Málta -- MFSL III.

Mikor összeházasodtunk, megállapodtunk, hogy legalább egy közös gyerekünk lesz, a többit meg meglátjuk.
Hát megláttuk.
Akkor kezdődött a para, amikor a közös kisfiunk megszületett.
Zs azt kérte, hogy legyek ott, amikor megszületik a fiunk.
Bementem.
A Péterffy utcai szülészet nem egy palota, de a lehetőségekhez képest minden ott dolgozó igyekezett maximumot
nyújtani, ez tetszett nagyon. Biztonságban éreztem magunkat. Mivel Zs első szülése ikerszülés volt, így most
sem javasolták a természetes szülést, császármetszésre készültünk.
Műtő előszoba.
Zöld-fehér.
Tiszta.
Néha bejön valaki.
Zs megkapja az epidurálást.
Várunk.
Bejön valaki, mondja, hogy akkor 5 perc, és kezdünk.
Várunk.
Izgultam. Nagyon. Nem tudtam volna kettőig sem elszámolni.
Várunk.
Zs az orrom alá tol egy papírt, hogy írjam alá.
Az áll rajta, hogy elkötik a petevezetékét, és hogy egyezzek bele.
Azt mondja, hogy ezt megbeszéltük, de én nem emlékszem, hogy valaha is beleegyeztem volna.
Nem azért mert rossz a memóriám, hanem mert ez ellenkezik a céljaimmal.
Valahol mélyen ellenállok, de aláírom.
Fogom a kezét, amíg kiemelik B-t.
A gyermek hamar világrajön, semmi komplikáció, egy nővér kiszalad vele valahova míg Zs-t varrják.
Azonnal utána rohanok, nem akarom szem elől téveszteni. Annyi hülyeséget olvastam elcserélt gyerekekről. :)
Meghegesztik a köldökzsinórt, és egy fehér lepelben odaadják nekem, hogy fogjam meg.
Majd beszarok a boldogságtól. Egészséges kisfiú. Kicsit még ronda, de gondolom pár nap és kirugózza magát.
Ha meg nem, akkor pár hét.

Még sem vagyok teljesen boldog.
Valami eltört.
Nem tudok tiszta szívből örülni.

Zs kiheréltette magát akaratom ellenére.
Holnaptól egy guminővel élek együtt. :(

( pch v | 2015. 11. 20., p – 07:32 )

Szerintem (már bocs, hogy belepofa) az Ő teste.
Tudom, hogy szar érzés lehet, de a saját testével hagy rendelkezzen már Ő maga.
Az, hogy a feleséged az nem ruház fel olyan joggal, hogy Te eldöntsd. Maximum "megbeszélhetitek", de a döntés az övé.
IMHO

pch
--
http://www.buster.hu "A" számlázó
--

Ebben igazad van, nem is ez a probléma, hanem hogy nem csinálta tisztességesen.
Ha előtte megbeszéljük és ragaszkodik ehhez, akkor azt mondom oké.
Felvetette az ötletet, én mondtam, hogy nem örülök neki, és ennyiben maradtunk.
Szó sem volt arról, hogy beleegyezem. Arról beszélgettünk a szülés előtt, hogy ha lenne még gyermekünk,
hova költöznénk. Hogy élnénk. Mit csinálnánk.
--
Ami elől menekülsz, az után szaladsz.

Szerintem te baromira félreértetted a történetet.

Itt, egy szóbeli szerződés egyoldalú felrúgása történt.

A blogger előtt pedig két út áll: vagy a kék pirulát szedi tovább, vagy pedig beveszi a pirosat (ahogyan, az előző postjaihoz írt kommentekben páran már céloztak rá)

----------------------------
Előnevelt csirke kapható!

Igazából nem egyoldalú felrúgás történt, mert meg volt a lehetőségem, hogy ne írjam alá a papírt.
Olyan szempontból meg igazad van, hogy nem volt tisztességes tőle.
De úgy választotta meg az időpontot és a helyszínt, hogy ne legyen sok esélyem tiltakozni.
--
Ami elől menekülsz, az után szaladsz.

A végére óriás +1
Ez alapvetően egy ritka gerinctelen húzás, mikor úgy alakítják a helyzetet hogy esélyed se legyen másra. Mikor olvastam pont az jutott eszembe, hogy azt a szép napot mikor megszületett a fiad, el is vette tőled, aljasan

// Happy debugging, suckers
#define true (rand() > 10)

"De úgy választotta meg az időpontot és a helyszínt, hogy ne legyen sok esélyem tiltakozni."

Hát ja. Nem nagyon tudok elképzelni olyan papírt, amit ne írnék alá, ha az éppen az elsőszülött fiammal vajúdó feleségem kérné...

----------------------------
Előnevelt csirke kapható!

A folyamatnak csak a végét látod. Valóban az ő teste, de itt egy - kimondatlan - megállapodást rúgott föl. Itt nem az ő testéről van csak szó, hanem arról, hogy ezzel elvágja a lehetőséget a jövőbeli további közös gyerekek előtt. És ez nem lehet csak az ő döntése, ennek közösnek kell lennie.

@edaile: nem fog jól esni, amit mondok, de IMHO a volt feleséged már itt, ezzel a tettel eldöntötte, hogy továbbáll.

--
„Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok!”

( muszike | 2015. 11. 20., p – 08:24 )

2 császár után már elég kockázatos egy újabb terhesség a mai protokollok szerint.
3 császár után meg ellenjavalt az újabb terhesség.

Most elvesztettem a fonalat.

Szóval 2 ikerlány első terhességből, aztán több nem jött.
Az írásban csak 'B'-t említed, de feltételezem, volt egy másik betű is?

Illetve máshol a fiadról írsz. Akkor ez valaki mástól lett, később? Korábban?

De a fenti 'Zs' nevű, aki a lányok anyja, az ugyanaz, akivel a netes társkeresőn jöttél össze, és akitől az imént váltál el (amikor leszáll a repülő, már nem lesz a feleségem).

Vagy a lányok anyukája más volt, és most a fiú anyukájától váltál el?

Konfúz ez így, egy pár adatból megpróbálni összelegózni az idővonalat.

Azt tudtátok, hogy Brazíliában egészen sok időn keresztül mindenki mindig császárral szült, ha tehette?

Most (idén) hallottam arról, hogy valahogy próbálják ezt visszaszorítani, de amikor ott éltem, akkor minden ismerősünk minden gyereke császáros volt*. Amikor magyar barátnőnk természetes úton akart szülni Rióban, nagyon nehezen talált olyan szülészt, aki elvállalta, mert a legtöbbnek egyszerűen nem volt semennyi gyakorlata benne.

*nagyvárosban, nem szegény emberekről van szó. Persze az őserdőben vagy a hajléktalan/favela lakó nem fog császárral szülni.