Tőlem szokatlan témával jelenek most meg tudom, de úgy vélem, ezt nem nagyon hagyhatom szó nélkül. Szóval délután kb 10 percre kimentem sétálni, "jót tesz a friss levegő" alapon, meg úgysincs hideg most annyira. Ahogy sétálok az utcánkban, épp hallom, hogy két ember beszélget és valahogy a hajléktalanságra terelődött a beszélgetés. Szóval hallom, amint egy srác (Kb velem egykorú 17-18 év körüli lehetetett) elkezdett mesélni egy történetet egy - szintén fiatal- (kb 20 éves) srácnak.. Egy pillanatra megálltam, elővettem a telefonom, és úgy tettem, mintha SMS-t írnék, ezáltal feltűnés nélkül hallgathattam őket. Szóval a történet (Nem biztos, hogy szó szerint írom, nem is ez a lényeg, de megpróbálom:
"- Szóval megyünk a haverral a sarkon lévő közértbe, amikor is egy hajléktalan megszólít minket, hogy tudnék-e adni neki pénzt ételre. Nem az az az erősen igénytelen fajta, volt, de azért látszott rajta erősen, hogy nem most került utcára. Azért szóval udvarias akartam lenni, mert megsajnáltam: Mondtam, hogy ha már úgyis itt vagyok, akkor magam veszek önnek reggelit. Erre ellenkezni kezdett, hogy de ő maga akar bevásárolni, meg így, meg úgy. A haver eddig csak állt, de itt fogta magát és hirtelen bement a boltba, majd fél perc után kijött. Szeletelt kenyér, és egy mackósajt volt nála. Eközben, mialatt ő vásárolt, én próbáltam meggyőzni, hogy ilyen állapotban valószínűleg úgysem engednék be, meg minden ilyesmi.. Szóval haver kijön, odanyújtja az ételt az "öregnek". Az öreg elveszi, a haver meg mosolyog és jó étvágyat kíván. Erre váratlanul ledobja a földre a kenyeret és elkezdi taposni, közben elég erős szitkokat vág a fejünkhöz.. Hát az én fejem az úgy elég fura lehetett, a haveromé, hát.. Mint akinek ez a természetes látvány, tehát semmi furcsaság nem mutatkozott az arcán. Közben arra jött egy kb 60 éves idős asszony és bírálni kezdte a csövest, hogy mégis hogy képzeli ezt, a fiatalember kisegíti és akkor ő meg ezt műveli az étellel, stb. Teljesen jogosan..."
