Imádok vonatozni, különösen ha nyuggerek is vannak rajta, mert mindig felhatalmazottnak érzik magukat, hogy beleszóljanak az élet nagy kérdéseibe (politka, gyógyítás, stb.) és különös érzékük van a rájuk vonatkozó szabályok értelmezésére (lásd. regisztrációs jegy vásárlás).
Az utóbbi másfél nap politikai eseményei szemlátomást felpörgették az öregeket. Egyesek közölük, már-már forradalmi lázban égnek, készen bármikor leverni azokat, akik akár csak gondolati szinten, megpróbálják megfosztani a jogos pénzüktől. Ilyen volt például, az a 70 körüli papa is a ma esti vonaton, akit vérig sértett az előttem lévő üléssoron beszélgető két korosztálybelim. Ez utóbbiak, ugyanis merészelték megkérdőjelezni a helyességét, a tíz-tizenöt éves megtakarításaik elvételének.
A papa egész jól belelovalta magát, mert indított azzal, hogy "ezek is" vissza akarják hozni a kommunizmust, és ő nem fog az ilyen taknyosok miatt éhezni, majd zárta a gondolatmenetet azzal, hogy őt kinézték volna ha olyan cipőt vett volna fel, mint ezek a suhancok.
A popcorn-tényezőt tovább növelte, hogy a két srác hosszasan próbálta kibogozni, hogy akkor hova és hány százalékot kell fizetniük az államkasszába, és mennyi marad nekik ha nem lépnek vissza az államiba.
Elég durvának tartom, hogy egy átlagembernek fogalma sincs arról, hogy bérének mekkora hányadától, milyen jogcímekkel fosztják meg.