Rágcsálók: egér és patkány

 ( balagesz | 2017. március 6., hétfő - 0:54 )

Az egész egy egyszerűnek tűnő gyorsjavításnak indult, de – mint oly sokszor – ez is hosszabb feladat lett. De ha már hack-elés, akkor akár mesélhetek is... Mivel volt már billentyűzet, ez most egy kis „egerészés” lesz, a másik periféria, amivel a munkásember relatív sokszor kerül interakcióba. (A billentyűs mesétől eltérően az itt következő eszközöket mind használtam hosszabb-rövidebb ideig.) Az első egér, amit életemben először tologattam, az egy ilyen volt:

Ez egy Amiga 500-as egér. Nem ez a darab volt konkrétan, hanem az egyik haverom A500-as gépének az egere, de ugyanilyen. Nem egy bonyolult valami:

Klasszikus golyós egér, két gombos. A gombokhoz tartozó kapcsolók nem túl strapabírók, de legalább szép nagyok! :) A golyóhoz kapcsolódik két tengely, amik az X meg az Y elmozdulásnál „kódtárcsákat” forgatnak, amiket résoptocsatolók figyelnek. Ennek az utóda az, amit már több kilométert is tologattam és saját eszköz volt:

Ez egy Amiga 1200-as gyári egere, a felépítése teljesen megegyezik az előzővel, csak ez méretben kisebb, meg jóval (khm...) ergonomikusabb. Az alján két csavar van, ezeket egy típusmatrica takarja eredetileg. Mivel a felségjelzést nem akartam szétbarmolni, ezért inkább új helyet kerestem neki:

Van pontos „Product No” is! Viszont ez – érdekes (?) módon még – nem PRC-s gyártás... ;)

Elektronikailag megegyezik a két egér, a gombokhoz tartozó kapcsolók viszont kisebbek mint fent. Ezeket ráadásul már cseréltem is; ennél laposabb verziók voltak itt eredetileg, egy kicsit faragni is kellett a műanyagon hozzájuk... A közeli képen látszik az egér „agya”. Ez egy BA10339 típusjelzésű IC-ben manifesztálódik, ami mai szemmel nézve kissé – hogy is mondjam – nevetséges. :) Ez ugyanis nem más, mint egy közönséges LM339, azaz 4 db. analóg komparátor. Ezen komparátorok a két pár (tehát összesen négy) fototranzisztor jeleit fogadják, majd tolják ki az egér vezetékére. Ezen négy jelen kívül van még két nyomógomb, egy +5V illetve egy GND, az összesen 8 vezeték. Ennyi eres kábel megy a gép fele. A gépen levő „egér”-csatlakozó egy DE-9 típusú csatlakozó, ez a „klasszikus” Atari-kompatibilis Joystick port alapján van bekötve. (A 9. érnek mehetne még a harmadik egérgomb, azt a gép hardvere kezelni is tudja, vannak rá programok is, de az alaprendszer nem használja.) A négy irányra jönnek az enkóderek kimenetei:

Ez az egyik „tengely”, de magyarázni elég lesz... A feldolgozó elektronikának ennyiből kell megállapítania, hogy milyen gyorsan, illetve milyen irányba tolják az egeret. A működés viszonylag egyszerű. Tételezzük fel, hogy a vízszintes tengelyt látjuk, az egeret éppen jobb irányba tolják, a képen meg az idő „balról jobbra halad”, ha élhetek ezzel a képzavarral. :) Az elektronika annyit csinál, hogy az X1 felfutási éleinél („a”, „c”, „e”) „mintavételezi” az X2 állapotát („g”, „i”, „k”). Ha az X2-n az X1 felfutásaikor magas szintet érzékel (ezek vannak „nyilazva”), akkor a pozíciószámlálóhoz hozzáad egyet. Amennyiben az egeret a másik irányba kezdik el tolni, a kimeneti ábra „marad a fenti”, csak az idő „jobbról balra halad” a képen. Ebben az esetben az X1 felfutási élei a „f”, „d”, „b” élváltások lesznek, az X2 a mintavételnél („l”, „j”, „h”) alacsony lesz. Ilyen esetben az X1 felfutásakor a pozíciószámlálóból le kell vonni egyet. Tehát az, hogy mozgatják az egeret, az abból derül ki, hogy jönnek az X1-en az impulzusok. A mozgatás sebességét az X1-en jövő impulzusok sebessége adja meg, a mozgatás irányát meg az X1 felfutó élkori X2 állapotból lehet megtudni. (A jelek feldolgozását persze meg lehet kavarni (pl. a lefutó élek (is) számítanak, az X2 használható órajelként is, stb...), de logikailag ez a lényeg.) Szóval digitális elektronikai szempontból a feldolgozáshoz kell egy – jellemzően 8 bites – fel/le számláló, aminek az órajelét adja az X1, az irányt meg az X2. Illetve egy másik ilyen számláló kell a másik tengelyhez is. Önmagában nem egy bonyolult téma, de ahhoz azért gyorsan történnek a dolgok, hogy ezt „hardver nélkül”, sima szoftveres bemenet-vizsgálattal követni lehessen. A mai hardverek (mondjuk egy µC) azért elég gyors lehet ehhez, de azokban is inkább van az ilyen feladathoz külön részegység, mintsem az erőforrások nagy részét elpazarolják erre. (Pláne egyszerre több tengely figyelésére...) Az Amigákban ez a számláló hardver megvan valamelyik IC-ben. (A500: talán a Denise?) No de elkalandoztam.

Mint a billentyűs mesében is említettem, a Commodore perifériáit a Mitsumi gyártotta, ez a megjegyzés az egérre is vonatkozik. Látszik is, hogy „van benne anyag bőven”, van mit kispórolni... A következő egér már pécés periféria, életem első saját pc-s egere:

Ehhez a képhez azért tartozik némi magyarázat... :) Az tisztán látszik, hogy ez egy igencsak költség-csökkentett egér. Természetesen soros, ekkor még a „fasorban sem volt” a PS/2. Az elektronikából hiányzik már a µC (a miértet nem tudom) meg a kapcsolók (ezek kellettek volna később, ezért kerestem elő). De ehhez az egérhez két sztori is kapcsolódik... Az egyik: „normálisan használva” jól működött a cucc, de volt néha olyan eset, hogy csak odébb kellett volna tolni a pointert a képen, mert éppen takart valamit. Ekkor csak úgy „kisujjal” löktem az egéren egyet, de a képernyőn a mutató meg se mozdult... Az egérre normálisan „rámarkolva” működött minden, de lökdösésre nem reagált semmit. Hm... Némi fejvakarás után fény derült (szó szerint) a probléma okára. Az asztalom anno úgy volt elrendezve, hogy az asztali lámpa nagyjából az egér fölött világított. Annak a szép fehér burkolata meg átengedte a lámpa fényét, ami megvakította a fototranzisztorokat. Ha normálisan fogtam, a tenyerem kitakarta a fényt, úgy működött minden... :) A macskás kép talán valamilyen édesség doboza volt, (vagy esetleg egy füzetborító...?) ez egy megfelelően vastag kartonpapír lap. Ebből lett kivágva egy „fénypajzs” árnyékolásnak, azt faragtam bele az egér tetejébe. Ezzel a fenti effekt meg is szűnt teljesen. Ez a magyarázata annak, hogy „az egér miért ette meg a macskát”. :) Ez a probléma megoldódott, de van egy másik idegesítő tulajdonsága is, emiatt viszonylag rövid ideig volt használatban. Mivel aránylag kis helyem van, rászoktam arra, hogy „emelgetem” az egeret sokat. Ez a darab ezt viszont rosszul viseli... :) Ha tolom jobbra, akkor szépen megy a pointer is jobbra. Ha kiérek az egérpad szélére, akkor egér felemel, visszarakás a pad bal oldalára, majd húzom ismét jobbra. Ez az alap felállás. Na, ez az egér ilyenkor szívat! Amikor felemelem, akkor a golyó „leesik” az egér aljára. Ez normális. De ebben az esetben a golyó nem ér hozzá a vízszintes tengelyhez. Viszont emelés közben, amikor a golyó leesik, megmozdítja visszafele a vízszintes tengelyt. Ez egy átlagos egérnél is előfordul, ekkor 1-2 pixelt a pointer elmozdul visszafele, aztán kész. De ez a mozgással „megpörgeti” a tengelyt, utána meg „elengedi”. A tengely meg pörög szabadon futva vagy fél másodpercet. Tehát elhúzom az egeret a padon jobbra, a pointer elmegy a kép közepéig pl. Mivel akarok még jobbra menni, felemelem az egeret, ami ilyenkor egy szép mozdulattal visszaküldi a pointert a képernyő bal szélére. :-D Ezt elmondani vicces ám, de használni... ;) Na, emiatt ez az egér nem sokat volt használva. Így utólag lehet, hogy elég lett volna a tengely(ek) forgáspontjait jól megzsírozni, az talán nem engedte volna ezt a szabadon futást. De most már mindegy! Egy előnyét tudok azért: nem volt drága. Amúgy a kinézete még tetszett is, de használni néha „vicces” volt. Le is cseréltem erre:

Igen, ez egy Microsoft® soros egér. Nyilván az ő szerepük csak a beszállító kiválasztása volt, de speciel sok rosszat erről az egérről nem tudok mondani. Néha még ma is előszedem, egy elektronikával 1351-et emulálni megfelel.

Belülről tulajdonképpen semmi meglepő, ez is csak műanyag, semmi egyéb. :) A kép jobb felső részén látszik normálisan az Y tengely „kódtárcsája”, mellette T2 pozíciójellel a hozzá tartozó fototranzisztor-pár. A jobb-alsó részen azért csak van egy „érdekesség”: a nyák lötyög a helyén, egy kicsit ki kellett támogatni, hogy lebeszéljem erről. (Középen szerintem kellene lennie egy helyezőcsapnak, lehet hogy le van törve, talán gyárilag jó volt...)

Ez is, mint az előző, soros portra kapcsolódó egér. Ebben az az érdekesség, hogy a soros csatlakozón nincs kivezetve semmilyen tápfeszültség. A trükk annyi, hogy a kommunikációban az egér csak adatot küld, fogadni nem fogad semmit. (Plug&Play? Típus lekérdezés? Felejtsd el!) A soros port TxD lába ezért „1” állapotban van, ami a -3..-25V-os tartományt jelenti, pécé esetén ez közel -12V lesz. Ezen felül DTR vagy RTS láb „0” állapotra van kapcsolva a sofőr által, ami a +3..+25V-os tartomány, itt kb. +12V. (Ez a láb néha vissza van kötve a CTS bemenetre, aminek a segítségével tesztelhető, hogy be van-e dugva az egér kábele a kiválasztott soros portba.) Az egér ebből a DTR/RST lábon levő ~+12V, TxD lábon levő ~-12V tartományból állítja elő a saját tápját. Nem egy „agyon terhelhető” áramforrás, szó se róla...

A következő versenyző ismét egy nem túl sokat használt darab, de a fentiekhez képest nagy ugrás:

Egyrészt ez már PS/2-es csatlakozású, másrészt optikai egér. Ez egy meglehetősen drága darab volt, de valójában mégsem az. :) Ez az első „megfizethető” optikai egerek között van, emlékeim szerint 9000 HUF körüli összegbe került. Azt leszámítva, hogy néha (ritkán) megőrül, nem volt vele semmi gond. Csak az ergonómia, na azt tudnám elfelejteni... A képen is látszik, az alja szélesedik. A szokásos „felkapom, visszarakom, tolom tovább” mozgásnál ki akar csúszni a kézből, eléggé kényelmetlen emelgetni. Pedig nem kifejezetten nehéz... Ez volt amúgy nem csak az első optikai, hanem az első görgős egerem is:

Érzékelőnek talán ez a darab illik ide, ennek is „quadrature encoder” kimenete van, a feldolgozó IC nem is szükségszerűen tud arról, hogy nem sima opto-kapuk hajtják. Illetve ez az érzékelő is hasonló, ebből a doksiból legalább az is megtudható, hogy egy 16×16-os monokróm képet „lát” a szenzor, maximum 2300 FPS-sel, ezt dolgozza fel. Ez az egér is donor szerepben került elő, a kép jobb alsó részén látható enkóder kellene, de sajnos nem jók a méretek.

Az egérgörgő meglepően hasznosnak bizonyult, volna, ha nem csak az Y „tengelyhez” lenne, hanem lenne az X-hez is, mivel sokszor nem csak függőlegesen, hanem vízszintesen is jó lenne tudni görgetni. Még sima golyós egérben láttam dupla görgős verziót régebben, így amikor találkoztam vele optikai verzióban is, rögtön le is csaptam rá:

Egy kissé kopott már, de ezt legalább használtam sokat! Az egyik csúszó-talp már elveszett, de mindegy is; használva már régóta nincs.

A görgők egy kissé – hmmm... – retkesek, de ami egy nagy pozitívum: résoptocsatolókkal vannak kezelve! Sose fognak tönkremenni! Az optikai érzékelő egyértelműen azonosítható: H2000, ami önmagában tud PS/2-es egérként működni. Itt mégis van mellette egy µC, ami azért kell, mert az érzékelő összesen 3 kapcsoló bemenetet támogat. Itt meg van 5, meg a két görgő.

Ez a két görgős verzió – mondhatni – teljesen bevált, de ötletként felmerült, hogy milyen lenne, ha a görgők helyén egy mini trackball lenne? Mondanom sem kell, létezik ilyen:

Ez már egy PS/2 – USB kombó kommunikációs egér, az USB csatlakozót egy passzív USB-PS/2 átalakítóba dugva simán működik a régi interfésszel is. Ezen felül ez egy kimondottan kis méretű periféria, régen sokat hurcoltam a notebook-táskába magammal. Az alul levő „gombot” megnyomva leugrik a fedél sötétkék része, így a golyót könnyen ki lehet szedni a tisztításhoz:

Az érzékelő a PAN101 BOI204. Direktben nem támogat se PS/2, se USB interfészt, ehhez itt is valami mikrovezérlőt használnak, de a „gyártás-optimalizálás” során már tokozás se jutott neki; a nyák túloldalára direkt van szerelve, egy sima műgyanta-paca alatt lakik. Az egér amúgy jó, a trackball viszont duplán sz@r. :\ Egyrészt konkrétan ez a példány vacak, nyomni kell mozgatás közben, különben a függőleges irány „lefele” nem működik. Másrészt maga az ötlet is rossz: ablak görgetésénél a legritkább esetben akarok két irányban is mozogni. A golyót meg meglehetősen lehetetlen csak függőlegesen vagy csak vízszintesen forgatni. Mindegy; ez se volt drága, és legalább kiderült hogy nem igazán használható az ötlet.

Mivel a rendes, két görgős verzió „bejött”, csak később már kellett volna az USB-s csatlakozás, ezért az első dupla tekerős verzió utódát sikerült beszerezni:

Nos, ez egy NOS darab! Nem ez a használt példány, de az is ugyanilyen volt. Amikor már igencsak kifutó típus lett, vettem belőle tartaléknak olcsóért... Amúgy ez is egy vicces egér ám! A használat előtt ugyanis – szó szerint – nekem kellett a gyártást befejezni. :) Emiatt sokáig tologattam (hehe) a használatba vételt... Két gondom akadt vele. Az egyik, hogy döcögött. :) A burkolat relatíve sok alkatrészből van összerakva, gondolom nem túl pontos a minta, amivel készült. Ha a ház teteje rá van normálisan csavarozva az alaplemezre, akkor azt elcsavarja, így a négy csúszótalpból csak három ér le. De a negyedik vagy 1 mm-t elemelkedik! A megoldás az lett, hogy a felső részben az egyik csavar-tönköt meg kellett faragni. Emiatt a mellette levő gomb folyamatosan nyomta a mikrokapcsolót, így annak a felületéből is le kellett azt a mennyiséget vésni. A fenti képen látszik, hogy a burkolat felső része „mellé lóg” az alaplemeznek, mint egy szoknya. Ez a szoknya ezután túllógott az alaplemez szélén azzal a faragásnyival, így azt is le kellett onnan vágni. Utána – érdekes módon – képes volt mind a négy talpával odaérni az egérpadhoz, végre nem billeg! Most megnéztem ezt a NOS darabot, hát, ez is el van csavarodva... :) Ebben ugyan talán csak 0.5 mm van, de ez se korrekt. Ezután már használatba lehetett venni, de igen hamar kiderült egy másik, meglehetősen kellemetlen „hiba”:

Ez pedig az egyik „selling point”-nak kikiáltott részhez köthető: a hüvelykujjnak kitalált támaszhoz. A képen talán látszik, hogy a felület ilyen „ál-bőr” rücskös kialakítású. Na, ezen az ujjam úgy bepirosodott és megfájdult fél óra használat után, mintha valami smirgli lenne ott az a betét. Ezen a még új darabon annyira durvának nem érezni, de a régi emlékek előjöttek egyből... :)

Itt a megoldás tényleg a smirgli lett: egyszerűen kicsiszoltam belőle a rücsköket, ez a kép jobb oldalán látszik is, a szoknyafaragás egy részével együtt. A belső felépítése erősen emlékeztet az elődre, itt is két optikai érzékelővel működő görgő van. A szenzor típusa nem látszik, de szerintem semmi meglepő (pláne nem extra) dologra nem kell számítani. Ez az utóbbi kép már a régi darabról készült, ezt is rengeteget használtam, az átalakítások után már nem volt rá semmi panasz. (Mint látszik, még tartalék is lett belőle.) Megérte kifaragni! :)

Ennyi félrebeszélés (Félreírás?) után el is érkeztem a most használt darabhoz, ami szinte nem is egér, hanem egyenesen patkány:

Ez egy R.A.T.7 típusjelet viselő un. gamer egér. Egyszer már megígértem magamnak, hogy soha többet nem veszek semmit, ami gamer, de ez még azelőtt volt. :) A neten kutakodva rengeteg hibáról olvasni, nekem eddig többé-kevésbé szerencsém volt vele. Az érzékelője lézeres, de ezen felül nem tudok pontos típust. Van lehetőség súlyozni, de nekem „csupaszon” is szinte túl nehéz (megszoktam, jó...), azért látszik üresnek a hasa.

Egy periféria akkor jó, ha szinte fel sem tűnik, hogy van. Ez itt azt jelenti, hogy tökéletesen ellátja a feladatát anélkül, hogy kifejezetten vele kellene foglalkozni. Ez a feltétel egy probléma kiküszöbölése után tulajdonképpen eddig teljesült is. (A problémáról már megemlékeztem párszor, dióhéjban annyi, hogy az üzemmódválasztó gomb 3 gombot „szimulál”, amik közül az egyiket folyamatosan lenyomottnak mutatja az OS felé. Ez meg az X-et hajlandó megbolondítani, az ominózus „nyomógombokat” ki kell tiltani.) Nemrégiben viszont elkezdett az Y görgő (a sokat használt) vacakolni, többször a másik irányba görgetett, mint amerre forgatva volt. Ez rövid idő alatt annyira idegesítő szintre romlott, hogy eldőlt: még mielőtt mérgemben összetaposom, meg kell csinálni! :) Ha meg már szétborul, kapcsolókat is kellene benne cserélni. És meg is kéne takarítani, csak ez sajnos nem olyan egyszerű, de ezekről hamarosan.

Az egeret szétszedni viszont nem teljesen triviális, így célszerűnek tűnt valamiféle howto-t keresni. De „éljen a XXI. század”, meg a „Web2”, még véletlenül sincs egy oldal, ahol ez képekkel illusztrálva látható lenne... Helyette van egy rakás yt videó, ahol a két állókép alapján 3 másodperc alatt is nyilvánvalót elregélik 10 perc alatt, egy sima kábeltöréses hiba megcsinálását óriási nagy javításnak beállítva. Fantasztikus... :)

Az alap szétszedés szerencsére nem bonyolult:

Első lépésnek a „tenyértámaszt” célszerű leszedni, ennek a pozíciója amúgy is szerszám nélkül állítható. Egy kis kart megnyomva „kireteszelődik”, és simán lehúzható hátrafelé. Utána a jobb oldali, kisujj alá eső lemezt kell leszedni. (Útban van egy csavarnak.) Ehhez egy T10-es Torx csavarhúzó kell. Ezeken a helyeken látszik, hogy mennyi mocsok gyűlik össze az évek alatt... :\ Ha ezek lent vannak, akkor jöhet a lényeg:

A három bejelölt helyen levő csavart kell kitekerni, ehhez talán PH2-es Phillips csavarhúzó kell, a képen alsónak jelölthöz ráadásul hosszabb szárú. (A rövid, tömzsi fejű cserélhető készletekben levő bit nem fér hozzá. Én egy – talán – (jelölés nélküli) PH1-es csavarhúzót találtam, az is jó, de van vele egy „méreten aluli” érzés...) Miután ezek hárman kijöttek, felülről a burkolat eltávolítható, de kell egy kis feszegetés. A tenyértámasz oldaláról kell kezdeni, mivel a bal/jobb egérgomb környékén elöl van két beakadó fül. A végeredmény:

A jobb felső kis kép melletti fényes csavarok a kis képen láthatók, na, azokat nem kell kiszedni ehhez a művelethez. :) (De – a változatosság kedvéért – TX8-as Torx kell hozzájuk.) Viszont a kicsavarandó 3 csavar két fajta típus / méret! Nem összekeverni majd az összerakáskor... (A rövid csavar az előző képen a legfölső jelölt helyen, a bal egérgomb alatt van, ez van más színnel jelölve.) Ebből az állapotból még mindig bőven van mit bontani, de az egyből látszik, hogy a két egérgörgő enkódere nagyon nem egyforma, gyorsjavításnak a kettő felcserélése nem fog működni.

Szóval lehet tovább boncolni, de elsőre jóformán több kárt csináltam, mint hasznot. :\ (Erről is hamarosan.) A vízszintes görgő enkóder lebontásával kell kezdeni:

Bal fölül látszik a környék; a forgás-érzékelő tényleg nagyon apró... :) Bal alul látszik az enkóder tartó-szerkezete, ezt, és a hozzá tartozó nyákot tartja a két fényes fejű csavar. Ha azok ki vannak tekerve, akkor az enkódert a tartó-elemmel együtt le lehet húzni a tengelyről. Ezután azt a nyákot, amire az enkóder csatlakozik, illetve amin a görgő mögötti billenő-gomb kapcsolói vannak, azt „felfele” ki lehet húzni, így lecsúszik a 2×3 pólusú csatlakozó tüskékről (a képen balra):

Ezután az a csatlakozó jön, ami a módjelző LED illetve „mode” kapcsolóhoz megy, ez egy Flex-PCB csatlakozó. Az egyik károkozásom alanya ennek az aljzata. Ebből eddig találkoztam vagy 4 (!) fajtával is. Az egyik az „sima”, abba úgy kell beleerőltetni a dugó-részt. A szétcsatlakoztatás is csak erő kérdése, simán kihúzandó belőle a dugó. Ezeknek egy darabból van a műanyag teste, az itt látható meg (minimum) kettőből áll, szóval ez nem olyan. A másik három fajta már mind ZIF típus, a csatlakozó dugó részét egy valahogyan oldható fül rögzíti / szorítja meg. A különbség közöttük a zárás / oldás módja, az egyiknél a „fület” nyomni kell ahhoz, hogy elengedje a dugó részt. (Nem „reteszelődik” elengedett állapotban; végig nyomni kell a (le)csatlakoztatás alatt.) Az itt levő verzió ránézésre sem ilyen, a fennmaradó két lehetőség közül lesz az egyik. Ezeknél az oldás úgy működik, hogy vagy a dugóval párhuzamosan ki kell húzni a reteszelő elemet, vagy a dugóra merőleges irányba ki kell billenteni ugyanezt. (Mindkét esetben „nyitva marad” az aljzat.) Mivel igen kis méretekről van szó, ha az egyik fajtát a másik módon próbálja az ember nyitni, annak szinte mindig törés a vége. Ezt így utólag vizsgálgatva is kihúzós típusnak látom, mindenesetre ezt a zárófület szépen le sikerült róla törni. Ettől függetlenül azért össze lehet normálisan csatlakoztatni, csak a letört zárófület egy kissé macerás visszajátszani úgy a helyére, hogy utána a lezáráshoz vissza lehessen tolni az aljzatba. Ha ez a Flex-PCB csatlakozó ki van oldva, utána szétcsatlakoztatandó az USB kábel is. (A fenti képen jobbra.) Ezután már csak a hüvelykujji panel csatlakozója van vissza, de azt talán könnyebb úgy kihúzni, ha a nyák ki van véve a helyéről. Ehhez a fenti kép bal felén bekeretezett 3 db. fekete csavart kell kitekerni, majd a nyákot úgy a legegyszerűbb kivenni, ha az egyik felén a görgő enkódert, a másik felén meg a még bedugva levő csatlakozó kábelét megfogva felfele van kiemelve a PCB:

Ezután a görgőt (szép alumínium a színe, de csak festés, sima műanyag) ki lehet húzni oldalra az enkóderből, illetve a maradék csatlakozó is széthúzható. A végeredmény jobbra; ezért vagyunk itt! Az egeret az elvégzendő feladatokhoz már nem kell tovább bontani, de a takarítás miatt én azért folytattam. Nem kellett volna... :) A műanyag rész a „könnyűfém” vázról két csavar kicsavarásával, illetve a fenti képen látható TX8-as Torx-ok kiszedésével kiszabadítható:

A piros kerettel jelzett két csavar az említett. Ezek a NYÁK alatt vannak, ezért van rajtuk egy szigetelő lap. A kicsavarásuk közben viszont – máig sem értem, hogyan – sikerült letörni az X görgő enkóderbe benyúló tengelyt (narancssárga keret). :( Na, itt már erősen gondolkoztam azon, hogy mit is csinálok... :\ A további bontásról nem is lesz több kép, elég ez a sokk mára... De azért a történet nem hagyott nyugodni. Az egész megelőzhető lett volna, mivel a tengely, így, szétborított állapotban kihúzható a helyéről az enkóder helye felé. Visszarakni egy kicsit trükkös, ugyanis egy stift segítségével kapcsolódik a külső, forgatható gyűrűhöz:

Ez a gyűrű hátulról; ezt egy kör alakú „matrica” zárja le, az akadályozza meg, hogy a stift kicsússzon. Befele azért nem tud csúszni, mert a fehér tengelyben a horony csak olyan hosszú, mint maga a stift. Tehát a fehér tengely kézben van, „csak” a végét kellene valahogy vissza-applikálni. :) A letört vég megkeresése volt vicces (egy ~1.5mm × 3..4mm körüli fehér valamit kell a helyiségben megtalálni...), utána jöhetett a varázslat. A tengely közepében volt egy furatnak látszó valami, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy direkt kikönnyítés, de a lényeg, hogy ott volt. Egy alkatrészlábat (szigorúan egy LED-ét, ami négyzet és nem kör keresztmetszetű) sikerült „belemelegíteni” a letört kis darabba, valamint ugyanezt eljátszani a tengellyel is. Az utóbbiból viszont ki lett húzva a belemelegített darab (csak a négyzet keresztmetszetű lyuk kell), a letört darabból kilógó láb méretre lett vágva, majd az egész pillanatragasztóval össze lett ragasztva. Jobb lett, mint újkorában. :| De az egész a „sok hűhó semmiért” érzést juttatja az eszembe, ugyanis a takarítás nem lett valami túl tökéletes, hogy finoman fogalmazzak. Mégpedig amiatt, amit úgyszintén eldöntöttem, hogy több ilyet nem veszek! :) Ez pedig nem más, mint az egér gyári „festése”, ez egy „soft-touch” lakk. Új korában kellemes a tapintása, de normálisan takaríthatatlan. Ha meg elkezdi megadni magát, egy ragadós valami lesz a felületből, ami enyhén gusztustalan. :\ Ezt a lakkozást megfelelő vegyszerrel le lehet takarítani (marad utána a kopogós műanyag), de az itthoni készletben nem találtam hatékony anyagot ehhez. Úgyhogy eléggé csúnyácska az eredmény egyelőre. Egy kicsit persze tisztább lett, volt hatása a pucolásnak, de a végeredmény nem éppen szemkápráztató, hogy finoman fogalmazzak. :)

Tehát ott tartok, hogy egy csomó kárt meg plusz munkát már csináltam magamnak, de amiért az egész elkezdődött, azzal még semmit se haladtam. Jöjjön a lényeg végre!

Első körben jöjjön az „egyszerűbb” feladat, a kapcsolók cseréje. A fenti képen látszik, hogy a görgő alatti kapcsoló más méret mint a bal / jobb egérgombé, de az most nem érdekes. A másik kettő „szabvány”, sima D2F méretű darabok. És teljesen jól működnek... Ezt a cserét már nagyon régóta tervezem, méghozzá azért, mert a gyári kapcsolók „túl puhák”. Nagyon kis erővel kell a gombokat nyomni, hogy kapcsoljanak. Ez azért baj, mert jóformán az ujjam nem tudom a gombon pihentetni, attól lenyomódnak... Sima egérmozgatás közben is rengeteg véletlen (jobb)klikket sikerült már vele produkálni. Ez meg egy jó lehetőség arra, hogy cseréljek. Az egerek közül az egyik is azért került elő, hogy majd belőle kitermelem a kapcsolókat, csak ezt már régebben megtettem valamiért... :) De van egy aprócska gond, nagyjából fogalmam sincs, hogy a jelenlegi kapcsolók mekkora nyomóerőre kapcsolnak. Valamerre van olyan kapcsolóm, ami tuti sokkal keményebb, de most nem találtam meg. De így, információ nélkül rendelni... Marad az összehasonlító teszt, de ahhoz kell valami példány, amivel tesztelek. Azért szerencsére akad még egy-két régi / rossz egér a szekrényben:

A pirossal bekeretezett pontokat kell kiforrasztani, azok a kapcsolók, a kék keret meg a görgő enkódere, az is kiszedendő a javítás miatt. A lomok között találtam egy ezer éves egeret, amiben rendkívül szép babakék kapcsolók voltak. Tesztre jóval nagyobb erő kell a lenyomásukhoz, ez rendben. (Szofisztikált tesztelési módszer: a két fajta kapcsoló nyomó-nyelvét egymáshoz rakva, majd szépen összenyomva a két kapcsolót, amelyik előbb kapcsol, az a gyöngébb. :) ) Viszont meglehetősen fapados a szerkezet, ráadásul eléggé korrodáltak az érintkezők... Ezen viszont egyszerű segíteni, egy finom polírpapír csodákra képes. ;) A kapcsolók a helyükön, jöhet a görgő enkódere:

A fém tartókonzol négy fülét kihajtva szétszedhető az eszköz, de sok javítható dolog nincs benne. Mocsok annál inkább... Egy fültisztító pálcika némi körömlakklemosó segítségével meglepő mennyiségű retket tud kihozni! Ezt a takarítást egyszer azért el lehet végezni, de a fülek nem bírják a hajtogatást, tehát ez nem egy sokszor megismételhető folyamat! Eredetileg cserélni akartam ezt az alkatrészt, de az egyetlen egerem, amiben ilyen mechanikus enkóder van, az ez itt fent, csakhogy abban az egész cucc magasabb, hosszabb lábakkal. Így maradt a pucolás, majd kiderül hogy milyen eredménnyel. Alkatrészek beszerelve, összepakolva:

Fantasztikusan ezek a kapcsolók... :) Az összeszerelés természetesen a szétszedés visszafele: a hüvelykujji panel csatlakozóját feldugni, a görgőt az enkóderbe becsúsztatni, az egészet így visszarakni a burkolatba, majd a 3 csavart visszatekerni. Utána az USB kábelét visszahajtogatni a helyére, csatlakoztatni. Ezután a Flex-PCB csatlakozót bedugni, reteszelni, utána az X görgő enkóderes panelt felcsatlakoztatni a helyére, magát az enkódert berakni a tartójába, rácsúsztatni a tengelyre, majd rögzíteni a két fényes csavarral a helyén. Ezután jön a felső burkolat, a nyomógombok felőli oldalt beakasztani, becsukni, alulról a 3 csavart visszacsavarozni, figyelve, hogy a rövid az eredeti helyére essen. A végére marad a jobb oldali panel meg a tenyértámasz, aztán kész is:

A kiinduló állapothoz képest azért jobban néz ki, de egyszer majd teljesen meg kell tisztítanom ettől a „soft-touch” lakkozástól. Azt hiszem, örülök hogy eljutottam idáig... :)

A végére jöhetne némi tapasztalat meg konklúzió... Mert az van. Ez a javítás még tavaly év végén, a két ünnep között történt, azóta meg néhány métert már tologattam a darabot.

Először a kapcsolókról: ha valaki háklis arra, hogy „egyforma” legyen a nyomásérzete meg a hangja a bal / jobb egérgombnak, akkor jobb ha elfelejti az ilyen gagyi kapcsolókat. :) A nyomáserőről azóta lett némi fogalmam: rendeltem olyan, egyelőre szintén olcsó kapcsolót, aminek 150g (jelentsen ez bármit) a működtető ereje. (Amúgy ez talán gramm lesz, az idézett adatlap 1.47N-t, talán Newton-t ír mellé, a gramm talán „kézzel foghatóbb”. De fizikából sosem voltam valami jó...) Összehasonlítva a kék kapcsolóval, egészen hasonló erő kell a működtetésükhöz, szóval valószínűleg ez lesz a beépített darab is. Lett volna egy másik verzió, az 75g értékkel volt jelölve, az eredeti kapcsolók lehettek ilyenek. De most már legalább tudom, hogy mit keressek... :) Hogy a kapcsolócsere bejött-e? A csere óta összesen 0 (nulla, semmi, egy sem) darab véletlen klikket produkáltam, a nehezebb gombnyomás meg 15 perc múlva már fel se tűnt. Szóval ezt már ezer éve meg kellett volna csinálnom... :)

Másodszor a görgő: ez az elején még viszonylag jónak tűnt, de nagyon hamar újra nekiállt „bénázni”, ezért muszáj voltam újra szétszedni. (Magát az enkódert, nem csak az egeret...) A képen látszik két barázda az érintkezőkön, na az nem gyárilag van ott, az egyszerű kopás! A forgórészen levő érintkezőket egy kicsit „széthajtogattam”, így talán nem a barázdákban futnak, de ez annyira kicsi valami, hogy ezt csak sejtem, hogy sikerült... Összeszerelés közben a négy fülből egy le is tört, szóval ez volt az utolsó, hogy ezt el tudtam vele játszani. Azóta viszont tökéletesnek tűnik a görgő, mintha új lenne! De mindenképpen célszerű lesz cseredarabot vadászni hozzá, mert nem gondolnám hogy ez így hosszú életű lesz. Érdekes (?) módon hazai kereskedőnél nem találtam ilyen enkódert, (sőt: ehhez hasonlót se,) íbéjen azért akad. Az elején még magamban morogtam rajta, hogy miért nem a bevált optikai módon oldották meg az érzékelést, az nem menne tönkre sose. Most már van sejtésem: drága lenne. :) Az íbéjről ilyen enkódert lehet rendelni 650 HUF körüli összegért. 10-es csomagban. (Mármint a 10 db ennyi! :) ) De ha már rendelés, célszerű lenne egy garnitúra csúszótalpat is vadászni hozzá, az egyik tappancs kezdi elhagyni a helyét. (Erre vajon mi a megfelelő kereső kulcsszó?)

Linkek:

  1. D2F adatlap
  2. Optikai egér érzékelő – egyszer tuti megnézem, hogy mit is lát...
  3. Apró util az egér konfigurálásához, még nem néztem / használta, csak szembe jött
  4. Konfigurálás Linux alatt, ezt is most találtam

balagesz

---

2017.03.05.

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

Nekem egy Logitech Click! egérben sikerült valahogy kinyírni az optocsatolós görgőt is, nem tudom pontosan, hogy hogyan. Egyébként nálam mindig a középső egérgomb és a görgő döglik meg, előbbit már cseréltem én is párat. Majd kipróbálom a trükködet, hátha beválik a görgőkre. Ha nem, sokkal rosszabb úgy se lesz. :)

Azért az optós görgő se örök élet, a mechanika el bír kopni. :\ De hogy maga az érzékelő..? :) Ilyen enkódert még nem szedtem szét, ez volt az első. Attól egy kicsit tartottam, hogy nem ugrik-e szét apró darabokra, amit utána nem lehet összelegózni, de nem volt semmi para.

Nekem eddig nagyrészt "olcsósítási" problémáim voltak egerekkel - hol a görgőn lévő gumiszerű izé alakult át valami omlós-ragadós izévé, és hámlott le a helyéről, vagy a bal egérgomb alján lévő fröccsöntött pöcök kopott el a mikrokapcsoló bütykén. Ez utóbbi mondjuk pici műanyag rádolgozásával gyógyítható, az előbbiviszont nagyon nem...

Az A4Tech rágcsálójához nekem is volt szerencsém - az enyémen már az embléma se nagyon látszik, annyit "simogattam" :-)

Logitech MX1000 - semmi ilyen gond nincs vele, pedig tizenvalahány éves. Közben próbálkoztam pár típussal, de igen gyorsan kukába kerültek.
Csak azok az utángyártott akkuk nem bírnak ki fél évet sem, miközben a fiamé csak 8 éves és eredetivel használja. Tehát next step: én fogok utánagyártani töredék árért.

Otthon meg mindig A4tech WOP-49 -et hasznalok. Mar vagy haromszor kellett szetszedni takaritani az evek folyaman, az Y gorgo elkopott "racsnijat" az X-bol potoltam mert azt ugysem hasznalom.
Igaz ami a kepen van az az ujabb verzio. Az enyem meg szurke kabellel jott es az atmeroje is vagy masfelszer annyi. Igaz meg nem is tort el.

Lassan cserelni kellene, de meg nem talaltam masik olyat ami ennyire kezre esne.

--
http://blog.htmm.hu/

A NOS darab szerintem is az utolsó (közeli) szériából lehet, már bővel van benne "optimalizáció". Eredetileg mintha ez az egér is USB-PS/2 verzió lenne, de átalakítót ehhez már nem adtak. Meg a driver-lemez se floppy, hanem mini CD. (Nem mintha érdekelne...) Ja, meg ez már RoHS darab.

Az elcsavarodással nálad mi a helyzet? Meg a rücsis ujj-támasszal? :)

Nem csavarodik, nem ropog. A ru:csis ujjtamaszt en szeretem. (Sot, az oldalan az elore-vissza gombot is sokat hasznalom).
A drivert en meg floppyn kaptam hozza de szerintem mar nincs meg. Igaz anno se BeOS, se most Linux alatt nem tudtam vele mit kezdeni (mondjuk boot floppynak meg jo lehetett attol ;] )

--
http://blog.htmm.hu/

Az újnál már ez sincs annyira elcsavarodva, lehet, hogy egy puhább egérpadon észre se venném. A rücskösségre meg ezek szerint csak én vagyok allergiás... :)