Velem van a baj?

 ( gergov | 2018. március 14., szerda - 20:41 )

Az elmúlt egy hónap termése. Érdekelne a véleményetek, hogy én vagyok a türelmetlen és reagálom túl a dolgokat, vagy tényleg egy csomó köcsög él körülöttem, aki csak azért sem hajlandó elismerni, ha téved?

1.) Reggelről bringával tartottam munkába, amikor az út bal oldaláról (irányjelzővel) elindult egy autó. Én persze megijedtem, satufék.
Ez a szituáció - mármint az, hogy sokszor nem adják meg az elsőbbséget - sajnos annyira gyakori, hogy különösebben már ki sem hoz a sodromból, ezért mellőztem az ordibálást és a bemutogatást, csak egy felfelé fordított tenyérrel felemelt karral jeleztem, hogy ezt talán nem így kellett volna.
Na, a tagnak több sem kellett, az út közepén irányjelző nélkül megállt, lehúzta az ablakot és úgy kiabált a mellette ülő kislányán keresztül kifelé. Megálltam mellette.
- Mi bajod van? - kérdezte lendületből tegezve, köszönés nélkül.
- Nem adtad meg az elsőbbséget.
- Nem látsz? Csak az út közepéig húzódtam be, mehettél volna.
És szerinted én gondolatolvasó vagyok, hogy kitaláljam, hogy láttál és csak az út közepéig jössz, vagy be fogsz nyomni az árokba? - gondoltam, de megkérdezni már nem tudtam, mert máris támadásba lendült:
- Különben is hol van a kötelező felszerelésed?
Itt nyilván a világításra célzott, ami teljes világosság lévén valóban nem volt a kerékpáromon. A hidegre való tekintettel éjszaka a házban tartom, így mivel működtetni egyébként sem állt szándékomban, csak zsebre raktam induláskor.
- A zsebemben.
- Akkor szereld fel!
Ezzel rálépett a gázra és elhajtott. Biztos elégedett volt magával, hogy milyen ügyesen kioktatott.

2.) Az egyik félállásos munkahelyemhez tartozik egy csak engedéllyel használható parkoló. Elég hamar meg szokott telni, és ezt a helyzetet mindenki másként kezeli. Van, aki külön fenntartott helyet követel magának, az intelligensebbek beállnak egy közeli, helyi viszonyok között gyakorlatilag korlátlan kapacitású parkolóba, majd onnan sétálnak kb. 200 métert munkába, és vannak, akik ott parkolnak, ahol akarnak.
Az említett parkoló fésűre emlékeztető elrendezésű, aminek a "nyele" egy út, a fogai pedig a parkolóhelyek, darabonként bő két autónyi hellyel, egymástól kb. 10cm magas padkával és 2m füves területtel elválasztva. A parkolásra kijelölt helyek csak egy irányból közelíthetőek meg, ha orral állok be, csak tolatva tudok kijönni. A terület egy téglafallal van körülvéve.
Amikor a normál helyek elfogynak, az emberek elkezdenek az úton is megállni. Ezt általában úgy teszik, hogy a bejárattól tolatva párhuzamosan a fal mellé húzódnak. Már ez is lehetetlenné teszi az egy ívben kiállást, és a gyakorlatlanabb sofőröknek a padkára is fel kell hajtaniuk miatta, de azért ez egy megtűrt rendszer.
Az egyik délután épp hazafelé indultam, amikor megláttam, hogy egy autó szemből, a faltól kényelmes ajtónyitásnyi távolságra állt meg mögöttem. Ráadásul épp a bal szélső helyen voltam, így a fal miatt még a szokásosnál is kevesebb hely volt manőverezni.
Már a kijáratnál láttam, hogy mi a helyzet, ezért a portásnál rákérdeztem, hogy nem tudja-e, ki a tulaj, gondoltam, ha ismerős, azért ha összefutunk, majd jelzem neki, hogy ez nem volt szép tőle.
A portás ismerte a tulajt, és rögtön izgulni is kezdett ("jajj, a múltkor pont ugyanígy nyomták meg neki a kocsit" - tehát nem tanul), úgyhogy bár mondtam, hogy nem szükséges, elszaladt megkeresni.
Én közben 5-6 tolatással padkán-füvön át kimanővereztem a kocsit a szűk helyről, a tulajdonos épp a művelet végére került elő. Láthatóan ingerülten, nagy gázzal állt be a felszabadult helyre.
Ha már így megkerült, odamentem hozzá beszélgetni:
- Jó napot kívánok. Hagy kérjem már meg, hogy ha legközelebb itt áll meg, húzódjon közelebb a falhoz, mert így nagyon rossz kiállni.
- Semmi közöd hozzá, hol állok meg. Egyébként is a helyemen voltál. (Köszönés nincs, tegez.) Meg aki innen nem tud kiállni, az adja vissza a jogosítványát. (Nem zavarja a tény, hogy már kiálltam, mire előkerült.)
- Nem tudok róla, hogy itt lennének fenntartott parkolóhelyek.
- Van neked egyáltalán jogod itt megállni?
- Van.
- De én árut hoztam, akkor sem állhatok meg a világ végén. (Az illető benn dolgozik, sokáig szokott maradni, nem csak a kipakolás idejéről volt szó.)
- Nem is kell, csak arra kértem, hogy legközelebb álljon közelebb a falhoz.
- Semmi közöd hozzá, hogy hol állok meg, nem te fogod megmondani.
- Ismétlem, nem megmondani akarom, hanem kértem.
Itt már csak össze-vissza beszélt arról, hogy milyen dolog, hogy én beleugatok a dolgába, úgyhogy legyintettem és otthagytam.
Egyébként azóta többször is láttam ugyanott, már ő is a falhoz húzódva parkol, szóval átment az üzenet. De kellett egyet szájkaratézni, nehogy má' ne neki megmondják, hogy valamit rosszul csinál. Azóta ha találkozunk a folyosón, nem köszön vissza.

3.) Álltam a boltban a kasszánál 1 db kefírrel és két kiflivel, épp az előttem állót szolgálták ki. Hátulról előrefurakszik egy faszi egy csomag papírtörlővel és szó nélkül leteszi a pénztárnál, miközben a kasszás rakná át az árut. Rászóltam:
- Elnézést. A sor vége ott hátul van.
- Maradj má', nekem csak ez az egy van.
- Figyelj ide. Ha idejössz és azt mondod, hogy "elnézést, sietek, kérem engedjenek előre", valószínűleg mindenki elenged, de az, hogy szó nélkül ide nyomakodsz bunkóság. Menj vissza a sor végére!
Itt már a kasszás is beszállt:
- Uram, kérem fáradjon a sor végére!
Na erre puffogott valamit (nem értettem) és hátrébb lépett eggyel. A mögöttem lévő nem mert szólni neki, így ott maradt.
Kifelé menet még hallottam, hogy lepacsizott a biztonsági őrrel ("szevaszhogyvagy"), aki az egész műsort szótlanul nézte végig, egyértelmű volt, hogy ismerik egymást...

Hozzászólás megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.

„Érdekelne a véleményetek, hogy én vagyok a türelmetlen és reagálom túl a dolgokat, vagy tényleg egy csomó köcsög él körülöttem, aki csak azért sem hajlandó elismerni, ha téved?”

Nem te vagy türelmetlen és nem te reagálod túl a dolgokat. A fenti, példaként felhozott emberek meg ezek szerint nincsenek tekintettel mások iránt és még sorolhatnám a rossz tulajdonságaikat.

Annyi a kulonbseg masokkal szemben, h azok nem allnak bele:)
Igy az evolucion a majomhoz kozelebbi oldalon maradtak nagyobb teret kapnak. Ahogy a 2-es totenet is engedi sejtetni, a helyzet nem remenytelen.

Megjegyzem, ha letegeznek, magazz vissza. Ha egy csoppnyi intelligencia es/vagy neveltetes szorult a masik felbe, attol kenyelmetlenul kezdi erezni magat es felgyllad benne a lampa, h esetleg magaban keresse a hibat.
En ugy gondolom sokszor valoban az ertetlenkedes (esetleg listasag) szuli a helyzetet es azt agresszioval v. arroganciaval reagaljak le onkentelenul, mert mashogy nem megy, nem tanitottak meg a suliban, az elet meg ezt adja.

"Annyi a kulonbseg masokkal szemben, h azok nem allnak bele:)"
Majd ha öregszem még kicsit és bölcsebbé válok, biztosan én is leszokok róla, de egyelőre nem tudok az ilyenek mellett szó nélkül elmenni.

rossz vágányon vagy

ez egy fejlődési rendellenesség:
nem csökevényesedett el a rágóizmuk, ezért az agyuk maradt csökevényes
a szájuk jár, nem az eszük
ezek az majomszabású emberek
a rágóizommal van a baj!

a kérdésedre válaszolj magad:
ki a kivétel? kik vannak többen?

Emberré válni nem 9 hónap szükséges, hanem kb 60 év. (Andre Malraux)

"ki a kivétel? kik vannak többen?"

Nem tudom.
Néha a HUP-on olvasgatva az alpári, lekezelő, fölényeskedő, személyeskedő hozzászólásokat is az az érzésem, hogy én vagyok rosszul huzalozva, az a normális, hogy az emberek többsége seggfej.

> normális ... emberek többsége

Ekvivalens fogalmak.

Nézz körül a pszichiátrián! ;)

Kerékpáros esethez: minden tavasszal van kb 1 hónap mire az autósok megszokják, hogy újra járnak a biciklisek, és elkezdik megadni az elsőbbséget. Ebben az egy hónapban érdemes nagyon odafigyelve tekerni, hogy nehogy elgázolják az embert.

Szájkaratéba én nem szoktam belemenni, általában mutatok a táblára, hogy ott van az elsőbbségadás tábla, és tekerek is tovább. Aki értelmes, az ebből levágja, hogy mi van, aki meg nem, azzal nem érdemes foglalkozni.

+1

Nagyjából 5 éve májusban ütöttek el, nem adtak elsőbbséget, én meg lefejeltem a kerékpárom kormányát, aztán az aszfaltot. Onnantól már csak a nyomozási jegyzőkönyvből tudom egy ideig a történteket, önerőből nem, kiesett néhány „képkocka”. :-/


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Nem veled van a baj. Ez ugyanaz a jelenség amiről én is írtam a blogomban.

Elég óvatosan vezetek, de van néhány nem túl kellemes emlékem már így is. Pl kihajtottam egy mellékutcából egy teherautó elé ami még messze járt. A teherautók normálisan elég lassan jönnek-mennek lakott területen, így ez általában teljesen veszélytelen. Na ez annyira nem jött lassan mint kiderült, ugyanis nagyon hamar utolért (szerintem folyamatosan gyorsíthatott). Ezzel még nem is lett volna gond, de lendületből kivágott mellém, aztán be elém úgy hogy néhány centi volt közte és én köztem. Ez is csak azért, mert én lassítani kezdtem amikor már mellém ért. Elég ijesztő volt. Ekkor már simán ment 70-nel is lakott területen. Párom és a kislányunk meg hátul ült ijedten és csak néztek ők is.

Nem volt rákényszerítve hogy vészfékezzen amikor kihajtottam elé, mert messze volt, bőven volt ideje lassítani normálisan ha jött volna szembe valami (nem jött) vagy előzni.
Nem, ő zokon vette, hogy én kimentem elé, mert ő gyorsan akart menni és ezért veszélyeztetett minket, hogy megleckéztessen. Nap mint nap látok ehhez hasonló felelőtlen vezetőket.

Régebben az ilyenek miatt nem akartam vezetni, most meg már muszáj...

Ebben a történetben eléggé azt érzem, hogy te nem adtál elsőbbséget, te kényszerítetted a másik felet, s ettől lett zabos. Ez amúgy veszélyes, nem rég így borult fel egy betonkeverő az Árpád fejedelem útján. Kijöttek elé, csak ugye az óriási tömegre igencsak működik Newton I. axiómája, meg is borult a cement mixer rendesen...


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

A fórumtárs történetével kapcsolatban +1, szerintem is hibázott. De azért a teherautós reakciója sem ok.
Az elsőbbség megadása csak arról szól, hogy hirtelen sebességváltoztatásra nem kényszerítheted a másikat, viszont az szvsz teljesen rendben van, hogy esetleg biztonságos távolságból lassítania kell. Ezt lassújármű + nehéz pótkocsi szerelvénnyel én is kikényszerítem néha, másképp két hét múlva is ott villoghatnék a kereszteződésben.
A másik dolog, hogy néha rosszul bescsülik meg a sebességedet, és úgy hajtanak ki eléd, hogy mire odaérsz, nem tudják felvenni a tempódat. Ezért felesleges agresszívkodni meg leckéztetni, bárkivel előfordulhat.

Persze, a megleckéztetéssel én sem értek egyet, de az agresszív reakciókban sokszor benne van, hogy kissé felbosszantjuk a másikat, s nála épp akkor telik be a pohár. Nem tudhatod, de lehet, neki aznap te már a sokadik olyan voltál, aki csak kicsit lépett a bütykére, s kezdi úgy érezni, kissé hülyének van nézve mindenki által. Ezért mondom, jobb előzékenynek lenni, s nem bosszantani feleslegesen a másikat, mint a Charlie Hebdo újságírói. Ott sem védhető a gyilkosság, de az sincs rendben, hogy teljesen értelmetlenül gúnyt űznek mások érzelmeiből, olyan dolgokból, ami másoknak fontos. Aztán lehet szipogni, hogy nem is gondoltam volna, hogy ami nekem lényegtelen, vicc tárgya, a másiknak igen fontos, s fegyvert ránt miatta.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Tegnap nagyon hasonló történt velem. Kapubehajtóról tolattam ki balra, körbenéztem sehol senki, kb. a manőver felénél kellett a fékbe taposnom, mert az olyan 15 méterre lévő mellékutcából kihajtott egy barom, és ahelyett, hogy megvárja, hogy befejezzem, padlógázzal kikerült. Pár centin múlt.
--
ne terelj

Meglátásom szerint nem te vagy rosszul összerakva. Van erről néhány gondolatom, nem biztos, hogy igazam van, s eléggé flame generáló lehet, bár nem ez a célom.

Egyrészt heterogénebb a társadalom, mint régebben. Értem ezalatt, hogy az erkölcsi értékek, az a zsinórmérték, amihez az emberek tartották magukat, sokkal kevésbé szórt régen, mint ma. Volt ugye egy keresztény nevelés, amelytől kisebb dolgokban el lehetett térni, de hamar ki lett közösítve, aki nagyon eltért ettől. Mivel az értékek azonosak voltak, a meggyőződés is, kevés volt a konfliktus.

Ma ezzel szemben nincsenek stabil erkölcsi gyökerek, dívik a „mindent szabad, amit nem tilos” álszent megközelítése, a polgárpukkasztás, az erőszakos szociopaták érvényesülnek a normális, kevésbé önző emberek rovására, így sokan frusztrálttá válnak. Mindennek meg az általad is tapasztaltak a következményei.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Mennyire "régebben"?
Szerintem nem annyira az emberek változtak, mint inkább az információáramlás sebessége és azok köre, akik értesülnek ezekről a dolgokról.
Egy affér, ami a kisközért pénztáránál történt, max. a résztvevőkig jutott el régen, most meg helyből értesültünk róla pár százan.

Mennyire "régebben"?

Mondjuk 30-50 éve. Valóban gyorsult az információáramlás, de itt most nem a különféle blogokon, fórumokon olvasott egyéni sérelmek megszaporodására gondolok, hanem a való életben személyesen megéltekre. Erre az információáramlás legfeljebb úgy hat negatívan, hogy helytelen viselkedési minták gyorsan terjednek. Ide sorolhatnám a jeges(?) vízzel egymást leöntésének ostoba divatját akár, de erre nyilván számtalan más példát lehetne hozni.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Én nem igazán látom a nagybetűs életben, hogy annyival tahóbbak lennének az emberek. A sarki késdobálóba régen is ilyenek jártak. És néha bementek a boltba is, vagy épp az utcán botlottál beléjük.
Harminc-ötven éve pont nem volt jellemző a keresztény neveltetés, mivel az még pont a gengszterváltás előtti idő, amikor ugye... nem volt túlzottan támogatott az ilyesmi. :)
Szerintem csak annyi történt, hogy
- részben amit írtam, az információ terjedésének sebessége nőtt meg
- részben öregszel és másképp állsz az ilyen inzultációkhoz most, mint akkor.

50 éve még nem éltem, de valóban a rendszerváltásból indulok ki. Attól, hogy nem volt támogatott, megtűrt volt, jártak templomba az emberek. Az nem volt divat, hogy csak azért kellemetlenséget okozzon valaki a másiknak, mert a jog megengedi, a jogalkotó nem gondolt annak a konkrét esetnek a kezelésére, szankcionálására. Más szóval nem volt divatos a trollkodás, volt az emberekben önkorlátozás.

Közlekedésből két eset:

Egy alkalommal, amikor nem adták meg nekem az elsőbbséget, úgy érvelt az illető nő, hogy siet. Tehát, ha jól értem, az elsőbbségadás alól felmentése van azoknak, akik sietnek, így a sietősek bátran elgázolhatják az elsőbbséggel rendelkezőket.

Egy másik alkalommal egyenrangú kereszteződésben nekem balról jövő autós megkérdezte, autónak képzelem-e magam. Kerékpárral voltam. Elgondolkodtam, melyik piacon vehette a jogosítványát.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Kollégának múltkor tilosban parkolásért rátették a piros zacsit a szélvédőre. Felháborodva mesélte mindenkinek, hogy mekkora szemetek voltak vele, pedig ő csak azért volt ott, mert mások is szoktak ugyanoda állni. :D

Szintén a gátlástalanságra példa:
Még az első munkahelyemen szerettem volna záróvizsga felkészüléshez (ha jól emlékszem) fizetés nélküli szabadságot igénybe venni. Én még 2009-ben kezdtem, így bár ez járt is, a fenntartó jogászának más volt a véleménye. Amikor felhívtam rá a figyelmét, hogy téved, azt üzente meg a személyügyessel, hogy ha meg akarom tartani az állásom, akkor ne okoskodjak annyit. Az első adandó alkalommal ott is hagytam őket.

> amikor nem adták meg nekem az elsőbbséget, úgy érvelt az illető nő, hogy siet.

Nem tudtad? ;-) Ez pedig így van, ugyanúgy ahogy nem kell indexelned ha BMW-d van (ez amúgy nem márkafüggő, de ennél a típusnál látom a leggyakrabban és itt is van kivétel), nyugodtan mehetsz ide-oda a sávok között. Sőt, nyugodtan le is dudálhatod azokat akik a legnagyobb megengedett sebességgel közelekednek a belvárosban, ha te úgy érzed, hogy lassú a tempó és szeretnél haladni.

Sot ki is kanyarodhatsz egy teherauto ele, mert azok amugy is lassuak, ugyhogy nem baj, ha csak kicsit kell lassitania. Oh wait...

Köszi, hogy megosztottad ezt velünk. Remélem ettől jobban érzed magad.

Szerk. Ah mindegy, mi kozom hozza. Biztos vannak szeretteid, akik majd segitenek neked. Oszinten csupa jokat kivanok neked. Viszlat.

Viszlát.

De tudod mit? Reagálok neked, hátha leesik, hogy mi volt a gond a megjegyzéseddel:

Olvasd el újra mit írtam, aztán gondolkodj el azon hogy az amit én csináltam és az indexelés nélküli sávváltás amiről fentebb írtam, tényleg ugyanaz a kategória-e.

Ha szerinted igen, nem gond, de szerintem tévedsz.

De most jön a nehezebb rész: az egésznek a lényege az volt, hogy a teherautó sofőrje, hogyan reagált egy szituációra. Te nem voltál ott, így nem tudhatod, hogy az én döntésem helyes volt-e vagy sem. Mások is írták, elég könnyű tévedni egy ilyen helyzetben, ezért még azt is elfogadom, hogy esetleg én is hibáztam, de emlékeim (sőt mivel nem egyedül voltam, nyugodtan mondhatom, hogy van rá tanúm is) szerint nem így történt és mindig óvatos vagyok. Néha túlzottan is. Ennek ellenére a teherautós viselkedése nem volt korrekt és még finoman fogalmaztam.

A kommentedből ez jött le: hogy jövök én ahhoz, hogy mások viselkedését kritizálom amikor én se vagyok jobb. Úgy, hogy a két dolog ég és föld szerintem. Ha ezt nem látod, ok, nem gond.

Amit viszont nem értek és ezért válaszoltam neked azt amit: Az eltérő véleményed, hogyan jogosít fel téged arra, hogy ilyen stílusban szólj hozzám ill. személyeskedj?

Tudsz erre racionális választ adni?

Nem bántásként mondom, pláne azok után, hogy magad is úgy érzed, talán hibáztál. Mindenesetre eszembe jut, amit a bíróságon az engem elütő vádlott ügyvédjének a bírónő mondott akkor, amikor az ügyvéd a sértetti közrehatással próbálkozott volna érvelni. (Nem volt ilyen, szabályosan közlekedtem.) Lesöpörte a bírónő az ügyvéd próbálkozását azzal, hogy az elsőbbséget meg kell adni. Tehát ez nem mérlegelhető - ezt már én teszem hozzá -, nem hangulat, nem helyzet, nem megítélés kérdése. Ezt a KRESZ világosan szabályozza, aszerint kell eljárni.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Ok, ez tiszta sor. Nincs is ezzel problémám. Ilyen szemptonból nyilván én hibáztam, mert láttam, hogy jön és mégis kimentem elé. Na, de ahogy mások is írták, a való életben ez általában így szokott menni, különben ott állhatna az ember napokig, mire egy autó se látszódik az úton. Ezzel szerintem a teherautósnak is tisztában kellett lennie: ha messze van még, akkor kimennek elé. Az, hogy ez mennyire tetszik neki vagy sem, ismét csak mellékes abból a szempontból, hogy miként reagált.

Abban gondolom te is egyet értesz velem, hogy a két dolog nem ugyanaz a kategória.

Persze, azt fentebb magam is írtam, hogy ez nem ok arra, hogy utána ő veszélyeztessen. Ugyanakkor van valami, amiről a KRESZ nem beszél. Arról, hogy mi emberek szubjektív, érzelmektől vezérelt lények vagyunk, s hiába szabálytalan, veszélyes, amit csinált a teherautó sofőrje, arra mégis számíthatsz, hogy ha felbosszantod, ez lesz a reakciója. Sokra mész ugyanis a joggal, ha nyomorékká teszi a családod. Egy életed van, s akkor sem kapod vissza az egészséged, ha a másik fél letöltendőt kap.

Lazán kapcsolódik, de az az érzésem, az elkényeztetett idealista európai ember még csak most tanulja egy más szemléletű kultúrával történő találkozás kapcsán, hogy a fizika törvényei, a tettek erősebbek a jog hatalmánál. Attól, hogy a másik félnek nincs joga megütni, megkéselni, ha beszólsz neki, még te húzod a rövidebbet, ha mégis megteszed. Meg kellene végre érteni, hogy a jog csak akkor működik, ha azt betartják, mindenki valóban kötelezőnek érzi magára nézve, s mindezt meggyőződésből, önként. A büntetésvégrehajtás nem tud meg nem történtté tenni dolgokat.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Igen, értem amit írsz és teljesen egyet értek veled. Nyilván én is levontam a magam következtetését az esetből és azóta még óvatosabb vagyok.

Nem egyszerű, főleg, ha pont egy türelmetlen autós áll mögötted aki nyomja neked a dudát, de azért próbálkozok. Az adott esetben nem ilyen állt mögöttem, de elő szokott fordulni, hogy dudálnak rám, mert még állok, amikor szerinte már rég mehetnék. Mondjuk nem tudom, honnan látja mögülem jobban.

Ja és nem vettem bántásnak. Ha valaki normális hangon elmondja a véleményét, az nem bántás, még akkor sem ha épp arra mutat rá, hogy a másik hibázott. Sőt, ha ebből a véleményből az ember tanul is valamit, akkor még hálásnak is illik lenni. Szóval, köszi.

Remélem a balesetedből nem lett semmi bajod. Engem már attól is kiráz a hideg ha belegondolok, hogy valakit elüt egy autó.

Egy koponyaalapi törésem lett, de szerencsém volt, nem lett maradó károsodásom, nem veszítettem el a szaglásom, nem sérült a látásom, hallásom, s nem bénult le a fél arcom, mert nem nyíródtak el idegek. Az a baj velem, hogy noha szabályosan közlekedem, másról is feltételezem ezt, csak a másik nem feltétlenül szabályos, ennélfogva a megelőlegezett bizalmam veszélyes rám nézve.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Ejh. sajnálom, de örülök, hogy így megúsztad.

Nekem az a legnagyobb félelmem amúgy a közlekedéssel (akár autó, kerékpár vagy gyalogos) kapcsolatban, hogy hiába megy az ember óvatosan, tart be minden szabályt, adja meg az elsőbbséget, bármikor jöhet egy felelőtlen akárki és akkor már nem biztos, hogy túl sok beleszólásod lesz a történésekbe.
Erre mindig van esély, amikor részt veszel a közlekedésben, akár tetszik, akár nem. Sajnos úgy tűnik a legtöbben nem úgy gondolnak a közlekedésre, mint veszélyes üzem, pedig az.

Az speciel tényleg nem baj. Hint:

"elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására."

Köszi

> Ma ezzel szemben nincsenek stabil erkölcsi gyökerek, dívik a „mindent szabad, amit nem tilos”... az erőszakos szociopaták érvényesülnek a normális, kevésbé önző emberek rovására

Fejétől bűzlik a hal.

A hozzászólásomnak nem volt (bel)politikai felhangja, vagy ilyen szándékom.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Magyarországon az emberek jelentős része türelmetlen, és hiányzik az a képességük, hogy tekintettel legyenek a többiekre.
Ahol most élek, ezek teljesen másképp működnek. Megyek biciklivel egy keskeny utcán, és az autós jön mögöttem kilométereken keresztül, amíg biztonsággal tud előzni. Nem dudál, nem ordibál, nem akar leszorítani. De fordítva is igaz, ha látok lehetőséget lehúzódni, akkor megteszem. Ha valaki nem adta meg az elsőbbséget, akkor elnézést kér, akkor is ha gyalogos, ha biciklis, vagy autós.

Hol van ez? Ha negatív lennék, akkor azt mondanám, hogy bárhol máshol, de nem szeretném azt hinni, hogy csak nálunk ilyenek ennyire az emberek.

Salzburg, de eddig bárhol jártam az országban, mindenütt ezt tapasztaltam.

Gondolom, ennek van köze az életszínvonalhoz is. Ha az ember a fél életén át mindenben csak csalódik, minden küzdelme ellenére kudarcok övezik az életét, nem jut egyről a kettőre, akkor természetes, hogy élete második felére egy megkeseredett, rosszindulatú, cinikus troll lesz belőle. A nagyvonalúsághoz szükség van arra, hogy érezd, semmit sem veszítesz, ha türelemmel áldozol az életedből pár percet a másikra, hiszen közel mindened megvan.


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Minden bizonnyal van összefüggés, de én azt tapasztaltam, hogy az említett tulajdonságok messze nem csak az idősebbeken figyelhetők meg.

Akkor mi okozhatja szerinted ezt a mentalitásbeli különbséget?


tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE

Az az igazság, hogy lövésem sincs. Csak azt tudom, hogy amióta emlékszem, ez pontosan ilyen volt és sose tetszett igazán, bár amíg nem kezdtem el külföldre járni, addig természetesnek vettem.

Biztos, hogy van köze. Ettől függetlenül a lehetőség anyagi helyzettől függetlenül mindenki előtt nyitva áll, hogy jobb ember legyen és példát mutasson másoknak, mert ehhez tényleg nem kell semmi, csak a felismerés, a szándék, erőfeszítés és kitartás.

Ez nyilván sokkal könnyebben megy, ha nem kell semmi mással foglalkoznunk. A legtöbb ember azonban leéli úgy az életét, hogy a felismerésig sem jut el. Mindig mást okolnak, másban keresik a hibát, szidják az életet, trollkodnak és még lehetne sorolni.

Az élet úgy van kitalálva, hogy folyamatosan kihívásokkal találjuk magunkat szembe, amelyekben próbára leszünk téve, hogy milyen emberek is vagyunk valójában. Aki ezekből nem tanul, az egyre nagyobb kihívásokkal fog szembe nézni, egészen addig amíg fel nem fogja, hogy neki kellene változnia, vele van a gond. Ezt lehet hívni karmának, sorsnak és persze lehet nem hinni is benne, de attól még van ;-) Megrögzött materialisták kíméljenek.

Kicsiben kell kezdeni: átadni az ülőhelyet a buszon, köszönni, udvariasnak lenni, türelmesnek, előzékenynek, stb. Máris mennyivel szebb lenne az élet, ha mindenki csak ennyit tenne meg, lásd a külföldi példát, ami innen nézve teljesen utópisztikusnak tűnik számunkra.