balagesz's blog

Retró rovat XI: Kinek mit hozott a miku...nyuszi?

A hosszú hétvégére nekem speciel egy régi ismerőst. Az akkor boncolt / takarított gép még most is megvan, szépen bedobozolva vár a sorára. Nem állítom, hogy azóta rengeteg alkalommal előkerült volna, pedig a maga nemében egy eléggé érdekes „jószág”. Valahogy nem sikerült neki akkora kultuszt elérnie, mint a C64-nek, a C128 az eladott darabszámot tekintve messze nem érte utol.

Manapság meg szinte csak elvétve találkozni vele, pedig annyira azért nem rossz gép!

Mint említettem, az „elmosogatott” darab jelenleg is a szekrényben pihen, nem is róla lesz most szó. Meg most nem is a takarításé a főszerep (pedig bőven lenne ok rá, :) majd legközelebb), hanem némi tesztelés / javítgatás, ha meg már úgyis itt járok, jöhet egy kis érdekesség-felderítés is. No de jöjjenek az alanyok:

A karom, a karom! Cortex-M0 kiadásban – egy kis linkeskedés (3. rész)

Az előző rész valahol ott maradt abba, hogy az alap² (alap×alap, alap a négyzeten) tesztek lefordulnak, majd a mikrokontrollerbe töltve futnak is, amit még debugolni is lehet. De nagyon fontos részek hiányoznak, emiatt még normális C-s programot nem lehet írni. Lassan (ismét eltellett egy év..?!) ideje lenne ennek is utána járni... Jelenleg a szimpla C érdekel, a C++ annyira nem. „Csak ezért” nem akarnék olyat csinálni, ami a pluszplusz használatát direkt gátolja, de majd kialakul.

Két olyan hiányosság is van, ami miatt a rendes programírás / -végrehajtás meghiúsul, mindkettő ugyanarra vezethető vissza, az eddig túl egyszerűre vett linker-script-re. Egyrészt nincs külön memóriatartomány definiálva a változóknak, ezen definíció hiányában a fordító a program utasításai mögé pakolná őket, de az ROM, nem írható. Másrészt a fordító a „gyári” inicializációs kódot (crt0C RunTime 0?) se tudja belepakolni a végeredménybe, szintén nem nevesített címek miatt.

Következő lépésnek ezek megoldása épp jó is lesz! De ide kívánkozik egy vastagon aláhúzott megjegyzés: Jelenleg éppen a megfelelő információkat szedném össze, bőven előfordulhat a későbbiekben akár tárgyi tévedés is! :) (Nem haragszom, ha ki leszek javítva.) Szóval ez is ilyen „jegyzet, magamnak”...

A tesztkód lehet az első LED kapcsolgatós változat, csak kerüljön bele a crt0 is. Ehhez a fordításkor a

-nostartfiles

paraméter kimarad a parancsból:

$ arm-none-eabi-gcc -mcpu=cortex-m0 -mthumb -T NUC140.ld main.c -o main.elf

Jelenleg persze nem fordul:

Retró rovat X: HIDcsekk

Lehet, hogy ez a billentyűzetes téma másnak már a könyökén jön ki, nekem még mindig akad hozzá időnként lelkesedésem. A közelmúltban szintén volt egy olyan napom, amikor másra nem voltam képes, csak egy szokásos régi vasas takarításra, néha van ilyen is. Magának a billentyűzetnek a takarítását lehet, hogy túllihegtem, most a mozgó részek még kaptak egy kevés szilikonos zsírt is. Arról viszont nem vagyok meggyőződve, hogy egyáltalán kenőzsír-e, amit használtam. De a jelek biztatóak, a darab olyan, mint a vaj!

Egyrészt pont olyan sárga, :) másrészt úgy működik, mint egy vatta-új darab. Körülbelül... Na de! Most nem a mechanika lesz a fő téma, hanem a hozzá tartozó vezérlőelektronika, aztán beesik egy meglepően furcsa tapasztalat is.

A feladat alapban az, hogy van egy rakás kontakt, amit le kellene kérdezni szoftverrel. Ezt anno hogyan oldották meg? Vizsgálati alanynak jöjjön egy nagy öreg, a CBM PET. Ez ugyan jó néhány fajta gépet takar, (egyik típusom sincs, ) de a billentyűzet-kezelést az összes ugyanúgy oldja meg. A kérdéses áramkör:

A karom, a karom! Cortex-M0 kiadásban (2. rész)

A múltkori történet ott végződött, hogy – immár sok év után, végre – sikerült a µC FLASH memóriájába adatokat tölteni, jöhet a „belevaló” elkészítése. Legalábbis valami egyszerűbb tesztkód... Kár, hogy az ilyen nem lelkesít akkor, ha nem használandó program lesz a végeredmény, csak egyszerűen teszt, de ez a környezet annyira újdonság, hogy nem maradhat ki ez a lépés.

A karom, a karom! A karom akarom!

Annyiszor leírtam már, hogy jobb ha nem is linkelem: C-t kellene tanulnom. Ehhez viszont jól jönne valami projekt, mert csak a „tanulás kedvéért” az ilyen nem szokott menni. Azért akadt már a múltban példa, (meg jó pár nem publikus is, ) de a cézés előnye nem a 8 bites, egyszerű mikrovezérlőknél jön majd elő, hanem akkor, ha valami „modernebbet” akarok programozni.

Rágcsálók: egér és patkány

Az egész egy egyszerűnek tűnő gyorsjavításnak indult, de – mint oly sokszor – ez is hosszabb feladat lett. De ha már hack-elés, akkor akár mesélhetek is... Mivel volt már billentyűzet, ez most egy kis „egerészés” lesz, a másik periféria, amivel a munkásember relatív sokszor kerül interakcióba.

Kis multimédiás elmaradás

Jó egy éve foglalkoztam már ezzel a témával, de maradt akkor egy kis elmaradásom. A történet ilyen-olyan, „régi” videojelek (Composite/CVBS illetve S-Video) digitalizálásáról szól; a feladat, hogy ezek valahogy a számítógép képernyőjén meg tudjanak jelenni. Erre a célra szolgálnak az un. „Video Grabber” eszközök, a választék az széles, a róluk fellelhető specifikációk ezzel ellentétben igencsak szűkösek.

Káosz van – de ez most jó

Néhány évvel ezelőttig (kíváncsiságból előkerestem a szerződést: 2005 március, hogy megy az idő...) a jó öreg, hagyományos modemes, „betárcsázós” internetet használtam. (Nem kapkodtam el a váltást, na...) Havi időlimites előfizetés volt, amit csak azért vállaltam be, mert napra leosztva az időkeretet olyan mennyiség jött ki, amennyit tutira nem használtam.

CentOS7: núvó (nouveau), meg annak a hiánya

Volt egy mesém régebben a CentOS7-re történő átállásról, abban sikerült azt a „konklúziót” is levonni, hogy a videokártyámhoz már nem kell a gyári, proprietary driver, bőven megfelel a nyílt forráskódú nouveau helyette. Azon persze lehet elmélkedni, hogy a hardver mekkora részét hajlandó használni, meg hogy lenne rajta még bőven mit optimalizálni, de ez most nem erről fog szólni. (A történet időben hosszú, cserébe ez egy ultra-rövid beszámoló lesz a részemről.)

Retró rovat VIII: „Egy kis kiruccanás” (amiből szép nagy „kirándulás” lesz idővel)

Sokszor „megénekeltem” már, hogy anno mivel is kezdtem az 'ámítástechnikát. Az igazi hőskor (lyukszalag, teletype és társai) – szerencsére vagy sem, de – kimaradt, cserébe a 8 bites un. Home Computer „őrület” még javában tartott. Itthon persze akkor még egy kissé mások voltak a lehetőségek mint „nyugaton”, de ennek talán megvolt az az előnye, hogy a halva született próbálkozások nem hogy nem jutottak el Magyarországra, hanem még csak nem is hallottunk róla.

Multimédia (vagy mi a szösz) faragás – továbbra is

Ez még mindig a CentOS6 → 7 / Fedora20 → 21 migrálás utóélete, amiben az a legszebb, hogy már a Fedora22 is kijött hetekkel ezelőtt. Így elment fél év? :-| A mostani téma pedig csupa móka és szórakozás. A feladat tartalmaz némi „multimédiát” (de nem szeretem ezt a szót...), ami – mondjuk úgy – nem éppen célterülete a CentOS-nak, de ezen tény fölött most nyugodtan átsiklok. :)

A 64 fele 32, bitfaragás (még mindig)

A téma még mindig a CentOS6 → 7 / Fedora20 → 21 migrálás utóélete, meg a megoldandó feladatok. Két „forgatandó” is vissza van, az egyik egy normális WINE, ami tud 32 bites stuffokat is futtatni, a másik az ugyancsak 32 bites FS-UAE. A kutakodást az előbbivel kezdtem, de ~egyszerű megoldás az utóbbira lett.

RTFM1 – mindig van mit faragni

A CentOS6 → 7 / Fedora20 → 21 migrálás óta eltellett pár nap, az eddigi tapasztalatok – szerencsére – továbbra is pozitívak. De ha már (magával a cserékkel) ennyire felborítottam mindent, akkor miért ne borogatnám tovább a dolgokat? Van még vissza pár régi adósság, amit célszerű lenne még most megcsinálni, a későbbiekben meg csak használni a végeredményt.

Migrálunk, migrálunk...

Egyszer régen már meséltem egy ilyen történetet, és ami számomra is meglepő: ez már több mint három (!) éve volt. Egyrészt eszement módon megy az idő, másrészt vannak az Enterprise Linuxnak előnyei is: ezen idő tulajdonképpen eseménytelenül tellett. Méghozzá annyira, hogy a pár hónappal ezelőtti hely-elfogyásig SEMMI extra megoldandó feladatra nem emlékszem.

„Csavargás a gombok birodalmában”, avagy mit nyomogattunk régen / most? (Harmadik, talán utolsó rész)

Az előző, azaz második rész egy kapacitív billentyűzettel ért véget, meg azzal, hogy lesz mit még megvizsgálni a működése szempontjából. Illetve hogy valamerre akad egy roncs példányom, ami még a részletezettnél is öregebb, és mintha EPROM-ban lenne a működtető firmware, így azt meg lehet komolyabban is vizsgálni.

„Csavargás a gombok birodalmában”, avagy mit nyomogattunk régen / most? (Még csak a második rész)

A múltkor valahol ott maradt abba a mese, hogy fóliabillentyűzet, a jelenlegi olcsó klaviatúrák is ilyen felépítésűek, és mutatok olyat, ami – ellentétben a régi Enterprise gombjaival – használható módon működik. No de ne szaladjunk ennyire előre! A „mai korban” is van olyan, ami nem üti meg a kellő szintet...

„Csavargás a gombok birodalmában”, avagy mit nyomogattunk régen / most? (Érzésre első rész)

Az cím egy régi játék nevének az elferdítése, de most határozottan illik ide. (Terv szerint most is nekiállok valaminek, aztán a végén valami más fog kisülni belőle... Kép az lesz bőven!) Egyszer régen meséltem már, hogy kaptam az egyik haveromtól egy csomó régiséget. Akkor az időjárásra fogtam a mocskolást, most pusztán jókedv kérdése volt az egész. (Egy kissé „havazós” idők járnak (lassan szó szerint, lejár az év...), de most eldöntöttem, hogy egy napot pihenek, ha a fene fenét eszik, akkor is. Összejött...)

Még mindig C, beágyazva

Szó se róla, már elég régóta emlegetem, hogy kellene C-t tanulnom. Annyira azért nem kapkodom el a dolgokat, de jobb később, mint még később. A „tanulást” jelen esetben több tényező is akadályozza (a lustaságon kívül), például ilyenek, hogy a különböző típusú, nagy példányszámban használt operációs rendszerekre való programírás sose vonzott igazán. Azt szeretem, ha a vasat közvetlenül lehet „birizgálni”, nem rengeteg mindenféle rétegen keresztül.

Hangok a sok közül

A múltkori hang-projekt azóta is hibátlanul üzemel, éppen ideje a sok bemenet közül még egyet felhasználni. A most tárgyalandó „hang” jellegéből adódóan mondjuk ez nem lesz állandó igény, de legalább van egy indok, amiért nekiállhatok forrasztgatni. Az ilyen forrasztgatásos projektjeim általában gyorsan összeállnak, érdekes módon ezen „nyammogtam” egy sort.

Retró rovat VI: Újra egy „kerregő”, a változatosság kedvéért (Vigyázat: csalok! :) )

A mai alany is valamennyire kuriózum, még ha nem is akkora, mint az előzőekben tárgyalt SFD1001. Leánykori néven SFS481-nek hívták, de ilyen címkével – tudtommal – nem került gyártásba. A boltokban már 1551 modellszámmal lehetett találkozni.

Mindenféle hangok sokfelől

Újra elmúlt egy év, de – szerencsére – a címben szereplő hangok nem a fejemben vannak a szilveszteri italozás következményeképp. Ami azt illeti, ennél jobb év végét kívánok magamnak a következőkben, a mostani nem sikerült valami „fényesre”. De legalább volt időm befejezni ezt a „hang” projektet.

Retró rovat V: Ez is kerreg, viszont legalább kuriózum...

Újra itt volt a Mikulás, én meg adós vagyok még – leginkább magamnak – az SFD1001 (Single Floppy Drive?) körbejárásával. (Hosszú lesz, ígérem! :) ) Ez még nagyobb kuriózum, mint a C128. Gyors keresésem a neten nem hozott valami értelmes találatdömpinget, nem egy túl ismert meghajtóról van szó. (Ellentétben az 1541 típussal...) Annyira, hogy a „kiadás” időpontja sem tiszta.