Eredeti tervem az lett volna, hogy a Valami Amerika című – általam igen kedvelt – magyar film második részét tekintjük meg, még valamikor a két ünnep között, többed magammal. Végül úgy alakult, hogy egy másik ismerősömmel néztem meg a Kaméleon című filmet. Magyar film és ez általában – mostanság – nem jelent sok jót. Volt egy csomó magyar film amit nagyon vártam, de végül csalódás lett. A Kaméleontól nem vártam semmi, azt meg is kaptam, sőt annál sokkal többet.
A film központi alakja egy árvaházban felcseperedett srác, Gábor (Nagy Ervin), aki próbál megfelelni pénztárcájának. Ennek érdekében nem sok mindentől riad vissza. Azzal keresi kenyerét, hogy megnyerő modorát kihasználva, önzetlenül viselkedve ismerkedik meg a világ gondjaitól már kissé kifakult hölgyekkel, akik bizalmukkal tisztelik meg. De ennek a bizalomnak és az álmok beteljesülésének ára van, hiszen főhősünk egy szélhámos. Hűséges segítőtársa Tibi (Trill Zsolt), akivel együtt nőttek fel az árvaházban, és a háttérmunka az ő feladata. A „takarításból élő” ifjak munkájuk révén jutnak hozzá a szükséges információkhoz, de úgy döntenek célirányosabban próbálnak helyezkedni és egy pszichiáternél vállalnak takarítói állást. Innen ismerkedik meg Gábor olyan nőkkel, akiknek ismeri minden titkát. A legújabb kiszemelt hölgy, Hanna (Hámori Gabriella) gazdagnak tűnik és élete több ponton is segítségre szorul. Tehát kifogta az aranyhalat. Ám nem mind arany, ami fénylik. Gábor kezdetben céljai miatt próbál „segíteni” bizalmába férkőzni, de úgy tűnik több is lesz ebből. Ekkor csúszik ki Gábor kezéből az irányítás, egyszerűen összecsapnak felette a hullámok, mert túl sokat akart.
