Egyik ismerősömmel beszélgetve szóba kerültek az elektromos autók. Ő teljesen rá van pörögve a témára és hígfolyósan ömlenek belőle az autómárkák, akkumulátorok és a kilowattok. A téma részint a Renault kémkedési botránya, és a jelenleg csak vegetálgató magyar Szolo-Duo agymenés volt. Kellően megfontolatlanul kijelentettem, hogy az elektromos autó téma elég életképtelen, mire kaptam hideget és meleget, kezdve a begyöpösödöttől egészen a "nem vagy környezettudatosig". Aztán kifejtettem egy kicsit bővebben a dolgot amitől most nagyjából olyan személy lettem, mint aki elvette a cumit a kisgyerektől.
Az elektromos autók esetében a legnagyobb technológiai akadálynak jelenleg az akkumulátorokat tartják, ami szerintem elhanyagolható probléma ahhoz a kérdéshez képest, hogy mivel is töltjük meg azokat.
Egy elektromos gépjármű előállítási költségének 80%-át az akkumulátorok ára teszi ki. Ez egyben meghatározza a gépkocsi végleges fogyasztói árát is, amitől sokkal kevésbé vonzó mint egy hagyományos gépkocsi. Ezt kikerülendő az autógyártók azt fontolgatják, hogy amíg nem találnak megoldást a drasztikus akkumulátor árcsökkentésre addig a vásárló csak az gépkocsit vegye meg az akkumulátort pedig bérelje. Ez több szempontból is előnyös az autógyártóknak, lévén gyorsabban bevezethetnek olcsó, tisztán elektromos modelleket továbbá jól összecseng a jelenleg elérhető akkumulátorok hosszú töltésidejének és alacsony fajlagos tárolókapacitásának áthidalására kidolgozott, akkucsereállomások koncepciójával. Ugyanakkor, nem ad választ a "Hogy és mivel töltjük az akkumulátorokat?" kérdésre.
Bármilyen elektromos energiatárolásról is beszéljünk, ez a kérdés jelen lesz, legyen szó akkumulátorról vagy épp hidrogéncelláról.
Jelenleg a villamos energia túlnyomó hányadát fosszilis forrásokból állítjuk elő. Ezen infrastruktúra a pillanatnyi energiaigényünkre van méretezve. A gépjárműipar tömeges elektromosra való átállítása, függetlenül az alkalmazott töltési és tárolási eljárástól (otthon vagy csereállomásokon) elképzelhetetlenül nagy terhet róna a meglévő elektromos hálózatra. Bővíthető a hálózat és a hagyományos erőművek is kiválthatóak megújuló erőforrásokkal, de mindennek ára van aminek bele kell épülnie a gépkocsi árába és ez tovább rontja a hagyományos gépkocsikkal szembeni esélyét
Látható, csakis az elektromos jármű lehet életképes, ami nem jelent többletterhelést a meglévő infrastruktúra és a vásárlók pénztárcája felé.
Valószínűleg ezt realizálták a Szolo-Duo fejlesztői is amikor a koncepciójukat kidolgozták, de egy ponton alaposan mellélőttek. Olyan járművet álmodtak meg ami képes különféle forrásokból megtermelni a saját energia-szükségletét (pedál, napenergiával történő töltés) és ezen lehetőségekhez méretezték a rendszer többi elemét (kompozit karosszéria, alacsony légellenállás, kicsi motorteljesítmény). Emellett a jelenlegi autóvásárlói igények és elvárások minnél maradéktalanabb kielégítésére törekedtek, aminek az ára az eredeti koncepció részeinek a beáldozása lett. Egy mai, tipikus autóvásárló, olcsó, kényelmes, nagy hatótávolságú, gyors járművet szeretne. A Szolo-Duo nem az. A napelemek és a kompozit karosszéria drágák, a pedálozás kényelmetlen, kicsi a megtehető távolság vele, ráadásul a kicsi motorteljesítmény miatt még nem is gyors.
Ugyanezekkel a problémákkal küzdenek a nagy autógyártók is és valószínűleg hosszú ideig ugyanezzel fognak is küzdeni.