„Csavargás a gombok birodalmában”, avagy mit nyomogattunk régen / most? (Érzésre első rész)

 ( balagesz | 2014. október 26., vasárnap - 17:33 )

Az cím egy régi játék nevének az elferdítése, de most határozottan illik ide. (Terv szerint most is nekiállok valaminek, aztán a végén valami más fog kisülni belőle... Kép az lesz bőven!) Egyszer régen meséltem már, hogy kaptam az egyik haveromtól egy csomó régiséget. Akkor az időjárásra fogtam a mocskolást, most pusztán jókedv kérdése volt az egész. (Egy kissé „havazós” idők járnak (lassan szó szerint, lejár az év...), de most eldöntöttem, hogy egy napot pihenek, ha a fene fenét eszik, akkor is. Összejött...) A régiségek közt volt pár plus/4 típusú mikroszámítógép is, nem túl jó állapotban. Sebaj, az ilyen ajándéknak mindig örül az ember. (Már aki, persze.) Köztük volt ez a darab is, amit most elő sikerült ásni:

Egyrészt retkes, másrészt az „ékezetes betűink” fel vannak matricázva (valamilyen iskolai kollekció része volt), harmadrészt az 5-ös billentyű törött / hiányzik. Szerencsére megkaptam hozzá, meg is van az alá való rugóval együtt:

Ez teljesen rendben is van. A cucc viszont érdekes módon van eltörve, nem ez a szokványos:

Nem ez a „belső rész” törik el jellemzően, hanem az egyel feljebb levő képen látható kis „oszlop” a gombsapka közepén. Az szokott tőben beletörni a ebbe a „mozgórészbe”. Ilyet eddig még nem is láttam. Végül is részletkérdés, egyik sem javítható, szóval... :) Mindegy, terv van, különben elő se szedem. De lehet takarítani...

„Néhány” csavar (8 „nagy”, ami a gép házában tartja a komplett billentyűzetet, illetve 18 pici, ami a nyákot rögzíti a mechanikához) kitekerése meg két forrasztás (ShiftLock kapcsolója) után látható közelről a „beteg” alkatrész:

Ez az amorf „valami” csúszkál fel/le a neki kiképzett furatban, felül a gombsapka, alatta egy rugóval, az tolja vissza elengedett állapotban. Amikor a gombsapkát lenyomják, ez az egész lecsúszik a furatban. Az a fekete valami az egy elektromosan vezető gumi, ami egy érintkező párt zár rövidre:

Eléggé „tragikusnak” néz ki, de szerencsére nem kopás, sima kosz. Egy kis alkoholos dörzsölgetés hatására szép tiszták lesznek a felületek, amik itt aranyozottak. A „költség-csökkentett” verzióban ezek a felületek valamilyen „grafitszerű” anyaggal vannak bevonva, én személy szerint ezt jobbnak tartom. (Nyugodtabban lehet dörzsölni tisztításkor... :) )

Amíg a szokásos szétszedés-mosás-szárítás akció folyamatban van, addig jöhet a törött gomb javítása! Nem fogok semmi csodát bemutatni, csak ezt:

Ez egy másik haverom ajándéka. Említette, hogy van neki pár „bányagépe”, amik mindegyike billentyűzethibás is, nincs értelme feléleszteni őket. Nekem meg volt a fenti törött billentyűzetesem, gondoltam, kérek tőle egy „belsőrészt”, más úgyse kell. Erre kaptam egy komplett gépet. :) Persze az alaplap szépen ki van fosztva, de esetemben ennek semmi jelentősége. (Aminek viszont lehet: ennek a háza jobb állapotban van, mint az, amelyikbe beépítettem a nem kicsit átalakított gépem. Lehet hogy átszerelem ebbe. Egyszer...) Ezen a „klasszikus” billentyűtörés látszik:

A gombsapka közepe tört ki, és igen, látszik a „klasszikus” javítási próbálkozás is: próbáljunk egy gyufaszálat / fogpiszkálót beleragasztani a közepébe, ahhoz talán a sapkát is hozzá lehet ragasztani. Hát, én eddig nem találkoztam olyan emberrel, akinek ez sikerült. :) De a donor megvan, az Inst/Del gomb betétje pont jó lesz. A többi meg mehet el tartalékba. ;)

A középre betört gombsapkadarabot sikerült kibányászni (balra), de a vezetőgumit is le kellett hozzá szedni (jobbra), hogy hozzá lehessen férni. Ezért is szeretem ezeket a régi cuccokat, mert ennyire szét lehet bontani javításkor. Manapság ez bajosan menne... Ezek anno tényleg nem voltak ám gagyi dolgok, pedig nem is gondolná az ember:

A Commodore billentyűit a Mitsumi gyártotta. Annak idején el voltunk ám kényeztetve! :) A cég összes gépében ilyen elven működő billentyűzet van (kivétel talán az ősöreg PET-ek gombjai, illetve a C116 gumibillentyűje).

Na de hogyan is működik egy ilyen billentyűzet? Azaz: mi történik, amikor gombot nyomnak?

Normál esetben egy bármilyen nyomógomb hardveresen úgy szokott bekötve lenni, hogy van egy vonal, ami egy ellenállással a tápfeszültségre van kötve. Erre a vonalra rá van kötve még a nyomógomb (kapcsoló) egyik fele, a (nyomógomb) másik fele meg a földre. Ha a kapcsoló nyitott állapotban van, a vonalon az ellenállás miatt magas szint alakul ki. Amikor a kapcsoló záródik (nyomják a gombot), az a földre köti a vonalat, ami emiatt alacsony szintre kerül. Ez a vonal a megfelelő módon „be van vezetve” egy, a processzor számára „figyelhető” helyre (bemeneti „portba”). A CPU-n futó program meg már úgy dolgozza fel ezt, ahogy neki jólesik.

No! De miért a föld fele kapcsol a kapcsoló, és az ellenállás miért a tápra van kötve? (Ez amúgy az un. alacsony-aktív logika.) Nem lehet-e fordítva? :) Ez a felállás régről jön. Amikor ez kialakult, akkor a digitális technika a TTL áramköröket jelentette erősen. Az alacsony-aktív hozzáálláshoz célszerű megnézni a (Wiki oldalon szereplő) 7400, mint NAND kapu (egyszerűsített) kapcsolási rajzát, abból is a bemenetek kialakítását. Attól most nyugodtan el lehet tekinteni, hogy a bemeneti tranzisztornak két emittere is van. :) Magas bemeneti szint esetén szinte csak veszteségi áram folyik, mivel ilyenkor a tranzisztor B-E „félvezető átmenete” zárva van. (Ezért van az, hogy a TTL áramkörök a „lebegő” bemenetet is magas szintnek érzik. Illetve emiatt alakult ki az alacsony-aktív logika; ha a bemenet „leszakadt”, akkor inkább NE csinálja a funkcióját a tok.) Alacsony bemeneti szint esetén viszont akkora áram fog folyni, amekkora áramot a bemeneti tranzisztor bázisellenállása enged. (Kb. Ez ránézésre egy földelt-bázisú tranzisztoros kapcsolás, nagy feszültségerősítéssel. Vagy valami ilyesmi, majd ki leszek javítva! :) ) De ez „jóval nagyobb”, mint magas szint esetén. (A pontos értékek a megfelelő katalógusban megtalálhatók.) Ez így a TTL kimenetek számára aszimmetrikus terhelést jelent, alacsony szintre húzáskor nagyobb áramot kell tudni kapcsolni, mint magas szint esetén. Emiatt a „föld-oldali” meghajtó a TTL IC-ben jóval nagyobb áramot tud, mint a „táp-oldali”. Ha egy külső vonalat egy ellenállás kényszerít valahova, akkor azt célszerű a tápra kötni, a TTL kimenet biztonságban alacsonyra tudja még húzni a vonalat. Fordított felállásban már nem biztos. Manapság, a CMOS áramköröknél már máshogy van; ott áram leginkább csak akkor folyik, ha egy kimenet átvált a másik állapotra. Ilyenkor a hozzá kapcsolt bemeneten levő (itt) parazita kapacitást kell tölteni/kisütni, ahhoz meg mindkét irányban ugyanúgy kell hajtani. Ott mindegy lenne hogy mi az aktív, mit húznak hova, de a régi alacsony-aktív logikát sokszor megtartják. Elkalandoztam... :)

Szóval a gombok. Sokan. A legegyszerűbb módszer az lenne, ha mindegyikhez lenne egy dedikált bemeneti port, akkor lenne CPU oldalról a legegyszerűbb kezelni. Kevés gombnál ez egy bevett szokás, de – esetünkben – ez 64 bemeneti vonalat jelentene (mivel a plus/4 ennyi billentyűt kezel). Azt meg nem éppen „gazdaságos” kiépíteni, a behuzalozásról nem is beszélve. Ezért egy ekkora mennyiséget (sokszor jóval kevesebbet is) inkább összekötnek egy „mátrixba”. Itt már a kezelő CPU-nak egy kicsit több dolga van, de nem vészes azért.

Ez itt egy egyszerűsített rajz, mindössze 3×3 azaz 9 billentyűvel, de a nagyobb mátrixot ugyanígy kell elképzelni. A kezelés lényege annyi, hogy a kapcsolók egyik pontjára nem fix föld, azaz alacsony kerül, hanem oda kapcsolható az alacsony szint. Ezek a vonalak a ROWx jelzésű sorok most. A kapcsolók másik fele kapcsolódik a mátrix oszlopaihoz, ezek a COLx jelzést viselik. Ezek a vonalak fel vannak a tápra húzva egy-egy ellenállással. (Nem kell minden kapcsolóhoz külön felhúzás, csak az oszlopokra egy-egy. Ezek az ellenállások amúgy nem szükségszerűen „látszanak”, be lehetnek építve abba az IC-be is, amik az oszlopokat figyelik.) A rajzon a ”3” illetve ”Y” jelű kapcsoló most zárt állapotban van, csak a példa kedvéért. Ha a ROW1 nevű sor alacsony, akkor a COL3 oszlopot a zárt kapcsoló úgyszintén alacsonyra húzza. (Ez a két vonal van megjelölve.) Az ”Y” gombhoz a ROW3 sor tartozik, az most nincs alacsonyan, tehát az a billentyű nem szól bele a COLx vonalak hajtásába. A programnak mindössze annyi a feladata, hogy egyenként, egymás után alacsonyra kapcsolja a ROW1..x sorokat, majd minden egyes sorváltás után beolvassa a COL1..x oszlopokat. A beolvasott adatok között az a bit lesz 0, amelyik gomb nyomva volt a mátrixban. Amikor – esetünkben – elér a ROW3 sorig és azt kapcsolja alacsonyra, akkor majd az ”Y” kapcsoló fogja a COL2 oszlopot alacsonyra húzni.

Ez idáig túl szép, meg túl egyszerű. De jöjjön a bonyodalom!

Itt csak annyi történik, hogy a dear user az előző állapothoz képest lenyomta még a ”Z” billentyűt is, tehát összesen három gomb van nyomott állapotban. A lekérdezéskor a program továbbra is 1-1 ROWx jelzésű vonalat kapcsol alacsonyra, majd beolvassa a COLx oszlopokat. Esetünkben szintén a ROW1 van soron, az az alacsony. De mi történik ilyenkor? A ”3” jelzésű kapcsoló alacsonyra kapcsolja a COL3 oszlopvonalat, eddig sima ügy. De! A ”Z” jelzésű kapcsoló is zárva van, azon keresztül a ROW3 sor is alacsony lesz, pedig azt a program nem kapcsolta alacsonyra! :) Mivel ez a sorvonal így alacsony lett, az ”Y” gomb a hozzá tartozó COL2 oszlopot alacsonyra tudja húzni. A program meg azt „látja”, hogy a ROW1 vonal aktiválásakor a COL2 és a COL3 oszlop is aktív lett, így a sorban nyomva van a ”2” illetve a ”3” gomb is. Szépen keletkezett egy „fantom” billentyűlenyomás. A „szájhagyomány” ezt a jelenséget ghosting néven emlegeti. (Van egy Microsoft®-os oldal, ahol egy böngészőben meg lehet csodálni ezt a dolgot a saját billentyűzettel.) Lehet-e tenni ellene valamit? Hardver módosítás nélkül semmit. :) Ami látszik: egy vagy kettő lenyomott billentyű esetén még nincs probléma. Három esetén már előjöhet, de ez attól függ, hogy a három billentyű a mátrixban hogyan helyezkedik el. Kettőnek ugyanazon a soron, kettőnek meg ugyanazon az oszlopon kell lennie. Értelemszerűen minél több billentyű van nyomva, annál nagyobb az esély egy ilyen felállásra.

A legtöbb jelenkori billentyűzet ugyanilyen egyszerű mátrix elrendezést használ, viszont a mai UI-k alatt többször megtalálhatóak olyan esetek, amikor három gombot is le kell nyomni egyidejűleg. (Ctrl-Alt-Del? :) ) Akkor miért nem okoz ez gondot? A válasz nagyon egyszerű: ilyenkor (szerencsére?) a „sok gomb” közül a többség valamilyen módosító billentyű. (Ezek a Control, Shift-ek, Alt-ok, illetve mostanában a S1 / S2 (Win® billentyűk).) Ezeket hardveresen külön szokta a billentyűzet kezelni, tehát ezek NINCSENEK belekötve a billentyűmátrixba! Így a lenyomásuk a mátrix szempontjából érdektelenek, magában a mátrixban meg csak egy, esetleg kettő billentyű van lenyomva, az meg kezelhető.

Hardveres oldalról a probléma abból áll, hogy a sima kapcsoló „mindkét irányba” vezeti az áramot. Ha esetünkben a ”Z” billentyű nem kapcsolná rá az alacsonyat a ROW3 vonalra, akkor minden rendben lenne. De az ilyen alkatrészt diódának hívják, nem kapcsolónak. :) A megoldás is ez: a kapcsolókkal sorba kell kötni egy-egy diódát, akkor ez a jelenség nem alakulhat ki. Igen, az összes nyomógombhoz kell tartozzon egy dióda, és szerintem sejthető, hogy miért nem jellemző az, hogy ilyen legyen a nagy többség. Azért üdítő kivételek vannak:

Ez egy A3000 billentyűzete, de az A4000 is ugyanez, csak a csatlakozó itt egy 5 pólusú DIN, ott meg egy 6 pólusú Mini-DIN. (Az utóbbi bármennyire is PS/2 billentyűzetcsatlakozónak néz ki, NEM kompatibilis a PC-s billentyűzetekkel!) Na de mi van belül?

Igen, ott van minden gomb mellett a soros dióda. Amúgy természetesen Mitsumi, vezetőgumi, a szokásos. Viszont hogy rosszat is mondjak róla:

A billentyűk alól kispórolták a rugókat, ez a gumiharang tolja vissza a felső pozícióba a gombot. Lenyomáskor egész más érzetet ad, és hajlamos azért elöregedni, ez ennyi év után már okozhat gondot.

Itt a billentyűzet – a régi Commodore gépekkel ellentétben – már nem „párhuzamosan” kapcsolódik a géphez, nem a gép kezeli közvetlenül a mátrixot. Az adatátvitel soros, két vezetéken (adat + órajel) történik az átvitel. A fenti képen látszik egy 40 lábú „jószág”, az egy mikrovezérlő, „ő” kezeli a mátrixot és küldi az adatokat a gép fele. A kommunikáció egyszerű egyirányú. Amikor egy gomb lenyomódik, akkor elküldi a hozzá tartozó kódot a gépnek. Ez a kód egy 8 bites adat, a B7 ebben az esetben 0. (Pécés terminológiában ez a Make kód, 128 megkülönböztethető billentyű.) Felengedéskor ugyanez a kód megy el, de a B7 akkor 1. (Break kód.) Nincs túlbonyolítva, az XT használt ilyen jellegű kommunikációt. A gépnek összesen annyi lehetősége van, hogy tudja a billentyűzetet várakoztatni a következő kód elküldése előtt. Maga a billentyűzet nem is csinál mást, nincs ismétlés, nincs LED kapcsolgatás vezérlésre lehetőség, semmi. (A CapsLock speciálisan működik; egyszeri lenyomásra bekapcsol a LED + a lenyomáskódot küldi el, a következő lenyomásra meg LED ki + felengedéskód megy. Emiatt azt máshova átmappolni nem lehet.) Vagyis egy funkciója még van, de erről később.

Ez a gombok külön lediódázása se az A500, se az A1200 esetében (még / már) nem volt divat, itt egy ezerkettes billenő:

Dióda látszólag egy szál se, de nocsak: nem egy fóliabillentyűzet az ott? Hát nem:

Szokásos gyártó, szokásos felépítés, csak éppen a hordozó változott. Az érintkezők itt már az elején emlegetett „grafitszerű” bevonatot kapták, de azt használták rendes nyákos felépítésnél is. A mátrixot itt sem a gép kezeli közvetlenül, megmaradt erre a külön µC, csak éppen leköltözött az alaplapra.

Annak idején, amikor az A500 megjelent, kritizálták azért, mert nincs rajta RESET gomb, pedig az „bevált” már az előző gépeknél. Az összes AMIGA a Control + a két AMIGA billentyű egyidejű lenyomásával indítható újra, ez erősen hajaz a pc-s Control + Alt + Del billentyűkombinációs megoldásra. Van viszont egy nagy különbség: itt ez a billentyűkombináció hardveres RESET-et vált ki. Ez annyira így van, hogy az A500 billentyűvezérlő µC direkt ezzel a kombinációval nem is foglalkozik, van egy külön logika a billentyűzetvezérlő nyákján, ami ezt megoldja. (Mindhárom billentyű módosító billentyű, itt sincsenek ezek benn a mátrixban, emiatt nem egy különösen bonyolult a feladat.) Az újabb modelleknél ezt a feladatot már a µC látja el, méghozzá mókás módon. :) Az történik, hogy amikor érzékeli a három gomb egyidejű lenyomását, akkor elküldi a lenyomás kódokat a gép felé, majd vár egy kicsit. Ameddig várakozik, addig a gép maga elvégezhet még pár kritikus feladatot (HDD cache-ek ürítése pl...), majd (jó esetben) ezek után történik meg maga a hardveres RESET. (Ezért van az a „furcsa” jelenség, hogy ha el van fagyva a gép, (vagy csak simán nem foglalkozik a billentyűkódok átvételével, ) akkor jóval tovább kell a három gombot nyomni a RESET kiváltásához. A lenyomáskor a három billentyű kódját még el akarja küldeni, amit a gép – elfagyásából kifolyólag – nem akar átvenni. A kommunikációban levő TimeOut időket ilyenkor a KB µC még kivárja, majd utána generál tényleges RESET-et.) Szóval a gépeken nincs külön RESET gomb, de nincs is rá szükség. :) (Ez a fent emlegetett plusz feladat még.)

Érdekes módon a gombok alá a rugók visszatértek:

Talán a gumiharang nem vált be? Vagy volt ilyen is / olyan is? Ami viszont látszik: a gombfeliratok már festettek, nem két fajta anyagból készül a gomb, abból kialakítva a feliratokat. Érdekes ezt így látni, hogy ahogyan haladunk előre az időben, úgy fogynak el a „finomságok”, minden egyszerűsödik, illetve „olcsósodik” folyamatosan.

No de a kor többi mikroszámítógépe milyen ebből a szempontból? Ennél szinte csak gagyibb. :) Valahogy a konkurencia nem nőtt fel a feladathoz. (Ezt a CBM vagy jól „érezte”, vagy csak véletlenül eltalálták; nem itt ment a spórolás.) Az egyik konkurens a ZX Spectrum fóliabillentyűs (fólia membrán billentyűs), magát a fóliát egy gumi billentyűzet nyomogatja. (A nyomásérzet olyan mint a mai távirányítóknál.) Az elődeinél (ZX80 / ZX81) még a gumi nyomógombok sincsenek meg, a fólia csak egy vastagabb védőréteget kapott, azon vannak a feliratok is. Ilyenből viszont nekem sosem volt, de nincs túlzottam hiányérzetem miatta... :)

Hogy is néz ki egy ilyen fólia (membrán) billentyűzet? A kor másik „konkurense” az Enterprise:

Ez (állítólag...) egy ipari formatervezett műremek! Mondjuk aki kitalálta, hogy a kurzort egy joystickkel kell irányítani normális gombok helyett, arról most ide nem is írok semmit. :) (Ettől függetlenül ezt a gépet mostanában „találtam meg” magamnak. Tele van zseniális és totálisan balfék ötletekkel. Biztosan lesz még róla szó a későbbiekben.)

A gombokat egyben le lehet kapni:

Ez a „gumiharang-gyűjtemény” adja egyrészt a gombokhoz a „visszatérítő erőt”, másrészt ez nyomkodja magát a fóliát:

A fólia (membrán) maga, a gép legsérülékenyebb alkatrésze. A működése egyszerű: van két fólia, rájuk „festve” elektromosan vezető „festékkel” maga a billentyűmátrix. Az egyiken az oszlopok, a másikon a sorok. A két fólia a festésekkel egymás felé nézve van összefordítva.

Hogy alapesetben ne legyen „zárlat”, a két fólia közé bekerül egy „távtartó” fólia, ezen csak lyukak vannak azokon a pontokon, ahol a két fólia a mátrix pontjaiban összeérhet. Összeérni meg akkor fog, ha a gombot lenyomják, azon keresztül a gumi meg „összemasszírozza” a két érintkező felületet. Zseniálisan egyszerű a felépítés, csak ezt annak idején valahogy nem sikerült normálisan megcsinálni. (A mai két forintos billentyűzetek pontosan ugyanígy vannak megcsinálva.) A gombok „mechanikája” (ami a gumiharangok fölött van) valahogy nem sikerült tökéletesre (finoman szólva...), ha nem pont középen van nyomva, hajlamos az akadozásra. Ennek egyenes következménye a durvább bánásmód, aminek a kárvallottja természetesen maga a fólia. Ennél rosszabb helyzetben már csak a beépített joystick alatti pontok vannak, ennek a fóliának is beteg az a része. Az ilyen fajta billentyűzetet is meg lehet azért csinálni „jóra”, a mostaniak azok azért használhatóak, mutatok olyat is.

Viszont most itt azt hiszem „elvágom a történet fonalát”, mivel meglehetősen hosszúra nyúlt. És még a felét se írtam le annak, amit akartam. :) Azért hogy – átmenetileg – valami lezárás legyen a (jelenlegi) végére, itt a takarítás / javítás végeredménye:

Szinte új lett, összehasonlítva az első képpel nehéz elhinni, hogy ugyanarról készült. Maga a billentyűzet elsőre teljesen tökéletes lett, úgy működik mintha új lenne. (Mondjuk nem az első ilyen felújításom, de még én is meglepődtem, hogy mennyire jó lett... :) ) A gépben sajnos halott volt a CPU, így azt kénytelen voltam cserélni. (A működőképes 8501 manapság sajnos igencsak nagy kincs.) De van egy „vadiúj” gépem. Lassan érdemes lenne eladni ezeket, kezd egyre jobb áruk lenni... :)

Linkek:

  1. A mese második része
  2. A mese harmadik része

balagesz

---

2014.10.26.
2014.12.14. Folytatás linkek

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Thx, király volt!

EP-128 esetere en magam ket foliat nyirtam ki. a harmadikra mar ugy vigyazok, mint a szemem fenyere. idonkent felbukkan, de egyebkent nagyon nehez hozzajutni.

az int joy jatekoknal pont ok, cserebe a talpan a X torheto. viszonylag konnyen. kurzort ezzel? jaja eleg fura, bar nekem anno ez volt az alap, mas volt a furcsa :D btw typewriter modban ma sem tunik kenyelmetlennek.

--
Vége a dalnak, háború lesz...
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Igen, a fóliája sajnos ilyen. Ráadásul ezzel én még úgy is tisztába vagyok, hogy aktívan sose használtam EP-t (a jelenlegi megvan már vagy tizen-X éve, viszont talán idén kapcsoltam be először :) ), van híre... Viszont a kurzormozgató joyt én egyszerűen nem értem. Se nem pontos, se nem kényelmes. (A normál gombnyomogatáshoz egészen más jellegű "finom-motoros mozgás" kell mint a bot kezeléséhez. Persze az is igaz, hogy a billentyűk mellé "manapság" meg bejött az egerészés.) Azt azért meg merem kockáztatni, hogy az EP-nek nem a billentyűzet a legjobban megálmodott része. :)

intjoy+space-ről próbáld meg a Beach Head-et, vagy épp a műfajban eltérő Dizzy-t, vagy valami más hasonló arcade cuccot. bitang jó. cserébe elmondhatod, hogy két napig "dizziztem" mielőtt ragaszthattam a belső talpakat :D

ui ide kívánkozik, hogy az első joy, amivel játszottam ez volt. rettentően finom mozgatásra szoktatott, szóval hazabeszélek.

--
Vége a dalnak, háború lesz...
Vortex Rikers NC114-85EKLS

C=16 A43Wshift+D65RT "joystick" master race o/

Egyébként javaslom kipróbálásra a Videoton TVC-t, ahol a kurzoros joy mellé még a csodálatos magyar billentyűzetkiosztás is társul, "0" helyén "ö"-vel, ésatöbbi... Ugyanúgy használhatatlan mint PC-n.

A játék az más tészta, ahhoz biztos jó a beépített joy. De - érzésem szerint - nem a szövegszerkesztős kurzor-abajgatástól hal meg a fólia többnyire... :) Kipróbálni az ajánlott játékokat most nem tudom; egyrészt - mint említettem - a joy alatti rész itt is beteg (ugyan erősebb taszigálásra működik, de így meg garantált a bot törése is), másrészt semmi perifériám nincs a cucchoz egyelőre, ezen még fejleszteni kell.

Az "Ez idáig túl szép, meg túl egyszerű. De jöjjön a bonyodalom!" után leírt történettel elég gyakran találkozom a laptopomon, furcsa módon más billentyűzeteken nem jön elő (vagy legalábbis nem feltűnően gyakran). Tudsz valamilyen más megoldást a diódákon kívül amivel valahogy mégiscsak meg tudják oldani, hogy ne érzékeljenek nem lenyomott billentyűt?

A kérdést köszi! Már csak azért is, mert legalább most végiggondoltam a problémát. :) Mivel egyetlen "gyári" billentyűzetvezérlő programjának a forrását sem láttam eddig, így csak tippelni tudok. Talán az lehet a megoldás, hogy amikor a program kiválaszt egy sort, akkor visszaellenőrzi, hogy csak az az egy sor aktív-e. Ha más is az lett, akkor lehet fantom billentyű is köztük, így az ilyen sorokat nem dolgozza fel. Ekkor ugyan előfordul olyan eset, hogy egy lenyomott billentyűt nem fog átadni, de legalább nem lenyomottat se. (A folytatásban - azt hiszem - kifejtem majd ezt is bővebben.)

Jó kontent. Esetleg nem tudod mivel lehet optimálisan kiváltani a plus/4 board-on a tápcsatlakozó mögött található két (ezen a képen piros, de vannak modellek amikben fehér téglatest) füstgenerátort?

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/28/Plus4_main_board.jpg

A C3 illetve C4 pozíciószámú alkatrészre gondolsz? Azok - ha minden igaz - 220nF / 100V-os kondenzátorok, a kapcsolási rajz szerint a ~9V-ot szűrik nagyfrekvenciás szempontból. Hogyan tudnak azok tönkremenni? Biztosan jó a gép tápegysége? Ha a táp jó, akkor mondjuk a 07-05-22 esetleg jó lehet az "L" kezdőbetűs alkatrészboltból.

Hát ez már a múlt homályába vész, valamikor 20 éve lett bedobva egy istállóba a gép, és nemrég az egyik debuggolásnál rövidesen füstölni kezdett az egyik ilyen, és egy apró lyuk is van rajta (igazából ebből gondolom hogy ez füstölt). A táp(ok) amúgy jó(k). Thx.

Ha lyuk is van rajta, akkor tuti az eregette, de ilyenkor szaga is van általában. :) A "gáz" a történettel az, hogy a ~9V biztosítása csak a gépben van megoldva (az a nagy üvegbiztosíték), de az meg ezután a szűrés után van, tehát az nem védi ilyen esetben a tápegységben levő transzformátort. A gépet amúgy kipróbálhatod úgy, hogy kiszeded a kettő közül a "lyukasat". Mondjuk azért nem árt, ha az ott van a helyén, a kicserélése javallott. :)

Szagban sem volt különösebb hiány utána.