Tegnap a fiaim az iskolai kirándulást a Batthyány téri hajóállomáson fejezték be. Jó idő volt, messze sincs, inkább kisétáltam értük. Megbántam, mert a budai felső rakparton, köszönhetően a kerékpárosoknak, élet- és balesetveszélyes sétálni. Bár számos tábla jelzi, hogy maximum 10 Km/h sebességgel lehet közlekedni, erre - mondhtanám, szokás szerint - magasról és nagy ívben szarik a kerékpárosok egy kisebb, de így is elég jelentős számú köre. Miután igen hamar meguntam, hogy a két fiam folyamatosan regulázzam és egy járdán is állandóan veszekedjek velük, hogy csak falhoz simulva közlekedjenek, inkább átmentünk a Fő utcára, ahol nézelődni nincs mit, a levegőt meg a dugóban álló autók rontják, de legalább nem akarnak elütni.
Elgondolkoztam azon is, hogy aki szembe jön és eszetlenül gyorsan, annak egy pillanatra megfogom a kormányát. Épp csak annyira, hogy az keresztbe forduljon és amikor a delikvens az első keréken átrepülve az aszfaltot nyalja, elgondolkozzon, érdemes-e egy gyalogosokkal zsúfolt, sebességkorlátozott úton száguldozni. De egyrészt gyerekekkel voltam, ezért nem bonyolítottam az életem, másrészt nem ezeket a retardált kerékpárosokat tartom a probléma fő okának, hanem azt az elvetemült állatot, aki a kerékpárutat egy olyan sétányra tervezte, ahol rengeteg gyalogos közlekedik, bóklászik, fényképezi a Parlament épületét meg mindent.
