voltam, hogy az utolsó kanál kávé az én bögrémben landolt, és volt néhány szabad percem az erkélyen nyugodtan elszívni a cigimet. Összepakoltam, majd irány munkahely.
Álmosan kikászálódtam a kocsiból, és megint nem csaptam rá a kocsi ajtaját a főnök mellettünk parkoló autójára. Eddig OK.
Összeraktam a notebook-külső lemez-másik külső lemez kombót, kávéfőző hadmüvelet.., mindjárt cigiszünet, de még megnézem mit alkottam az éjjel. Igen! Az RRDTOOL loggol rendesen, rajzolgatja is a kis grafokat. Szívmelengető zöld és kék oszlopok. Eltartott mire rendbehoztam a sérült sql táblákat, de most olyan jó érzés! Közben megérkezett a csoportvezető. Sajátos nyelvezetünkkel küzdünk a fásultság ellen, mert a beszélgetés így zajlott:
-Cigiszünet, jövődöl?
-Menődök.
-Gyerőggyél.
Szokásos reggeli meeting a szilvafa árnyékában. Megbeszéltük a napi teendőket, majd munkához láttunk. Amíg az események mit sem sejtve folytak a maguk medrében, két TTSz-es (erről kicsit lejjebb) tiszt jelent meg az ajtónkban. Egyiknél egy batár nagy és hangos izé, a másik kezében egy darab vizes rongy. Ómájgád, miért is kezdtem bele a telepítésbe!? -sírtam legbelül, de akkor már késő volt, mert a nedves rongy éhes ragadozóként csapott le és szaladt végig billentyűzetemen. Nna, ennek annyi. Kezdhetem elölről.
Nem. Nem szólok be! Előkaptam az öngyújtómat, és elindultam az ajtó felé, de akkor már felpörgött a nagy batár izé -egyes helyeken porszívónak is nevezik, de ez nem az a hely. Kopp-kopp. Hm.. Ennek pont olyan hangja van mint az én külső terás lemezemnek, amikor porszívóval görgetik. Átléptem a szervert, kétségbeesett tekintettel támaszkodtam a HP switchen, és kértem meg a nőt, hogy:
-NE! Légyszi! Nem tesz jót neki!
-Ó, ennek? -és a falhoz támasztotta pár centi magasságból. Akkor már kezdtem megbánni az intő szavakat.
-Hát.. igen -mondtam kicsit határozatlanul, mert halvány lila gőzöm nem volt afelől, hogy most jót vagy rosszat teszek e az arról futó virtuális gépnek.
-Jó, akkor leteszem ide -és lerakta a földre, és a fülesem pont illeszkedett rá. Micsoda ötlet? Sosem jutott volna eszembe mágneses erővonalakkal körbepárnázni a lemezemet. Most már tuti nem lesz semmi baja. Megnyugodtam, elkönyveltem magamban, hogy a jó édes anyátokat, és kimentem rágyújtani.
Néztem a szilvafát, a rajta lógó flakonokból készített darázscsapdákat. A lemezeimre gondoltam, bevégezték, annyi.. és eszembe jutott az összeesküvés-elméletünk, amit még egyetemi évek alatt fabrikáltunk évfolyamtársakkal.
A takarító az az alkalmazott akinek mindíg van megfelelő tool a tarsolyában. Sosem megy el söprögetni úgy, hogy nincs nála megfelelő extension, porszívózni sem tud porszívó nélkül. Az IT-ben természetesen más elvárásoknak kell megfelelni. Ha épp WiFi antennát szerel az ember, de nincs megfelelő csavarhúzó az oszlop tetején, akkor azzal kell megoldani ami épp nálunk van. Találékonyságra vagyunk kényszerítve. Továbbiakban említésre méltó még az access level is ami egy takarítónak kijár. Hiába szeretnék betérni x irodába, laborba, könyvtárba -csak külön engedélyel megy. Mindez a takarítóknak adott, és épp ezen előjogok miatt tekinthetünk rájuk szervezetként, hisz mindenütt ott vannak. Látott már valaki céget takarító nélkül? És rendszergazda nélkül? Természetesen mindíg van fontossági sorrend. A gépekhez mindenki ért, a takarításhoz viszont nincs meg a megfelelő képzettség (doktori kvantumfizikából -gondolom). Ezért lett hát TTSz a Takarítók Titkos Szövettségének neve.
A kedélyek megnyugtatása érdekében elárulom: fsck szerint a lemezem nem sérült meg. :)