Retró rovat VI: Újra egy „kerregő”, a változatosság kedvéért (Vigyázat: csalok! :) )

 ( balagesz | 2014. március 3., hétfő - 0:32 )

A mai alany is valamennyire kuriózum, még ha nem is akkora, mint az előzőekben tárgyalt SFD1001. Leánykori néven SFS481-nek hívták, de ilyen címkével – tudtommal – nem került gyártásba. A boltokban már 1551 modellszámmal lehetett találkozni. Már persze nem itthon (.hu), szokás szerint. Ezt a meghajtót a Commodore kifejezetten a 264-es szériához fejlesztette, a lemezformátum teljesen megegyezik az 1541-ével. A hazai viszonylatban akkoriban fellelhető pár darab leginkább Ausztriából került be. Legendák szerint a kinti kereskedők azt állították a gyanútlan vásárlóknak, hogy az 1541 nem jó a (C16 / plus/4-es) géphez, csak ez. (Nyilván az 1541-et el lehet adni a C64-hez is, ezt meg csak tényleg ezekhez a gépekhez lehet használni.) Az 1551 amúgy igazi „LC”, azaz „Low Cost” darab, és ez a szó jó / rossz értelmében is igaz. :) A „pályafutásom” első saját lemezmeghajtója ez volt, szerencsére még ma is megvan. Pontosan erről a darabról van most szó:

A „szokásos”, „nagy méretű” ház, csak éppen „plus/4-nagyon-sötét-szürke” színben. A tetején a TCBM interfész (erről később). Hátulról:

A sorszám alapján ez a 15342-ik darab, ez se a sokmilliós C64... :) Viszont ezen is jó látni a Made in Japan feliratot. Gondosan megfigyelve a burkolat felső felét, látható az 1541-en található soros portok csatlakozójának a helye is. Gyaníthatóan ugyanazzal a szerszámmal készült ez is, csak a különbségek „konfigurálhatók” a fröccsöntő formában. :) A meghajtó mérete megmosolyogtató a plus/4 mellett is, vajon milyen lehet egy C116-tal egy asztalon? Vagy 3× beleférne...

Na de boncoljunk:

Itt már tetten érhető a „spórolás”: az elektronika egész kompakt méretű, amit lehet és érdemes, azt összeintegrálták. A felépítés amúgy teljesen azonos a régi, nagy dobozos 1541-gyel, megvan ugyanaz a belső vas keret is, mint ott. De ha már boncolás: ennek nálam valami oka szokott lenni. Minimum egy takarítás, viszont most nem csak ez a helyzet. A meghajtó „nem látja” a lemezeket. Ugyanazt produkálja, mintha nem is lenne benne.

Némi méricskélés után meglett a „bűnös”, ami a szokásos D500-as Newtronics mechanikában van. A fej egyik tekercse szakadt. :( A fejnek négy kivezetése van, ebből az egyik a közös. Ehhez kapcsolódik két író/olvasó, illetve egy törlő tekercs. Olvasás alatt a közös vezeték (a törlő tekercs másik felével együtt) „lebeg”, nincs kötve sehova. Az olvasó tekercsek két kivezetése adja az olvasott jelet. (Ilyenkor a két tekercs működési szempontból sorba van kötve.) Íráskor a közös pont földre van kapcsolva, a törlő tekercs másik fele (némi áramkorlátozással) a tápra. A felírandó mágneses iránytól függően vagy az egyik, vagy a másik író(/olvasó) tekercs kap tápot. A tekercsek (ohmos) ellenállása az író/olvasó párnál 14, a törlőnél 12 Ω körüli. Jelen esetben az író/olvasó tekercsek közül az egyik 200 MΩ-nál is több (ennyit már nem mér a műszer...), szóval biztos kuka. :-|

Jöhet a további boncolás:

A fém szerelőkeretet a burkolatból kivéve hozzáférhetővé válik az oldalankénti két csavar, amit kitekerve kiemelhető a mechanika. Utána marad egy ilyen üreg:

Egy mai modern cuccban összesen nincs annyi fém, mint itt a belső „alváz”. :) A kikerülő „fődarab”:

Az oldalán megfigyelhető két bemélyedés, ide illeszkedik be a szerelőkeret tartófüle. (Ez még később fontos lesz.) Ez a mechanika még az általam nem túlzottan kedvelt laposszíjas hajtással forgatja a lemezt, a hozzá tartozó motor (a tacho-generátorral a tetején) látható a jobb felső sarokban, tőle balra a fordulatszám-szabályzó. (Érdekesség: a régi 1541-es mechanikák a forgási sebesség beállításához tartalmaztak egy „olcsó trükköt”. A lemezt forgató tengely (amit a laposszíj hajt) aljára felragasztottak egy tárcsát, amin körben sugárirányban vonalkák voltak megfelelő számban. („Tárcsa”: ez egy közönséges matrica papírból, a megfelelő rajzolattal.) Ha forgás közben egy megfelelő frekvenciával villogó fénnyel volt ez a tárcsa megvilágítva, akkor a kívánt sebességnél „állni látszottak” a vonalkák. A tárcsán két ilyen frekvenciához is vannak vonalak, 50 illetve 60 Hz-hez. Annyi volt a teendő, hogy egy olyan fénycsővel kellett megvilágítani, ami a hálózati váltakozó feszültségről járt. Ahol 50 Hz volt, ott azt a „gyűrűt” kellett nézni, ahol 60 Hz, ott meg azt. Sajnos nincs olyan mechanikám, ahol még meglenne ez a matrica (az 1551-eseken nem is volt sose...), pedig beszkennelés után simán ki lehetne nyomtatni és használni. (Nyilván kiszámolható illetve szerkeszthető lenne egy, de ezt most meghagyom más vállalkozó kedvű egyénnek. :) ))

A fej nem javítható, cserefejet meg hiába is szereznék be (ha egyáltalán esély lenne rá), beállítani – műszerek hiányában – nem tudom. Úgyhogy némi nézelődés / vizsgálgatás után „könnyes búcsút” veszek tőle, mennie kell. De kell cserébe valami, nélküle – mondjuk úgy – nem teljesül a szokásos kívánalmam: inkább működjön mint hogy autentikus (de hibás) alkatrészek legyenek benne. A választás erre esett:

Hááát... Ennek nem sok köze van a D500-as, eredeti mechanikához. A lezáró „kallantyú” egy kicsit viharvert, de sebaj. A típus:

TEAC FD55BR, ez egy DS-DD meghajtó shugart interfésszel. De hogy jön ez ide? Egyrészt DD-s, tehát a fej olyan sűrűségű, mint ami kell, és 300 RPM-es a lemezforgás (Ráadásul direkt-motoros hajtással, hurrá!), szintén szükséges paraméter. Ugyan DS-es is, tehát két fejes / oldalas, de a felső fejet legföljebb nem használom. :) A fejmozgató ugyanúgy 1.8°-os lépésű, és ugyanúgy négy fázisú léptetőmotor mint a D500-ban, 96 TPI-s, így a vezérlése se lehet probléma. A fejek (ohmos) ellenállása az író/olvasó tekercsnél 10 Ω körüli, ez egész közel van az eredetihez. A törlő tekercs ezzel szemben 3.4 Ω, ami egy kicsit kevésnek tűnik, majd kiderül hogy fog-e valami gondot okozni. Ezen paraméterek azért érdekesek, mert – bármennyire is szeretném – a rajta lévő író/olvasó elektronikát nem használhatom fel, mert „túl jó”, és ez sajnos több problémát is okoz. Például ez az elektronika figyeli az index-lyukat, ameddig nem érzi, hogy 300 RPM a lemez sebessége, addig nincs se írás, se olvasás. Mivel a cél az 1551 eredeti mechanikáját kihelyettesíteni, ott szempont az, hogy a lemezt „fejjel lefele” is lehessen használni, de abban a felállásban nincs index-lyuk érzékelés. Aztán a DD-s lemezek írássűrűsége 250 KBPS, az 1551 esetében meg ez csak a leglassabb bitsebesség. A „túl okos” elektronika a 250 KBPS fölötti jelet „zavarnak” érzi, és nem olvassa. Tehát az elektronika részben fölösleges, viszont van még egy szempont, ami miatt ez a meghajtó az áldozat: a kor legmegbízhatóbb DS-DD-s meghajtói ezek, ennek az „érának” a végéről származnak. És ebből még nincs az anyag kispórolva! (Ha nagyon kukacoskodni akarok, talán a lemezkitoló mechanika hiányát róhatnám fel maximum, de az ekkorra már rég kiment a divatból.)

Az átalakítgatásnak nagyjából ez lett a végeredménye:

Azt a panelt, amin a táp illetve az interfész csatlakozója van, kompletten ki is lehetne hagyni, de rajta maradt a mechanikán, mivel egyszerűbb volt arra forrasztgatni a megfelelő vezetékeket. (Egyrészt tápot nem kap, másrészt azok az alkatrészek ki vannak véve, illetve el vannak azok a fóliák vágva, amik a működésbe bele tudnának szólni.) Na de miért is kell ide ez a rengeteg „kanóc”? Egyrészt kell a lemezforgató motornak 3 vezeték: +12V, GND, forgásengedélyezés. Aztán kell a fejmozgató léptetőmotornak 6 szál: a +12V (a biztonság kedvéért két szálon), illetve a négy fázishoz szükséges vezérlés. Harmadik adagnak meg kell 6 (+2) a kellékeknek: egy pár a visszajelző LED, egy pár az írásengedélyező optocsatoló LED hajtásához, illetve egy pár a hozzá tartozó fototranzisztorhoz, ami visszahozza az állapotot. (Illetve a +2: önszorgalomból bekötöttem a TR00 érzékelőt is, de ezt persze nincs mi vizsgálja. :) ) A képen nem látszik a fej kábele, ennek a csatlakozója ugyan nagyobb mint ami kell, de „ugyanaz a raszter”, a megfelelő része rádugható az 1551 elektronikájára. A kiosztás persze nem stimmel, de az érintkezőket át lehet (és kell is) rendezni. Meg a felső fej kábele természetesen „ki van vágva”. A próba összeállítás:

Szokás szerint egy kissé káoszosak az állapotok, de ez most nem számít, a tesztelés a lényeg. Vajon menni fog?

Naná, hát persze! Miért ne menne? :) Az igazsághoz azért pár dolog hozzátartozik. A lemezre való írást egy darabig „nem akarództam” kipróbálni a törlő fej sokkal kisebb ellenállása miatt, de csak sikerült rászánni magam. Nincs vele semmi baj, teljesen tökéletesen működik. A bekötés kitalálása nem volt kunszt, a közös szálhoz képest kellett találni két kb. egyforma ellenállás értékűt, ez a két író/olvasó tekercs. (Az, hogy melyik hova megy, az mindegy, nincs jelentősége. A lemezen a mágnesezés iránya nem számít, csak a változás hordoz információt.) A maradék, eltérő ellenállású tekercs lesz a törlés. A fej csatlakozójának (P3) a bekötése (Mivel a mechanika megegyezik az 1541-ével, a csatlakozók kiosztása ott is ilyen, csak a pozíciószámuk más! Zárójelben az eredeti vezetékszínek.):

  1. R/W1 (Piros) – író/olvasó egyik tekercs
  2. – (KEY, ki van hagyva az érintkező a csatlakozóból)
  3. ERASE (Sárga) – törlő tekercs
  4. COM (Fekete) – közös
  5. R/W2 (Kék) – író/olvasó másik tekercs

A lemez forgató motor bekötése is egyszerű volt, a +12V / GND egyértelmű. A forgatás engedélyező jel ugyancsak TTL jelszintet vár, ráadásul ugyanarra a szintre kapcsolja be a motort, simán összeköthetők. A forgató motor csatlakozójának (P2) a bekötése:

  1. GND (Fekete)
  2. Motor (Barna) – ON/OFF jel
  3. +12V (Narancs)

A „sallangok” csatlakozója (P5) szép nagy, tele üres hellyel:

  1. GND (Sárga) – WPS opto LED K
  2. + (Barna) – WPS opto LED A
  3. + (Lila) – TR00 opto LED A
  4. GND (Fehér) – TR00 opto LED K + TR E
  5. In (Kék) – TR00 opto TR C
  6. +5V (Piros) – ACT LED A
  7. Out (Fekete) – ACT LED K
  8. In (Narancs) – WPS opto TR C
  9. GND (Zöld) – WPS opto TR E

Ebből a használt a WPS opto LED + TR (hozzá tartozó fototranzisztor) 2-2 vezetéke, illetve a működést visszajelző (ACT) LED két vezetéke. A TR00 érzékelő 3 vezetéke csak olyan mechanikán van bekötve, amelyiken ez még ott van. Általában nincs... Mi van még vissza? A léptetőmotor csatlakozója (P4). Ez egyszerűnek látszik, de a legmókásabb része volt a projektnek az, hogy ezt normálisan bekössem. Itt valójában három „dolgot” kell összehangolni, a megfelelő sorrendet viszont célszerű betartani. :) Először be kell az új léptetőmotort kötni úgy, hogy megfelelő legyen a fázissorrend. Tehát mozogjon a fej normálisan, illetve mindezt a megfelelő irányba tegye. Második lépésként a fázisokat pozíciójában „helyre kell rakni”. Ez egy érdekes feladat, a TR00 érzékelés hiánya miatt van rá szükség, a részletekről hamarosan. A harmadik lépés mechanikai dolog, „be kell állítani” a TR00 ütközőt, ami a TEAC mechanikán alapból nincs is. Ehhez a megfelelő helyre fel kell csavarozni egy „valamit”, amitől a fej nem tud a kívánt pozíciónál kijjebb kerülni. Ez amúgy annyira nem kritikus, de erről is lesz még szó. A három feladatot „találgatással” nem a legcélszerűbb megoldani, ezért segítségül készült hozzá egy BASIC (te jó ég... :) ) program. (Mivel ugyanezek a feladatok megvannak 1541 esetén is, emiatt a program működik olyan meghajtóval is egy kis „ügyeskedés” miatt, de ez itt most részletkérdés.) Ez a kis utility első feladata a fázissorrend kitalálása, nem mellesleg kideríthető vele a csatlakozó kiosztása is.

A léptetőmotor csatlakozójának (P4) a kiosztása:

  1. +12V (Piros)
  2. +12V (Piros)
  3. Phase3 (Sárga) – %10
  4. Phase1 (Narancs) – %00
  5. Phase2 (Fekete) – %01
  6. Phase4 (Barna) – %11

Az itt feltüntetett fázissorrend olyan, hogy az 1-2-3-4-1-2-3-... sorrendben kapcsolgatva a fej a lemez középpontja fele lépked (egy-egy fázisváltás fél sávot lép), 4-3-2-1-4-3-2-... sorrendben meg kifelé. A tesztprogram „STEPPER PHASES” pontja pont ezt tudja: az 1, 2, 3, 4 gombokkal a kívánt fázist kapcsolja be, a +, - gombokkal meg a következő illetve előzőt. (Ahhoz, hogy a léptetőmotor gerjesztése be legyen kapcsolva, a lemezforgató motort el kell indítani, emiatt az folyamatosan forog a teszt alatt. Lemez nem szükséges!) A TEAC léptetőmotorjának a kivezetéseit az eredeti nyákon ellenőrizve kiderült, hogy melyik vezeték(ek) a táp(ok), a többit random bekötve lehetett tesztelni. Ha a + illetve - nyomkodására nem lesz egyirányú mozgás, csak „össze-vissza ugrálás”, akkor két fázisvezeték cseréje után lehet újra próbálkozni. 2-3 csere után tutira össze kell állnia annak a mozgásnak. Legföljebb nem jó irányba mozog a fej, ebben az esetben az összes vezetéket „át kell pörgetni”. (A Phase1 / 4 cserélődik fel, illetve a Phase2 / 3.)

Ha megvan a mozgás, ráadásul az irány is jó, jöhet a következő lépés, a fázispozíciók helyrerakása. Ha a meghajtónak lenne TR00 érzékelője (és használná is), akkor az első sávra állás úgy működne, hogy lép a fej egyet (fél sávot) „kifelé”, majd megnézi a TR00 érzékelőt, hogy „megérkezett-e”. Ha még nem, lép újra... Ebben az esetben tulajdonképpen mindegy, hogy melyik fázis van gerjesztve amikor megérkezik a TR00 jelzése, a többi mozgás úgyis ettől a fázistól relatívan számítódik. Itt viszont nincs TR00, emiatt a DOS ezt kénytelen „izomból” megcsinálni. Egyszerűen 80 félsávot lép „kifelé”, ennyi lépés után tutira ott kell lennie. :) (Ennek a hangja az a jellegzetes kerregés.) Csakhogy ezt a lépéssorozatot úgy fejezi be, hogy mindig ugyanaz a fázis (Phase1) lesz a léptetőmotoron gerjesztve, és ettől számítódik minden. Ha nem jó a fázisok pozíciója, akkor ez a gerjesztés alapból nem arra a sávra áll, amire kellene, hanem 1-2-3 félsávval mellé. Ez ettől még nem lenne probléma; ha félsávon áll, úgyis megpróbálkozik fél sávval odébb is olvasni, ha meg talált egy „normális” sávot, abból kideríti hogy hol van, majd korrigál a megfelelőre. Tehát működik így is, de fölöslegesen lassul(hat) lemezcserénél az első elérés. Igazából ez még csak elmenne, a gond ott kezdődik, ha ezzel a rossz pozícióval lemezt formázik a meghajtó. Ha az eltérés mondjuk kifele fél sáv, akkor egy „normálisan beállított” meghajtó nem fogja tudni olvasni az első sávot. Tehát mindenképpen megéri ezt jól beállítani.

Én még nem találkoztam olyan CBM meghajtóval, ami „kerregős”, és a külső sáv esetén nem a Phase1 gerjesztődik. Mindenesetre letesztelni nem árt, a tesztprogram második, „HEAD BUMP” nevű részével ezt lehet ellenőrizni, lemez még ehhez sem kell. Ez végrehajtat a meghajtóval egy „kerregést”, majd utána megnézi, hogy melyik fázis gerjesztése van bekapcsolva. Ha a Phase1-et adja vissza, az a normális.

Ezután jön a fázispozíciók helyrerakása, erre való a tesztprogram harmadik, „PHASE POSITIONS” nevű része. Ehhez szükség van egy NORMÁLISAN FORMÁZOTT lemezre, ezt egy TUTI JÓ meghajtóval KELL elkészíteni. A teszt végrehajt egy inicializálást, ez a 18-as sáv 0-ás szektorát olvassa be. Ha ez sikerült, akkor kiolvassa a sáv elérésekor éppen használt fázist, amit egyrészt kiír, másrészt összehasonlítja azzal, amennyinek lennie kell. Ha jó, kiírja a „PHPOS OK!” feliratot, ha nem jó, kiírja az eltérést a kívánthoz képest. Ha van eltérés, a Phase1→2, Phase2→3, Phase3→4, Phase4→1 cserével egyel odébb rakandó az egész léptetőmotor fázisbekötés, majd próba újra. (Ez nem szabad hogy a fázissorrendet meg az irányt elrontsa, csak a „kezdőpozíció” változik így meg.) Ezt addig kell „tologatni”, míg a teszt jónak nem jelzi.

Ha jók a fázisok pozíciói is, akkor nem maradt más hátra, mint a TR00 ütköző beállítása, erre való a tesztprogram negyedik, „TR00 BUMPER” pontja. (Ehhez is az előbbi TUTI JÓ lemez kell.) Ez beolvastatja a meghajtóval az 1-es sáv 0-ás szektorát; ilyenkor a fej a legszélső pozícióban van. Az ütközőt úgy kell beállítani, hogy eddig el tudjon a fej jönni, de tovább már nem. Mivel ezen sáv kezelésénél „normális esetben” (ha az előző pont jó lett, akkor ez már ilyen eset) a Phase1 lesz gerjesztve úgyis, itt csak annyira kell pontosnak lenni, hogy egy komplett (tehát két fél) sávval kijjebb már ne tudjon a fej menni. 0.1 – 0.2 mm (szerintem) pont jó. :) Ez az ütköző gyárilag nincs meg a TEAC mechanikán, egy – valahova máshova való – fém fület (talán érintkező saru?) sikerült „találni” a feladatra, ez a fenti alulnézeti képen látszik is valamennyire. A jobb alsó sarokban van a léptetőmotor, fölötte az eredeti nyák, rajta a TR00 érzékelő résoptocsatolója. Na, az alatt van az a fül odacsavarozva. :)

Erről az egy szem csatlakozóról ennyit írni... :-D No de ezt ezek után össze is kellene szerelni! Az „új” mechanika rögzítő furatai kb. még jó helyen is lennének, de a besüllyesztés itt hiányzik, a szerelőkeret rögzítő fülei közé így nem fér be. Emiatt egy kicsit „barbárkodni” kellett: a rögzítőfülek el lettek hajtva. Az „új” mechanika alján is vannak menettel ellátott furatok a rögzítéshez, így azoknak a helyét kellett csak kifúrni:

Ebbe így már bele lehet csavarozni a „nehezéket”:

Az összeszerelt kész váz ezek után visszakerülhet a burkolatba. De a burkolaton belül van egy „távtartó” merevítés, az újonnan bekerült csavarok – természetesen – pont beleesnek, így azoknak helyet kell készíteni:

A „kiharapások” nem lettek a legesztétikusabbak, de jobb nem forszírozni a dolgot. :) Ez a műanyag – szerintem – a világ leghitványabb anyaga, annyira merev és törékeny, hogy jobb nem bántani. (Hozzám került régebben egy 1551, a komplett külső burkolata hiányzott. Leejtették... Annyira darabokra tört a háza, hogy semmit sem lehetett belőle megmenteni. :) ) A kész mű még tető nélkül:

Szerintem egész kulturált... :) És az összkép, azaz milyen az arca?

Egy kicsit szokatlan ugyan, de valójában semmi extra. Ha lesz hozzá „kedv”, kerítek majd fekete előlapot.

Már csak az a kérdés hogy működik?

Kezdjük talán a készülék tetején látható dobozkával (1551 paddle), ez a TCBM interfész, ezt kell a gép bővítő portjába dugni. Persze ennek a konkrét példánynak is története van. Mint az elején említettem, ez a meghajtó életem első saját floppy-drive-ja. Természetesen használtan sikerült beszereznem igen kedvező, 3000 Ft-os áron. És természetesen azért volt ilyen olcsó (mondjuk relatív, talán ha 16000 Ft. körül volt akkoriban az átlagkereset...), mert nem működött. :) Megjárta a korabeli Commodore szervizt, ahol szerencsére kiderítették a hibáját: az ebben a dobozban levő interfész egyik IC-je pusztult el, amit – természetesen – nem lehetett itthon beszerezni. Ennek tudatában adtam ki rá a pénzt, elég lutri volt, hogy tudok-e (az akkori tudásommal) kezdeni vele valamit. Maga a dobozka elég egyszerű, a kapcsolási rajzán látható U1 jelzésű FPLA adta meg magát benne. Itt egy 251641-03 típusszámú tok van. Az enyémben egy 251641-02 típusszámút találtam, ez a plus/4-ben található FPLA, a Commodore számozása szerint akár ez revíziós különbség is lehetne. A szervizben – gondolom – belepróbálták „hátha jó lesz” alapon, de persze nem jött be. Nekem mondjuk szerencsére... (Mindenesetre elraktam, utána sok-sok évig használtam a valódi helyén, de egyszer végül csak megadta magát. :) ) Ekkor még se internet, se kapcsolási rajz, se semmi, szóval nem volt olyan „vidám az élet”, mint manapság. A paddle kapcsolását visszarajzoltam egy papírra, majd „kitaláltam”, hogyan lehetne az FPLA-t helyettesíteni. Másnap útba ejtettem egy elektronikai boltot, és vettem két IC-t, összesen 80 Ft. értékben. Itthon terveztem + készítettem hozzá NYÁK-ot (akkor még szoktam... :) ), összeraktam, majd úgy este 11 körül bekapcsoltam, és az első DIRECTORY parancs nem a meghajtót hiányolta, hanem a lemezt! Volt öröm rendesen! :) Akkoriban a kérdésre, hogy mennyiért vettem a meghajtót, 3080 Ft-ot szoktam mondani. Néztek rám bután... :)

Haladjunk! A burkolattól megfosztva nem éppen szívderítő a látvány, de azért vagyok itt, hogy ezen segítsek:

Némi magyarázat: a felül található piezo hangszóró nagyon nem az alapfelszereltség része. :) Az egyik handshake vonalra van rákötve némi leválasztással, emiatt szépen lehet hallani, ha adatátvitel zajlik éppen. Ezt persze kulturáltabb módon illik megoldani (most meg is teszem), akkor „abból főztem, amim volt”. Középen egy csatlakozó található, itt csatlakozik be a meghajtótól jövő kábel. Eredetileg itt nem bontható kötés van, hanem fixen be van forrasztva a kábel, mindenesetre most könnyebb dolgom van a boncolásnál emiatt. Az interfész szépen be van burkolva, ezt csak forrasztással lehet megbontani, persze ez nem akadályoz meg... :)

A hangszóró vezetékeitől meg a sok szigetelőszalagtól megfosztva már nem is olyan szörnyű a látvány. Az FPLA kihelyettesítő elektronika azért messziről világít, a NYÁK „csőtollal való rajzolás” útján készült. Reméltem, hogy találok rajta valami dátumfélét, de ezen az oldalon semmi... Na, de mi is van azon az elektronikán?

80 Ft-nyi IC, semmi más. :) Egy 74LS133, ami egy 13 bemenetű NAND kapu, illetve egy 74LS86, ez meg négy darab két bemenetű XOR kapu. Dátum? Hát... Van egy felirat, amit először '03-nak néztem. 2003-as nem lehet a cucc, annál tuti öregebb. Aztán látszik ez 'Q3-nak is, annak meg sok értelme nincs. A felirat kézzel készült, igen helyhiányos területen, valószínű hogy az '93 lesz, ami viszont abszolút reális. 21 éves..? Hűha... No de mit is raktam én itt össze 21 éve?

(A kapcsolási rajz most készült, a fenti nyákot rajzoltam vissza, remélem nem rontottam el semmit. A két TTL IC tápján 21 évig nem hiányzott a „hidegítő kondenzátor”, ideje pótolnom.) Az FPLA „alapja” egy 82S100-as tok, persze a Commodore saját maszkprogramozott verziót készített belőle. (Így már nem is érdemli meg az FPLA nevet, ez egy sima ASIC! :) ) Ez két funkciót lát el. Egyrészt generál „magának” egy Ø2 jelet. Ezt a jelet a CPU szokta generálni, de a plus/4 processzorából nincs kivezetve (gondolom lábhiány miatt). Ez a jel viszont fontos, ezért a gépen belül előállítják. Pontosan ugyanúgy, ahogyan itt az FPLA teszi. Ez a jel ki van vezetve a bővítő portra, szóval nem is igazán tiszta, hogy miért kellett újra előállítani a paddle-ben. A saját „implementációm” nem is foglalkozik ezzel, használja a gépből amúgy is kijövőt. (Az LS133 1-es lábára van kötve, a képeken ez a saját nyákra menő két vezeték közül az egyik.) A másik funkció a „csonka TIA” engedélyező jele, ehhez kell az iménti Ø2 jel, illetve a címbusz megfelelő része. Természetesen itt is van egy apró csavar a történetben... A régi Commodore meghajtókból nyolcat lehetett egyszerre egy géphez hozzákapcsolni. Az újabbakból, mint az 1541-ből négyet. 1551-ből kettőt... :) A TCBM, mint már volt róla szó, egy pont-pont kapcsolat, valójában nem klasszikus busz. Ha két 1551-et akarok a géphez kapcsolni, mindegyik a saját paddle-jét használja. (Össze lehet őket sorban dugni.) De a bennük levő periféria IC nem „beszélhet” ugyanazokon a címeken. Emiatt a meghajtóból visszajön egy jel (FPLA 27-es lába, DEV), ami két címtartományt tud kiválasztani, attól függően, hogy a hozzá kapcsolódó meghajtóban milyen egységszám van beállítva. Ha ez a jel, a DEV alacsony, akkor a $FEC0..$FEDF tartományban engedélyezi a „csonka TIA”-t, az egységszám ilyenkor 9. Az alapállapot az, ha a DEV magas, ekkor $FEE0..$FEFF tartományban látszik a „csonka TIA”, az egységszám meg 8. A KERNAL $FEF0..$FEF5 tartományt használja a 8-as egységnél, $FEC0..$FEC5 tartományt meg a 9-esnél. A miértekért a mérnököket tessék megkérdezni... (A címtartományokat egy könyvben találtam meg anno. Persze hibásan. :-| Az ott levő leírás (pár sor...) alapján négy interfész lehetne egyszerre a gépen, de a nyák visszarajzolása alatt kiderült, hogy az a címkiosztás nem lehet valós, mert nem tudja megoldani az elektronika.)

Erről a „csonka TIA”-ról érdemes talán pár szót szólni, mert van némi kavarodás a fejekben. :) A TIA az a Tri-port Interface Adapter rövidítése, 3 db. 8 bites I/O portot tartalmaz. A paddle-ben (mint az a fenti fotók egyikén is látszik) egy 6523T típusjelű tok van, amiben a 24 I/O lábból csak 12 van kiépítve. (Nem csak a tokozás más; a nem használt vonalak bitjei át sem állíthatók.) A „közhiedelem” az, hogy a paddle 6523-at tartalmaz, a meghajtó maga meg 6525-öt, az a verzió a teljes, 40 lábas tok. A valóságban a sima 6523 is 40 lábú és teljes 3×8 bitnyi I/O-t tartalmaz. A 6525-tel láb-kompatibilis, csak ennek van egy beépített prioritásos megszakításkezelő része. (Mivel több kivezetése nincs, ezt a funkciót a C port I/O funkcióinak a kárára lehet használni, alapesetben tiltva van, a port normál I/O-ként működik.) A 6523T-ről nincs dokumentáció (vagy csak nem találtam), de semmi kitalálhatatlan nincs benne a rendes 6523 adatlapja után. A meghajtóban valóban 6525 van, de oda is elég lenne a (normális) 6523, (A kapcsolási rajzon az is szerepel!) az IRQ logika nincs használva. Kérdés: látott valaki 6523-at? Lehet hogy nem is gyártották? :)

Lassan össze lehet építeni a „szétbombázott” paddle-t:

A (szememnek) hiányzó 100nF-os „hidegítő kondenzátorok” pótolva, a piezo hangszóró kicserélve, normálisan rögzítve (a kétoldalas ragasztószalag csodákra képes), bekötve (a rajta levő fémgőzölést izgi forrasztani, erősen visszavett hőfokkal szabad nekiesni egy pillanatra, nem többre, nem erre van kitalálva), jöhet az árnyékolás, dobozolás:

Körülbelül 1000%-kal gusztusosabb, mint volt. :) A képen túlzottan nem látszik, de az FPLA pótlék fölé az árnyékoláson fel van ragasztva egy vastagabb (karton) papírlap. Ez eddig is ott volt, bedugáskor nem árt, ha nem zárja rövidre az egészet a fémlemez. A csatlakozó meg kapott egy kis meleg-ragasztót a biztonság kedvéért. És igen, össze is lehet rakni:

Mintha nem is változott volna semmi. :) A paddle-ben levő „csonka TIA” regiszterkiosztása, ahol a KERNAL keresi, első a 8-as, második a 9-es egységszám címe:

  1. $FEF0/$FEC0: PORTA: TCBM 8 bitnyi adata, alapállapotban $00 van beállítva!
  2. $FEF1/$FEC1: PORTB: TCBM Status vezetékek, 2 bit
    1. PB7..PB2: Nem kiépített, mindig „0”
    2. PB1..PB0: STatus: a meghajtó állapotvezetékei
  3. $FEF2/$FEC2: PORTC: TCBM Handshake vezetékek, 2 bit
    1. PC7: DAV a gép, ACK a drive oldaláról
    2. PC6: ACK a gép, DAV a drive oldaláról
    3. PC5..PC0: Nem kiépített, mindig „0”
  4. $FEF3/$FEC3: DDRA: TCBM adat irányregisztere, $FF: kimenet, $00: bemenet, alapállapotban kimenetre van állítva!
  5. $FEF4/$FEC4: DDRB: TCBM Status vezetékek iránya ($00)
    1. PB7..PB2: Nem kiépített, mindig „0”
    2. PB1..PB0: Status irány: %00: mindig bemenetre van állítva!
  6. $FEF5/$FEC5: DDRC: TCBM Handshake vezetékek iránya ($40)
    1. PC7: DAV iránya, „0”, bemenetre van állítva!
    2. PC6: ACK iránya, „1”, kimenetre van állítva!
    3. PC5..PC0: Nem kiépített, mindig „0”
  7. $FEF6/$FEC6: Nem használt ($00)
  8. $FEF7/$FEC7: Nem használt ($00)

A kommunikációt már „körbejártam szépen”, a gép ezen regisztereken keresztül „billegteti” a vonalakat szoftverből, sajnos egyéb hardveres segítség nincs.

A paddle-re bőven sok szót vesztegettem, jöjjön az, amihez kapcsolódik!

Egy „ki kicsoda” lista:

  1. Maga a CPU, ami a 6510T típusjelet viseli a hátán. Ez a tok NEM keverendő össze a (sima) 6510-zel, ami a C64 processzora! Programozás oldaláról (mindkettő) 6502 mag, de ez tartalmaz egy 8 bites programozható portot. A C64-ben levő CPU-nak is van ilyenje, de az csak 6 bites.
  2. A DOS-t tartalmazó maszkprogramozott ROM, 318008-01 típusjelzéssel. Ebből nem volt több verzió. (Én legalábbis nem találkoztam mással.)
  3. A 2 KBYTE-os SRAM, sajnos itt is csak ennyi van, akár az 1541-ben.
  4. A 6525A TPI, a CPU portjával együtt ezeken keresztül kommunikál az író/olvasó logikával illetve a géppel a CPU.
  5. 16.000 MHz-es órajel generátor, ebből osztódik minden, amire szükség van.
  6. HD61J215P típusjelzésű ASIC, az író/olvasó elektronika digitális részét tartalmazza, meg még pár „apróságot”. (Vajon miért Hitachi gyártású a tok és nem MOS? Kiadták egy helyi alvállalkozónak? :) )
  7. Ami az előbbi ASIC-ből kimaradt, az ebbe a 20 lábú jószágba került még bele. 251829-01 típusjelet visel, mintha az 1541C-ben is lenne ilyen...
  8. Az író/olvasó elektronika analóg része illetve a léptetőmotor „nagyáramú” meghajtása került ebbe a vastagréteg hibrid IC-be. Típusszáma 251853-01. Ez is ismerős az 1541C-ből...
  9. A tápegység stabilizátorai egy (nem túl nagy) hűtőbordán, tőlük balra/jobbra van a táp többi része (egyenirányítás, szűrés, ...). A staboktól jobbra az a két tranzisztoros áramkör a hibrid IC tápja. Egyszerű mint a faék, többet nem is érdemes beszélni róla.
  10. Egy 555-ös időzítő IC, ami itt egy személyben az IRQ-ért felelős.
  11. A gép fele menő kábel csatlakozója, ez – ellentétben a paddle oldalával – gyárilag bontható. Egy adag felhúzó ellenállás + szűrés után a jelek innen kapcsolódnak a TIA-ra.

A cucc „lelke” a 6510T CPU. Ez itt 2 MHz-en fut, ellentétben az 1541 processzorának 1 MHz-es sebességével. Hiába jóval egyszerűbb ez a meghajtó mint a többi Commodore drive, vannak azért jó kis dolgok itt is... :) Ehhez kapcsolódik a 6525-ös TIA, ennek a 3×8 bites portja illetve a CPU 8 bites portja adja azt a 32 bitnyi vonalat, amivel a komplett rendszert irányítja a DOS. Ehhez jön még a 16K-nyi ROM, illetve a 2 KB SRAM, ezen alkatrészek összessége az, amivel egy programozó „közvetlenül” találkozhat. A RAM-ba – természetesen – itt is lehet saját programot tölteni, emiatt ez a „találkozás” teljesen valós esemény lehet. (Régen ez egy feature volt. Manapság biztonsági résnek neveznék, amit egy bennfelejtett debug funkció okoz. :) ) Na de mit is láthat az érdeklődő a kódból?

  1. $0000..$07FF tartományban van a RAM. Ebből a $0000/$0001 címeken látszik a CPU portja, az alatta levő 2 BYTE-ot ezeken a címeken nem lehet elérni.
  2. $4000..$4007 tartományban van a TIA 8 regisztere, amiből az utolsó kettő (6525 esetén) az IRQ vezérlő konfigurálásához tartozik, ami itt nincs használva.
  3. $C000..$FFFF tartományban látszik a ROM (DOS).

Aztán ennyi. Nincs túlbonyolítva... A címdekódolást a 7-es számmal jelölt tok végzi, viszont „elég kevés” címvonal van belekötve, ezért vannak ismétlődések. A „teljes” tartomány így néz ki:

  1. $0000..$0FFF tartományban (4 K) a RAM kétszer is látszik. $0800/$0801-es címen elérhető azon két rekesz is, ami a CPU beépített portja alatt van. Ha valakinek éppen ennyi hiányozna... :)
  2. $1000..$3FFF tartományban (12 K) nincs semmi, ha lenne bővítő port a meghajtón, ide bármit be lehetne kapuzni. :)
  3. $4000..$7FFF tartományban (16 K) ismétlődik végig a TIA 8 db. regisztere. Kissé talán túlzás, a 8 regisztere 2048-szor ismétlődik... :)
  4. $8000..$BFFF tartomány (16 K) szintén üres, itt is lehetne „mókolni”... :)
  5. $C000..$FFFF tartomány (16 K) a ROM, ami elég szépen meg van amúgy töltve, túl sok üres hely nincs benne...

Az látszik, hogy – végre? – nincsenek 1 K-s méretek nagyon semerre. Csak nem elfogyott az összes 2114? :-D Az 1551-II projektben a meghajtóba beletuszkoltam 32 KB memóriát. 1551 üzemmódban ez a memória két részletben látszik, az első 16K az $0000..$3FFF, a második meg $8000..$BFFF területen. Elfért bőven... Ugyanitt már érintőlegesen szó volt a perifériákról / regiszterekről, de nem árt pontosítani. A CPU portja:

  1. $0000: CPU port adatirány-regiszter (Alapállapot (ami nem változik): %01101111), írható/olvasható. A bitek összerendezése ugyanaz, mint az adatregiszternél.
  2. $0001: CPU port adatregiszter, írható/olvasható:
    1. B7: Bemenet, Byte Ready vonal. Ha olvasáskor / íráskor bejött / kiment 8 bit, akkor ez a bit „1” lesz. Ez megegyezik az 1541 azon funkciójával, amikor az Overflow bit a CPU-ban 1-be állítódik. Ott egy CLV utasítással kell törölni a jelzést, itt ugyanezt a hatást a TIA (bármelyik) regiszterének az (akármilyen) elérése váltja ki.
    2. B6/B5: Kimenet, DS1/DS0, bitsűrűség beállítása (%00: 250Kbps, %01: 266.6Kbps, %10: 285.7Kbps, %11: 307.6Kbps.)
    3. B4: Bemenet, WPS (Write Protect Switch) állapota („0”: írásvédett a lemez, „1”: írható)
    4. B3: Kimenet, ACT LED, működést visszajelző LED vezérlése („0”: bekapcsolva, „1”: kikapcsolva)
    5. B2: Kimenet, MTR jel, a lemezforgató motor vezérlése („0”: leállítva, „1”: forog). A fejléptető motor gerjesztése / vezérlése csak akkor működik, ha a lemez forog!
    6. B1/B0: Kimenet, STP1/STP0, léptetőmotor vezérlése. Ez egy "két bites" szám, ami ha nő, (0,1,2,3,0,...) akkor a fej fél (!) sávonként „befele” lép, ha csökken (2,1,0,3,2,...), akkor „kifele” (az 1-es sáv irányába).

A TIA regiszterei:

  1. $4000: „PORTA” regiszter, a TCBM 8 bites adatbusza, írható/olvasható. Ez a 8 bit „össze van kötve” a paddle „csonka TIA” „PORTA”-val ($FEF0/$FEC0) közvetlenül. Az adatiránytól függően az itt olvasott adatot küldi a gép, vagy az ide beírt adatot küldi a meghajtó. Az adatirányokat „kézzel” kell állítani, a handshake vonalak megfelelő állapotait kivárva meg kell oldani, hogy ne történhessen „összehajtás”! (Az 1551 TIA „PORTA” és a paddle „csonka” TIA „PORTA” egyszerre nem lehet kimenet!)
  2. $4001: „PORTB” regiszter, írható/olvasható. Az író/olvasó fej fele menő, ill. onnan jövő adatok ezen keresztül kezelhetőek.
  3. $4002: „PORTC” regiszter, írható/olvasható:
    1. B7: Bemenet, TCBM DAV vezeték a drive, ACK a gép oldaláról (A paddle „PORTC” B6-tal van összekötve!)
    2. B6: Bemenet, SYNC vonal. Ha az olvasó elektronika szinkronjelet olvas éppen, ez a jel „0” állapotban van. Ezen esetben „nem jön” Byte Ready jel 8 beérkezett bitenként. A biteket akkor kezdi el számlálni, amikor a szinkronjel véget ért. Ezt ennek a bitnek az „1” állapotba kerülése is jelzi.
    3. B5: Bemenet, Device Select Jumper (J1). Ez a meghajtóban egy Jumper, ezzel lehet az egységszámot állítani. Ezt a vonalat a DOS RESET esetén egyszer beolvassa, majd ez alapján beállítja az egységszámot. („0” esetén 8-as, „1” esetén 9-es lesz.)
    4. B4: Kimenet, Mode (R/W), az író/olvasó elektronika üzemmódja. „1” esetén olvasás zajlik, „0” esetén a lemezre írás történik. Olvasáskor a „PORTB” regiszteren keresztül olvashatók a lemezről jövő adatok, íráskor ugyanide kell a kiírandó adatokat írni. A „PORTB” adatirány-regiszterét a megfelelő időben a megfelelő módon kell beállítani, nem elég ezt a bitet kapcsolgatni!
    5. B3: Kimenet, TCBM ACK vezeték a drive, DAV a gép oldaláról (A paddle „PORTC” B7-tel van összekötve!)
    6. B2: Kimenet, DEV jel a paddle fele, ennek az állapota határozza meg annak a báziscímét. („0”: $FEC0..$FEDF, „1”: $FEE0..$FEFF) A DOS Reset esetén megnézi a Device Select Jumper (J1) állapotát („PORTC” B5), majd az alapján állítja be ezt a jelet.
    7. B1/B0: Kimenet, TCBM ST1/ST0, a két állapotvonal a gép fele.
  4. $4003: „DDRA”, a „PORTA” adatirány-regisztere (alapállapotban $00: a port bemenet), írható/olvasható. A géppel történő kommunikáció közben a megfelelő időben ezen regiszter állításával lehet az átvitel irányát váltani.
  5. $4004: „DDRB”, a „PORTB” adatirány-regisztere (alapállapotban $00: a port bemenet), írható/olvasható. Az író/olvasó elektronika fej fele menő / onnan jövő adatait a „PORTB”-n keresztül lehet kezelni, az üzemmódtól függően az adatáramlás irányát ebben a regiszterben is be kell állítani!
  6. $4005: „DDRC”, a „PORTC” adatirány-regisztere (alapállapotban %00011111, működés közben NEM változik), a bitek kiosztása a „PORTC” regiszterével azonos. Ami „0” az a vonal bemenet, ami „1” az kimenet.
  7. $4006: „CR”, Control Register: a 6525-ben levő megszakításkezelő logika vezérlőregisztere. (Alapállapotban $00, a „PORTC” normál portként működik.)
  8. $4007: „AIR”, Active Interrupt Register: a megszakításkezelő logika állapotregisztere, amelyik bit itt 1, a hozzá tartozó IRQ aktív. Olvasásra törlődik. Mivel az IRQ logika nincs használva, ez a regiszter sem használatos.

Az utolsó két regiszter (ami az IRQ logikához tartozik) csak a 6525-ös TIA-ban van jelen, a 6523-as nem tartalmazza. Az 1551 nem használja az IRQ logikáját a TIA-nak, ami amúgy is csak külső eseményeket tudna prioritásosan kezelni, „saját maga” nem tud „csak úgy” IRQ-t generálni. Az 1551-nek szüksége van periodikus megszakításra, ezt a 10-es számmal jelzett IC, egy 555 generálja. Ez a világ leg-fapadosabb IRQ generátora, a frekvenciát egy „R+R+C tag” határozza meg. (Szoftverből sebességet állítani (ami azért néha jól jönne) felejtős... :) ) A ciklusidő 120 Hz körülire van beállítva, az impulzus szélesség viszont „igen rövid”, 99.9%-os kitöltési tényezőjű a kimeneti négyszögjel. :) Ez azért kell így, mert a CPU IRQ bemenete „szint-vezérelt”. Ha a megszakítás végén a visszatérés után még mindig aktív az IRQ vonal, újra visszalépne a megszakítási rutinba. Szoftveresen meg ezt a megoldást „nem lehet nyugtázni”. Az impulzusnak olyan rövid ideig szabad csak aktívnak lennie, hogy az IRQ már elkezdődjön (a leglassabb utasítás 7 órajelciklus, ennél hosszabb kell), de a leggyorsabban lefutó ág futási idejénél rövidebbnek kell lennie. Ez így talán teljesül... :)

A hardver azon része, ami a CPU felől közvetlenül már nem látszik, az funkciókra nézve ugyanaz, mint az 1541 esetén. Az ott leírtak itt is érvényesek, emiatt ezt a részt nagyon nem érdemes túlragozni. Az olvasó logika „analóg” része benne van a 8-assal jelölt hibrid IC-ben, a fej erre kapcsolódik közvetlenül. Ebből a „minden mágneses tér változásnál egy impulzus” típusú jel jön ki mint olvasott adat, ezt a 7-es (kis) ASIC-en keresztül „esik be” a 6-os (nagy) ASIC-be. Ez ebből a jelből, a bejövő 16 MHz-es órajelből illetve a DS1/DS0 bitsebesség adatból „generálja” az olvasott 8 bites adat-darabokat, illetve a Byte Ready / Sync jeleket, amit a TIA + CPU megfelelő portjain keresztül be tud olvasni a program. Írásnál az „adatút” majdnem ugyanez; a CPU beírja az írandó 8 bitet a TIA megfelelő regiszterébe. A „nagy” ASIC 8 bitnyi időnként „elkapja” az itt látható adatot, majd a megfelelő bitsebességgel sorban kiküldi a hibrid IC fele. Itt már nem az „egyes bit egy impulzus, nullás bit semmi” típusú adat „közlekedik”, hanem egy ellen-ütemű kimenetet biztosít az ASIC (az egyik aktív a másik nem, majd ha jön egy 1-es bit, akkor ez felcserélődik), a hibrid IC ez alapján közvetlenül kapcsolja a fej hajtását. Természetesen az íráshoz kell az írásengedélyező jel + a WPS jele, írásvédett lemez esetén ez a hardver sem engedi írásra kapcsolni a logikát. Ez az egész – még mindig – a (nagy) ASIC feladata. A hibrid IC felel a fej „analóg” kezelésén kívül még a léptető motor meghajtásáért is. A (nagy) ASIC megkapja a CPU portjától az MTR, a STP1 + STP0 jeleket. Ebből generál négy fázisjelet. (Ha a lemezforgató motor be van kapcsolva, abban az esetben a STP1/0 kombinációja által kijelölt fázisjel „aktív” lesz, a többi „passzív”. Kikapcsolt motor esetén mindegyik fázis „passzív”.) Ez a négy fázisjel egyenesen bekerül a hibrid IC-be, amiben a megfelelő meghajtás van. A hozzá tartozó kimenetek közvetlenül hajtják a léptetőmotor megfelelő vezetékeit.

A lemez olvasásánál „nagy segítség” a 2 MHz-es órajel, mivel itt is a CPU végzi a GCR → BIN konverziót, mint az 1541-nél. A dupla órajel arra elegendő, hogy olvasáskor „röptében”, a beolvasás alatt meg tudja csinálni ezt a konverziót. A bitsebességek ugyanazok mint az „elődnél” (mivel teljesen ugyanaz a lemez formátuma), de a CPU dupla órajele miatt a négy sebességhez 52, 56, 60 illetve 64 órajelciklus tartozik; ennyi időnként áll össze egy 8 bites adat, amit el kell szedni. (Az hogy „sok”, az azért túlzás, de a 26, 28, 30, 32 órajelciklushoz képest az.) Íráskor is ugyanennyi idő telik el két adat között, de ott azért nem csinálták meg az írás közbeni BIN → GCR konverziót. Talán „beleférne” az időbe, de írás úgyis ritkábban történik. A dupla CPU sebesség „megfejelve” a párhuzamos adatátvitellel egész „gyors” töltőrutinok írására ad lehetőséget, ebben kizárólag a kevés memória nem partner, sajnos.

A többi rész (szektorok felépítése, száma, lemezen való elhelyezkedése, szektorok olvasása / írása, fájlok kezelése, minden...) megegyezik az 1541-es meghajtóéval, de annak a leírását már linkeltem eleget... :) (Még a DOS verziószáma is V2.6, de ezt a Commodore-tól már megszokhattuk; itt a verziószám inkább „feature-szám” lenne, nem a tényleges programkód verziója.) Nagy vonalakban valahogy így működik, de 1000 dolgot kihagytam. Itt is...

Már csak az a kérdés hogy működik?

Ezt is írtam már egyszer... :) Természetesen működik, teszi a dolgát hibátlanul, de ez már előrébb is látszott. Viszont mi is az a „csalás”, amit a címben emlegettem? Csak egy apróság: ez a „fej-meghalás utáni komplett mechanika csere valami egészen másra” nevű művelet nem most, hanem bő 15 évvel ezelőtt (!) történt, csak akkor még nem volt digitális fényképezőgép. („Nem sokkal” előtte még a kémműholdak is hagyományos módon, filmre fotóztak, és dobálták le a földre a képeket... :) ) A képek most készültek, a meghajtó eredeti mechanikáját + elektronikáját egy 1541 szerelőkeretébe csavaroztam be addig, amíg modellkedett, ezt – ha valaki nagyon akarja – azért ki lehet szúrni. De ez egyben jó hír is: a cucc bírja az igénybevételt a kisebb ellenállású törlőfej ellenére. Sőt: miután ez elkészült, pár évre rá egy másik fejhibás 1551-gyel is eljátszottam ugyanezt, az is hosszú évekig tette a dolgát. (Tenné ma is, csak nincs használatban.) Aztán később egy 1541-II elektronikájára is ráakasztottam egy ugyanilyen TEAC csodát, az is jól működik, bár azt túl sokat már nem használtam. Az – esetleges – „miért nem vettem egy 1541-et, és tettem át abból a mechanikát” kérdésre is ez a válasz, amikor ez az esemény történt, még nem dobálták az ember után a CBM meghajtókat. :)

A mechanika átépítéséhez használt teszt-stuffot egy kicsit megpiszkáltam így pár év távlatából. BASIC-ben készült, de hogy ez most mennyire idegennek tűnik, az szinte felfoghatatlan. Ezt mindenesetre most már közzé is tehetem. :) Ez a program egy igazi multiplatform megoldás lett, a szó jó értelmében. Egyrészt működik 1551 mellett 1541-es meghajtóval is, másrészt használható a C16/C116/plus/4 gépek mellett C64-en, sőt, VIC20-on is, mindenféle módosítás nélkül! (Azért az, hogy a 2.0-ás BASIC-ben még ELSE sincs... :) )

Linkek:

  1. 1551 kapcsolási rajz, régen nagyon hiányzott
  2. 1551 paddle kapcsolási rajz, ez meg aztán pláne kellett volna
  3. 1551 paddle FPLA helyettesítő áramkör, sok éve bizonyít...
  4. Tesztprogram a léptetőmotor beállításához, BASIC, plus/4, C64, VIC20

balagesz

---

2014.03.02.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

A megszokott nagyszerű színvonal, köszönöm szépen (a magnósok nevében is :))

Kösz! Eddig a "dögig" én is magnóztam, meg volt annak is a fílingje. Előtte párszor sikerült kölcsön kérni egy 1541-et, csodálkoztam is, hogy a lemezeken hogy lehet elférni... :) (Ha egyszer arra járok, boncolok majd egy 1531-et is. Azért a mai tapasztalatmennyiséggel egész komoly turbót lehetne csinálni. "Kár, hogy minek..." :) )

Zseniális :)

Cimbora, te aztán velejéig átjártad a dolgokat. Gratulálok!
----
www.retrocomputer.tux.hu