Alkalmassági vizsgálat

De csak hogy lasd a DPI-t ;)

bazz azt hittem ez milliós tétel: szerintem azt is simán kifizetnék, akár hitelre is. olyan pl. bioptron lámpás hitelekről hallani, hogy csak lesek.

--
Vortex Rikers NC114-85EKLS

Röviden: Műtét előtt szemüveggel egyik szemem 120%-ot, a másik kb. 100-110%-ot tudott.
Műtét után nem hozza ugyanezt a szintet, viszont cserébe közelre se látok már annyira jól, mint korábban.
Főleg sport miatt döntöttem a műtét mellett. Azóta az életem eléggé sokat változott, sportolásra sokkal kevesebb időm jut.
Visszatekintve jobb lett volna, ha marad minden az eredetiben.

Részletesen:
Műtét után a gyógyulási folyamat közben hegesedés miatt igen rosszul láttam, úgy éreztem, hogy akkor elég komolyan vették ezt a dolgot, viszont ahogy a hegesedés elmúlt és én még mindig visszajártam panaszkodni, hogy szarul látok, már csak úgy vették, hogy csak púp vagyok a hátukra.

Akkoriban kb. 70%-80% körül volt a látásom, de ezt úgy, hogy közben pontszerű fényforrás helyett láttam 6 pöttyöt. A 70-80%-nál felismertem a betűket, de egy nagy homályos paca volt.

Eleinte még arról beszéltek, hogy az ígéret szerint lesz egy második műtét, ingyen, aztán egyszer egy doktornő azt mondta, most jól megnézi.
Méricskélt, és végül azt hozta ki, hogy a műtét sikeres volt. A garancia arról szól, hogy ha a szaruhártya visszanő, akkor ezt a részt leégetik.
Nekem viszont nem nőtt vissza, mutatta, hogy x vastagságról a terv szerint y vastagságra kellett lefaragni a vastagságot, z tűréshatárral, és a mostani érték y z sugarú körzetében van, szóval igazából a szemem olyan, amilyent ők akartak.

A gond az, hogy _én_ nem ilyen szemet akartam, és előre senki nem mondta, hogy a tervezett és számukra még elfogadható végeredmény rosszabb, mint amit a régi szemüvegem tudott.
Azt hiszem, az lett volna fair, ha megmutatták volna egy gyengébb szemüveggel, hogy ők erre céloznak, erre számíthatok egy sikeres műtét után.

Amikor mondtam, hogy hát ez így szar, mert pl. vezetni nem nagyon merek, mert nem látom a közlekedési táblákat megfelelően messziről, végeredményül annyit mondtak, hogy igazából az egész az én hibám, mert a szem fókuszáló izmok túl feszültek. Ha szemcseppel ellazítják a szemem, akkor állítólag hozza a 95-100%-ot, és ők mindig az ellazított szemet akarják 100-ra húzni.
Azt javasolták, hogy a közelre nézés és számítógép monitor bámulás helyett váltsak munkát, és olyasmit keressek, ahol messzire kell nézni. Pl. menjek el teherautó sofőrnek.
Először azt hittem, hogy viccel, de nem, ez volt a végső javaslatuk a problémára.
Azóta nem jártam ott.

Elmentem egy optikushoz, megmérte a szememet, készített egy szemüveget (elég gyenge, ha jól emlékszem, -0,5 körüli korrekció kell). Ezzel a szemüveggel tudtam jól vezetni, láttam a táblákat. Simán sétáláshoz, stb. meg elég jó volt a 80% körüli látás.

Azóta eltelt kb. 4 év. Az agyam megtanult alkalmazkodni a szemek torzításához.
Vezetni is vezetek szemüveg nélkül, a táblákat messzebbről felismerem, bár van, hogy erősen nézni kell, hogy akkor 50 vagy 60 vagy 80 az a sebességkorlátozás, és ha rögtön a tábla után lenne egy trafipax, akkor megszívnám, mert mire tutira látom, már nincs idő lelassítani.
Egy szemésznél most a táblát változó sikerrel tudom elolvasni, úgy 90-100% körül szokott lenni két szemmel. Külön-külön kicsit rosszabb.

Persze a 120% soha nem jön vissza.

És a torzítás is megmaradt, csak az agy csodálatosan kompenzál. Pl. ha felnézek a csillagos égre, a csillagokat gyakorlatilag nem látom, csak valami maszatot. A holdnak elmosódott kontúrjai vannak.

Emellett két másik probléma van: ugye a műtét miatt olyan a szemlencse, mintha állandóan távollátó szemüveg lenne rajtam. Korábban, rövidlátóként, közelre nagyon jól láttam, úgy hogy a szemüveget levettem. Elektronikai cuccokat, IC-ket, hasonló kis méretű bizbaszokat közelre hajolva királyul láttam. Most ha annyira közelre hajolnék, a szemem már nem tud élesre állítani, szóval mindent valamivel messzebbről kell néznem - az igazán kis dolgoknál ez gond. Forrasztáshoz nagyító is jól jön már.
A másik (valószínű ugyanerre az okra visszavezethető): lassú a fókuszálás közeli dolgokról távoli dolgokra. Újság olvasás, telefon nézés, stb. után ha felnézek, a korábbi kb. azonnali fókuszálás helyett gyakran 10-20 másodperc is eltelik, mire a szemem/agyam rátalál, hogy hová is kell beállítani a fókuszt.