balagesz blogja

A múltkori történet ott végződött, hogy – immár sok év után, végre – sikerült a µC FLASH memóriájába adatokat tölteni, jöhet a „belevaló” elkészítése. Legalábbis valami egyszerűbb tesztkód... Kár, hogy az ilyen nem lelkesít akkor, ha nem használandó program lesz a végeredmény, csak egyszerűen teszt, de ez a környezet annyira újdonság, hogy nem maradhat ki ez a lépés.

Annyiszor leírtam már, hogy jobb ha nem is linkelem: C-t kellene tanulnom. Ehhez viszont jól jönne valami projekt, mert csak a „tanulás kedvéért” az ilyen nem szokott menni. Azért akadt már a múltban példa, (meg jó pár nem publikus is, ) de a cézés előnye nem a 8 bites, egyszerű mikrovezérlőknél jön majd elő, hanem akkor, ha valami „modernebbet” akarok programozni.

A hétvégén maradt egy fél délutánom, de komoly feladathoz nem volt semmi lelkesedés. Néha van ez így... Ilyen esetre általában van „B”-tervem: előszedek valami régi kütyüs adósságot. Ez most egy VIC20 nevű Commodore gép, ami a CBM mikrogépes sorozatának az első darabja.

Az egész egy egyszerűnek tűnő gyorsjavításnak indult, de – mint oly sokszor – ez is hosszabb feladat lett. De ha már hack-elés, akkor akár mesélhetek is... Mivel volt már billentyűzet, ez most egy kis „egerészés” lesz, a másik periféria, amivel a munkásember relatív sokszor kerül interakcióba.

Jó egy éve foglalkoztam már ezzel a témával, de maradt akkor egy kis elmaradásom. A történet ilyen-olyan, „régi” videojelek (Composite/CVBS illetve S-Video) digitalizálásáról szól; a feladat, hogy ezek valahogy a számítógép képernyőjén meg tudjanak jelenni. Erre a célra szolgálnak az un. „Video Grabber” eszközök, a választék az széles, a róluk fellelhető specifikációk ezzel ellentétben igencsak szűkösek.

Ez most nem retró mese, hanem a napi valóság. Az alany a CentOS, amit – a hiányosságok ismeretében – talán a 4-es vagy 5-ös verziótól kezdve használok megelégedéssel. Néhány nappal ezelőtt megjelent a 7.2.1511-es verzió, azonban ebből a „megjelenésből” sokat nem vettem észre.

Volt egy mesém régebben a CentOS7-re történő átállásról, abban sikerült azt a „konklúziót” is levonni, hogy a videokártyámhoz már nem kell a gyári, proprietary driver, bőven megfelel a nyílt forráskódú nouveau helyette. Azon persze lehet elmélkedni, hogy a hardver mekkora részét hajlandó használni, meg hogy lenne rajta még bőven mit optimalizálni, de ez most nem erről fog szólni. (A történet időben hosszú, cserébe ez egy ultra-rövid beszámoló lesz a részemről.)

Van nekem egy régi ritkaságom, ami – mint kiderült – elmúlt már 30 éves. A linkelt írásban feltettem a kérdést: „Vajon mi lesz a mai kütyükkel 30 év múlva?” Hát, most álljon itt egy példa arra, hogy a harminc évvel ezelőtti készülékekkel is lehet baj.

Ez még mindig a CentOS6 → 7 / Fedora20 → 21 migrálás utóélete, amiben az a legszebb, hogy már a Fedora22 is kijött hetekkel ezelőtt. Így elment fél év? :-| A mostani téma pedig csupa móka és szórakozás. A feladat tartalmaz némi „multimédiát” (de nem szeretem ezt a szót...), ami – mondjuk úgy – nem éppen célterülete a CentOS-nak, de ezen tény fölött most nyugodtan átsiklok. :)

A téma még mindig a CentOS6 → 7 / Fedora20 → 21 migrálás utóélete, meg a megoldandó feladatok. Két „forgatandó” is vissza van, az egyik egy normális WINE, ami tud 32 bites stuffokat is futtatni, a másik az ugyancsak 32 bites FS-UAE. A kutakodást az előbbivel kezdtem, de ~egyszerű megoldás az utóbbira lett.

A CentOS6 → 7 / Fedora20 → 21 migrálás óta eltellett pár nap, az eddigi tapasztalatok – szerencsére – továbbra is pozitívak. De ha már (magával a cserékkel) ennyire felborítottam mindent, akkor miért ne borogatnám tovább a dolgokat? Van még vissza pár régi adósság, amit célszerű lenne még most megcsinálni, a későbbiekben meg csak használni a végeredményt.

Egyszer régen már meséltem egy ilyen történetet, és ami számomra is meglepő: ez már több mint három (!) éve volt. Egyrészt eszement módon megy az idő, másrészt vannak az Enterprise Linuxnak előnyei is: ezen idő tulajdonképpen eseménytelenül tellett. Méghozzá annyira, hogy a pár hónappal ezelőtti hely-elfogyásig SEMMI extra megoldandó feladatra nem emlékszem.

Az előző, azaz második rész egy kapacitív billentyűzettel ért véget, meg azzal, hogy lesz mit még megvizsgálni a működése szempontjából. Illetve hogy valamerre akad egy roncs példányom, ami még a részletezettnél is öregebb, és mintha EPROM-ban lenne a működtető firmware, így azt meg lehet komolyabban is vizsgálni.

A múltkor valahol ott maradt abba a mese, hogy fóliabillentyűzet, a jelenlegi olcsó klaviatúrák is ilyen felépítésűek, és mutatok olyat, ami – ellentétben a régi Enterprise gombjaival – használható módon működik. No de ne szaladjunk ennyire előre! A „mai korban” is van olyan, ami nem üti meg a kellő szintet...

Az cím egy régi játék nevének az elferdítése, de most határozottan illik ide. (Terv szerint most is nekiállok valaminek, aztán a végén valami más fog kisülni belőle... Kép az lesz bőven!) Egyszer régen meséltem már, hogy kaptam az egyik haveromtól egy csomó régiséget. Akkor az időjárásra fogtam a mocskolást, most pusztán jókedv kérdése volt az egész. (Egy kissé „havazós” idők járnak (lassan szó szerint, lejár az év...), de most eldöntöttem, hogy egy napot pihenek, ha a fene fenét eszik, akkor is. Összejött...)

Szó se róla, már elég régóta emlegetem, hogy kellene C-t tanulnom. Annyira azért nem kapkodom el a dolgokat, de jobb később, mint még később. A „tanulást” jelen esetben több tényező is akadályozza (a lustaságon kívül), például ilyenek, hogy a különböző típusú, nagy példányszámban használt operációs rendszerekre való programírás sose vonzott igazán. Azt szeretem, ha a vasat közvetlenül lehet „birizgálni”, nem rengeteg mindenféle rétegen keresztül.