edaile blogja

Keresek au-pairt. Azt hittem, hogy nem olyan nagy kaland. Hát tévedtem.
Férjvadászok, bulihercegnők, piócák, zsenik. Faszom kivan.

*************************************
********** Happy New Year! **********
*************************************

A kedves filippínó, aki havi 1000 euró nettóért csak gyerekre vigyázna, takarítás, bevásárlás külön díjért,
a még kedvesebb nigériai, aki ugyan csak 500 eurót kér, de szeretné, ha kéthavonta egy hétre hazarepülhetne a költségemre,
a tajvani diplomás üzletasszony, (wtf ???), aki új kapcsolatokat keres (???),
a brazil egyetemista, aki havi 300 euró mellé még azt is szeretné, hogy a nyelviskoláit is fizessem,
a román lerázhatatlan csaj, akinek nem jelent semmit, hogy az interjú végén megmondtam, hogy köszi de nem kellesz,
és végül a spanyol friss diplomás csaj, aki csak napi 2 órát tudna ránk szánni, de cserébe a hétvégéi is legyenek szabadok.

Kiskarácsony,
elnefelejtsd,
demárúgyiskéső,
vettélfát,
eztsemlehetrádbízni,
soseszámíthatokrád,

Zúgafejem,
szeretszemég,
óratízkorablahán,
figyelszterám,
inkábbcsináloménegyedül,
átvertélmármegint,
mindjártmegőrülök,

szaloncukoriskell,
zdmegeznemszamos,
abbahagynádvégre,
büdösbunkó,
anyádtólörökölted,
deneodarakd,

várjálmáregykicsit,
amikormajdelmész,
gondolszemajdrám,

y

Beregeltem egy magyar társkereső oldalra.
Nézegetem a női profilokat. Csodálkozom.
Ilyen kedves, olyan aranyos, ennyire bújós, amannyira családszerető és mégsincs párja.
Hátha megtalálják itt az igazit. Közben még a havi pár ezer forintot is sajnálják a regisztrációs díjra.
Ha nem hajlandó feltölteni csak egy fotót magáról és csak a minimum információt adja meg ami ahhoz kell, hogy ne bannolják,
mit várhat az ember az nőtől?

Idézetek, hogy milyen társat keresnek:

"Igényes, karizmatikus egyéniség, aki szeret sportolni, utazni, mindemellett értelmes, kedves, jó humorú és megbízható."

Viberen azt kérdezi, mi a baj.
Háttérben a közönség nyugtalanul fészkelődik a székeken, a feszültség érezhetően nő, a dramaturg megnyalja a szája szélét.

A kérdése annyira pontosan szerkesztett és lényegretörő mint mikor egy papagáj megszólal: GYURRIKA VAGYOK.
ÖÖÖÖÖÖ...

Mit is válaszolhatnék erre?
Kérdezzem meg, hogy mit hozott neki a Mikulás?
Esetleg azt, hogy ma kinek az ágyában aludt?
Üvöltsem az arcába, hogy te ribanc?
Vagy ne, mert lehet, hogy nem is alszanak egy ágyban? És igazából csak arra vár, hogy újra együtt lehessen velem? :)
Legyek megértő, hogy igen, most tényleg minden indokolta, hogy megcsaljon?
Vagy boruljak térdre zokogva, mea culpa, mea culpa, te gyenge szerencsétlen nő, hogy lehettem ekkora geci veled, életem szerelme?
Vagy ígérjem meg neki, hogy soha, de soha többé?
Meg hogy örökké, meg minden?
Esetleg tudakoljam-e, hogy felépült-e már a kis lelke?
Könyörögjek?
Átkozódjak?
Fenyegessem?
Sajnáltassam magam?
Vágjam be a durcát?

Egyszer csak eljön a nap
Mikor utoljára csinálsz meg tíz fekvőtámaszt.
Mikor utoljára mész a boltba tejért.
Lesz legutolsó alkalom mikor utólszor adsz csókot,
Még egyszer belenézel a napba,
Futsz egy kört a ház körül.

Majd kisimítod gyűrött reggeleidet
Borzas hajadból,
Kiviszed még egyszer utoljára a szemetet,
Tiszta vagy ismét, egyszerű, fényes, isteni.

Minden nap ajándék, minden nap karácsony,
A harmatcseppek a kocsik tetején, mily csodás!
Kézen fogod fiad, viszed iskolába
És eszedbe jut, hogy ebből is lesz egy legutolsó.

Dőlj hátra hát a karosszékben,
Szard le egy kicsit a főnököd, az ütemtervet, a határidőt,
a cserélni való villanykörtét,
a be nem fizetett számlákat,
a leolvadt hűtőszekrényt,
az elmosni való edényeket,
Azt, hogy mennyire nem szeretett az anyád és hogy te sokkal jobban akartad csinálni.
És gondolkodj el azon,
Hogy lesz egy utolsó nap
Amikor felöltözöl, cipőt húzol, és elköszönsz utoljára.

Kicsit röhögök magamban a római számokon a címben, mert hát a fiamnak az iskolában már a folyó írást sem kell tanulnia,
csupa nagybetűvel krikszkrakszolja tele a krikszkrakszolni való füzeteket. Hiába, a világ változik.

Mosolyogva ültem ki egy szál pólóban ebédelni Pieta-ban a kikötőbe, csak úgy a mólóra az olasztól hozott mittoménmivel.
Hajók már nem járnak, ahhoz hideg van, elmaradtak a búvárok is. 20 fok nyugalom.
Itt senki sem rohan. Nincs miért, nincs hova. Egy maratoni futó hamar begolyózna itt, nincs akkora a sziget, hogy egy rendes
távot lefusson. :)
Megtudtam, hogy otthon már esett a hó, hogy valakik már megint lelőttek egy repülőgépet, hogy nincs gyermekéhezés,
országunk erős, és a tisztelt Miniszterelnök úr mindent megtesz szeretett népéért, nem hiában ő az ország első szolgája.

Mikor összeházasodtunk, megállapodtunk, hogy legalább egy közös gyerekünk lesz, a többit meg meglátjuk.
Hát megláttuk.
Akkor kezdődött a para, amikor a közös kisfiunk megszületett.
Zs azt kérte, hogy legyek ott, amikor megszületik a fiunk.
Bementem.
A Péterffy utcai szülészet nem egy palota, de a lehetőségekhez képest minden ott dolgozó igyekezett maximumot
nyújtani, ez tetszett nagyon. Biztonságban éreztem magunkat. Mivel Zs első szülése ikerszülés volt, így most
sem javasolták a természetes szülést, császármetszésre készültünk.
Műtő előszoba.
Zöld-fehér.
Tiszta.
Néha bejön valaki.
Zs megkapja az epidurálást.
Várunk.
Bejön valaki, mondja, hogy akkor 5 perc, és kezdünk.
Várunk.
Izgultam. Nagyon. Nem tudtam volna kettőig sem elszámolni.
Várunk.
Zs az orrom alá tol egy papírt, hogy írjam alá.
Az áll rajta, hogy elkötik a petevezetékét, és hogy egyezzek bele.
Azt mondja, hogy ezt megbeszéltük, de én nem emlékszem, hogy valaha is beleegyeztem volna.
Nem azért mert rossz a memóriám, hanem mert ez ellenkezik a céljaimmal.
Valahol mélyen ellenállok, de aláírom.
Fogom a kezét, amíg kiemelik B-t.
A gyermek hamar világrajön, semmi komplikáció, egy nővér kiszalad vele valahova míg Zs-t varrják.
Azonnal utána rohanok, nem akarom szem elől téveszteni. Annyi hülyeséget olvastam elcserélt gyerekekről. :)
Meghegesztik a köldökzsinórt, és egy fehér lepelben odaadják nekem, hogy fogjam meg.
Majd beszarok a boldogságtól. Egészséges kisfiú. Kicsit még ronda, de gondolom pár nap és kirugózza magát.
Ha meg nem, akkor pár hét.

Majdnem 8 évig hajtottam. Próbáltam egyről a kettőre jutni. Munkahelyek jöttek-mentek.
Fasz főnökök, rabszolgahajcsár projektvezetők - Project manager is a person who thinks nine woman can deliver a baby in a month -
normális kollégák, értelmes feladatok, idegesítően hosszú és unalmas mítingek, szabadságok, be nem tartott ígéretek, elbaltázott
vagy sikeres projektek, munkakeresés, hülye álláshirdetések böngészése ahol mindent kell tudni és a végén egy nagy foshalmaz közepén
gondolkodhatsz arról, hogy vajon mi a fasznak érdeklődtek design patternek felől az interjún és miért kellett intelligencia
tesztet is megcsinálni amikor ehhez a szarkupachoz csak egy dolog kell, birkatürelem. Meg gyomor.

Életemben először 2007-ben regisztráltam társkereső oldalra.
Stratégiám egyszerű volt, olyan egyedülálló nőt kerestem, aki hosszú távú kapcsolatra vágyik,
esetleg házasságra. Elvárás volt még, hogy ne legyen kövér. Szemszín, hajszín leszarva, színtévesztő vagyok. :)

Egy hét alatt megaláltam Zs-t. Pici, kecses lány két és fél éves ikerlányokkal.
Az első randevú szörnyű volt, sehogy sem találtuk meg a hangot egymással. A két lány egyfolytában a
kutyám után kajtatott, bár megkértem őket hogy ne adjanak neki tortát, mégis lepottyant egy az orra elé.
Hazamentem. Gondolkodtam.

Akartam írni a családomról meg hogy hogyan jutottunk ide, de most nincs erőm erre.

A svédekkel egész jól lehet dolgozni.
Értelmesek. Szorgalmasak. Nem akadnak fent apróságokon.
Volt már problémám abból, hogy eleresztek egy bazdmeget amikor valami égbekiáltó nagy faszsággal találom
szembe magam. Itt ez nem probléma, mindenki szentségel erőlködés nélkül.
A szemlélet itt nagyon egyszerű: Ha odakattintok és megy, és a felhasználóknak is megy, akkor te vagy az isten.
Az, hogy nincs input ellenőrzés, sem semmi védelem SQL injection és társai ellen, senkit sem zavar.
Hogy simán lehet internal server errorokat létrehozni egyszerű URL manipulációval, nem probléma.
Csak rejtsük el a hibákat a felhasználók elől.
Engem egy kicsit, de hát nem azért vagyok itt, hogy megváltsam a világot.

Ma 13:30-kor felszáll a WizzAir egy gépe Máltáról.

Rajta lesz a nő.

Mikor a gép leszáll, már nem lesz a feleségem.

Mr Bonnicci, a főnök igen szép szál ember. A máltai férfiak általában 1.60 magasak, szőrösek, és feketék.
Mr. Bonnicci szőrös, két méter magas és legalább 160 kiló. Idegesítő stílusa van, mint általában a
máltaiaknak - ha meg akarsz vele beszélni egy olyan apróságot, hogy a legyeket lecsapjuk-e, vagy
használjunk inkább légypapírt, akkor egy legalább 50 perces beszélgetésre készülj.
Képtelenek azt mondani, hogy légypapír, szevasz, kérem a következőt, vagy hogy szarokrája, szevasz.

Eltelt egy hét. Mondom megzörgetem a főnök urat, hogy hol van már a szerződésem. Gondolom van más dolga is
mint az én piszlicsáré szerződésemmel foglalkozni, mert ő bizniszmen, de hát szólok azért, nehogy elfelejtődjön.
mr. Bonnicci nagyon készséges, persze mindent megbeszélünk, holnap adja a szerződést, mert most sok a dolga értsem meg,
hogy nem tud ezzel foglalkozni.
Másnap megyek be az irodába, keresem a főnök urat, mondják, hogy nincs itt, üzleti úton van Bécsben 10 napra.
Nyeltem egyet [a jó kurva anyádat] és beálltam húzni az igát. SCRUM, értelmes, segítőkész kollégák, értelmes határidők,
érdekes feladat, mi mást kívánhatna az ember.

Akitől a házat bérlem nagyon kedves fickó.
Nem volt ez mindig így, a kulturális különbözőségek miatt az első pár hónapban nagyon durva vitáink voltak,
még ügyvéd és jogi fenyegetőzés is előkerült. Szerencsére ezek a problémák megoldódtak, egy nagyon normális,
családszerető, keményen dolgozó fickó bújt elő a fenyegetődző, jogi halandzsával dobálódzó bunkó máltai
seggfej mögül.
Mondtam neki, hogy mi a helyzet, hogy nincs meló. Rögtön megeresztett egy telefont, mert egy régi ismerőse és
ügyfele a gambling iparban dolgozik, hátha van náluk valami programozni való. Két nap múlva már kezdtem is.
Megegyeztünk a pénzben, feltételekben, minden fasza, fanfár, konfettieső.
A feladat nagyon egyszerű. Van egy PHP/Node-ban írt szoftver, aminek vannak kisebb gondjai és még pár új
funkciót is bele kell fejleszteni. Megnéztem a kódot, meg a fickót aki csinálta. Mekk Elek hozzá képest
Dennis Ritchie a legjobb formájában. Egy akkora foshalom nézett vissza rám, hogy csak pislogtam. Láttam már pár
gány kódot életem során, de ez simán benne volt a top 3-ban. 4 napi elemzés, tesztelés után odabattyogtam a főnök
úrhoz és mondtam neki, hogy Houston we have a problem. Kérdezi hogy micsoda.
--- Magamban így utólag: Ez női meló. Csinálja a kurva anyád ---
Akkor csak annyit mondtam neki, hogy nem vagyok olyan bátor, hogy bármit is megpiszkáljak a "rencerben" mert félek,
hogy 35 másik helyen fog eltörni. És hogy ez nem egy életbiztosítás.
Vártam mi történik. Kicsit gondolkodott, majd azt mondta, hogy hát igen, már megnézte 8 hónapja két kolléga és ugyanezt
mondták. Összeült a kupaktanács, és nem akartam hinni a fülemnek, főnök úr úgy határozott, hogy akkor csináljunk egy
rendes szoftvert. Madarat lehetett volna fogatni velem.

A cég rendes volt egyébként, másfél hónapot kifizettek pluszban, hogy munkát kellett keresnem ismét.
Behívtak két fejvadász céget, és ott helyszínen próbáltak nekünk segíteni.
Kaptam pár ajánlatot, volt ami tetszett, volt ami nem. Úgy voltam vele, hogy csak találjak valamit, és a többit megoldom.

Málta egy speciális hely IT szempontból. A sziget nagyon kicsi, így ha valahol nem csinálod jól a dolgod és kirúgnak, két
nap múlva az összes fejvadász fog tudni róla és igen nehéz lesz bármit is találnod. Számomra ez ideális terep. :)

Elmentem pár interjúra, volt olyan cég, ahol mindenben megfeleltem volna, tesztek kipipálva, interjú HR-essel ok, csak amikor
a pénzről kezdtünk el beszélni, akkor értek meglepetések. A büdzsé 40%-kal kevesebb mint amit kértem.
Nagyon felmérgesítettem magam, mert az első dolgok egyike amit a fejvadász megkérdez az az, hogy mennyit szeretnél keresni.
Kiderült, hogy nem egyeztette a bérigényemet a cég lehetőségeivel, így az csak az utolsó pillanatban derült ki. :(

Pénteken megegyeztünk a céggel, hogy elválunk egymástól. Hétfő délután interjún voltam, kedden reggel már az új
helyen dolgoztam. Gambling cég, online rulett, kaszinó, meg sportfogadás. A kollégák normálisak voltak nagyon,
a meló is elfogadható, mindenre volt idő, szóval nem panaszkodhadtam semmire.
Azért pár dolog zavart.
Itt Máltán mindenki bele van buzulva a légkondiba, és itt ha kell, ha nem, mentek egyfolytában. Tisztítani persze csak
évente egyszer, szóval így esett, hogy Június közepén kapucnis pulóverben, téli cipőben, hosszúnadrágban jártam dolgozni.
Bár már október vége van, és hőség az nincs, de a buszokon még mindig mennek a légkondik. :(

Tavaly decemberben kezdtem el állást nézni Máltán.
Nem akartunk Magyarországon élni, hát felcsaptuk a google maps-ot, hogy hol próbáljunk szerencsét.
Keresési feltételek:
- Ne legyen hideg ( Norvégia pl. nem jöhet szóba )
- Ha lehet, legyen tenger vagy óceán a közelben.
- Legyen normális, gyerekközpontú oktatás.
- Ne legyenenk mérges állatok, növények.
- Legyen ott IT munka.

Találtam egy társkereső céget, francia háttérrel. Megcsináltam egy intelligencia tesztet, egy
érzelmi intelligencia tesztet és egy igen fingatós codility tesztet. Közel a maximumhoz teljesítettem.
Utáltam. Hogy a francba képzelik a cégek, hogy szir-szar online tesztekkel meg tudják szűrni,
hogy ki az aki alkalmas a munkára és ki nem? 2 óra koncentrált igyekezetből szeretnék megtudni,
hogy hogy fog a kedves alkalmazott reagálni arra, ha hülyeségeket kérnek tőle?

Reggel 8-ra volt időpontunk Mostába a Health Centerbe Bencét beoltatni.
Naxxartól csak 1.5 km, szóval 7 után kicsivel elindultunk, lesétáltunk szépen.
Fura volt látni a szembejövő buszmegállókban ácsorgó Maria Regna egyenruhás gyerekeket.
Inkább várnak fél órát a buszra, mint legyalogoljanak 800 métert. A máltaiak legszívesebben még a WC-re is autóval mennének.

A rendelőben a szokásos interpoláló körök után egy 3x3 négyzetméteres kis szobácskában fogadott minket két negyvenes máltai asszonyság.
Míg az adatokat egyeztettük Bence játszott, kérdéseikre készségesen válaszolt. Tudta, hogy mi fog jönni, de azért kicsit félt.
Ölembe vettem, pikk-pakk megvolt az egész. Amíg öltöztettem, megköszönte a doktornőknek a munkájukat, vígan ballagtunk az iskolába.

Ücsörgök a kávézóban, próbálom bebootolni magam.
Checklist:
- Gyerek a suliban: DONE
- Gyereknek kaja csomagolva: DONE
- Gyereken van ruha: DONE
- Gyerek kapott kakaót reggel: DONE
- Kávé & Red Bull megrendelve: DONE
- Laptop bekapcsolva: DONE

....
....
....

8-ra megyek vissza az iskolába, a tanároknak gondjai vannak Bencével, nem akar nekik semmit megcsinálni.
Hmmm... Most mit mondhatnék nekik? Anyja és két testvére hazarepült Magyarországra, ketten vagyunk meg egy segítségem egy hónapja.
Hiányzik neki a család másik fele, megértem. -- Holnap oltásra kell vinnem 8-ra Mostába, csak el ne felejtsem. --
Az igazgatóval beszéltem párszor, nagyon rendes fickó, az iskola a mindene.
Itt az iskola kicsit máshogy megy mint MO-n.
Az első szülői értekezleten még a suli nyitása előtt elmondták, hogy az alapelv egyszerű: azt szeretnék, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni.
Minden ez után jön. Fontosabb a közösség, mint az, hogy tud-e írni-olvasni az év végére.

elég

start