Januárban eljött az ideje, hogy kicsit lefaragjunk a családi kiadásokból, ennek örömére el is határoztuk, hogy kicseréljük az Invitelnél lévő DSL-es előfizetésünket. Lett helyette egy igen olcsó vezetékes vonal, és egy kábelmodem. Eddig túl szép, hogy igaz legyen. Nem is az. A telefont levélben lemondtuk. Kértük, hogy 31-vel szüntessék meg. A levél megérkezett hozzájuk 27-én, ezt onnan tudom, hogy onnantól kezdve nem volt net. Elvileg a kábelesek kijöttek volna a hétvégén, amikor otthon is vagyok. Nem jöttek.
Hétfőn délután telefonált Zita, hogy jöttek az emberek. Egy úgy látszik kevés. :) Mindent szépen összedugdostak, elindították a gépet. Ezért hívott fel. Az emberek ugyanis nem találták a "Start menüt"... Próbáltam elnavigálni őket Zita közvetítésével. Ezt el kell képzelni: Én úgy ahogy ismerem a rendszert, Zita a neki szükséges programokat megtalálja a panelen, de csak ikon alapján (múltkor megváltoztattam... Volt is belőle hacacáré... :) ), ő diktálja a windowson betanított munkásnak, mit csináljon... Úgy döntöttem öt perc után, hogy hagyják az egészet a francba, majd megyek és rendbeszedem.
Hittem én.
Tegnap óta szenvedek, de scak nincsen forgalom. Illetve, ha felállítom a hálókártyát, akkor van befelé. Próbáltam az UHU Vezérlőpultból beállítani a kártyákat, de az meg elhasalt a modul betöltésekor. Anyád! Ilyet régen nem csinált. Lássuk, mi változott azóta.
Régen, a 2.0-s UHU alatt a ppp kapcsolat idegbeteg lett a networkmanager jelenlétében. Konkrétan fel sem állt a kapcsolat. Emiatt még abban az időben megöltem a networkmanagert mindenestül. No, most heveny zaklatás és túrás után rájöttem: kábeles kapcsolatnál _nincsen_ user/passsword. Azaz a ppp nem fog állani, sőt, fittyed keményen. No, visszaraktam a networkmanagert (köszönet érte a Sony Ericsson W300i-nek), kijavítottam egy törött resolv.conf linket, és most az egészről blogolok. :)
Azért szégyen, ilyen primitív hibát véteni...
Az eltelt időben Cuncika újabb kijáratot talált a dobozból. Tiszta kommandós, a kerekéről, ha sikerül egyensúlyoznia, eléri a doboz oldalának egy olyan részét, ahol a mappa nem fekszik rajta teljesen. Onnan elindulva szépen végigkapaszkodik a szabad felületig, és uzsgyi.
Először Zita ébredt fel rá, amikor kettőnk közé huppant a párnákra. Igazán ügyes volt, ehhez ugyanis végig kellett menni a szobán, felmászni egy papírdobozon a fotelba, onnan eltájékozódni, felmászni a karfára, felugrani az asztal szélére, elmenni a nyomtató mögött, és végigmenni a asztal tetején felhalmozott trágyadombon. A kis szaros egy menetben megcsinálta, megállás nélkül. Zita elkapta, visszarakta, de a sötétben mellérakta a doboznak. Cunci egy kicsit nézelődött, majd talált egy papírzsebkendőt, úgyhogy nekiklátott azt szészabdalni.
Másnap én riadtam arra, hogy valaki éppen rendet rak az asztalon. Természetesen Cunci volt az. Én nem szeretem, ha a holmimat rendberakják, ergo nyakon csíptem, amit békésen hagyott, és visszapateroltam.
HArmadnap megint Zita ébredt Cuncira, aki beugrott a párnák közé, komoly összpontosítás kellett a befogásához. Ez megtörtént, visszaraktam a helyére és lefedtem a maradék helyet a hetedikes kémia munkafüzettel. Rossz ötlet volt. Hétvégén takarítottuk a két kis drágát, és megdöbbenéssel láttam, hogy a munkafüzet sarkán egy kedves kis lyuk volt rágva. :)
Most olyan a berendezés, hogy még véletlenül sem tud kimászni, ennek ellenére tegnap este mégis kis híján sikerült neki megint.
Micike kezd a kezemhez szokni, ha kaja van benne, már nem harap. Viszont beleszerelmesedett a kerekébe, egész éjjel hajtja, mint az állat, az meg iszonyat hangerővel kopog az akvárium üvegén. Ha nem alszunk el időben, akkor igen nehéz álomba szenderülni miatta.
No, ami még hátravan, a hubot betenni a modem elé, és az Asuson is belőnni a kábelnetet. Érdekes élmény lesz. :)
