Hiena blogja

A címben szereplő monitor az NEC Multisynk monitorcsaládjához tartozó 14"-os 1024x768-as felbontást tudó LCD "multimédia" monitora. Egy időben, Németországból tömegesen hoztak be ilyen monitorokat használtan és 10-15k HUF körüli áron sózták a nép nyakára.
A monitorban található CFL csövek elöregedésén kívül az egyik jellegzetes hibája, hogy mozgatás után a monitor 4-6 függőleges fehér csíkot rajzol ki a képernyőre, míg többi területen jól jeleníti meg a képtartalmat. Mivel az amigámhoz is egy ilyen monitort használok, és sikeresen produkálta a fenn nevezett hibát nekiálltam megkeresni az okát.
Az elektronikai hiba kizárható ebben ez esetben mert a monitor korábban is hibátlanul működött és lévén, még a 2000-es évek környékén gyártódott tettek bele anyagot rendesen. Tehát, marad a kontakt hiba.
A hátlap és a talp lecsavarozása után pattintsuk szét a műanyagkávát és hússuk le a hátlapi kapcsoló kábelét. Csatlakoztassuk le az előlapi gombsor csatlakozóját és hajtsuk ki az LCD-t tartó 4 csavart. Vegyük ki az LCD és vegyük le a középen, a VGA-LCD konverter panelt takaró fedlapot. Csodáljuk meg a 1 mm-es, galvanizált acéllemezt, majd húzzuk le az LCD-t meghajtó digitális kábeleket, a bal oldalon, az LCD felőli oldalon.
Fordítsuk meg a kijelzőt és elolről hajtsuk ki az LCD panel keretét és az hátlapi acéllemez assyhoz rögzítő 4 csavart. Óvatosan bal oldalról emelve nyissuk szét és húzzuk le a CFL háttérvilágítás 2 csatlakozóját a jobb oldalon. Fektessük le háttal felfelé az LCD-t és hajtsuk ki a bal oldalon lévő takarólemez csavarjait. A panel alatt találjuk az LCD vezérlőpaneljét, felül egy keskeny, flexibilis kábel csatlakozóval és alul egy dupla Tyco stack csatlakozókkal szerelt daugtherboardra kötött flexibilis csatlakozót. Óvatosan ,pattintsuk szét mindkét csatlakozót, és műanyagbarát nyáktisztítóval, alaposan takarítsuk meg őket. Csatlakoztassuk vissza őket, és a szétszerelés sorrendjének megfelelően rakjuk össze a monitort. Dugjuk rá a tápot, kapcsoljuk be, és örüljünk.
Tipp: Az előlapi csatlakozó nélkül a hátlapi kapcsoló csatlakozójára egy közönséges kapcsolót kötve tesztelhetjük tevékenységünk eredményét, még a teljes összeszerelés előtt.

Uraim, indítsák a compilereiket, már csak másfél hónap a partiig!

Ma esti tanmesénk arról szól, hogy adminként, szerkesztőként, mit is várhat el az ember a weboldalán kialakuló közösségtől, crowfoundingtól és társaitól. Akik nem nem szeretik a hosszú bejegyzést, azoknak elárulom: Igen, azt, a lipicai fajtából.
Szóval, kezdődjék a mese! Hol volt, hol nem volt 2004-ben megalakították a Hackaday nevű kis oldalt, mert a témája túl kényes volt a Engadget olvasóinak kifinomult ízlésének. Az oldal szép lassan nőtt, növögetett, túlélt egy cég eladást a feje fölül és a tulajdonosa okosan megtartotta, mint öregasszonya kedvenc gyöngytyúkját. És lám, ha nem is arany, de a mindennapi rántottára való tojást tojó tyúkocska lett belőle. Kicsit számszerűbben, havi hatmillió oldalletöltés, 31000 követő az oldal youtube csatornáján, 29000 twitter követő, 14000 USD havi bevétel a reklámokból. Szóval kilenc év alatt elég szépen megnőtt az oldal.
Egyetlen picike hiba a képben, hogy az oldal tulaja indított egy másik projectet és erőforrásait ebbe szerette volna fektetni. Tehát ki is tette az eladó táblát az oldalra. És ahogy kellett, az első kicsit fineszesebb szerkesztő rá is ugrott az ajánlatra. Pénzszivattyújával a kezében rá is ugrott a forrasztógyantától, olvadt műanyagszáltól, izzadtságtól és pizzazsírtól bűzlő közösségnek hívott bestia hátára és belevágta. Jó szúnyogként, közösségről, és mindenféle szép kommie eszmékről duruzsolt a bestia fülébe, hátha az így nem veszi észre a pénzszívást. De a közösségből nem mindenki vesztette el a józan eszét és vissza, vissza szóltak a kedves vérszívónak.
Parazita barátunk ahogy kell érezte a nyomást ott lent és szólott neki az oldal tulaja, hogy "ígyjárás" esete forog fenn. De mielőtt, jó emoként, Reparonért nyúlt volna, még posztolt egyet. És ahogy kell a megvezetett kommiek rögtön papírzsebkendő, fáklyáért, a cinikusabbak meg sérvkötőért nyúltak.
Természetesen, a vihar a biliben még gyűrűdzik tovább.
A tanulság? Ha pénzről van szó, akkor előbb-utóbb sok embernek fog fájni a segge, főleg azoknak akik nem kapnak belőle.

Pár hete feldobtam egy szavazást, aminek a hátterében egy ismerőssel történő beszélgetés volt. Ezen ismerősöm afféle vérbeli vállalkozó, immáron ötödik vagy hatodik cégét nyúzza. Alkalmazotti szemmel nézve, sikeresnek is lehet mondani, hiszen nem úszik adósságokban, immáron a harmadik új építésű házát fejezi be, saját magának osztja be az idejét, kutya, macska, gyerek, lapostévé, stb.
A beszélgetésünk közben kibukott egy mondat ami szöget ütött a fejembe. Azt mondá, akkor épp kisssé kapatos, ismerősöm:
"Az a baj, hogy (a magyarok)gazdaságilag, pénzügyileg fogalmatlanok, segghülyék, piti módon stikliznek és még büszkék is rá. Legalapvetőbb dolgokkal nincsenek tisztában és amikor átbasszák őket, akkor sírnak mint egy kurva."

Van itthon egy ECS TIGD-CI3 alaplappal (D525 proci+minden integrálva)szerelt gép ami annó ökoszerver projectnek indult, aztán a tipikus projectátfutási időmnek hála (min. 2.5 év), valahol megállt mint netezős, filmnézős, fileszerver.
Egy darab vanilla Debian futkorászik rajta és eddig sikeresen ellátta a feladatát. Nagyjából háromnegyed éve, egy rendszerfrissítés után, az mplayer elkezdte játszani, hogy teljes képernyős lejátszásnál a használt kimeneti mód (x11, xv, stb.) függvényében, vagy rosszul skálázza a videó tartalma, vagy a teljes képernyős tartalom alatti ablakokból jelenít meg darabokat. A videólejátszás ablakban, eredeti videó méretben problémamentes volt. Az mplayer forrásból történő fordítása sem segített a problémán.
Mivel épp dist-upgraddel játszom szopok az itthoni gépeimen, gondoltam ezen is lefrissítem a rendszert, ha mást nem, legalább ezt megoldja.
Nem oldotta meg, de ha már egyszer ráálltam a hiba keresésre elkezdtem kicsit pofozni a konfigot. Mivel a hiba a 3 különféle mplayer verzióval ugyanúgy jelentkezett, elkezdtem a xorg-ra gyanakodni. A turkálás közben feltűnt, hogy az xrandr az alábbi konfigurációt dobja vissza:

Screen 0: minimum 320 x 200, current 1440 x 900, maximum 4096 x 4096
LVDS1 connected 1024x768+0+0 (normal left inverted right x axis y axis) 0mm x 0mm
1024x768 60.0*+
800x600 60.3 56.2
640x480 59.9
VGA1 connected 1440x900+0+0 (normal left inverted right x axis y axis) 428mm x 255mm
1440x900 59.9*+ 75.0
1280x1024 75.0 60.0
1280x960 60.0
1366x768 60.0
1360x768 60.0
1280x800 74.9 59.8
1152x864 75.0
1280x768 74.9 59.9
1024x768 75.1 70.1 60.0
1024x576 60.0
832x624 74.6
800x600 72.2 75.0 60.3 56.2
848x480 60.0
640x480 72.8 75.0 66.7 60.0
720x400 70.1

Közel egy éve használok Androidot, és eddig nagyjából hozta is az elvárásaimat, mondjuk ez utóbbiak soha sem voltak túl magasan egy FOSS-al szemben. Az eddig talált bugok közül tegnap este sikerült kitriggerelnem a legidegesítőbbet, a telefon merevre fagyasztását.
Hozzávalók: Android 4.0.2, gyenge wifi hálózat, wifi widget
A hiba előállítása: Wifi widgettel gyors egymásutánban kapcsoljuk be és ki a wifit. Ha elég gyenge a hálózat, akkor 3-4 próbálkozás után a widget stabilan be állapotba merevedik. Menjünk be a beállítások menü, Vezeték nélküli és mobil hálózatok beállításai menűpont, Mobilhálózatok menüpontba és válasszuk Hálózati üzemmód menüpontban a csak GSM helyett az WCDMA (előny)/GSM pontot, és presto, máris merev a telefon, mint a féltégla. SE Xperia Mini Pro esetében az állapotjelző led fehéren villog és a power gombra sem reagál, egyetlen megoldás az akku kiszedése és visszarakása. Ezen "reset" után a készülék bekapcsolt wifi-vel, WCDMA (előny)/GSM hálózati beállításokkal indul újra.

Az első touch-os telefonom egy Samsung GT-S3370 (aka. Corby) volt, ami írd és mondd 1.5 évig húzta. Ugye a szerződés 2 éves volt, a garancia pedig csak egy év, a telefon itthoni javítási költsége 8000HUF lett volna. Az már csak a diszkrét bája a dolognak, hogy a telefon piaci ára 9000HUF körül mozgott akkortájt. Mivel voltak más hiányosságai a telefonnak (pl. félig implementált bluetooth stack), ezért hosszú ideig a dobozában pihent a polcon. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog és pár hete elkezdtem túrni a netet, touchpanelek után. Nos, a helyzet nem sokat változott a magyar alkatrész kereskedők még mindig 3-4000 HUF körül mérik a panelt. Nosza, ebayre fel. Első ingyenesen szállító kínai-t beklikkeltem, és 3 hét után, tegnap, meg is jött, szép pufizacsiban. Paypal lehúzással együtt volt 760 HUF. A csere volt összesen 3 perc, és öröm, boldogság.
Itt álljunk meg egy pillanatra. A kínai kollégának, bizonyára, ez a kijelző hasznot termelt és a neki kifizetett árban benne van a szállítási költség. Akkor vajon mennyi is lehetett az eredeti ára? 300 HUF? 400 HUF? Hogy is lehetséges, hogy nálunk, ugyanez az alkatrész, itthon, ötszörös áron jut hozzám? És ha megkapargatjuk a dolgot, mindenhol ezt látjuk, legyen szó műszaki cikkről vagy ruházati termékről.
A probléma gyökere talán ott található, hogy a magyar kereskedelemben még mindig a hiánygazdálkodás idejéből visszamaradt mentalitás uralkodik. A kereskedők nem igazán forgalmat akarnak, hanem minimális forgalom mellett, zsíros haszonnal akarnak értékesíteni és ez rányomja a bélyegét az egész gazdaságra. További probléma, hogy rendkívül rugalmatlanok a kereskedőink, a legtöbbje úgy viselkedik, mintha teher lenne a számára a kereskedelem. Ez egyfajta lustaságot szül, aminek a vége, sokszor értelmetlenül hosszú beszállítói lánc.
Érdekes, hogy tőlünk északabbra (szlovákoknál, cseheknél) mennyire más a mentalitás. Többször rendeltem tőlük, és volt rá példa nem egyszer, hogy este hétkor, a rendelés feladása után öt perccel felhívtak egyeztetés végett. Lenne mit tanulni tőlük.

Sikerült rászaladnom 21.0-ás Firefoxban egy érdekes hibára. Ha az ember bezár egy tabot amin meg volt nyitva egy oldal, utána megnyit egy új tabot, betölt rajta egy másik oldalt és ezen oldalon nyom egy középső egér gombot (vissza művelet) akkor a firefox megnyitja a korábban bezárt tabon utoljára látogatott oldalt.
Még nem döntöttem el, hogy vajon készítőktől ez bug akart lenni vagy feature...

KICAD egy ingyenes, open-source áramkörtervező szoftvercsomag, ami szolgáltatásait tekintve versenyképes a piacon található más zárt forrású alternatívákkal. Egyik nagy előnye, hogy nem tartalmaz olyan limitációkat mi, pl. az EAGLE ingyenes verziója.
Az kapcsolási rajz tervező (eeschema) használatakor futottam bele az alábbi hibába:
Egy adott szimbólum elhelyezésekor a kiválasztott szimbólum helyett más szimbólumot tesz jelenít és tesz le a program a szerkesztett rajzban. Ha ezen szimbólumok nevei a power könyvtár elemeivel egyeznek (GND, VCC, AGND, DGND, stb) akkor netlista generálásakor, nem hozza létre ezen szimbólumokat összekötő hálózatokat.
A hiba oka, ha az adott kapcsolási rajz készítésekor, egy vagy több olyan könyvtár van használatban, amiben azonos szimbólumnevek vannak definiálva. Ez esetben, a Browserből történő választáskor is nem a választott, hanem az elérési útban "közelebbi" szimbólum lesz kiválasztva. Nagy könyvtárkészlettel való dolgozáskor, ha jelentkezik a hiba, akkor érdemes a lib kiterjesztésű fileokon DEF SZIMBÓLUMNÉV szövegkeresést futtatni és a használt könyvtárak közül kizárni azt amelyikre nincs szükség.

Egy oszlopos cimborám szerint, a PHP nyelv úgy készült, hogy a developerek fogták pár programozási nyelvnek a kézikönyvét, bepanírozták, kirántották, megcsócsálták, leöblítették fél liter hashajtóval, és az így születő végterméket bedobozolták. Az eddigi gyöngyszemek mellett felbukkant egy újabb, amire józan, paraszti ésszel kevés magyarázatot lehet találni.

Ismerős hív, hogy van neki egy veretes php3-as kódja, amit rálőcsöltek, mert űbergyorsan PHP5 alatt futtathatóvá kell tenni és valami gáz van vele. A probléma, hogy az eredeti kódnak az oldalak szép hosszú stringeket adnak át paraméterekként és ez nem megyen. Ő első lépésként az összes $HTTP_GET_VARS-t lecserélte $_GET-re, lévén az előbbi deprecated és a célzott szerver nem engedi az ilyen változók használatát.
Elkezdte tesztelni az oldalt és 90%-ban működött, de amint hosszú string kerül paraméterként átadásra akkor mindenféle, nem várt működést eredményezett. Értsd, semmi hibaüzenet, csak, mintha az átadott string egyes darabjai eltűntek volna.
Átküldi a kódot, ami nagyjából az én "hello world" szintemen áll. Gyakorlatilag pár form, statikusan beépített link és egy parser, ami $_GET-től kapott stringet pofozza át a mysql lekérdezésbe. A kód viszonylag szépen van megírva, aki csinálta, figyelt, hogy megfelelően kezelje a bejövő értékeket. Próbaképp megetetem a php kódot a GET metódussal küldöttekkel simán változóként beadova és nézem az eredményt, ami megfelel a vártnak. Ugyanezt GET metódussal átküldve teljesen mást ad vissza. Úgy tűnik a parser nem azt kapja amit vár.
Nézem a PHP doksit ami a következőket írja:
"$HTTP_GET_VARS contains the same initial information, but is not a superglobal. (Note that $HTTP_GET_VARS and $_GET are different variables and that PHP handles them as such)"
Ránézésre tehát a $_GET = $HTTP_GET_VARS, teháta cserének nem kellett volna a működést befolyásolnia. Aztán kcisit lejjebb görgetek és észreveszem ezt a mgjegyzést:
"The GET variables are passed through urldecode()."
Megnézem az urldecode() leírását:
"Decodes any %## encoding in the given string. Plus symbols ('+') are decoded to a space character."
Valószínűleg kitaláltátok, a böngésző által átküldött stringben a keresett kifejezések '+' jelekkel összefűzve és a parser a lekérdezés előállításakor ezt kereste. FUUUUUUUUU...

A Vanilla-JS egy könnyű, flexibilis, többplatformos keretrendszer, javascript alkalmazások készítéséhez. Sebességére jellemző, hogy ugyanazon művelet végzésekor, kétszerte gyorsabb egy Dojo-val és hatszorta gyorsabb egy Prototype JS-el készített híváshoz képest.
Elterjedtségére és ismeretlenségére jellemző, hogy titokban olyan nagyvállalatok és tartalomszolgáltatók is használják, mint: Facebook, Google, YouTube, Yahoo, Wikipedia, Windows Live, Twitter, Amazon, LinkedIn, MSN, eBay.
További előnye, hogy a framework alapban integrálva van minden jelentősebb böngészőben, így csökkenthetjük az általunk fejlesztett oldal hálózati overheadjét.

Korábban volt egy szavazás a magyar nyelvű szakirodalom fogyasztási szokásokról. Ott is többen leírták, hogy leginkább a borzasztó magyar fordítások miatt nem olvasnak magyar nyelvű szakkönyveket. Ilyen esetbe sikerült botlanom a napokban.
A sors úgy hozta, hogy akartam valami könnyebb szakmai irodalmat olvasni és a fenn nevezett könyv került a kezembe. Mostanra sikerült végeznem a könyvvel és meg kell vallanom sikerült kellemes perceket szereznie. Nem azért, mert annyira remekbe szabott könyv lenne, sokkal inkább a klasszikus megélhetési könyvgyártás szaga és a rettenetes fordítása miatt. A kettő, külön-külön, még elment volna, de együtt olyan kombinációt adnak ami letehetetlenné teszi a könyvet. Erre szokták mondani, hogy "ez annyira szar, hogy már jó".
A legviccesebb, és ez a szerző érdeme, hogy emellett szakmai tud maradni és ha túlverekedjük magunkat a Kiskapus borzasztó magyarításon (ami kezdődik azzal, hogy a könyv eredeti címe: "The Clean Coder: A Code of Conduct for Professional" és nem "TÚLÉLŐKÖNYV PROGRAMOZÓKNAK - Hogyan váljunk igazi szakemberré"), a szerző kissé avétos, 70-es 80-as évekbeli sztorijain, állandó önreklámján, olvasmányos összefoglalót ad a kódfejlesztésről, tesztelésről és project managementről.
Kinek ajánlanám a könyvet? Friss diplomásoknak, vagy épp most induló cégek vezetőinek, ugyanis számos megszívlelendő tanács van benne. Különösen ajánlom figyelembe, a tesztelésről és az időbeosztásról szóló részeket.

Avagy, PCI kezelés 2013-ban.
Korábbi bejegyzésemben írtam, hogy nekiláttam videot digitalizálni. Az örömöm csak addig tartott, míg az egyik újraindulás után a BIOS sikeresen kiosztotta ugyanazt a megszakítást ugyanazon PCI kártyán található, két eszköznek.
Aki átaludta volna a PC evolúció eme két csodáját, annak gyorstalpaló jelleggel: A PCI egyik nagy feature a korábbi buszrendszerekhez képest, hogy az ISA plug-n-play hányás továbbszármaztatásával az adott csatolóhoz tartozó megszakítások szabadon ki és megoszthatóak. Elviekben ez azt jelentené, hogy minden egyes PCI szabványú eszközön az operációs rendszer szabadon kioszthat megszakítást és/vagy két azonos megszakítással rendelkező eszközt is tud kezelni. Elméletben agy adott eszköz IRQ-ja az alábbiak alapján kerülhet meghatározásra:
A kártya megmondja melyik megszakítást akarja és kész.(Remek, mikor ISA elvek mentén tervezik az ilyen kártyát)
A APIC-n keresztül az OS beállítja, hogy az adott PCI slot melyik megszakítást használja. (a'la Win98)
A APCI BIOS gondoskodik az IRQ megosztásról, az OS meg ráhagyja. (a'la Windows XP)
Szofisztikált, nem?
Összegezve, ha mázlink van akkor nem lesz két eszközünk azonos IRQ-val, vagy ha lesz, akkor nem használnak azonos címtartomány és azonos PCI slot-ot.
A bt8xx alapú kártyák jellemzője, hogy egy tokon belül két eszköz található. Az egyik egy audió ADC a másik pedig egy video digitalizáló chip egy tokba integrálva ami egy PCI Arbiter segítségével osztozik a buszon. És itt kezdődnek a problémák mert, ez most valahogy, nem jött össze, oly mértékben, hogy a kártya beállt és se-kép, se hang, se Linux, se XP alatt. Linux alatt a kártya moduljai szépen betöltődnek, de a tuner PLL-jét már nem tudja beállítani. Ha olvasni akarja az ember a /dev/video eszközt, akkor a dmesg "Interrupt lockup" hibákkal tellik meg. XP alatt hasonló a helyzet, a driverek hibátlanul töltődnek, csak épp se kép, se hang.
Hosszas netes túrkálás alapján, egyetlen gyógyír a problémára a kártya kiszerelése és másik slotba történő áthelyezése. Ekkor bootnál a BIOS új megszakítást oszt ki az alacsonyabb PCI címmel rendelkező eszköznek. Itt is ez történt. Az video digit rész ment az IRQ10-re az audio digit maradt a IRQ 20-on. Hogy konzisztens legyen a szívás a kártyát visszaosztotta 20-20-ra, ha visszatettem az eredeti slotba.
Azért kíváncsiság nem hagyott nyugodni, és öreg gépről lévén szó, bootoltam egy sokat átkozott Win98-at. Klikk, klikk, klikk... és a hiba megszűnt, a következő bootig. Hihetetlen, hova fejlődik a technológia....
Hogy ne maradjak Linux szívás nélkül sem, próbaként lecseréltem, a 2.6-os Debian kernelt a gépen, egy kézzel fordított 3.7.5-re. Érdekesség, hogy a két kernel közt digitalizálás közben 10-12% teljesítmény különbség van a 2.6 javára.
Viszont az igazi vérbő szívatásra az ntfs-3g-vel futottam. A digitalizálás szépen ment 2,5 órán keresztül, mikor a mencoder "video buffer full - dropping frame" üzenetekkel nyomta tele a képernyőt. Kiderült, hogy valamilyen oknál fogva a fuse ntfs-3g dobott egy hátast és benyelte processzorteljesítmény 30%-át amitől hirtelen kevés lett a processzor a mencoder alatt. Hogy mi volt az ok, arról gőzöm sincs, mert nem emlékezett meg a lelki problémáiról egyik log fileban sem. Biztos elunta magát...

Jó dolog, hogy Trey kitette a szavazásomat, mert kíváncsi voltam, mégis mekkora eltérés van és a Mo.-i átlag és az itt jelenlevők közt.
A rossz, hogy Trey betett a végére plusz egy kérdést ezzel elcseszve az egészet. Egy szavazásnál nem szabad polkorrektkedni, kiskapukat hagyni. Akinek van intelligenciája, önkontrollja és kényesnek érzi a kérdést, az képes megállni, hogy mindenáron szavazzon.
A csúf, amit a kommentekben kialakult szálak mutatnak. Ez utóbbiak sokkal inkább reflektálnak a népesség problémáira. Ahogy annó megmondták: Nem a szegénységgel van itt a gond, hanem a sötétséggel.

http://arstechnica.com/gadgets/2013/01/17000-linux-powered-rifle-brings…

Pár gondolat ami felmerült bennem:
Most már valós időben tudják majd megosztani az iskolai lövöldözők "élményeiket" a facebookon.
A lelőtt hajtót simán rá lehet fogni szoftverhibára.
A lesvadászatok unalmasabb óráiban lehet kernelt fordítani, vagy drivert írni.
És a youtube megy már rajta?
Vajon letilt ha pinvinre céloz az ember?
Van benne Ballmer felismerő algoritmus?
Autoshoot opció miért nincs?
Nekem miért nincs ilyenem?

Komolyabban. Azért nem kell félni, hogy túl gyorsan elterjed lévén a rendszer egyedi lőszert használ és az ára is elég borsos a hagyományos vadászfegyverekhez képest.

http://www.gamespot.com/news/nvidia-announces-portable-android-powered-…
Könyörgöm, csak egy kis innovációt kérnék. Ici-picit, semmi többet. Picit jobb architektúrát, kicsit előrébb mutató konfigurációt, ha lehetne. Ne ugyanazt a FOSS-t csomagolgassák újra és újra.
Köszönöm...

sj által írt ajánlóval egy időben kezdtem olvasni a fenn nevezett könyv angol változatát.
Az első, ami eszembe jutott a könyv kapcsán, az a régi Kretén magazinban futó klasszikus geg, ahol egy szexi, félmeztelen nő tart egy táblát: "Nővel mindent el lehet adni" felirattal. A könyv is kicsit ilyen, csak épp a nő szó le lett cserélve Applere.
Hogy mégis mit tud meg az ember a hatalmas kulisszatitkokról? Nagyjából annyit, hogy az isteni Steve Jobs mindent tankönyv szerint csinált. Igen. Ennyi. Ugyanis a legtöbb "management idiótáknak" könyv azt próbálja a cégvezető fejébe verni, hogy a cégen belül legyen egyszerű és tiszta a kommunikáció, ne legyenek cégen belüli átfedések, ne legyen kismillió manager, lean legyen az erőforrás kezelés, ne legyen információ szivárgás, kerülni kell a fragmentációt, legyenek határidők, és a többi és a többi. A könyvből annyi derül ki, hogy Jobs ezt az egojának, célorientáltságának a központba állításával, és a megfelelő emberek kiválogatásával tette meg. Jobs módszerei között nincsenek világmegváltó újdonságok, az ember láthatta már ugyanezeket Howard Hughestől kezdve Jack Tramielig számtalan cégvezetőtől, csak épp nem kaptak ekkora publicitást.
Amiről diszkréten hallgat a könyv, hogy miért is tudta ezt az üzleti struktúrát és ezt a formát Jobs kialakítani az Apple-n belül. Nem beszél arról, hogy ehhez az kellett, hogy visszatértekor lefejezhesse és átstrukturálhassa a céget, és megfelelő anyagi háttér álljon rendelkezésére. Nem biztos, hogy ugyanezt végre tudta volna hajtani a Microsoft tőkeinjekciója nélkül, és nem biztos, hogy képes lett volna kialakítani ezt a struktúrát ha külső tényezőktől függővé teszi a céget. Ugyancsak nem szól arról, hogy az Apple termékeinek gondos árazása és az azon keletkező haszon mily mértékben határozta meg Jobs mozgásterét. A szerző, többször kiemeli, mily könnyedén mozgatnak, fontos és kevésbé fontos pozícióban lévő embereket globálisan, vagy épp költenek el hihetetlen összegeket pusztán egy, egy perces spot újrafelvétele kedvéért. Csak épp azt felejti el, hogy ez belefér az Apple költségkeretébe és megtehetik.
Amiért érdemes elolvasni a könyvet az, hogy példát mutat, miképp lehet a tankönyvekben leírtakat sikeresen alkalmazni, vagy legalábbis ráhúzni egy olyan cégre aminek a belső működéséről még sokszor az ott dolgozók sem rendelkeznek teljes képpel. És ez utóbbi sokat von le a könyv értékéből, ugyanis az Apple mestere a marketingnek és a megvezetésnek. Erre épül az egész üzletpolitikája és innen kezdve nem lehetünk biztosak abban, hogy amit olvasunk az a valóság vagy épp csak egy gondosan szerkesztett darabja az Apple mítosznak.

Az elmúlt egy hét popcorn mérgezést hozott nekem. A felsőoktatási keretszámcsökkentés körüli herce-hurca, olykor paródiába csúszó, szánalmas műsor, határozottan feldobta a napjaimat. Aztán ezt megspékelte szeretett kormányfőnk nyilatkozata, mely olyant csavart a dolgon, hogy majdnem megakadt a pattogatott kukorica. Keretszámlimit eltörölve, tandíjmentesség 240 pont felett.
Hihetetlen, mennyire agyhalottak az emberek. A zsigeri csóringerség miatt képesek rabigába hajtani a fejüket hosszú, hosszú időre. Mert, miről is van szó?
A kormány terve az volt, hogy agyonüti a keretszámokat, ergo a diákok többségének fizetnie kell. Ez eredményezett volna egy többé-kevésbé átlátható rendszert, ahol a diák választotta volna meg, hogy milyen forrásból fedezi a tanulmányainak a költségét. A fizetendő összegek, többé-kevésbé igazodtak volna a szakok jelenlegi térítéses áraihoz. Gyakorlatilag a diák fizetett volna, aztán a diploma átvétele után nem sok köze lett volna az állambácsihoz. Így akinek a diploma megszerzése után a külföldi munkavállalás volt betervezve, az rögtön csomagolhatott volna és irány a határ. Legfeljebb, ha a szülei nem köhögték ki a tandíját, akkor havonta postáznia kellett volna egy a kinti fizetéshez képest nevetséges összeget itthonra, törlesztésként.
Ehhez képest, mit hozhat a jövő szerdai döntés? Nem kell hozzá sok képzelőerő: Röghözkötést, központilag meghatározott szabadulóösszegekkel. Ismerve az állam működését és ilyen döntések mechanizmusát, ezen összeg sokkal, de sokkal magasabb lesz, mint a jelenlegi tandíjak. Várhatóan egy belátható futamidejű hitel vagy előre tervezhető félévenként fizetendő összeg helyett, a leendő diplomás kapni fog a nyakába egy gumicsont jellegű szerződést 10-15 éves lejárati idővel. És ez sokkal, de sokkal rosszabb lesz, mert nem lesz Tescos, államilag támogatott diákhitel, hanem majd lesz, teljes kamatokkal terhelt banki hitel, jelzáloggal anyuci és apuci házára. Ebből a helyzetből nem lesz annyira egyszerű megpattanni.
Rémálom? Csak reménykedhetünk, hogy nem lesz igazam. Mindenesetre, én bekészítem a kukoricát mert, hogy jövőhéten műsor lesz, az borítékolható.

A mai Metropol, Kázmér és Huba képregényéből lőve.

Frissítették az amerikai pszichiáterek kézikönyvét.
http://www.guardian.co.uk/society/2012/dec/02/aspergers-syndrome-droppe…
Végül, csak helyükre kerülnek a dolgok.

Független processzortervezőknél rossz jel ha a cég, gazdát cserél főleg ha az új tulaj erősen köthető egy konkurens architektúrához. Emlékezetes, hogy anno az Apple felvásárolta a P. A. Semi-t, és ezzel pontot is tett a PWRficient processzorcsalád karrierjének végére.
Valami hasonló történik most a MIPS-el is. 60 millió USD-ért eladták a céget az Imagination Tech. Inc.-nek és a 350 millió USD-ért a szabadalmi protfólió jelentős hányadát az Bridge Crossing LLC. -nek, ami azAST szabadalom felvásároló "leányvállalata". Az ügyletben a csavar, hogy a szabadalmakért kicsengtetett összeg majdnem felét az ARM fizette ki.
Az Imagination Tech. beágyazott területeken a PowerVR grafikus processzorok fő fejlesztőjeként ismert és az utóbbi időben jelentős piacvesztés kellett elkönyvelnie az ARM Mali grafikus chipekkel szemben. Feltehetően, részükről a felvásárlás egyfajta konkurens CPU+GPU kombináció létrehozására történő kísérlet.

Hely és a időpont a szokásos, szokott arcokkal. HÉV-en Aha-ba találkoztam. Charlie (Chain-Q) dél felé futott be, kiosztottam neki egy üveg házilag főzött Amigaspiritet. Népesség tekintetében kicsit kevesebb ember van mint tavaly, de estére majd javulni fog a helyzet. A net laggos, de ez sem újdonság.

14:00 Indul a Fotó compo. Egész jó a felhozatal, van pár művészieskedő és pár ötletes. Detox levese ütött ahogy Ketyere döglött rókás képe is.

15:00 Gamedev szeminárium. Előadó: Łucas Migas
Ok. Vannak dolgok, amiért érdemes Functionra járni. Nem a félig szétcsúszott informatikus arcok miatt, sokkal inkább az ilyen előadásokért. Łucas előadása, vicces, érdekes, jól összerakott volt. Szépen végigment a játékfejlesztés lépésein a pályatervezéstől kezdve egészen addig, hogy mitől lesz fasza egy fegyver torkolattüze, vagy épp hány rétegből áll össze egy felrobbanó ellenfél vérfröccsenése. Végén még láttunk egy kis demot az Unreal 4 motorból is. Mindezt lazán sörrel a kézben. Nem sámli...

Korábban írtam, hogy az otthoni 3D printer üzletágat domináló Makerbot kihívóra talált a kickstarteres Tangibot képében. Akkor kissé cinikusan megjegyeztem, hogy bizony ez az ára ha valaki nem végzi el a "házi feladatot" és open-source megoldásokból akar összetákolni terméket.
Nos, úgy tűnik Makerbot-ék nekiálltak bepótolni a lemaradásukat és piacra dobták a Makerbot Replikator 2-t. Pótoltak és javítottak pár hiányzó featuret, nagyobb és szélesebb lett a munkaasztal, javítottak a felbontáson és végre komoly fémházat kapott a gép. A gép bejelentésével egy időben, szárnyra kapott technohippi körökben a pletyka, hogy bizony, a szexi, csilli-villi masina bizony nem lesz nyílt forrású. A pletykák egy twitter üzenet keretében megerősítésre kerültek, miután Josef Prusa, a Makerbot alapjául szolgáló, nyílt forrású RepRap fejlesztője, kapcsolatba lépett a Makerbot supportjával.
Seggfájás, sírás, foglaljuk el Thingiverse mozgalom kapásból.
Ahogy mindig, most is két oldala van az érmének és most is, a hangzatos ideológiák mögött kőkemény pénzek vannak. A Makerbot Inc. egy évvel korábban kapott 10 millió USD befektetést, amit okosan arra fordított, hogy újratervezze a termékét és biztosítsa a piaci pozícióját. Ez sokaknak nem tetszik, mert úgy érzik a cég előlük aratja le a sok éves munkájuk gyümölcsét. A szomorú valóság ugyanakkor az, hogy amíg ezen hippik hobbizgattak, addig a Makerbot Inc. emberei időt, pénzt fektettek bele, hogy terméket és szolgáltatást állítsanak össze.
Tanulság? Ha az ember pénzt akar termékéből, akkor ne hobbizgasson, ne filléreskedjen. A nyílt forrás egyik legnagyobb illúziója az olcsó/ingyenes munkaerő ami csak mindaddig olcsó, míg nem válik a termék eladhatóvá, mert attól a pillanattól kezdve, ugyanazon munkaerő szeletet akar a tortából. Nem elégséges egy ötlet vagy annak félig-meddig implementált változata, komoly befektetés megszerzéséhez kész, működő, eladható termékre van szükség.

http://vimeo.com/46857169

Kicsit pixeles, de az effektek sebességével már nincsen gond.

Adott egy kör és a szelője. Ismert az egyik körív és a húr hossza. Hogyan számolható ki a kör sugara?