... és azóta történt egy s más körülöttem/körülöttünk.
Emmával már régóta beszélgettünk a házasságról. Miután már egy ideje igent mondott, és minden fennálló kérdéses dolgot, félelmeinket megbeszéltünk, mostanában a tettek mezejére léptünk.
Pár hete hétvégén megbeszéltük, hogy nézünk egy szép karikagyűrűt, ami mindkettőnknek tetszik. Rá egy héttel neki is indultunk.
Az első kör elég lehangoló volt anyagilag, volt ahol ~170.000-nél kezdődtek a legegyszerűbbek, igaz itt egyedit készítettek volna.
Megbeszéltük, hogy erre azért nincs szükségünk. De Székesfehérváron nem nagyon találtunk olyat ami tetszett is volna mindkettőnknek és anyagilag is megfelelt volna.
Másnap Budapesten azonban elég érdekesen alakultak a dolgok. Amíg a Mamut előtt vártunk Emma barátnőjére (aki amúgy is cinkelt minket, hogy mikor vesszük már meg) jött az ötlet, hogy ha már úgyis itt vagyunk és van még 5 percünk nézzünk be az ékszerboltba a Mamut földszintjén. Úgy alakult, hogy az 5 perc elég is volt. Mire megérkezett a barátnő, már meg is volt a kiválasztott, csak fizetni kellet.
Még aznap délután egy Pesti kiskocsmában fel is húztuk, egy Hubertus után, egy jó szivar közben és egy sör előtt :D
Úgy alakult (már előbb meg volt beszélve), hogy aznap este még a volt feleségemmel is találkozok. Visszaadtam neki könyvet, CD-ket, DVD-ket amik még nálam voltak és ha már arra jártam megkért, hogy segítsek megcsinálni a zuhanyzóját. Észre is vette a gyűrűt, de meglehetősen jól reagált rá. Ittunk rá egy jó erdélyi pálinkát, aztán ellátott "baráti" jó tanácsokkal, hogy legközelebb mit ne rontsak el. Kaptam tőle a születésnapomra egy rovarevő növényt is, aztán sütött nekünk pár palacsintát is (elvitelre :D). Elég érdekes szituáció volt.
Emma (és persze én is) azóta nagyon boldog, már az esküvői ruhákat nézegeti (ha minden igaz áprilisban lesz a nagy nap).
Jövő héten Pécsen el is intézzük a szükséges dolgokat, előtte vasárnap este meg egy nagyobb haveri összeröffenés lesz, kocsmázással és bulizással egybekötve. Még jó hogy a haveri társaságunk közös. Egyesek már a legénybúcsúval is fenyegetnek.
Sokan mondják a nagy okosságot: "A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett"
Én ebben nem hiszek. Szerintem inkább "A tapasztalat győzelme a pesszimizmus felett". Mivel én nem a házasság intézményében csalódtam, hanem az előző kapcsolatomban (ami több mint valószínű hogy nem a házasságkötés miatt ment tönkre), nem látom semmi okát, hogy Emmát ne vegyem feleségül.
Úgy érzem, úgy érezzük, hogy helyesen cselekszünk.
That's all...
