Új remény? Változások.

Szóval felkeresett Balázs, és mesélte, hogy kinnjárt Svájcban, konkrétan Zürichben egy klinikán, ahol kiegyenesítették a gerincét, ugyanis olyan mértékű gerincferdülése volt, hogy az utóbbi időkben már levegőt is nehezen kapott, főként éjszakánként. Mint kiderült, egy magyar származású professzor végez ilyen műtéteket, és már több OI-st operált átütő sikerrel! Igaz, konkrétan Balázs volt az első magyar OI-s, de szerintem részletkérdés... Magát a műtétet és a beteg kiutazását, kinntartózkodását az OEP támogatja. Ugyanis létezik egy olyan magyar törvény, mely kimondja, hogy abban az esetben, ha hazánkban valaki nem gyógyítható akár megfelelő műszerek, akár orvosi tapasztalat híján, de külföldön igen, és a műtét életet ment és minőségét javítja, akkor az OEP köteles állni! A dolog egyetlen szépséghibája, ami mondjuk valahol érthető is, hogy az efféle műtéteknél csak a beteg költségeit állja, tehát a kísérőét nem.

Ebből az apropóból Balázs és az édesanyja vezetésével fogunk létrehozni egy alapítványi társulást, mely arra lesz hivatott, hogy a hozzánk hasonló OI-s tesókat segítsük kijutni az ilyen műtétekre, a szükséges kísérőkkel együtt. Hivatalosan az SOS Szolgálat Alapítványhoz fogunk csatlakozni, és a nevünk pedig SOS Üvegcsontú Betegekért Társulás lesz. Az elnök Bazsi édesanyja lesz, az elnökhelyettesek pedig Balázs és én leszünk.

Jómagam november 26-án vagyok hivatalos a professzornál, és ekkor derül ki, hogy engem el tud-e vállalni... Szorítsatok értem! :)

Tervezem, hogy a Társulásban való munkámat és ha elvállal a professzor a műtétre való felkészülésemet is rendszeresen leblogoljam."

A bejegyzés megtalálható a weboldalamon is, de mivel volt aki kiakadt, hogy csak linkeltem, ezért bemásoltam ide is. :)

Link: http://ganyikaroly.net/blog/gkaroly/2010/10/31/eletjel