Retró rovat VIII: „Egy kis kiruccanás” (amiből szép nagy „kirándulás” lesz idővel)

 ( balagesz | 2015. augusztus 16., vasárnap - 21:25 )

Sokszor „megénekeltem” már, hogy anno mivel is kezdtem az 'ámítástechnikát. Az igazi hőskor (lyukszalag, teletype és társai) – szerencsére vagy sem, de – kimaradt, cserébe a 8 bites un. Home Computer „őrület” még javában tartott. Itthon persze akkor még egy kissé mások voltak a lehetőségek mint „nyugaton”, de ennek talán megvolt az az előnye, hogy a halva született próbálkozások nem hogy nem jutottak el Magyarországra, hanem még csak nem is hallottunk róla.

Persze ugyanez hátrány is volt, mivel sok sikertermékről se hallottunk, persze ezek zömét az itthoni átlagember nem is tudta volna kifizetni. Mindenesetre – így visszagondolva – érdekes apróságoknak is tudtunk anno örülni. Szóval manapság a sírást + nyavalygást nyugodtan el lehet ám felejteni. :-D

A kezdetekkor a Commodore különböző gépeivel (C16, C64) volt bárminemű kapcsolatom, azokon kívül szinte minden kimaradt. (Az iskolában – hála az un. iskolaszámítógép programnak – plus/4-ek voltak egy C64 társaságában.) Az a pár ismerős, akit érdekelt bármilyen szinten a téma, szintén ilyen gépeket használtak, (talán volt egy VIC20 is,) de ők sem voltak sokan. (Akkor az ilyen érdeklődésű emberekre még ferde szemmel néztek a többiek. Ma ugyanezek az emberek internet és fészbúk-függők, és ugyanúgy ferde szemmel néznek azokra, akik meg nem.) Ezen gépekben közös, hogy CPU oldalról kizárólag 6502-t, illetve annak leszármazottait használták. A kor nagy másik kedvenc CPU-ja, a Zilog által gyártott Z80, illetve a köré épülő mikrogépek teljesen kiestek a körből.

Később (már szakközepes korban) aztán bejött a képbe egy (kettő...) számítógépes klub, ahol azért össze lehetett futni egyéb mikrogéppel is, de az érdeklődési köröm azokra akkor még nem terjedt ki. Persze jobb később mint soha! A billentyűzet-elemezgetés közben előjött a szekrény mélyéről egy Enterprise 128, ami olyan régóta bujkált ott, hogy már nem is emlékszem, mikor szereztem be. A gép elővakarása most amúgy is „aktuális”, ugyanis idén volt 30 éve, hogy megjelent. De volt vele egy kis gubanc; az alapgépen + tápegységen kívül nem volt hozzá semmim. A gép csatlakozói nagy részben szabványtalanok, videókábelem nem révén még a bekapcsolásig se jutottam el egészen tavaly nyárig. (Amikor hozzám került, még nem volt internet, se kapcsolási rajz, se csatlakozókiosztás, semmi.) A kinézete egy kissé „meghökkentő”:

Érdekes forma, a billentyűzet jobb alsó sarkában levő joystick ismerős lehet a hazai gyártású TVC-ről. Ez persze nem meglepetés, mivel a TVC-nek van köze bőven az Enterprise-hoz. Az előbb linkelt wiki oldalon szereplő állítást („A Videoton 1984-ben vásárolta meg az Enterprise-t is tervező cég egyik régebbi modelljének licencét.”) viszont célszerű fenntartásokkal fogadni; az EP-t fejlesztő cégnek (IS, Intelligent Software) nem volt korábbi mikroszámítógépe. A TVC-t a Videoton fejlesztette, viszont az IS-es mérnökök segítségével. „Csak” azért hasonlít „annyira” az Enterprise-ra (és nem jobban), mert hozzánk, „hála” a COCOM listának, az EP fő alkatrészeit nem lehetett behozni, így kénytelenek voltan azok nélkül faragni valamit. Na de elég a TVC-ből (ami nekem nincs is), maradjunk az Enterprise-nál.

Maga a gép nem lett egy kimondott sikertermék, a mesék olyan 80000 db. elkészült alapgépről szólnak, ebből kb. 20000 darabot nálunk adtak el! Ráadásul ezt már a tervező cég csődje után... (Az előbb idecitált TVC kb. 12000 darabjához képest azért jobb, de ez meg egy kis belpiacos termék.) A sikertelenség okát sokan abban látják, hogy a megjelenés túl sokat csúszott, a boltokba kerüléskor már túl erős volt a konkurencia tudásban. De mit is kapott az akkori vásárló a (tervezetthez képest több) pénzéért cserébe? (Nem is én lennék, ha nem borítanám szét a cuccot... Vigyázat: a gép alján levő sorszámos matrica alatt van egy csavar! Ezen a matrica sértetlen volt, ebben a darabban én turkáltam először...)

A billentyűzet fóliája ennyi idősen már hajlamos a törésre, erre célszerű vigyázni a kinyitásnál! Maga a fólia két csatlakozón keresztül kapcsolódik az alaplaphoz, ezekbe csak simán bele van tolva... Ez így nem egy sokszor szétszedhető verzió (inkább előbb mint utóbb fogja magát megadni az amúgy is törékeny alapanyag), valamit ezzel kezdeni kell.

Szép alkatrésztemető... :) Az alaplapot a ház aljában két csavar rögzíti valahol a középvonal magasságában, azokat kitekerve kibújtatható a dobozból. A csatlakozók nagy része sajnos / szerencsére sima nyákból kialakított élcsatlakozó. „Sajnos”, mert eléggé gagyi benyomást kelt, „szerencsére”, mert sima egy raszteres (2.54 mm-es) kiosztású, amihez viszonylag könnyen lehet házilag csatlakozót „faragni” ilyen szabványú élcsatlakozó aljzatból. (Tipikusan ilyen csatlakozó például a régi ISA-s buszcsatlakozó.) A képen jobb alul látható a Z80-as CPU, ami itt 4 MHz-en ketyeg. Ez amúgy az elő érdekesség a géppel kapcsolatban. A korban bevett gyakorlat volt, hogy a gépben az órajelet úgy választják meg, hogy a videó-jel generálásához szükséges frekvencia lesz az alap. Ebből lesz a többi komponens órajele osztással előállítva, emiatt jönnek ki „nem kerek” CPU órajelek. Ez amiatt jó, mert a videó adatokat ugyanabból a memóriából kell a hardvernek kiszednie, mint amiben a CPU is turkál, a két fajta memória hozzáférést (videó-DMA illetve CPU olvasás / írás) meg így a legkönnyebb összeszinkronizálni. Itt a videó egész más frekvenciáról fut, a videó memória illesztése a CPU buszához trükkös emiatt, de erről majd később. A CPU fölötti 28 lábú jószág egy ROM, amiben a gép operációs rendszere, az EXOS található egy szövegszerkesztő társaságában. (Ez a Commodore gépek a KERNAL-jára hasonlít leginkább, csak ennek sokkal-sokkal komolyabb a tudása.) Az „operációs rendszer” megnevezés itt nem túlzás, elég csak megnézni az EXOS dokumentációt. Ezek fölött látszik egy plusz nyák, ami nem más, mint egy 64 KB-os memóriabővítő kártya. A gép eredetileg két formában készült: van az EP 64, ebben 64 KB RAM van, illetve van az EP 128, ebben meg – értelemszerűen – 128 KB. A 64 K-s verzióból ez a plusz bővítő nyák hiányzik, a hardver többi része teljesen megegyezik.

A memóriabővítő alatt lakik a gép legérdekesebb része:

Ez nem más, mint a direkt ehhez a géphez készült két custom chip, név szerint a Nick (balra a ~hűtés alatt), illetve a Dave. (Ezen két csip a tervezőmérnökeikről kapta a nevét.) Persze ennek is van sztorija: ezek a tokok gép fejlesztésének az indulásakor természetesen még nem léteztek. A tervezők sima TTL elemekből összeraktak prototípusokat, majd ezekkel illetve a rajzaikkal beállítottak a csip-gyártóhoz, hogy ezeket szeretnék egy-egy IC-ben látni. A csip-gyártó mérnökök meg nem győzték magyarázni, hogy az IC-k tervezése az nem így működik; a megrendelőn látszott, hogy soha sem csináltak még ilyet. :) A csip-csapat úgy készített a tervekből terméket, hogy a prototípus áramkörök működését „találgatva” csinálták belőle a kész IC-ket. Ennek meg is lett az eredménye: a Dave kb. a 4. verzióra lett működőképes, a Nick meg talán az 5. próbálkozásra. Mindez persze „horror” mennyiségű pénzbe került az IS-nek, ami sose térült meg. Cserébe nem túl régen a két csip belső kapcsolási rajza (!) is előkerült, lehet szépen elemezgetni... ;)

Mit is csinálnak ezek a csipek? A Dave felel a gépben egyrészt a hangért, másrészt a memória lapozásáért. Ez a memória-kezelés a gép egyik erőssége: a CPU két legmagasabb címvezetékét, az A15 illetve A14 vonalat kapja meg, mint „bemenet”. Ezzel a két vonallal el tudja dönteni, hogy a Z80 által címezhető 64 KB területből éppen melyik 16 KB-os darabhoz szeretne a CPU hozzáférni. A csipen belül van 4 db. 8 bites regiszter, az A15/A14 vonal ebből kiválaszt egyet. A kiválasztott regiszter kikerül egy 8 bites kimenetre, mint extra címvonal. A gép címbusza úgy alakul ki, hogy van a CPU 14 (alsó) címvonala (A13..A0), ehhez hozzájön a Dave által „kiadott” 8 (felső) címvonal (A21..A14). Ez így egy 22 bites címtér, ami 4 MBYTE (!) összesített memóriát jelent. A rendszerben a ROM illetve a RAM ilyen 16 KB-os szegmensekre van osztva, teljesen szabadon variálható, hogy hova mi kerüljön! :) Az EXOS a gép bekapcsolásakor végignézi a 256 szegmenst, majd szépen letárolja, hogy hol mi van. A szegmensszámok a 8 bit miatt 0..255 tartományban lehetnek, pár ezek közül azért gyárilag el van használva. Ilyen az alaplapi ROM, ami a 0..3 szegmenseken látszik, illetve a „cartridge” csatlakozó (az alaplapi kép bal-felső sarkán, ROMBAY felirattal, de itt nem csak ROM lehet), amihez a 4..7 szegmensek vannak rendelve. Illetve ilyen az alaplapi videó-memória, ami a 255..252 szegmenseken látszik, meg a belső 64 KB-os bővítő, ami a 251..248. De a többi „szabad”. Nincs külön ROM / RAM lapozás, az is ezzel a logikával van megoldva. (Emiatt itt nincs olyan, hogy egy ROM „alá” RAM kerül, ami olvasáskor ROM, de íráskor az alatta levő RAM-ba kerül az adat. Ugyan bővítéssel lehetne csinálni, de ilyennel nem találkoztam.)

Na de mi van a hűtő alatt?

A hűtő – nem túl elegáns módon – pillanatragasztóval van gyárilag rögzítve a csipre, ez a ragasztás is el szokott engedni idővel. (Ha zörög a gép, tilos bekapcsolni! :) ) Nálam még tartott, a feszegetésért cserébe a felirat egy része is lejött a lemezzel együtt. Ez a csip a Nick, ebből két verzióval is van gép forgalomban, szerencsére ez itt a frissebb, a régebbi verzió néha hibásan működik. (A gép megjelenése az információk szerint ennek a csipnek a javítása miatt csúszott sokat.) Ez a tok felel a grafikáért, és ezzel együtt a videó-memória vezérléséért. (Ez a memória a teljes alaplapi fotón a CPU + ROM-tól balra található 8-as IC csoport. A Nick a 64 KB RAM-ot „egyben” látja, nincs hatással rá a CPU 16 KB-os lapozgatása! Ez a memória „külön” buszon van, a bővítő portról ez nem hozzáférhető.)

És itt jön a „trükkös rész”: a CPU általi ezen memória elérése. (Ami innentől találgatás lesz a részemről. :) ) Ennek a memóriának az időzítése olyan, hogy a Nick generál három teljes DRAM ciklust egymás után. Ebből az első kettő esetén ő adja a címet, ezen ciklusok mindig olvasások. Az itt kiolvasott adatokat használja fel a megjelenítéshez. A harmadik ciklust megkaphatja a CPU, ha éppen kell neki. Ez a hármas DRAM ciklus ismétlődik folyamatosan, minden képernyőüzemmódban.

Viszont van itt egy kis „kavarás”: a CPU órajele nem illeszkedik ehhez a sémához. A megoldás igen érdekesre sikerült... Egyrészt van két buszmeghajtó, ami a kívánt címet (A13..A0 a CPU-tól, illetve A15/A14 a Dave-től) kapcsolja a videó-memória címbuszára akkor, ha szabad. Illetve van egy harmadik buszmeghajtó, ami ugyanezt csinálja a CPU adatbuszával, csak ez kétirányú, mivel a Z80 írhat / olvashat is. A trükk az abból áll, hogy a CPU órajele „keresztül van vezetve” a Nick-en. (Valójában a dupla CPU órajelet kapja meg, ezt osztja le a CPU számára.) Amikor a CPU videó-memóriát akar elérni, akkor a Nick „megállítja” a CPU órajelét arra az időre, amíg a RAM-ciklus hármasból a CPU-hoz tartozó nem jön éppen. Ha az jön, akkor engedélyezi az említett három buszmaghajtót, majd amikor a RAM-ciklus befejeződik, akkor „továbbengedi” a CPU órajelét.

A Z80-nak ugyan van egy WAIT bemenete, amivel várakoztatni lehetne ilyen esetben, de az itt nem használható. A videó-memória írásakor még jó is lenne (várakozás addig, ameddig a CPU-s DRAM ciklus le nem zajlik), de az olvasáskor ez nem működik. A RAM olvasása „időben” valahogy úgy néz ki, hogy a ciklus elkezdődik a cím beállításával, majd az „elérési idő végén” megjelenik a memória kimenetein a kiolvasott adat. Viszont ez az adat csak addig lesz ott, ameddig az adott RAM ciklus be nem fejeződik. Ha a RAM ciklus ideje közel van a RAM elérési idejéhez, akkor az érvényes adat a ciklus egy igen kis részén lesz kint csak a buszon. Ha a Z80 a WAIT bemenettel lenne várakoztatva, akkor valahol itt kellene kikapcsolni a várakoztatást, viszont a CPU nem ekkor tárolja az adatbusz állapotát. A tárolás akkor történik, amikor a CPU részéről a memória aktuális ciklusa befejeződik. Ezt az adattárolást és ciklusbefejezést az órajel egyik, megfelelő élváltozása triggereli. Ha az adatbuszon, a RAM-ok által kirakott adat érvényes „időablakába” nem kerül bele az említett CPU órajelváltási él, akkor a Z80 rossz adatot fog eltárolni. Ezzel az órajelnyújtó trükkel viszont a két egymástól eltérő frekvenciájú buszt (videó-memória busza / CPU busza) a kívánt időpillanatban, a lényeges élváltás idejére szinkronizálják. Ez a „megállítósdi” nagyon gonoszul hangzik a programfuttatás sebessége szempontjából, viszont a Z80 az órajeléhez képest „ritkán” használja a memóriát, emiatt az érzékelhető lassulás nem túl nagy. (A 4 MHz-es Z80 kb. 3.5 MHz-es sebességűnek „mérhető”.) Ettől függetlenül igaz az, hogy a videó-memória bármilyen elérése lassabb, mint a „többi”, normál memóriáé. (Tiszta „chip-ram” / „fast-ram” érzés... :) )

Ez az aszinkron felépítés viszont egy nem éppen elhanyagolható apróságot tesz lehetővé, mégpedig a CPU órajelének az esetleges emelését. Ezt a többi „korabeli” gépen nem lehet megcsinálni (csak úgy, ilyen egyszerűen), mert a közös órajel viszi a videó sor/képfrissítési frekvenciáját is, mást meg a korabeli megjelenítők (leginkább TV-k) nem tudnak fogadni. Emiatt EP esetén szinte alap dolog a CPU turbó. (Ami sajnos rá is fér a gépre bőven, de ez más kérdés.)

A gép többi perifériája sima TTL áramkörökből van kialakítva (néhol egy két analóg, de amúgy tucat IC-vel megtámogatva), a két custom chip-et leszámítva nincs benne speciális alkatrész. Ennek én speciel örülök, de az előállítási költségekre az ilyesmi nincs jó hatással. A belső RAM bővítés eredetileg kábelekkel van beforrasztva, viszont az úgy nagyon körülményesen kezelhető. Az első átalakítás, ennek a bonthatóvá tétele:

(Illetve nulladik lépésként a beépített csipogót az eredeti helyéről átköltöztettem, meg kapott egy csatlakozót az alaplapon, hogy le lehessen csatlakoztatni. Később valamerre lesz róla fotó, biztosan...) A Nick végre normális hővezető pasztával is találkozik! :) A nyákra a beforrasztott kábelezés helyett két tüskesor, illetve egy kábeles csatlakozó került, a hűtőlap meg egyelőre meleg-ragasztóval a széleinél van rögzítve. (Lehet, hogy üzem-melegen nem lesz célszerű dobálni a gépet... :) ) Ebből viszont a rákerült memóriabővítő panel miatt semmi sem látszik:

A panelra van ugyan forrasztva egy extra GND vezeték, de egyrészt anélkül is működik, másrészt elég csak azt leforrasztani, ha a nyákot ki akarom szedni. Meg a későbbiekben esetleg ez a bővítés kompletten cserélhető valami komolyabb darabra.

A második módosítás a billentyűzetfólia csatlakozóit érinti. Ehhez a következő „készlet” kell:

Az alsó sorban van az alaplapból kiszedett két fóliacsatlakozó, egy 10 illetve egy 8 pólusú. (Az EP billentyűzete egy 10 sor × 8 oszlopos mátrix, mint a PET-é. Kár, hogy a minősége nem hasonlít...) A fölötte levő sorban két, szintén 10 és 8 pólusú hüvelysáv van, ezek a csatlakozó-párok a legfölső sorban levő két próbanyákon fognak egymáshoz kötődni. Ezek a második sorban levő 90°-os tüskesorra fognak majd csatlakozni, amik az alaplapba forrasztva, az eredeti fóliacsatlakozók helyére kerülnek. Az elkészült két „toldás”:

A fóliacsatlakozók „tájolására” oda kell figyelni, mivel csak az egyik oldaluk érintkezik a fólián levő vezetővel. Ezért aszimmetrikus a két darab. A forrasztási pontokra meg jöhet egy adag meleg-ragasztó szigetelésnek. Hogy ez az egész mire jó?

A billentyűzetfóliát a gépház felső fele „tartja”, a csatlakozó sávok két lyukon át vannak bebújtatva. A most elkészült „toldást” egyszer ide rá kell csatlakoztatni, majd a fóliáról ezt soha többé nem lesz szükséges lehúzni (jó esetben), mivel a másik fele is bontható:

A két, 90°-os tüskesor nem ugyanolyan típusú, a 10 pólusú magasabb, hogy az alatta levő IC fölé tudjon kerülni a „toldás”. Így lett még egy előny is; eredetileg a fólia csatlakozója „vízszintesen”, hátrafelé áll. Ez egy „hurokban” vissza van fordítva 180°-ban. Viszont az alaplapon a csatlakozó függőlegesen áll, így a visszahajtott fóliát még 90°-kal „lefele” el kell hajtani, hogy csatlakoztatni lehessen. A mostani felépítésben a fólia csatlakozója függőlegesből vízszintes irányba fordult, így az utóbbi 90°-os törés nem kell. :) Amúgy simán elfér ez a csatlakozó-szendvics, szinte meglepő, hogy mennyi hely is van ebben a kaszniban. (A kép tetején látható a csatlakozózott csipogókábel, illetve közvetlenül mellette egy tranzisztoros áramkör. Utóbbi egy CVBS kimenet, mert hogy az sincs alapból a gépen. De csak volt, mert az a rész időközben nagyon át lett kavarva, ettől függetlenül még pár képen fel fog tűnni. De az egy másik sztori lesz.) A módosított csatlakozós rész kiválóan használható, mondjuk időközben kiderült, hogy kár a billentyűzetfóliára annyira vigyáznom. A joystick alatti része sajnos beteg, de jelenleg még működik valamennyire. Újat beszerezni nem teljesen reménytelen, csak meglehetősen borsos az ára.

A mostani első körben (Ez fenyegetés? :) ) vissza van még egy – nekem – fontos átalakítás. Ez pedig a következő helyen lesz:

Az „áldozat” a kép bal-felső sarkán levő hűtőborda, és környéke. Na, a borda az meg fog maradni. De a tápáramkör, a bordára csavarozott 2 db. 7805-ös stabilizátorral, na ők mennek a levesbe! :) (Pláne úgy, hogy a stab.IC-k alatt hővezető paszta sem volt. A hiányát igen erős csavarozással oldották meg, alig bírtam kitekerni őket.) A gép eredeti tápegysége úgy néz ki, hogy van egy szép nagy külső doboz, amiből +9VDC jön ki a gép felé. Természetesen trafós felépítésű, szeret melegedni. Meg plusz egy fölösleges „valami”, aminek helyet kell kerítenem. A plus/4-em ebből a szempontból erősen át lett alakítva, azt egy kapcsolóüzemű táppal használom, ami nem csak a gépet, hanem a meghajtót is viszi. Jó lenne itt is ugyanazt használni, viszont abból +5VDC illetve +12VDC jön ki, 9V az nincs rajta. Az EP-ben a +9V-ból a két 7805-tel +5V-ot csinálnak. (A gép egyik része az egyikről, a másik a másikról jár. Egy db. 7805 kevés lenne áramban?) De ezek elég rendesen fűtenek. Illetve ebből a +9V-ból még egy DC-DC átalakító csinál a gépben +12V-ot is pár áramkörnek. A 7805-öket kihagyhatom, jöhet a +5V közvetlenül a kapcsolóüzemű tápból. Pár aprósághoz kell a +9V, azt a tápból jövő +12V-ból egy 7809-cel előállíthatom. A DC-DC is erről a +9V-ról jár, szívem szerint azt is kihagynám, de a külső tápegység +12V-ja zajos, itt meg egy rakás analóg áramkörnek kell ez a táp, emiatt az inkább marad. Tehát a terv: a 7805-ök, az eredeti tápcsatlakozó, meg ami még nem kell, az ki:

Az igazi elcseszés a gép ezen részén az, hogy nincs a rendszerben tápkapcsoló. Se a gépen, se a tápegységen. Ha ki akarod kapcsolni a gépet, húzd ki! :) A használni tervezett tápon szerencsére van kapcsoló, szóval ez a hiányosság is le lesz tudva. A kidobált alkatrészek: tápcsatlakozó (PWR), a két 7805 (U19/U20), két dióda (D2/D3, a két +5V „egymásra” van kötve; ha az egyik stabilizátor nem menne, ne tudjon a gép „fele” elindulni), illetve három kondenzátor (C11/C12: +5V-ok szűrése, C215: modulátor táp szűrése. A modulátort nem tervezem használni, később lehet, hogy az is ki lesz dobva.) A borda majd visszakerül. A kopasztással üressé váló helyre jöhet valamilyen, kellő mennyiségű áramköri ponttal ellátott tápcsatlakozó. Ez a rész mechanika, amit annyira nem szeretek (megfelelő szerszámozottság nélkül csak kínlódás), de nem kikerülhető.

A ház belseje elektromosan vezető festékkel van befújva, EM védelem gyanánt. (Ez csak a németországi forgalmazású gépekbe került bele, ott szigorúbbak voltak az előírások, mint Angliában. :) ) A tervezett csatlakozó helye az eredeti tápcsatlakozó meg a modulátor csatlakozó lyuka közé esik. Egy kicsit ki lett centizve (milliméterezve), de máshogy nem férne el minden. Jöhet a farigcsálás...

...és már kész is! Kár, hogy megcsinálni nem addig tartott (nekem), mint berakni ide ezt a képet... :) Ugyan a szép kör alaktól itt-ott eltér, de ez most nem baj, legalább nem forog el a csatlakozó. Ugyanis az eddigi megoldással ellentétben most ez a házhoz lesz rögzítve, nem a nyákra kerül, mint eredetileg. Viszont bonthatóvá kell tenni, hogy az alaplapot azért ki lehessen a házból szedni. A lyukba egy „gyönyörű” csatlakozó kerül:

Ez egy 4 pólusú un. „mikrofon” csatlakozó. (Ahhoz képest, hogy egy mikrofonnál mekkora áramok folynak, ezen simán több amperes áramokat át mernék kergetni... Csatlakoztatni olyan érzés, mintha tényleg csatlakozó lenne, nem ilyen ipari hulladék szétesős valami. Hosszabb távon majd kíváncsi leszek rá, de az előjelek igen biztatóak.) Már csak be kell kötni, lehetőleg bonthatóra... :) Ezt a részt – azt hiszem – nem bonyolítottam túl:

A két 7805 helyére bekerült két 3 pólusú 90°-os csatlakozó (ezek helyigénye miatt nem lehetett felhasználni az eredeti tápcsatlakozó furatát a házon), a bordára meg ugyan kissé furcsa állásban, de felkerült a 7809, ami a táp +12V-jából csinál +9V-ot a gép azon részére, aminek az kell. A nyák sajnos nem úszta meg fólia-vagdosás nélkül, de azért igyekeztem a lehető legkevesebbet rombolni... Mondjuk azt hiszem, nincs jelentősége. A +12V-ot előállító DC-DC áramkörben is történt pár módosítás, de ezeket a kényszer szülte, nem volt betervezve. Öreg vas, elszállt benne a TR2-es (BC337) tranzisztor. Emiatt kipróbáltam a kapcsolóüzeműből jövő +12V-tal megtáplálni, de az ide túl zajos, néha még a kép is összeborul. Ehhez a próbához kiszedtem a 78L12-t az alaplapból, de a 3 láb furatai közül egy – furcsa módon – igencsak kicsi. Némi feszegetés árán sikerült csak kiszedni belőle a stab.IC-t, visszaszerelés alatt meg letört az az ominózus láb. :) A TR2-t leszámítva még az elektrolit kondenzátorok lettek cserélve, a 78L12 helyett meg a fiókban talált 7812 lett „befaragva”. Áramban túlzás, a gép erről a +12V-ról 55mA-t vesz fel, de sebaj... Az eredeti tápkábelhez képest az új verzió nekem tulajdonképpen tetszik:

Ez mintha tápkábelnek nézne ki. :) Itt persze kell is a nagyobb keresztmetszet; a +5V-ból jó, ha sok nem veszik el, mire bekerül a gépbe. Az eredeti változatban az nem volt éppen kritikus. A cucc az többé-kevésbé jól is üzemel:

EP128 szövegszerkesztő akcióban. A gép viszont elég érzékeny a kapcsolóüzemű táp zajaira. Itt-ott el fog kelleni plusz szűrés, illetve már látom a szomorú sorsom: a kritikus részek +5V-os tápját célszerű lesz leválasztani a jelenlegi +5V-ról, és annak kell csinálni egy külön stabilizált tápot...

Igazából az egész géppel kapcsolatban „fura” érzéseim vannak. A hardver tele van kiváló ötletekkel, illetve csapnivaló megvalósítással. Szívem szerint terveznék neki egy új alaplapot... :) Mivel nekem nem volt ilyen gépem, talán nem vagyok annyira elfogult, mint egy EP-fan, emiatt látok problémákat bőven. Ilyen a problémás billentyűzet, ami még akkor is vacak, ha a kurzormozgató joy-t nem nézem. (Ja, ZX81-em nem volt... :) ) Aztán ez a tápkapcsoló nélküli megoldás... (De legalább van RESET gomb!) A két kikerült 7805 eredetileg elég rendesen melegíti azt a bordát, ha nem lenne „védőrács” mögött, simán okozhatna égési sérülést. :) Aztán ott van a videó-csatlakozó. Van rajta analóg RGB, illetve fekete-fehér videó kimenet. A modulátorhoz előállították a CVBS (kompozit videó) jelet is, de ez már nincs kivezetve. Hogy miért...? Ott van a most nem részletezett hang. A gép hang-IC-je, a Dave, sztereó hangot állít elő, a csipből még digitális formában jön ki. (Nyami!) 2×6 biten, amit két külső ellenállásháló alakít analóg jellé. De ez az egész a digitális zajjal megpakolt tápból történik, emiatt (is) zajos a hang. Eredetileg ezt a hangot a modulátoron keresztül a TV-n tervezték megszólaltatni, de ez elmaradt, utólag tervezték bele a csipogót meg a hozzá tartozó erősítőt. (A korai prototípusokon látszik is az utólagos beépítése a hangvégfoknak.) A modulátor mondjuk megegyezik a Spectruméval, itt is ugyanúgy szeret elhangolódni, mint ott. :) Aztán ott van a két Joystick port. Az hagyján, hogy nem szabványos, de még a működése is más! Cserébe portonként 3×5 = 15 (!) kapcsolót tud kezelni. Ezekhez hozzájön a kiváló operációs rendszer, viszont az egészhez meg túl lassú a szerencsétlen processzor. (Kérek egy BASIC listát, és közben szinte karakterenként lehet látni, ahogy íródik ki a képernyőre...) Szóval na.

Hogy miért is nem lett a gép sokkal nagyobb siker? Ezt talán nem az én tisztem megmondani, de az erények mellett a hiányosságok is erősen jelen vannak. Hiába van komoly tudás, ha csak erős kompromisszumokkal lehet használni. Ha korábban jön ki, a Z80-as konkurenciák azt hiszem bajban lettek volna... Viszont valahogy azt érzem, hogy sok részletre nem fordítottak kellő figyelmet, mintha – a fejlesztések elhúzódásának dacára – félkész lenne a végtermék. (A plusz időt az OS „faragására” fordították, pedig hardveres oldalon is lett volna mit fejleszteni.) Ezektől függetlenül nagyon sok figyelemre méltó részlete van, emiatt „erős kedvenccé” vált a gép. Kár-e az, hogy anno kimaradtam ebből? Jó kérdés. Most, hogy nagyjából sejtem, hogy „mit is látok”, így sokkal érdekesebb az egész, mint amikor csak a képernyőn levő látvány alapján tájékozódik az ember.

Linkek:

  1. Enterprise / Spectrum információgyűjtemény
  2. Egy másik oldal ugyanebben a témában
  3. Részletes mese a gép történetéről, benne a hazai részletekkel
  4. Enterprise fórum rengeteg információval, csak győzze az ember megtalálni...
  5. Felhasználói kézikönyv
  6. EXOS leírás
  7. ep128emu emulátor, multiplatform, kiválóan működik Linuxon. Itt egy leírás a használatához.

balagesz

---

2015.08.16.
2015.08.17. 78L08/7805 → 78x12

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Ez megérdemli a főoldali megjelentést. Nem csak a tartalom, de a külalak és a forma is olyan, amilyennek lennie kell. Thx!

--
trey @ gépház

Ó, köszönöm szépen! (Néztem is egy nagyot, hogy mit keresek a főoldalon :) Gyorsan javítok is benne pár elgépelést.)

Köszönjük Balagesz! Enterprise Forever! :-)

+1

+1
Itt pihen a polcon fölöttem és örök álmát alussza. :-)
---
Science for fun...

+1 Jó kis gép volt. Nagyon szerettem

Like :)

ha meglátnád az enyémben 25 évvel ezelőtt mit gányoltunk színes videokimenetért jót röhögnél, az on/off kapcsoló beépítésem viszont emészthető látványt nyújt. btw valakitől kaptam olyan cartridget, amin (ráérzésre rettenetesen orosz) többállású kapcsolóval lehet üzemmódokat váltani, a kivezetése szépen pákával megolvasztott műanyag házban figyelt: láttam már szebben kivitelezett munkát is :D

a gép hőtermelése egyébként már érzésre is teljesen abnormális volt új korában, engem nagyon meglepett. a belső hő által megolvasztott billentyűfólia meg szimplán getsi munka. a fentebbi gányolások egyébként nem véletlen jelentkeznek oly sokszor: valóban befejezetlen gépként halt ki, teljesen jogos megállapítás.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

A neten eddig fellelt képeken ez a gányolás szinte mindig jelen van. Valahogy még a szervizekben beépített módosítások is ilyenek, alig látni normális munkát, ez azért rettentően furcsa számomra.

Haveromnak volt ilyen gépe, jó sokat játszottunk vele :D

--
honlapom http://dyra.eu/

Azért bizony, bizony voltak itt magyar halva született ötletek. Mint például a Primók. A 80-as években minden faszagyerek Commodorral nyomta, esetleg Spectrummal. Nekem C64-em volt.

--
GPLv3-as hozzászólás.

Akkor én nem voltam faszagyerek, mert én Primo után Atari 800XL-en nyomtam :) Utána meg 1040 ST-n. Szóval nekem teljesen kimaradt a Commodore, némi plus 4 kitérőt leszámítva.
--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

Van egy ilyenem, full gyári, dobozában, plusz magnó, kazetták, joystick, ha valakinek kell :)

---
JMP $EA31

Még mondanám is hogy érdekel, de ez így inkább valami gyűjtői darabnak lesz kiváló. Annál tuti többet ér, mint az a pár ezer, amit fel tudnék ajánlani érte. (Meg amúgy is, nekem egy működőképes alaplap elég lenne tartaléknak. A többit nem értékelném. :) )

Háhá. Első gépem.
Aztán természetesen bővítettem:
1M ram, Egérkártya, EXDOS kártya, ROM kártya, rajta: EXDOS, IS-BASIC, IS-BASIC ext, HDIGI, HIPW.
Külső bill, amit úgy csináltam, hogy egy pc billt ami kapcsolós volt átforrasztgattam.
Külső házba volt, A kártyákat egy bővítőslotba kellett berakni.
Írtam rá "windows" progit basic-be :)

Jó kis gép volt az.

pch
--
http://www.buster.hu "A" számlázó
--

Sokat jártam anno a fővárosi Enterprise klubba a kilencvenes évek elején egy ismerősömmel. Eszméletlen volt, micsoda csodákat hackeltek össze hozzá az okos emberek. Külső billentyűzet, egér, meg hdd kapcsolat. Ebből a gépből tényleg kihozták a maximumot.
--------------------------

Csak a viták elkerülése végett. Ha nem használok ékezetet, mobiltelefonról írok.

Huu ez de jo volt, gratulalok! Soha nem volt ilyenem, de elvezettel es erdeklodessel olvastam!

--
"Nem akkor van baj amikor nincs baj, hanem amikor van!"
Népi bölcsesség