Az elmúlt egy hónap termése. Érdekelne a véleményetek, hogy én vagyok a türelmetlen és reagálom túl a dolgokat, vagy tényleg egy csomó köcsög él körülöttem, aki csak azért sem hajlandó elismerni, ha téved?
1.) Reggelről bringával tartottam munkába, amikor az út bal oldaláról (irányjelzővel) elindult egy autó. Én persze megijedtem, satufék.
Ez a szituáció - mármint az, hogy sokszor nem adják meg az elsőbbséget - sajnos annyira gyakori, hogy különösebben már ki sem hoz a sodromból, ezért mellőztem az ordibálást és a bemutogatást, csak egy felfelé fordított tenyérrel felemelt karral jeleztem, hogy ezt talán nem így kellett volna.
Na, a tagnak több sem kellett, az út közepén irányjelző nélkül megállt, lehúzta az ablakot és úgy kiabált a mellette ülő kislányán keresztül kifelé. Megálltam mellette.
- Mi bajod van? - kérdezte lendületből tegezve, köszönés nélkül.
- Nem adtad meg az elsőbbséget.
- Nem látsz? Csak az út közepéig húzódtam be, mehettél volna.
És szerinted én gondolatolvasó vagyok, hogy kitaláljam, hogy láttál és csak az út közepéig jössz, vagy be fogsz nyomni az árokba? - gondoltam, de megkérdezni már nem tudtam, mert máris támadásba lendült:
- Különben is hol van a kötelező felszerelésed?
Itt nyilván a világításra célzott, ami teljes világosság lévén valóban nem volt a kerékpáromon. A hidegre való tekintettel éjszaka a házban tartom, így mivel működtetni egyébként sem állt szándékomban, csak zsebre raktam induláskor.
- A zsebemben.
- Akkor szereld fel!
Ezzel rálépett a gázra és elhajtott. Biztos elégedett volt magával, hogy milyen ügyesen kioktatott.
