Régi vasak – avagy kinek mit hozott a Mikulás?

Én ebből az irányból „jöttem”, a C64 (az igazi sikergép...) akkor kimaradt. Mai szemmel nézve a C64 nem egy szép gép HW oldalról, van benne pár igen „érdekes” (khm...) megoldás, amit a 264-es szériában (C16, C116, plus/4) szépen kijavítottak. A gáz csak az, hogy amitől a C64 sikeres lett, azok a funkciók a plus/4-ből kimaradtak... :)

A jelenlegi „boncolás tárgya” azonban ezen gépek közül egyik se.

Vajon mit rejt a doboz? Ill. mit rejt a dobozban levő doboz? Mivel saját C128-am eddig még nem volt, ezt mindenképpen ki fogom deríteni... :)

És igen, ez valóban egy C128. Egy kicsit le van harcolva, látszik rajta a használat... Én régen láttam utoljára ilyen gépet (még akkor, amikor védtem a hont), de az mintha nem lett volna német billentyűzetes. Ez az, de a kulturált fajtából: a „rendes” QWERTY feliratozás az alap, az extra feliratok pluszban vannak a billentyűkön. A dobozon van kívül egy felragasztott cetli (a szarvas :) alatt...), amire kézzel pár adat fel van írva:

Többek között a gyári szám, ill. a gép ára. Ami 49.990.- JMF. (Jó Magyar Forint.) Ebből én eredetileg arra gyanakodtam, hogy egy NSZK-ból behozott (Ilyen nevű ország már nincs is... Vagyis tulajdonképpen van, az NDK szűnt meg névleg, de manapság nem találkozni ezzel a rövidítéssel, köszi a figyelmeztetést!) géppel állok szemben, amit a BÁV-on keresztül eladtak. De a volt tulajdonos elmondása alapján ez egy állami vállalaté volt, tőlük vásárolta, eredetileg könyveltek rajta. Kaptam hozzá pár lemezt is, ilyen „kimenő számlák”, „bejövő számlák” feliratokkal... Kíváncsi lennék, ha MA besétálnék az APEH-be ezekkel az 5¼-es lemezekkel, vajon milyen szemmel néznének? :) Az árról csak annyit mondanék, hogy 1994 körül valamikor kezdtem el dolgozni. A havi fizetésem volt akkoriban 20.000.- JMF. Ez a gép 1988-89 körül lehetett 49.990.- forint, ami akkor teljes 3-4-5 havi fizetés volt! (És nem ettél meg közlekedtél...) Tehát ma csak senki ne sírjon, hogy drága a hardver. :)

Kinyitva a következő a látvány:

Úgy tűnik ezt előttem még nem bántották... Na majd én! :) Van benne kosz a múltból rendesen. De ezen annyira nem aggódok, mert kifejezetten egyszerű segíteni rajta... Amitől inkább tartok, az a billentyűzet állapota:

Na, ezt nem egy triviális feladat kitakarítani, de nem ez lesz az első esetem. Viszont azt már előre látom, hogy erre rá fog menni majd' egy napom... Eh. (Pedig már párszor megfogadtam, hogy többet ilyet nem csinálok, de mindegy, így nem hagyom...)

Ebbe még a kisördög is belebújt... A három kapcsolóról a bekötést leforrasztva, meg egy rakás (27 db?) csavart kitekerve jutottam el eddig az állapotig; van benne por masszívan, ill. valami állat is belefészkelt... A nyákon levő kontaktok koszosak, de nem tűnik nagyon rázósnak. A vezető gumikról már más az első benyomás, de azért kétségbe (egyelőre... :) ) még nem esek. De az igazi kosz még csak nem is itt van.

Hanem itt... Ezt csak egyféleképpen lehet normálisan megpucolni: kell neki a víz. Méghozzá igen intenzíven... Volt értelme szépen sorban összerakni a leszedett billentyű kupakokat. Mert a következő lépés az, hogy összegyűjtöm őket, és megy a mosdókagylóba némi folyékony szappan kíséretében... :)

Amíg ez ázolog, addig ki lehet pucolni az elektronikát.

Hát... Drótok a „levegőben”, kis nyákban IC betolva a foglalatba, :) a RAM-ok alatti leragasztás azért van, mert a KB Shift Lock kapcsoló vezetékei ott vannak, az ne lógjon bele... Eléggé hack szagú a dolog, de ezek csak a nyák tervezési hibái. Ha a C64-ről azt mondom, hogy HW szempontból nem egy egyszerű és letisztult design (majd mutatok máskor szépet is!), akkor erről mit mondjak? Az igazán gáz maga a mindennek megfelelni akaró hardver... Mert hogy ebben aztán van ám minden! A C128 üzemmódon kívül működik C64 kompatibilis módon is, van benne egy Z80 a CP/M futtatásához (SZERINTEM amikor ez a géptípus forgalomba került, a CP/M már elavult lehetett... De a plusz üzemmód nem gondolnám, hogy negatív hatással lehetett az árra... Az én C16-omban meg volt 16K RAM. Ehm...), tud a gép 80 karakter széles képet megjeleníteni, de csak egy másik videó-csatlakozón, amin meg a 40 karakteres nem látszik, van benne két fajta karaktergenerátor, a Commodore perifériák fele használható soros portnak van egy hardveres adatátviteli üzemmódja a hozzá való floppy-drive-hoz, stb... Persze a maga módján tetszik, de ezek a dolgok csak akkor tudatosultak bennem, amikor megláttam ezt az alaplapot... Ami valószínűleg ugyanez lehet a C128D-ben is, látva a jobb felső sarokban az „extra” tápcsatlakozót, meg a jobb alsó sarok környékén a billentyűzetét, ami erősen emlékeztet egy 25 pólusú D-SUB pinout-ra. Persze ennek a mérete nem biztos hogy egyezik, ezt nem ellenőriztem még le... (Update: leellenőrizve; tényleg egyezik! :) ) Magát a C128 hardverét amúgy nem ismerem (még...), de a fentiek NEM fikázások, legalábbis nem annak szánom őket. Van azért pár érdekesség, ilyen például a 128 KByte RAM (bal alsó sarok), amihez egy MMU tartozik (mivel a gépben levő 6502 kompatibilis CPU-nak még mindig 16 bites a címbusza...). A dobozon 512 KByte-os feliratok is olvashatók, de németül nem tudok; gondolom annyira lehetne bővíteni? Bár azt meg nem tudom, hogy hogyan, az EXPANSION PORT mintha a C64-ével kompatibilis lenne, de FIXME!

Valahol ott tartottam, hogy mosogatás; mit találtam a „doboz” tetejében:

Ez talán gyártási dátum lehet. Elmúlt 24 éves... De vajon működik-e? Szétszedés előtt nem mertem bekapcsolni, mert nem lehet tudni, hogy mi fog benne felrobbanni. A volt tulaj azt mondta, hogy 20 éve (!) nem használta, azóta ül a szekrény tetején a dobozában... (Ami nagy szerencse, ennek köszönheti, hogy „csak” annyi retek volt benne, amennyi...) Közben elmostam a billentyűket:

Éppen itt száradnak a radiátor tetején. Még jó (ebből a szempontból...) hogy tél van, ilyenkor a meleg radiátoron gyorsan szárad a szajré... :) Nyáron a napsütés is jó, de ez most valahogy gyorsabban működik. A képen pár gombsapkán megfigyelhető az a kedvesség, ami a mai billentyűzeteken már nem szokás: nem csak a kupak „tetején” van felirat/rajz, hanem az „elején” is. De van itt még érdekesség...

A billentyűzeten kettő fajta gomb/sapka van. A jobb oldali egy „mezei” módon előállított gombocska: fröccsöntött műanyag, a tetején valamilyen festékkel feliratozva. De a bal oldalon levő egy „kicsit” más technológiával készült, tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy hogyan...

Itt az „alján” látszik a különbség. Fehér (ennyi napsütés után már sárga...) a gomb alapszíne, de belül meg mi ez a fekete? Igen, ez AZ. A felirat a gomb anyagából van kialakítva valamilyen technológiával... Valaki a közelmúltban keresett olyan billentyűzetet, amiről NEM kopik le a felirat. Hát, ERRŐL NEM KOPIK LE! Ez a kialakítás amúgy az összes régi Commodore gép billentyűzetére jellemző (Talán a C116 „kakaóbiztos” gumibillentyűzetét leszámítva, de az amúgy is egy tévedés volt csak...), a mai „költséghatékony” világban eléggé elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaha ez volt a standard...

De még mindig nem derült ki, hogy az alaplap egyáltalán működőképes-e. Kell egy táp (van hozzá), amit a gép kikapcsolt állapotában is be lehet dugni. A tápfeszültségek rendben levőnek látszanak (+5VDC, ill. egy független ~9VAC, megvan mindkettő), videókábel bedugva, akkor jöhet a bekapcsolás:

Nahát... Microsoft, és nem DOS meg Windows. Hogy mik vannak... (Erre a bejelentkező képernyőre már nem is emlékeztem. Mondjuk ezt sokat nem is nézegettem anno, azt a C128-at C64-ként használtuk, írtam rá asm-ben szép beosztás-nyilvántartó programot... :) )

Közben a meleg megtette a jótékony hatását, össze kellene gyorsan rakni azt a billentyűzetet, mert a kupi az asztalon ebben a formában elviselhetetlen... (Minden mozdulatot ésszel kell csinálnom, nehogy valamit leverjek...)

Kezd összeállni a dolog, de hogy ez milyen unalmas... Ennél unalmasabb része a melónak csak a gombsapkák mosogatása volt, túlélhető, de az a „nemszeretem” kategória. Viszont ha azt nem csinálom meg, akkor az egésznek mi értelme?

Végre összeállt a keyboard... Azt hiszem van egy „apró” különbség a mostani meg az akció előtti állapothoz képest. A gombok tövében még látszik, hogy milyen színű volt eredetileg a gombrengeteg, de a sárgaságot jelen esetben szerencsére NEM a nikotin okozza. (Semmi bagószaga nem volt a cuccnak, vagyok olyan szerencsés, hogy az irodában, ahol használták, valószínűleg senki se szívott... :) ) Tehát szépnek szép. A gombok könnyen, akadás mentesen járnak. Már csak az a kérdés, hogy elektromos szempontból jó-e? Felcsavaroztam rá a nyákot, visszaforrasztottam a 3 kapcsoló vezetékeit. Volt egy olyan érzésem, hogy az utóbbit egyelőre kár volt... (A gombok „fenekére” szoktam ilyen esetben valamilyen csatlakozót tenni, hogy forrasztás nélkül bontani lehessen egy esetleges későbbi szétszedés alkalmával. Most egy kicsit lusta voltam erre, amit meg is bántam... :) ) A billentyűzetet feldugtam az alaplapra, bekapcsolás, majd nekiálltam végigpróbálgatni őket. Hát... Hogy milyen volt eredetileg, még az akció előtt, azt nem tudom, mivel akkor nem próbáltam ki. A mostani állapotot a katasztrófával tudnám leginkább leírni; az összes gomb közül gyakorlatilag néhány működik hibátlanul, a többit vagy „taposni kell”, hogy érzékelje a lenyomást, vagy „nagyon kell taposni” ugyanehhez. Ilyenkor az szokott lenni a probléma, hogy a vezetőgumi (ami a kontaktusokat rövidre zárja lenyomáskor) felülete elöregszik, megnő az átmeneti ellenállása, a végeredményt meg tapasztalhatom most. Ez súlyos hibának tűnik, az is, de lehet rajta segíteni... Előszedtem a „kedvenc” polírpapíromat, vágtam belőle egy csíkot, és nekiestem a billentyűknek...

(Még mielőtt valaki kétségbe esik: NEM a nyákot kínzom a csiszolással, hanem a vezetőgumikat. De azt is ésszel...) Meg közben becsatlakozóztam a kapcsolókat is, hogy ne kelljen forrasztani. Miután végigértem, lemostam újra az érintkezőket mindkét oldalon zsíroldó löttyel (Ez most nem a reklám helye...), összeraktam, próba újra. Hát... Az előző állapothoz képest jobb. SOKKAL JOBB! De ez még így se a vállalható kategória, még mindig van vagy 20 db. billentyű, ami nem 100%-os. Na, még egyszer szétszedni! A „mosogatószert” akkor egy kicsit durvább anyagra cserélem: jöhet az acetonmentes körömlakklemosó... :) (Ennek meg tavaly lejárt a szavatossága. Sebaj, retró vasat retró anyagokkal tisztítani az igazi...) A problémák elkerülésére először a nyákon egy teszthez használt részen (bal alsó sarok a képen) próbáltam ki, hogy bántja-e a felületet. Nem, az jó, akkor bátran le lehet mosni a nyákot. A vezetőgumi felülete is szép lesz tőle, azt is át lehet akkor mosni vele... Újra összerakás, próba! Hát... :) Az előző állapothoz képest jobb. IGEN JELENTŐS JAVULÁS! Most már csak 3-4 billentyű gázosabb, de az se vészes. Újra szétszedés, a problémás billentyűk célzott tisztítása, össze, és IGEN! Működik minden jól... Ezt is megértem! Nahát... (Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a billentyűzet elektromos részével való küzdés már másnap történt, olyan „csak azért is tökéletes leszel, te...” stílusban. Valójában csak kétszer kellett teljesen szétszedni, az utolsó próbák alatt már nem csavaroztam össze csak összefogtam, célszerűbb úgy tesztelni... :) )

Végül ilyen lett:

A billentyűzet „egy csoda”, az teljesen rendben van, a házon magán még lenne mit pucolni; egyszer lehet majd nekiesek... Annyi probléma azért van vele, hogy az elmúlt 24 év alatt igencsak elöregedett a műanyag, nagyon az a „csúnyán ránézek, eltörik” érzésem van, kárt igen könnyű lenne benne okozni. Annyit viszont nem biztos hogy ér a tisztaság...

Ha valaki ebből bármit utánam akar csinálni, annak azért mondanám, hogy CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE, meg ilyenek. A billentyűzet szétszedése (ennyire...) különösen könnyen végződhet töréssel, úgyhogy aki „fakezű”, az meg ne merje próbálni! :) Ha meg mégis, az ESD védelemről meg el ne feledkezzen!

Szóval: kinek mit hozott a Mikulás?

balagesz

---

2010.12.19.
2010.12.20. Linkek + javítások
2011.01.03. Képek áthelyezve
2014.02.10. Helyesírási hibák javítása, így pár év után...
2019.12.04. D8.
2024.08.21. Kép.jav. + elírások