Megunva az évek óta áldatlan állapotokat, ma ezt küldtem el városunk polgármesterének:
...kíváncsi vagyok a válaszra :)
Tisztelt X.Y. polgármester Úr!
1941. november 27-én, a Moszkva elleni utolsó támadás előestéjén Eduard Wagner tábornok, a német hadsereg főszállásmestere jelentette: „Erőink végére érkeztünk személyi és anyagi vonatkozásban.
Bizony, bizony esős napokon és az azt követő néhány napban azt gondolom xxx városa kitűnően tudná hasznosítani az iskolások történelem tanulása kapcsán Galagonyás VI. dűlőt.
A második világháborúban az orosz fronton előrenyomuló német csapatok viszontagságairól sokat szólnak a tankönyvek, de nehéz lehet elképzelni milyenek is lehettek valójában azok a rossz útviszonyok, ahol rendszeresen elakadtak. Ennek bemutatására tökéletesen alkalmas a hatodik dűlő, ahol igazából már a szó klasszikus értelmében útnak se nevezném azt a keréknyomot, amin mi itt nap mint nap közlekedünk. ...és néha elakadunk, nem véletlen hogy előfordult már az is, hogy tavasszal kellett felrakni a hóláncot az autóra, akkora volt a sár.
A fentieken túl, az út maga a járművekre és a közlekedőkre nézve is veszélyes, a helyenként 30 cm mély gödreivel, amiket gyakran ki sem lehet kerülni, illetve a bakhát már olyan magas, hogy egy átlagos autó húzza a hasát rajta.
Engedje meg, hogy pár kép segítségével megmutassam mi is van itt: