Munkahelyem viszonylag nagy cég, így a munkatársak között előfordul az emberi psziché teljes palettájából mindenféle fajta, kezdve magas funkcionalitású autistáktól, a szenvedélybetegeken át, a csendes szociopatákig. Ezekkel az emberekkel együtt kell dolgozni, és munkahelyről lévén szó az ember hajlamos szakmai, szociális szempontok szerint csoportosítani a munkatársait. Az ember hajlamos elnézni, ha a másik nem tud köszönni, nem néz a szemébe, ne adj isten, a szó legszorosabb értelmében, szabályosan vibrál a remegéstől, ha jó szakember, vagy ne adj isten, rossz szakember, de akar és próbál fejlődni. Egy munkahely ilyen, alkalmazottként nincs választási lehetőség, azokkal kell csapatot alkotni és dolgozni a közös célért, akiket a rendszer dobott.
Van viszont egy csoport akikkel nem lehet mit kezdeni. Ezek az emberek a rugalmatlanság, butaság, infantilizmus, a saját hibáik felvállalásának képtelenségének keverékével vannak megáldva. Nagyon nehéz megmondani ezekről az emberekről, hogy mekkora hányada fakad a szocializáltságukból és mennyire tudatos a viselkedésük, és mekkora a hányada ösztönös. Óhatatlanul is autista benyomást keltenek.
Történetünk főhőse, egy ötven feletti kolléga, olyasfajta mentalitással, mely tíz pernyi beszélgetés után, képes bárkiben, az intelligens földi életet megkérdőjelező gondolatokat kiváltani. Számomra érthetetlen okból, már hosszú évek óta boldogít minket, pedig a munkája alapján már rég a kapun kívül lenne helye. Tipikusan, minden második, harmadik feladatát javítani kell és a ha rámutatnak a munkájában vétett hibára, akkor mindenki hibás, csak ő nem.
Adalék a mostani esethez, hogy fejlesztő cég lévén, a vezetőség és az IT elég komolyan próbálja tudatosítani az információbiztonságot a dolgozókban. A céges IT szabályozás, ésszerű keretek közt, kellően szigorú. Példának okáért, tiltott bármiféle magán adathordozó, beleértve a mobiltelefonokat is, céges eszközökhöz való csatlakoztatása. Az évenkénti, kötelező tréningeknek is van foganatja, mert a legnagyobb zsarolóvírusos dömpinget és a legutóbbi phissing támadást is túlélte a cég komolyabb incidens nélkül. Szóval, az ITs srácok mindent megtesznek, hogy a rendszer működjön. Csakhogy a legjobb rendszer is annyira jó, mint a leggyengébb komponense és itt jutunk vissza a kollégámhoz.
Ugyanis fejébe vette, hogy ő zenét fog hallgatni. Normális ember ezt úgy teszi, hogy felmásolja a napi adagját a telefonjára vagy mp3 lejátszóra, vagy rádiót hallgat. Agysebész kollégánk, ehelyett szerzett egy terrás nagyságrendű külső meghajtót és azon kezdte utaztatni a zenéit. Többen is szóltunk neki, hogy nem kellene, mert az IT monitorozza a gépekre kívülről rádugott meghajtókat, de ez nem hatotta meg. Sőt, azzal kezdett védekezni, hogy más is behozza a maszek laptopját, stb. Aztán szólt neki a főnöke is, az IT is. Addig, addig tolta a biciklit míg, ma a főnöke szólt neki, hogy talán olvassa el az emailjeit. Erre jött a felháborodás, hogy ma rá sem dugta a meghajtót a gépére, és a hozzá hasonló emberekre oly jellemző módon, rögtön elkezdett magyarázkodni és terelni. Mielőtt még, eljutottak volna oda, hogy valójában a meghajtó önmagától dugta meg minden nap a céges laptopot, a főnöke rövidre zárta a dolgot egy "nemérdekel"-el. A kolléga meg szépen végig duzzogta a délutánt. A levél tartalmának ismerete nélkül, egy, kellemes, fegyelmire tudok tippelni.
Kérdés, a kirugáson kívül, miképp lehet kezelni az ilyen munkaerőt? Hogyan lehet megértetni egy ilyen dolgozóval a legtriviálisabb szabályok betartását? Egyáltalán, hogyan lehet hatékonyan szabályozni, egy felnőtt testbe zárt, gyermeki felelősségvállalással és belátással rendelkező lelket? Hogyan lehet információbiztonság tekintetében felkészülni egy ehhez hasonló munkatársra?
