A könyvet röviden összefoglalva: Vér, gnollok, döghús, eugenetika, antropológia, vallás és társadalomkritika, fantasy, halott főszereplő a regény végén. Mindezek alapján nekem való irodalom lenne, de elolvasva, felemás az érzéssel tettem le.
A regény háttere túlságosan is generikus és színtelen, egy átlagos RPG scenarionak kidolgozottabb mellékszereplői és a világa. Adott egy átlagos hercegség, egy átlagos várossal, egy átlagos egyetemmel, benne egy átlagos antropológus professzorral, aki egy átlagos karavánnal elutazik egy átlagos isten háta mögötti faluba, hogy tanulmányozzon egy átlagos írni tudó gnollt. A könyv végén még egy átlagos gonosz uralkodó is előkerül, hogy elég hősies legyen a befejezés. Az unalomtól a könyvet az menti meg, hogy rövid és szerkezetileg különálló történetekből van felépítve, melyek a két főszereplő közti eszmecserékre fókuszálnak, nem a környezetre. A fantasy elemeket allegóriaként használja, így próbálva feltenni és körbejárni pár fajsúlyosabb kérdést, melyekre a vadállati ős mindenek felett állóságát hozza ki válaszul, ezzel a főszereplőket egyszerűen az író paleo-"vissza a gyökerekhez" ideológiájának a szócsövévé degradálva.
Mindezt megtűzdeli speciális effektusként használt tárgyi (konzervdoboz), ideológiai (evolúciós teóriák) és nyelvi anakronizmusokkal. Utóbbiak időnként különösen zavaróvá válnak, mert nyelvezetileg egyszerű fórum trollá degradálják a főszereplőt. A távolság és idő hiányos érzékeltetése miatt, csak a könyv végére derül ki, hogy a fejezetek történései egy hosszabb időperiódust takarnak.
Mindezt tetézi etológiai bukfencekkel. Utóbbi különösen fájó, mivel a szerző célja az emberi társadalom hibáinak a bemutatása, nem emberi szemszögből. A gnoll főszereplőt megpróbálja egy intelligens vadállatként beállítani, modellként használva a foltos hiénákat egészen morfológiai mélységekig. Ez ott bukik el, hogy amíg ezen szereplő képes megérteni fajtáján belüli eugenetika fontosságát, nem rendelkezik olyan alapvető állati funkciókkal mint az evés utáni tisztálkodás. (Mondjuk az ELTE bölcsészei közül párat elnézve, ez talán nem is olyan kirívó.) További probléma, hogy a szerző által modellként használt etológiai megállapítások elavultak. A Cook-féle testvérgyilkossági hipotézist, igen szépen árnyalta/megdöntötte a '96-os Holenkamp tanulmány, ami figyelembe veszi a foltos hiénák morfológiai sajátosságait (szülőcsatorna alakja, újszülött fejlettsége és dominancia), viszont a szerző a régi forrásanyagból dolgozik.
