"Garanciaérvényesítés" a Telekom SK-nál [1. nap]

-A történet hosszú, de tanulságos.

Garanciaérvényesítés a Telekom SK-nál -A történet hosszú, de tanulságos.
Vasárnap reggelre a Huawei HG850a típusú ONT berendezésem megadta magát (az ok nyílvánvaló: elromlott, víz ment bele).
Égett szagot áraszt magából, ezért arra gyanakodtam hogy kiszállt belőle a lélek.
Namondom semmi gond, ezt én akkor elintéztem. Hallottam már rémtörténeteket a Telekomról, de én szeretem a kihívásokat és imádok sorban állni ráadásul -mert az olyan szórakoztató. Közben nagyon sok dologról elgondolkodik az ember, pl: minek vettem is meg ezt a szart?
8 előtt 10perccel már a Telekom épülete előtt voltam -ami 9-kor nyit. Sebaj, majd jövök. Lelki erősítéssel visszatértem 9:10kor, és lehelyeztem az eszközt a pultra mondván hogy az eszköz nem működik, biztos nem működik és mivel tudom miért nem, ezért kérek egy újat.
Egy idősebb nő velem szemben fogadta a sirálmaimat és közölte hogy ez márpedig nem így működik. (Érdekes mód a 21. században ha az ember vesz valamit, akkor azt minimum 3 beszállítón keresztül kapja meg, szóval a garancia érvényesítése eltart.). Ráadásul ezt csak úgy nem lehet venni, majd eldönti a technikus hogy mi legyen.
-Nézze hölgyem, nem érdekel igazán mennyibe kerül, adjanak egy másikat.
-Hívja fel a technická podpora-t és ott majd eldöntik kap e újat vagy ezt megjavítják. Mondja azt hogy nem tudja mi baja.
Mivel nyilvánvaló volt számomra hogy a berendezés javíthatatlan, továbbra is próbáltam rávenni őket hogy ne kezdjük el játszani a garancia meg javítás dolgot, mert a munkámhoz elengedhetetlen az internetkapcsolat és ki a franc akar 3 hetet várni? Ráadásul a szüleim arra neveltek hogy legyek becsületes. Namindegy, adtak egy telefonszámot a fent említett osztályra, hogy azt hívjam.
Megtettem hát, az automatával nem sokat beszéltem, kiválasztottam a megfelelő osztályt aztán helló. Elsírtam a bánatomat, azonosítómat bediktáltam, majd mégegyszer elsírtam a dolgot pontos típusmegnevezéssel. Könnyű volt mert itt volt előttem az eszköz. Hajthatatlanok voltak ott is.
-Nézze, nem világít rajta egy led sem, és nincs netkapcsolatom
-Rendben, a kolléganő kideríti hogy hibás e az eszköz
Gondolom pingelni próbált, vagy hasonlók és közölték hogy nem megy. Valójában nagyon meglepődtem volna ha egy bedobozolt eszközt ami ugye az irodámban van elérnek az otthoni vonalamon. Sóhaj, majd folytattam: mi a teendő hát?
-Be kell mennie a helyi T üzletbe --kezdtem úgy érezni hogy nekem igazából nincs is szükségem ezekre a technikai szarokra.
-Uram, onnan jövök, megadták a maguk számát, hívtam és azt mondja menjek vissza?
-Pontosan.
-De ott azt mondták nem adnak csereeszközt és ki sem cserélik, Önöket hívjam.
-Menjen vissza, adnak.
Visszamentem, megint kiálltam a sort. Teljesen meg voltam róla győződve hogy ez a purgatórium, mert mint tudjuk, az informatikus menyországban hálózati kapcsolat nélkül is van net.
Láttam magam előtt Joel Fleischman dokit, aki mindent hátrahagyva kivonult a vadonba és vadászó-halászó életet folytat, mindezt a Telekom Internek Optik szolgáltatása nélkül(hihetetlen).
A pultánál ismét az az arogáns nő (picsa) várt, és már az arckifejezése is: te meg mi a szart akarsz? -volt. Na sebaj, én ezt elintézem bazmeg, voltam egyetemista!
Kijelentette hogy nem tudja mit keresek itt, és nem adnak másik eszközt, akármit is mondtak nekem és hívjam vissza őket. Na, én már pedig elhatároztam hogy olyan isten nincs és különben is, ezt most szépen elintézi akinek ez a dolga mert az egy dolog hogy dolgozom, de nem itt és ha nem tudnak rendet rakni maguk közt az nem az én bajom. Nagy kínkeservvel felemelte a telefont és dünnyögött bele pár mondatot majd kijelentette hogy én vagyok a debil mert miért mondtam hogy TP Link routernek van a baja és hogy ennyit nem vagyok képes megjegyezni.
Fura, mert úgy kezdtem ezt az egészet hogy nekem Huawei optikai átalakítóm volt, ami a telefonbeszélgetések folyamán átváltozott egy szintén nem működő wifi-routerre. Az egyszeri ember ilyenkor elkeseredne, de én megörültem mert hát akkor ezek szerint a dobozban lévő eszköz a városban való sétáltatás hatására instant megjavult és wifi routert lassan már az újságosnál is vehet az ember. Miközben ezek a gondolatok jártak az eszemben, a nő csak erőltette milyen egy hülye vagyok szerinte és miért vagyok már ilyen szerencsétlen. Ekkor már a sorban állók is felfigyeltek az unaloműzőre s hogy miért is mosolygok én. Az üzletkötő -akinél a szerződésemet anno aláírtam- kezdett furán nézni a nőre(emlékezett rám, és tudta ki vagyok). Ígéretet kaptam hogy 3 napon belül majd megérkezik a technikus -ha már egyszer én nem vagyok képes felhívni őket és kirendelni (de vajon akkor hogy lett ebből hibajegy ha nem hívtam?). Érdekes mód akárhogy is akarja ezt az ember, azért az nem működik. Szóval, majd jön a technikus akinek elküldték a mobilszámomat és felhív ha otthon vagyok. De mi lesz ha nem? Fogja a csereeszközt és szétveri a lépcsőn? Úgy érzem ennek a történetnek itt nincs vége, de mivel szórakoztatónak találom, nem hagyom magam a továbbiakban sem.
Az ügynek addigis van tanulsága: valószínüleg könnyebb atomtengeralatjárót venni, mint a T-Com spéci routerét.