Hiena blogja

Úgy esett, hogy beesett egy ilyen nyomtató, és ha már hozzám került, be is akartam üzemelni.
Probléma 1: Wheezyben nincs hozzá CUPS driver.
Probléma 2: A többi driver sem megy vele.
Probléma 3: Canonnál 2007-es az utolsó Linuxos driver. Ez utóbbit, pár aktuális lib-re mutató (libpng, libtiff, stb) symlink létrehozásával életre lehet kelteni és lehet nyomtatni parancssorból, csak nem ugyanaz az érzés.

Gyors megoldás, alábbi két file letöltése:
ppa.launchpad.net/michael-gruz/canon-trunk/ubuntu/pool/main/c/cnijfilter-common/cnijfilter-common_3.90-75~ubuntu14.04.1_i386.deb
ppa.launchpad.net/michael-gruz/canon-trunk/ubuntu/pool/main/c/cnijfilter-common/cnijfilter-ip2500series_3.90-75~ubuntu14.04.1_i386.deb

A tegnapi blogpost után olvastam az alábbi, hasonló kaliberű történetet.
A IT security részét mindig is vegyes érzelmekkel figyeltem, mert mint az égvehagyott teraszlámpa a bogarakat, úgy vonzza a ifjú titánok degeneráltabb részét. Ezek egy része aztán felnő és komoly biztonsági szakember lesz, a másik része viszont jól megérdemelten elmélkedhet, két seggrepacsi közt, a börtönben, hogy mennyire is volt L33T.
Történetünk szereplője, klasszikus script-kiddie profillal rendelkező, Curtis Gervais ottawai lakos, aki úgy döntött, hogy kiberbűnözői hírnevét swattinggal fogja megalapozni. Ez nálunk is ismert rendőrségre betelefonálós játék, fejlettebb változata, ahol különféle machinációkkal a hívó azt próbálja elérni, hogy a hatóság éles fenyegetésként fogja fel a hívást és megfelelő erőket mozgósítson, a támadó által megnevezett címre. Mert mi is lenne szebb álom egy érzelmileg sérült tinédzsernek, mint amikor valamely ellenségére a kommandósok rúgják rá az ajtót.
Kanadai barátunkat alaposan elkapta a gépszíj és elkezdte twitteren ekézni Brian Krebs, IT biztonsággal foglalkozó újságírót és odáig ment, hogy két alkalommal is megpróbálta swattolni. Majd elkezdte hirdetni "szolgáltatásait". A sorok közt olvasva, itt valószínűleg az történt, hogy Mr. Krebs picsit berágott és felhívta pár IT security üzletben utazó barátját, akik rövid időn belül még hősünk gatyaméretét is megosztották egy paste-bin-re kitett fileban. Gervais okos módon, nem is tagadta a fileban közölt adatokat, csak annyit jegyzett meg, hogy a korát rosszul adták meg.
Innentől a hatóság fogaskerekei is felpörögtek. Wannabe hacker barátunk nyert egy ingyenes swattingot a saját címére, és jelen pillanatban 30 rendbeli swatting és bombafenyegetés elkövetéséért kell felelnie.

Addig, míg nálunk sokan az igát húzták a munkanap áthelyezés miatt, a világ élesebb elméjű része tovább termelte a szociofilozófiai kérdést feszegető gyöngyszemeket. Íme három szemelvény a hétvégi termésből:
Neten trollkodni könnyű. Ott lehet az embernek bármekkora az arca, bárkit el lehet küldeni melegebb éghajlatra, sértegetni, megjegyzéseket tenni rá. Egészen addig, míg az ember nem köt bele mondjuk egy nehézsúlyú bokszolóba. Különösen problémás a dolog, ha az illető feltörekvő "harcosnak" tartja magát. Óhatatlan, hogy ilyen esetben, előbb vagy utóbb, elkenik az illető száját. Valami ilyesmi történt Charlie Zelenoff-al is, aki valamilyen oknál fogva Deontay Wilder-t pécézte ki magánat. Wilder egy ideig tűrte a packázást, aztán úgy döntött, sportember módjára elfogadja zaklatójának a kihívását. Zelenoff nem hazudtolta meg netes énjét a ringben, egyet ütött, aztán futott. Csak épp nem ütött elég nagyot, így Wilder utána ment. Ami utána következett, az fogócskával egybekötött verésként szokták definiálni.
Link+videók: http://www.tmz.com/2014/05/09/deontay-wilder-boxer-beats-the-hell-out-o…

Tegnap mozidélutánt tartottunk, ennek keretében párommal megnéztük az elmúlt 2 év három termékét. Két remaket és egy eredetit.
Ahogy várható volt kissé vegyes érzelmekkel álltam fel a székből.

Dredd bíró a nyolcvanas, kilencvenes évek ikonikus képregényfigurája, megélt már egy megfilmesítést. Stallone nevével fémjelzett mű igencsak gyengére sikeredett, ami az eredeti képregény "Hollywood kompatibilitássá" tételének a következménye. Amire nem lehetett panasz az akkori mértékkel korrektül összerakott látványvilág, disztópikus környezet, és karakterekkel. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért komoly bukta lett. Ezután jött a 2012-es remake. Fogták és lenyesték a 80-a popikon sallangokat a szereplők cuccairól, és az utcai hadviseléshez jobban illeszkedően felpáncélozták őket. Az eredeti bírói fegyverzetet viselhetőbbre cserélték, a Stallone féle, fűnyírómotoros motor helyett, valódi, átépített motorokat tettek a szereplők és a kaszkadőrök feneke alá. Alapsztorinak betették Anderson bíró vizsgáját és beindították a darálót. Az film indító autós üldözése megadja az alaphangulatot. Ugye egy kockalámpás, T3-as hippibuszon menekülő gonosztevők, igencsak masszív felütés. A belassítások, realisztikusnak beállított sérülések, vérfröccsenések, kikacsintások az eredeti képregény felé. Karl Urban olyan szinten Dredd, hogy legörbülő szájjal is képes mosolyogni. Olivia Thirlby, hihetően hozza Anderson helyenként távolba meredő tekintetű telepatáját. Ma-Ma pszichopata, visszafojtottan agresszív karaktere képes elhitetni, hogy a vasággyal együtt 50 kilós nőtől, rettegnek az emberei. Látszik, hogy a film készítői olvasták az eredeti forrást.
Szóval minden adott, hogy Dredd jó film legyen, mégis van pár fájó pont benne. Az egyik a statiszták és a mellékszereplők kidolgozottsága. Komolyan, nyolcker véletlenszerűen kiválasztott utcájából durvább arcokat lehet összeszedni, mint a bandatagok. A másik, a költségvetés hiánya komolyan kihat a díszletezésre és a kellékekre. Ezt anakronizmusokkal, a film klausztrofóbiásan szűk térbe való vitelével ügyesen kivédik, de a tömegjeleneteknél kilóg a lóláb. Egy mélyszegénységben tengődő, épp csak üzemelő infrastruktúrájú megaépületben kissé kopottabb, koszosabb arcokat vár az ember.
Egyszóval, Dredd nézhető, élvezhetőbb mozi az első résznél, és már-már Marvell szinten nyúltak az eredeti anyaghoz, de kellett volna egy kis plusz, hogy üssön.

A szabadalmi rendszert, különösen az amerikai, a szememben egy csökevényes, beszántandó intézmény, különösen, amikor ilyen remek szabadalmakat termel ki magából:
Stúdió elrendezés és eljárás kép és/vagy videórögzítésre
tl:dr és angolul nem tudó kollégáknak, a szabadalom egy kb. 50cm magasra emelt, fehér hátterű, előlről és hátulról egyenletesen megvilágított téma fotózásáról szól. Zseniális...
Mintha nem alkalmaznák ezt a beállítást már vagy legalább ötven éve a divat és marketingfotózásban.

Akár ma is lehozhatták volna, de tegnapi. Annyira abszurd, hogy már egy fél órája röhögök rajta.
http://www.newyorker.com/online/blogs/shouts/2014/03/libertarian-police…

Betanews-on olvastam először, aztán az El-reg is hozta, hogy a homoszexuális fejlesztők felhördültek és bojkottra szólítottak fel az új Mozilla főnök kinevezése miatt. Ugyanis, mint kiderült, Brendan Eich úr, évekkel ezelőtt, komolyabb összeggel támogatott egy homoszexuálisok összeházasodásának legalizálása ellen kampányoló szervezetet.
Támogatom a bojkottot, mert így legalább egy újabb okot ki lehet zárni egy-két verzión belül azok közül ami miatt szarok lehetnek a Mozilla termékek.

Röviden:
Az előbbi egy 1600 ft körüli adapter. Általában egy műanyag zacsiban szállítják leírás nélkül. A panelon lévő feliratok elég ellentmondásosak, mert a panel mindkét oldalán ugyanott vannak.
A helyes bekötés:
Tápcsatlakozó (fehér 4 pines) melletti SATA csatlakozó az eszköz csatlakozó. Ide megy a SATA kábel, ha IDE eszközt akarunk SATA alaplapra dugni.
A tápcsatlakozótól távolabbi, az ide host mód csatlakozója, ide megy a kábel ha SATA eszközt akarunk csatlakoztatni IDE-s alaplapra.
Mindkét esetben kell táp a panelnak és az eszköznek is.
Maga az adapter kapásból megy XP és Linux alatt is, de Linux alatt, írásnál DMA WRITE errorokat dob és timeoutig áll a másolás. Maga a panel minősége is olyan, mintha kisiskolások gyártották volna. A vett két darabból az egyiket végig kellett forrasztgatnom, hogy elinduljon.

Történt, hogy az eddigi itthoni filmnézegetős/netezős D525 alapú gépet le akartam cserélni egy kicsit erősebbre és kicsit Windowsosabbra. Kéznél is volt egy cégtől guberált P4M800S-es gép, egy GeForce FX 5200-as kártyával, XP matricával. Nosza, Debian telepítés, aztán jön a meglepetés, hogy az alaplapi integrált hálókártya nem megy. Némi netezés után kiderült, hogy 3.x szériában, 3.5 felett érdemes próbálkozni. Kerneltöltés, pótcselekvés, pöcc, röff. Háló van, hang van, kép van, minden van. Az-az, a glxgears nouveu driverrel, ablakban csak 130 fps-t hoz, anélkül meg 73 körül. Yeah, open-source performance és társai.
Kicsit körberöhögtetem magam a trollokkal a #nohup-on, lerántom az Nvidia 143-as legacy driver az Nvidiától, enter, enter, wtf?
A telepítés elhasal, mondván nem tudja a modult betölteni. Dehogyisnem...
Kitömörítem a telepítőcsomagot, adj neki, ugyanaz a hiba. Belenézve a usr/src/nv-be, ott figyel az nvidia.ko, insmod neki:

ERROR: could not insert 'nvidia': Unknown symbol in module, or unknown parameter (see dmesg)

Jó, lássuk a dmesg-et:

nvidia: Unknown symbol acpi_os_wait_events_complete (err 0)

Google-fu és lám, fémillió találat, hogy 3.13 után hirtelen az összes nvidia telepítő eldobja magát. Egyetlen gebasz csak az, hogy a találatok a 3xx szériáról szólnak, az 1xx driverről kuss.

Vannak pillanatok, mikor szeretném ha átlagos, kedves kis álmaim beteljesülnének. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak armageddon, világégés, dögvész, pusztulás. Annyi aprócska kérésem lenne, hogy ha megoldható célzott legyen a dolog.
Kezdődhetne ennek a kislánynak a szüleivel:
http://m.nzherald.co.nz/lifestyle/news/article.cfm?c_id=6&objectid=1120…
És folytatódhatna ezzel a bűnözőzsenivel:
https://twitter.com/DaW0at_

És ez még csak a hét eleje... Tudom, az én hibám, nem kéne lemerülnöm az internet pöcegödrébe, csak akkor folyton abba az illúzióba ringatom magam, hogy nálam értelmesebb emberek élnek a földön.

Van valami a levegőben, mert már ötödik helyről linkelik, postolják nekem vagy Ken Robinson TED-en elhangzott beszédét vagy az abból gyártott, feliratozott gif-et (oh, milyen kreatív). A postok, levelek vége általában picsogás, hogy "már tudom, miért nem alkotok semmit", "iskola szívás", "így nem lett belőlem senki", és társai.

Több okból is gyűlölöm ezt. Sir Robinson egy politikus, aki különféle oktatási és egyéb rendszerekben könyökölte, nyalta fel magát a jelenlegi pozíciójába, hogy aztán onnan oszthassa az észt. Kicsit visszás, hogy oktatással foglalkozó szakértőként, az oktatási rendszereket kritizálja, holott a feladata lenne ezek átalakítása és megreformálása. Ha annyira rossz lenne az oktatás, és ő akkora zseni lenne, akkor bizony már a Brit oktatási rendszer nem olyan lenne, amilyen.

Azt mondják a PIC programozás olyan mint a biciklizés: Ha egyszer megtanulta az ember, akkor mindig tudni fogja.
Ennek ellenére most sikerült esnem egy szépet, pofára, ahogy kell. Mentségemre legyen mondva, két éve nyúltam utoljára PIC-hez, de akkor is ciki.
Épp egy soros mérés-adatgyűjtőt reszelek, ahol egy trigerre a PIC két ADjének az értékét, nyersen köpködi ki a soros portra. Ez ugye elég alap dolog, nulláról egy óra alatt megírható. Hogy csavar legyen benne kell mind a 10bites felbontás, csak mert egyszer él az ember.
A kód ahogy kell, AD beállítás, AD bekapcsolás, beállási várakozás, GO/-DONE bit ellenőrzés loop, AD felső 8 bitjének másolása regiszterbe, AD alsó 8 bitjének másolása regiszterbe, aztán az adat összetákolása stringé és pofozás kifelé szoftuart-al.
A kód lefordult, elindul, kiküldi a "hello world"-öt, aztán vár a triggerre. Pontosabban, semmit nem csinál.
Elkezdem debugolni a kódot, szépen kilövöm a blokkokat belőle ezzel sikerült leszűkíteni a hibát az AD-re. Arra gyanakodtam, hogy az AD initnél elütöttem valamit a IO beállításoknál, de ezt is sikerült kizárnom. Soronként beszúrok egy karakter küldés függvényt, hátha az AD áll be végtelen ciklusba GO/-DONE ellenőrzésnél. Nem, itt sincs hiba, viszont az AD felső 8 bit másolása után, megáll a kód mint a faék. Mi is történik? Lássuk mit is ír az adatlap példakódja?

   BANKSEL ADRESH ;
   MOVF ADRESH,W ;Read upper 2 bits
   MOVWF RESULTHI ;Store in GPR space
   BANKSEL ADRESL ;
   MOVF ADRESL,W ;Read lower 8 bits
   MOVWF RESULTLO ;Store in GPR space

Aki valaha is épített valamilyen robotot, az találkozott a navigáció problémájával. Ha netán ez a robot a szabad ég alatt lődörögne akkor az első logikus lépés a GPS használata. Az Ebay tömve olcsóbbnál, olcsóbb GPS boardokkal, az egyetlen probléma, hogy ezek mind plusz áramfelvételt és komplexitást adnak a rendszerhez. Eddig nem igen volt olyan modul, ami egy chipen megoldaná a GPS vevő és generikus kontroller kettősét..
A NavSpark ezen próbál változtatni. Egy tokon belülre kerül a GPS vevő és egy 32 bites SparcV8 alapú, 100MHz-en ketyegő processzorral és mindezt egy felhasználóbarát DIL kiosztású panelra teszik. Kell ennél több? Igen? A processzorban van még egy FPU is. Még több kell? A gyors fejleszthetőség kedvéért Aurdino IDE-ben fejleszthető alkalmazás hozzá. Még több kell? A board 19 USD készre szerelve + aktív antennával, kézbe postázva. Még több kell? 22USD-ért két navigációs hálózatot kezel.
A bónusz, hogy a tegnapi nap folyamán elérte a project a kitűzött 27000 USD-s célt és még 19 nap van hátra.
Kell ennél több?
http://www.indiegogo.com/projects/navspark-arduino-compatible-with-gps-…

Touchscreen csere után, adott esetben szükség lehet újrakalibrálásra. Ezt könnyedén megtehetjük a *#*#2664#*#* kódsor beütésével. Természetes, hogy ez utóbbi egy félrekalibrált touchpanel esetén nem fog menni. Ilyenkor a helyes eljárás a következő:
1. Kapcsoljuk be a telefont.
2. Forgassuk lapjával a hüvely és mutatóujjunk közé, valamivel a gombsor felett.
3. Hajlítsuk be a karunkat kissé, hogy a telefonunk a mellkasunk felé nézzen.
4. Hirtelen mozdulattal távolítsuk el magunktól a telefont és csuklóval adjunk perdületet a készüléknek.
5. A mozdulat végpontján engedjük el a készüléket és elégedetten figyeljük, ahogy szétkenődik a hozzánk legközelebb eső falon. Ha elsőre nem sikerül, akkor alternatív megoldásként próbálkozhatunk a kisflexes és a kalapácsos módszerekkel.
6. Vegyünk olyan telefont melynek van billentyűzete és rendes operációs rendszere.

Többször volt téma az oldalon, hogy ki-mibe fektetne be pénzt, mekkora és milyen kockázatok vannak, miért nem érdemes befektetni, stb. Néha aztán születnek olyan posztok amik kellemes szórakozást nyújtanak, a dilettantizmusukkal, valóságtól elrugaszkodott, félinformációkból, ideológiákból levont következtetéseikkel. Különösen, mert az egyik hobbim, hogy kisebb-nagyobb összegeket szoktam különféle kutatásokba, vagy épp kisebb cégekbe befektetni. Az alábbiakban az egyik, épp folyamatban lévőm befektetésem történetét osztanám meg.

Tavaly novemberben megkeresett egyik ismerősöm, hogy bevállalt egy durván öt milliós munkát, de az elkezdéséhez nincs megfelelő összege. Megbeszéltük, hogy egy alkalmas időpontban üljünk le és átnézzük a részleteket. Amit kértem, hogy hozzon egy megvalósulási tervet, a megrendelő adatait, és azt, hogy milyen formában akarja felhasználni a kért összeget, és mikor milyen formában kívánja visszafizetni.

2012 december 14.-én reggel Adam Lanza fejbe lőtte békésen alvó édesanyját, majd elugrott a Sandy Hook általános iskolába, ahol végzett 20 első osztályos kisgyermekkel, 6 felnőttel és végül saját magával. Közel egy évvel az esemény után elkészült az ügyészségi jelentés, mely igen érdekes képet fest az elkövetőről, aki a klasszikus vallási vagy politikai okból elmeroggyant tömeggyilkos helyett, az egyszerű, anyuci pincéjében lakó kockával bővíti az illusztris társaságot.
Míg a jelentés részletesen taglalja az eseményeket és a gyilkos személyiségét, nem ad választ az indítékra és félő, hogy soha nem is tudjuk meg. Ami viszont kiolvasható, hogy mekkora veszélyt is jelent a fegyverekhez történő könnyű hozzáférhetőség és a borderline mentális betegségekkel küzdő, rejtett, pszichológiai időzített bombák együttesen. Feltehetően, Lanza úr is eljátszogatott volna még hosszú ideig édesanyja pincéjében, ha nem fért volna hozzá könnyedén a családi arzenálhoz.

Mai Metróban található egy cikk, hogy az üresen árválkodó üzlethelyiségek kirakataiból mostantól sikeres, magyar vállalkozók arcai néznek le ránk. Az ötlet erősen pedzegeti az iróniaérzékemet, lévén, ennél képmutatóbb megoldást nem is találhattak volna, egy, a magyar gazdaság állapotának fokmérőjére. Ugyanis az üres belvárosi kirakatok körbetapétázása, akármennyire is esztétikussá teszi, az amúgy apokaliptikus filmek háttereként remekül funkcionáló utcákat, nem hoz megoldást.
A kiadatlan üzletek mögött is a klasszikus, magyaros háttér található meg. Az egyik nagy probléma, hogy nincs ami motiválja az üzlettulajdonosokat ezen ingatlanok kiadására. Hogy pontos legyek, nincs ami ezen helyek olcsón történő kiadására ösztönözzön. Ahogy a legtöbb területen, itt is, a magyar átlag mocskosul sok pénzt akar keresni, minimális erőfeszítéssel.
A 8-10 hónapja, esetleg évek óta, üresen álló üzletek fenntartására a tulajok nem fordítanak, nincsenek vele jelentős kiadásaik, ezért nincs is amiért "mindenáron" ki vagy el akarnák akarnák adni ezeket a helyeket. Még akkor is, ha az egész utca üres üzletekből áll, elvárják, hogy egy 20 négyzetméteres bolt termelje ki nekik a minimálbért.
Itt jön létre a 22-es csapdája. Azon vállalkozások, akik kereskedelemmel kívánnak foglalkozni, kénytelenek az indulástól fogva egy vagy két főállású munkatárs bérét áldozni bérleti díjra. Lehet huhogni, hogy ezt le lehet írni a kiadásként, vagy akinek nincs megfelelő tartaléka az ne kezdjen vállalkozásba, de felhívnám a figyelmet arra a két apró tényre:
Nagyon sok esetben az üzletek bérleti díja is zsebbe megy ahogy az albérleteké is.
A jelen magyar piaci helyzetben nehéz előteremteni egy vállalkozás indulótőkéjét.
Egy ilyen méretű plusz kiadás, sokszor már az indulásnál bele is veri az első szöget az induló vállalkozás koporsójába.
Idén májusban, egyik ismerősömmel próbáltunk üzlethelyiséget találni a vállalkozásához. Az igény utcafronti 3 iróasztal részére elegendő hely, plusz WC lett volna. A legolcsóbb "zsebbegazdaságos" havi ajánlatok a belvárosban 180.000 HUF+rezsi körül alakultak, kifelé haladva 80-90000 HUF körül álltak meg. Próbaképp, több helyen is felajánlottuk, hogy határozatlan idejű, havonta megújuló szerződés keretében, négyhavi kaucióval, 40-50000 HUF+rezsi áron kivesszük és felújítjuk a helyet. Ez, az esetek többségében, olyan reakciót váltott ki, mintha a bérbeadó családjának a leölésére tettünk volna ajánlatot. A legviccesebb talán az a "garázsbolt" tulajdonos volt, aki öt perccel korábban még azt ecsetelgette, hogy három éve nem tudja kiadni, mert annyira pang az üzlet.
Külön misét megér, hogy az ingatlanos hirdetések mennyire "rugalmasak", tízből nyolc esetben a hirdetésben írt összeg akár másfélszeresére is nőtt a megtekintés pillanatában. Volt aki szemrebbenés nélkül tagadta le, a telefonban megadott összeget. Az egyik irodaház, ahol 2200+áfa/nm áron hirdettek irodát, ügyintézője bevallotta, hogy min. 4000 HUF lenne a bérleti díj, csak ennyiért senki nem jelentkezne.
Szóval, jól mutatnak ezek a plakátok a kirakatokban, csak épp eltakarják a valós problémákat.

...IMAX-ban is.
Spoiler mentesen:Kiszámítható, klisés, tele átlátszó utalásokkal, könyv szerinti karakterekkel. Megpróbál "hűde" realisztikus, "minden olyan mint a valóságban" lenni, hogy aztán az első adandó alkalommal az egészet a sutba vágja, hogy egy kis drámát adjon a támolygó történethez. És sajnos a 3D, a látvány és az időnkénti first person nézet sem menti meg, mert ettől csak olyan érzése lesz az embernek, mintha valaki válla fölött nézné miközben a másik játszik, nagyon szarul. Sajnos ez is olyan film, aminél az ember megkönnyebbülve áll fel stáblista láttán.

A mai webbel, youtubbal és tsai.-val fertőzött világunkban létkérdés, hogy egy asztali operációs rendszer böngészője alapértelmezetten támogassa a flash lejátszást. Az Adobenak hála van is flash plug-in a legnépszerűbb linuxos böngészőkhöz, csakhogy akad itt némi aprócska bökkenő:
Ha oly kegyetlen sorssal vert meg minket az élet, hogy az Intel által elkövetett videochippel szeretnénk hardveres gyorsítással flasht lejátszani, akkor bizony nem lesz mindig maradéktalan az örömünk. Ehhez hozzájárul az is, hogy terminálból indítjuk a böngészőnket, akkor a fenti chipsettel, bizony szép libvdpau.so not found bejegyzésű sorokat látunk majd lefelé scrollozni. Nosza, kapcsoljuk hát ki a hardveres gyorsítást. Mi sem egyszerűbb ennél, csak jobbklikk egy szabadon választott flash tartalmon, Settings... menű, első fül és...
Itt bizony két dolog történhet, vagy tudunk klikkelni, vagy nem. Ha nem tudunk, akkor semmi ok a kétségbeesésre csak újabb szép példáját találtuk meg a Linuxos ablakozórendszerek alapos tervezettségére, implementáltságára, és szabványkövetésére. A hiba ugyanis KICAD blokkkijelölés hibájához hasonlóan, erősen függ a használt ablakozórendszertől.

Hogy ne lógjak ki az írásban szereplők közül. Szóval, repost és like:
http://modoros.blog.hu/2013/10/27/a_trollok_eletre_keltek

Newgrounds fingós, obszcén felhozatalában is akad egy-egy gyöngyszem:
http://www.newgrounds.com/portal/view/626703
Remekül rávilágít az emberi gondolkodás korlátaira.
És ha már gondolkodásnál tartunk, egy kis gazdasági szösszenet, egy kijelzőjavítás kapcsán:
Ismerősöm szerzett egy Packard-Bell netbookot, aminek elég balga módon megroppantotta a kijelzőjét. A felépítésükből és méretükből adódóan, ezek a kis gépek műanyag alkatrészei tjáshéj vastagságuak, és úgy is ellehet törni a kijelzőt, ha annál fogva próbáljuk felemelni az asztalról. Elsőre, futott pár kört a gép javíttatása érdekében, ahonnan a legjobb ajánlat 45000 HUF volt a javításra. Ekkor jöttem én, hogy próbáljam meg megcsinálni haveri alapon.A gépet szétugrasztottam, ebayről lerendeltem a kijelzőt, és két héttel később össze is raktam.
Most jöjjön a gazdasági része:
Munkaidőm volt fél óra. A kijelző szállítással együtt 17900HUF. Mivel EUn belülről érkezett, ezért nincs vám rajta, viszont továbbértékesítésnél áfa fizetési kötelezettségem van rá. Tehát, ha szervizes vagyok, akkor az anyagköltségem 22733HUF. Tehát marad a munkadíjra 22267HUF ami fél óra munkáért, ez bizony igen jó órabér. De azért kapargassuk csak egy kicsit tovább a dolgokat.
Ha a szervízes cégnél dolgozik (ami a leggyakoribb kishazánkban) és tegyük fel a cég a teljes összeget kifizeti bérként (ami a legritkább) neki, akkor a cég kifizet ebből a pénzből 4939 forintnyi munkáltatói járulékot, lejön belőle 2773 HUF SZJA, 1733 HUF nyugdíjjárulék, 1213 HUF egészségbiztosítási járulék, 260 HUF munkavállalói járulék és kap a zsebébe 11350 HUF-ot nettóban.
Erre az összegre pár helyen, még tőlünk nyugatabbra is elégedetten csettintenének, akkor mégis mitől van, hogy ennek a töredékét látja a melós? Nos, ennek az oka a vevő által sokszor nem látott részek, melyről egyszer talán regélek.

Mottó: Ezt még kurvára megbánom hétfőn...

5 óra alvás: megvan
takony időjárás: megvan
partycucc: megvan
gyomorfàjàs: megvan
morgàs a párommal: megvan
Lét's party.

10:45 Megálltunk Tárnokon és várunk. Félsővezeték szakadàs, plusz baleset.
11:05 Android faszàn belefagy a posztíràs közben bejövő telefonhívásba. Google quality.
11:40 Áttereltek minket egy másik vonatra, de ez is csak dekkol egyhelyben. Kényelmesen beágyazodok egy német turistacsoportba. Állunk és várunk. Asszony szerint min 2 óra késés.
12:07 Asszonyt rábeszéltem, hogy jöjjön el Tárnokig kocsival. Kezd mókássá válni a dolog. Ha van valaki, akinek kell fuvar partyra és ugyanezen a vonaton dekkol, jelezze kommentben.
12:20 Áállítólag mindjárt indulunk. Hurrá... Asszonyt leàllítom a fuvarról.
12:25 Elindultunk, enyhe partyhangulat a vagonban.
12:46 Budafok-Háros, újabb 10 perc dekkolás. FUUUUUU...
13:23 Budafok. Már csak egy megálló.

Úgy tűnik, események szerencsétlen összjátéka folytán, az idei Function party kimarad. Még szervezkedek egy kicsit, de 80% az esély, hogy csatlakozom a hiányzó amigok táborához.
Amúgy hiányólom, a régi kupès vasúti vagonokat. Idegtèpő amikor egy 4 gyerekes család belakja az egész motorvonatot. A legrosszabbak az üvöltőkorú gyerekek, akik képesek végigüvölteni, sikoltozni, rohangàlni a 1.5 órás utat.
Tudom, én is ilyen voltam és az enyémeim is ilyenek lesznek, de akkor is kimerítő 10 órá meló után.

Új hobbim van: Elmesélem a sikereimet másoknak, mert semmivel sem lehet úgy elrontani egy magyar ember napját, mint amikor más sikereiről hall.

Felhívott egy ember, gratulált és közölte,hogy felkerültem egy nyereménylistára. Már csak a nevemet, a címemet és a személyi igazolvány számomat kell hozzá megadnom.
Erre én is gratuláltam neki és közöltem, hogy felkerült egy listára, már csak a nevét és a címét,és a személyi igazolvány számát kell hozzá megadni.
Kissé óvatosan megkérdezte, milyen listára került fel?
Mondtam neki, a halállistámra, mire azt mondta, hogy le kell tennie, de még vissza fog hívni.
Azóta sem hívott, pedig kíváncsi lettem volna a nyereményemre

A napokban jelent meg a Google értelmetlen vacka csúcskütyűje és alig pár nap elég is volt, hogy szétcincálják.
A GTV Hacker blogján részleteket közöl arról, hogy miképp is sikerült megtörni és egyedi, módosított kernelt feltölteni a készülékre.
Csak egyetlen sort emelnék ki a cikkből:
"When found, the image is passed to the internal crypto hardware to be verified, but after this process the return code is never checked! Therefore, we can execute any code at will."
Jup, klasszikus szarvashiba. Végülis, kit érdekel a visszatérési érték ha Jócégnél dolgozik az ember...