balagesz blogja

Újra elmúlt egy év, de – szerencsére – a címben szereplő hangok nem a fejemben vannak a szilveszteri italozás következményeképp. Ami azt illeti, ennél jobb év végét kívánok magamnak a következőkben, a mostani nem sikerült valami „fényesre”. De legalább volt időm befejezni ezt a „hang” projektet.

Újra itt volt a Mikulás, én meg adós vagyok még – leginkább magamnak – az SFD1001 (Single Floppy Drive?) körbejárásával. (Hosszú lesz, ígérem! :) ) Ez még nagyobb kuriózum, mint a C128. Gyors keresésem a neten nem hozott valami értelmes találatdömpinget, nem egy túl ismert meghajtóról van szó. (Ellentétben az 1541 típussal...) Annyira, hogy a „kiadás” időpontja sem tiszta.

Sok mindent rám lehet fogni, de azt nem igazán, hogy a trendeknek megfelelően cserélgessem a kütyüimet, illetve vegyek meg minden okosságot, amit csak a marketingesek kitalálnak. (Nem vagyok a „célcsoport” úgy általában, na.) Valami ilyesmi áldozata nálam a jelenlegi hordozható kütyüs mánia is. Például nem tudtam olyan feladatot találni, ami miatt must have lenne számomra egy tabletta©®™.

Most nézem, az előzmény éppen a Fedora 18 megjelenése utáni, most meg épp a 19-es upgrade-en vagyok túl. (Megy az idő...) A FedUp szépen tette a dolgát, egy apró bakitól (nem volt elég hely a /boot-on) eltekintve eseménytelenül frissült a cucc. (Vagyis volt még egy: az nvidia sofőrjét le kellett kompletten szednem, majd újra visszaraknom, mert nem indult a grafikus felület.)

A múlt hétvégi márciusi tél alatt (aznap nem tudtam hazajönni...) kiderült, hogy egy régi kódomhoz hozzá kéne nyúlnom. Ezzel önmagában még semmi gond nincs, de azért nem ennyire egyszerű a szituáció. Ezt a cuccot úgy 1998/99 körül kezdtem faragni, a target platform ráadásul egy MC68000. Azt már régebben is többször megállapítottam, de most így beleolvasva a wiki-s oldalba, újra eszembe jutott, hogy ez az architektúra egyszerűen zseniális.

Jelenleg két Linux rendszert használok, az egyik a CentOS, a másik meg a Fedora. (Legalább rokonok... :) ) Az első azért jó, mert „csak működik”, a második meg azért, mert lehet benne „homokozni”, egy csomó újdonság belekerül, amivel lehet kísérletezni. A Fedora (jelenleg) utolsó kiadása – ahogy nézem – kap hideget-meleget, még a legrosszabb kiadás címét is kiérdemelte egyesektől.

Lassan lejár ez az év is, benne egy rakás kellemes élménnyel. Rengeteg tanulással, sok-sok újdonsággal... De akad jó néhány esemény, aminek a lényege még nem világos, persze előbb-utóbb azért az is a helyére kerül. Mindenesetre az biztos: kellett. Na de most nem (sem) erről szól a mese...

Tegnap, sok éve először túrázni voltam. No nem egy hosszú útvonalon, lehetett vagy 12 kilométer... De a sok év kihagyás erősen megtette a magáét: gyakorlatilag még a hajam is fáj. Ja, az ujjaim nem fájnak, így gépelni tudok. Viszont elfelejtettem előtte a fényképezőgéphez akkumulátort tölteni, így képek (részemről) nem lettek. Emiatt (hm...) ez a mostani mese nem is erről a túráról szól.

Már használom egy ideje a jó öreg Sun TYPE 5c billentyűzetet, teljesen meg vagyok vele elégedve. A firmware része az más kérdés, de éppen azt reszeltem egy kicsit... A fent linkelt irományban említettem is, hogy a RCTRL az nekem biza hiányzik, ezzel valamit kellene kezdenem. Az egész innen indul...

A nettel való ismerkedést még AMIGA-n kezdtem, kizárólag levelezéssel (freemail.hu; akkoriban lett ez a cím is érvényes a freemail.c3.hu mellett...), 56K-s modemmel betárcsázás a kék számra... Emlékszik még valaki? „Érdekes” idők voltak azok...

A perifériákkal manapság csak a gond van... A tervezésükben a józan észt átvette a marketing. (Lehet még „simán” nem fekete billencset kapni? Például...) Mondjuk néha-néha felbukkan pár érdekes darab, de használat közben szinte mindig kiderül valami „turpisság” velük kapcsolatban.

Anno az ámítástechnikát – nem röhögni! – egy C16-os „home computer”-en kezdtem még az általánosban. Az se ma volt... Viszont kedvencnek máig megmaradt ez a széria, amit a Commodore 264-nek hívott. Ebből a szériából Magyarországon igen sokat adtak el anno, a C16 meg a Plus/4 volt az „iskolaszámítógép” a hazai gyártású készülékekkel együtt. Így nem csoda, ha a leglelkesebb felhasználótábor Magyarországon volt, sőt van még a mai napig! (Nyilván töredék méretű a „régi szép idők”-höz képest, de akkor is...)

Az előző háttértáram kezdett túlkorossá válni (ami egy ennyit használt félig mechanikus eszköznél gyorsan megesik), emiatt éppen itt volt az ideje egy cserének. A régi 320 GB-os darab helyett lett egy még friss, ropogós 500 GB-os példány. A réginek még nincs semmi baja, de ezt nem is akartam megvárni...

Ezt a bejegyzést az időjárás „szponzorálta”. Vihar esetén tartózkodom az olyan „dolgoktól”, amik be vannak dugva a konnektorba. Ami egy informatikusnál nem a legproduktívabb, de csak így vannak az adatok biztonságban... :) Volt egy szavazás nem túl régen, amiben páran emlegették az 5.25”-os lemezekkel kapcsolatban az 1541-et. Pár héttel ezelőtt az egyik haverom a „kezembe” nyomott egy csomó régi vasat, hogy ebből a pakkból rakjak neki össze egy működő konfigot, a többi cucc az enyém lehet. Hát, nem vagyok én semmi jónak az elrontója... A cuccok gyalázatosan retkesek voltak (nagy részük még most is az... :) ), úgyhogy a rossz idő pont jó lett egy kis takarításhoz. Egy 1541/II volt az első alany, ha meg már nekiállok, lőhetek pár fotót is...

Mostanában elég sokat nyomkodom a kékséget (oka van, sajnos, de ez itt offtopic), most is azt teszem. És továbbra se komálom a .HU kb layout-ot... Amikor meg lett rendelve, igen komoly hardver kívánságaim voltak („Aztán babakék legyem ám!”), így sikerült egy olyan darabot kifogni, ami elég jól támogatott Linux alatt. Viszont maradt pár funkció, amit eddig nem próbáltam / nem ment, de most volt rá időm hogy megpróbáljak utánajárni.

A címben szereplő szám nem azért van, mert annyira kedvelek ilyen vasat reszelni, (ha már reszelés, akkor inkább valami régiség...) hanem azért, mert nem úszom meg ennyivel, tuti lesz folytatás...

Régóta használtam egy notebookot. (Ez lesz most a „szörnyeteg”.) A cég annak idején kettő darabot vett belőle (Kis cég, na!), ha jól emlékszem 260-270e közötti összegért. Ez akkor még igen jó árnak számított; 300e alatt nem is lehetett „hordozható gépet” kapni. Egy ismert hazai cég rakta össze őket, de amúgy az eredeti változat talán Clevo®™. Sajnos az „olcsóságára” csak később derült fény: SiS csipszet + Desktop Celeron processzor... (Ma, rákeresve a típusra, sikerült hozzá Service Manual-t találnom, kompletten, kapcsolási rajzzal meg mindennel. Remek...)

A gcc fordítása az jó móka, pláne ha cross-platform fordítót akarok „építeni”... :) Legalábbis azt hittem. (A címben szereplő hasonlat az egyik HUP fórumozótól származik, van egy olyan érzésem, hogy telitalálat..!)

Kellene C-t tanulnom. Mert sajnos eddig még nem sikerült. De ez egy másik sztori. A legnagyobb probléma a tanulással az, hogy olyan feladatot találjak, ami van annyira egyszerű, hogy meg merjem próbálni egy – egyelőre – ismeretlen nyelven megírni, viszont értelme is van meg érdekel is. Hát, azt hiszem most eljött ez a pillanat, de egy ideje már készülök a feladatra. A „terep” egy mikrokontroller; a pc-s programozás nem érdekel. Ez meg a másik probléma a tanulással, viszont ez most részletkérdés.

Az 'ámítástechnikát úgy 1985 (?) környékén egy C16-tal kezdtem még az általános iskolában. Rá egy évre lett a családnak egy saját C16-os vasa. (Amit akkoriban azért még nem így neveztünk... :) ) Ami talán egy évre rá kapott az eredeti 16 KByte helyett 64 KByte RAM-ot. (A mai sok GByte-os memóriaméretek tekintetében egy kicsit megmosolyogtató mennyiség, de az akkoriban széles körben használt 8 bites CPU-k 16 bites címbusza ennyi memóriát tud egyszerre megcímezni. A „bővítés” abból állt, hogy az eredetileg a gépben levő 2 db. 16K*4bit kapacitású DRAM chip lett kicserélve 2 db. 64K*4bit méretűre. Hogy a Commodore ezen mennyit spórolhatott gépenként, azt még megtippelni se tudom, bár inkább az lehet a háttérben, hogy nem akart konkurenciát a másik „szériatársnak”, a plus/4-nek.)

Életem első telefonja egy Nokia 8210 volt. (Hát, nem mostanában...) Az szépen meg is halt úgy másfél év után. Nem vagyok olyan típus, akinek a kezében szétesnek a dolgok (inkább meg szoktak javulni, hehe...), úgyhogy ez egy kicsit kiakasztott. A neten akadtam rá, hogy nem én voltam vele egyedül: egy remek típushibát sikerült a mérnököknek beépíteni a hardverbe. (Vagy csak egyszerű „tervezett élettartam”?) Na, EKKOR döntöttem el, hogy többet nekem Nokia telefonom NEM lesz... Ahhoz képest itt a kezemben egy N900. Hogy is van ez? :)