A könyvet röviden összefoglalva: Vér, gnollok, döghús, eugenetika, antropológia, vallás és társadalomkritika, fantasy, halott főszereplő a regény végén. Mindezek alapján nekem való irodalom lenne, de elolvasva, felemás az érzéssel tettem le.
A regény háttere túlságosan is generikus és színtelen, egy átlagos RPG scenarionak kidolgozottabb mellékszereplői és a világa. Adott egy átlagos hercegség, egy átlagos várossal, egy átlagos egyetemmel, benne egy átlagos antropológus professzorral, aki egy átlagos karavánnal elutazik egy átlagos isten háta mögötti faluba, hogy tanulmányozzon egy átlagos írni tudó gnollt. A könyv végén még egy átlagos gonosz uralkodó is előkerül, hogy elég hősies legyen a befejezés. Az unalomtól a könyvet az menti meg, hogy rövid és szerkezetileg különálló történetekből van felépítve, melyek a két főszereplő közti eszmecserékre fókuszálnak, nem a környezetre. A fantasy elemeket allegóriaként használja, így próbálva feltenni és körbejárni pár fajsúlyosabb kérdést, melyekre a vadállati ős mindenek felett állóságát hozza ki válaszul, ezzel a főszereplőket egyszerűen az író paleo-"vissza a gyökerekhez" ideológiájának a szócsövévé degradálva.
Mindezt megtűzdeli speciális effektusként használt tárgyi (konzervdoboz), ideológiai (evolúciós teóriák) és nyelvi anakronizmusokkal. Utóbbiak időnként különösen zavaróvá válnak, mert nyelvezetileg egyszerű fórum trollá degradálják a főszereplőt. A távolság és idő hiányos érzékeltetése miatt, csak a könyv végére derül ki, hogy a fejezetek történései egy hosszabb időperiódust takarnak.
Mindezt tetézi etológiai bukfencekkel. Utóbbi különösen fájó, mivel a szerző célja az emberi társadalom hibáinak a bemutatása, nem emberi szemszögből. A gnoll főszereplőt megpróbálja egy intelligens vadállatként beállítani, modellként használva a foltos hiénákat egészen morfológiai mélységekig. Ez ott bukik el, hogy amíg ezen szereplő képes megérteni fajtáján belüli eugenetika fontosságát, nem rendelkezik olyan alapvető állati funkciókkal mint az evés utáni tisztálkodás. (Mondjuk az ELTE bölcsészei közül párat elnézve, ez talán nem is olyan kirívó.) További probléma, hogy a szerző által modellként használt etológiai megállapítások elavultak. A Cook-féle testvérgyilkossági hipotézist, igen szépen árnyalta/megdöntötte a '96-os Holenkamp tanulmány, ami figyelembe veszi a foltos hiénák morfológiai sajátosságait (szülőcsatorna alakja, újszülött fejlettsége és dominancia), viszont a szerző a régi forrásanyagból dolgozik.
Egy fantasy regénynél nem várja el az ember, hogy az fedje a valóságot, de nem is engedheti meg, hogy minden racionalitást mellőzzön. Itt elsődlegesen az intelligencia, a környezettel való interakció és evolúciós motivációk közti összhang ami fontos. Egy ölésre specializálódott, szocializált, alacsony szaporodási rátával rendelkező, intelligens élőlény esetében, a hierarchia és dominancia kérdések megoldására evolúciósan a legrosszabb válasz az adott fajtárs likvidálása, vagy az élet-halál harc. Ilyen esetben az írónak vagy el kell térnie a mintától, vagy valamilyen módon választ adnia a felmerülő miértekre. Stanton a fajon belüli, tudatos, eugenetikát hozza fel, ami hihető is lenne egy magasabb szintű társadalmi berendezkedésnél és magasabb szintű intellektuális környezetben, de egy vadászó-gyűjtögető környezetben igencsak kérdéses. Olyan, mintha Phd.-val rendelkező bushmannokkal találná magát szembe az ember. Erre még rá is tesz egy lapáttal, magának a gnolloknak és a társadalmuknak végletekig fatalista beállításával.
Visszatérő motívum, az emberi fiziológia szembeállítása egy ideologizált szuper-ragadozóéval elfelejtkezve arról, hogy az ember nem tisztán ragadozó, és pont a testi hiányosságaink intellektussal való kompenzálása az ami a legsikeresebb ragadozóvá tesz minket. Ez nem illik bele a szerző nézőpontjába, ezért finoman csúsztat és szimplán átugorja azt a tényt, hogy bizony valamikor mi is vadászó és gyűjtögető életmódot folytattunk.
A könyv végén lévő epilógus felteszi a koronát az egészre, mert a klasszikus fantasyből a napjainkba történő ugrás zagyva és érthetetlen. Sikeresen megismétli a könyvben elhangzott ideológiai parafrázisokat (modern társadalom rossz, vadászó-gyűjtögető jó, okay?) elfeledkezve arról, hogy a modern társadalom létezése önmagában bizonyítéka a primitív társadalmak feletti sikerességének.
Összegzés: 3.5/10
A könyv által felvetett kérdéseken, magán a credon is érdemes kicsit rágódni, a rövidsége miatt érdemes újraolvasni, viszont nem biztos, hogy másnak is megéri a 10 eurós árat.
A könyv oldala: http://www.thegnollcredo.com/
Teaser: http://www.100wattpress.com/wp-content/uploads/2010/03/The-Gnoll-Credo-…
Amazon: http://www.amazon.com/dp/0982667132/?tag=gnollsorg-20