Mikor összeházasodtunk, megállapodtunk, hogy legalább egy közös gyerekünk lesz, a többit meg meglátjuk.
Hát megláttuk.
Akkor kezdődött a para, amikor a közös kisfiunk megszületett.
Zs azt kérte, hogy legyek ott, amikor megszületik a fiunk.
Bementem.
A Péterffy utcai szülészet nem egy palota, de a lehetőségekhez képest minden ott dolgozó igyekezett maximumot
nyújtani, ez tetszett nagyon. Biztonságban éreztem magunkat. Mivel Zs első szülése ikerszülés volt, így most
sem javasolták a természetes szülést, császármetszésre készültünk.
Műtő előszoba.
Zöld-fehér.
Tiszta.
Néha bejön valaki.
Zs megkapja az epidurálást.
Várunk.
Bejön valaki, mondja, hogy akkor 5 perc, és kezdünk.
Várunk.
Izgultam. Nagyon. Nem tudtam volna kettőig sem elszámolni.
Várunk.
Zs az orrom alá tol egy papírt, hogy írjam alá.
Az áll rajta, hogy elkötik a petevezetékét, és hogy egyezzek bele.
Azt mondja, hogy ezt megbeszéltük, de én nem emlékszem, hogy valaha is beleegyeztem volna.
Nem azért mert rossz a memóriám, hanem mert ez ellenkezik a céljaimmal.
Valahol mélyen ellenállok, de aláírom.
Fogom a kezét, amíg kiemelik B-t.
A gyermek hamar világrajön, semmi komplikáció, egy nővér kiszalad vele valahova míg Zs-t varrják.
Azonnal utána rohanok, nem akarom szem elől téveszteni. Annyi hülyeséget olvastam elcserélt gyerekekről. :)
Meghegesztik a köldökzsinórt, és egy fehér lepelben odaadják nekem, hogy fogjam meg.
Majd beszarok a boldogságtól. Egészséges kisfiú. Kicsit még ronda, de gondolom pár nap és kirugózza magát.
Ha meg nem, akkor pár hét.