Amikor egy könyv választ

... mert naívság lenne azt feltételezni hogy ezt én akartam így.
Umberto Eco - A Foucault-inga című művével ismét a szerző nagyságáról tesz tanúbizonyságot.
Bár néha úgy érzem mindjárt kettéáll tőle a fejem, az első száz oldal után -még csak-, nem úgy mint anno a Rózsa nevével tette, ott már akkor tudatlan voltam amikor a polcról leemeltem.
Két évvel később tudtam csak meg a könyv igazi poénját.
Most, ez.. nem fog átverni. Kritikusan állok hozzá. Mégis, mikor megláttam a könygesboltban, ellenkeztem: ezt nem..,
leemeltem, beleolvastam (10 oldal), fejcsóválva visszaraktam a polcra, majd az ajtó előtt megtorpantam.
Rohadék-gondoltam, és kicsengettem érte azt a pár eurót.
Nemhiába, Eco professzor nagyonis tudja hogyan kell a figyelmet felkelteni és fentartani.
Spoilert szándékosan mellőztem!
Jó olvasgatást..