Hiena blogja

Mindig imádom, amikor a pénzünkből eltartott népnyúzók, gondosan felépítenek egy fixa elképzelést a szerencsétlen dolgozó réteg sarcolására, aztán az önnön rövidlátásuk és balfaszságuk miatt a saját lábukban esnek pofára.
Hazánkban nem egyszerű repülő-embernek lenni. Leginkább azért, mert olyan helyekre, ahol dönteni kéne, felelősséget nem vállaló, fantáziátlan, megalkuvó pártkatonákat ültetnek. Ennek eredménye, hogy a repüplőeszközök üzemeltetése, tulajdonlása rengeteg fizetéssel, értelmetlen szivatással jár, mert a fejeseknek NEM érdeke, hogy itt emberek repkedjenek.
Legújabb sarcként ugye megjelent a vagyonadó, ami ismerve a magyar repülősport állapoták (15-30 éves, leharcolt, toldozott-foldozott gépek) elég mókásan hangzik. Különösen, mert jogszabályalkotóink úgy döntöttek, hogy a legnagyobb felszállótömeg, minden megkezdett 100kg-jától vetik ki ezen összeget. Érzékeltetem a problémát: Én egy jó ebéd után 95 kiló vagyok. Vajon mennyi lesz esetemben a legnagyobb felszálló tömeg, ha a 36 kilós sárkányommal, berregve kiállok, a kifutó végére? Igen, az második 100 kg-ot is megkezdtem, pedig még heveder és mentőernyő sincs rajtam. Nagyvonalúan 100kg, alatt nem kell adózni, amiben csak az a probléma, hogy ilyen repülőeszköz az orszában csak elvétve van.(Kimondottan nőknek és 60 kiló alatti pilótáknak.)

John Cohn-Engineering paradise
http://www.youtube.com/watch?v=Y0DxmthvkKU

Tegnapelőtt pénzt akartam felvenni az SOTE előtt. Az automata közvetlenül a porta mellett van, ami egyben a mentőbejáró is, tehát a lehúzásra szakosodott életformáknak nem épp a legkedvezőbb az elhelyezkedése. Ennek ellenére a bejárat mellett és attól kissé távolabb ácsorgott két nem épp bérből és fizetésből élő arc. A fickó a bejárattól távolabb figyelő pozícióban, a nő két lépésnyire az automatától.
Elég volt két laposabb pillantást vetnem rájuk, hogy a paranoia beinduljon. A markecolástól nem tartottam, mert szükség esetén a nemek közti egyenlőség jegyében bárkit átsegítek az üvegportálon, meg ebben már van gyakorlatom. Utcai rablási kísérletnél, határozottan előny, ha a fájdalomcsillapítók és az alváshiány miatt le van lassulva az ember és nagyjából a felét érzékeli a külső ingereknek.

Multinacionális cég leányvállalatainak alkalmazottai beszélgetnek egy
meetingen:
Angol alkalmazott:
- A prémiumomból elvittem a családot Hawaiira, kifizettem a kocsim
részleteiből a hátralékot, a maradékot pedig lekötöttem a bankban.
Német alkalmazott:
- Hasonlóan voltam én is. Mi elmentünk a Kanári-szigetekre, vettem egy új
kocsit, a maradékot pedig félretettem a gyerek egyetemi éveire.
Magyar alkalmazott:
- Én vettem egy pulóvert.
Angol és a német:
- És a maradék?
Magyar:
- Azt kipótolták anyámék.

Valahogy, ezen nem tudok nevetni...

Aki beágyazott rendszerekkel foglalkozik, annak számára biztos ismerős szituáció, amikor olyan feladatot kell megoldani, ami feladat szinten egyszerű, viszont a kezelendő jelek és adatok időzítése miatt vért kell izzadni. Ilyenkor megoldás lehetne, egy-egy plusz konrtoller alkalmazása az áramkörben, viszont ez utóbbi gazdaságosság szempontjából nem megoldható. Hasonló problémakör, amikor redundáns rendszert kell létrehozni és több, azonos felépítésű áramkört valamilyen busszal kell összegányolni.
További tipikus problémakör a task management.
Ilyen és ehhez hasonló szituációk megoldására készítette el az XMOS cég a XS1 mikrokontroller családját. A kontroller alapja XCore arhitektúra, ami alapban 8 párhuzamos, valós idejű szálat képes kezelni, és ebből az XS1-G4-ben 4 db kapott helyet.
A dolog érdekessége, hogy ezen kontroller nem csak a mikrokontrolleres rendszerekben kap helyet, hanem a tervbe vett AmigaOne X1000 alaplapon is. Miért jó ez? Mert egy átlag számítógépben célberendezések, extra perifériák illesztése normálisan újabb és újabb illesztőkártyákat igényelnek. Ezek a kártyák valamilyen buszra csatlakoznak ami felvet időzítési adatátviteli sebesség problémákat. Egy ilyen ko-processzor alkalmazásával meg lehet oldani ezeket a feladatokat hardvervásárlás nélkül. Pl. Az ember elindít egy játékot, ami az XS1-be feltölt egy fizikai enginet és azt használja. A játék végesztével, ugyanezen felhasználó elindít egy zeneszerkesztő programot, ami ugyanezen koproc segítségével generálja a hangmintákat.
A nagy különbség a többprocesszoros rendszerekhez képest, hogy az XS-1 elválasztható és nem függ a gép rendszermemóriájától, ezáltal képes tehermentesíteni és/vagy felügyelni (watchdog, PWM generálás) azt. Ugyanekkor akár futás közben módosítható a kódja. Pl. szabadon konfigurálható videódekóderként is alkalmazható.

http://firstpersontetris.com/
Ez még a hardcore Descent rajongókat is megizzasztja.

Reggelizés közben rátapintottam a radiátorra és felettébb hidegnek találtam. Arra gondoltam, hogy az őrláng aludhatott ki, de lemenve a pincébe azt láttam, hogy az vígan lobog. Némi hőfokszabályozó kattogtatás után kisült, hogy a gond a mágnesszeleppel lehet. Biztos ami biztos alapon szétborítottam a vezérlő részét, végigmentem az áramúton, és kimértem az elektronikát. Az elsődleges diagnosztika beigazolódott, a mágnesszelep halt ki.
Telefon melóhelyre szabi miatt, aztán Google, telefonálás, Google, telefonálás, Google, telefonálás, Google, telefonálás egész 11-ig. Addigra már az összes létező Bt.-t, Kft.-t felhívtam a megyében, üzletektől kértem szakik telefonszámát, mire az egyik Bt. kegyesen közölte, hogy ismer egy gézkészülék szerelőt aki már látott ilyen kazánt. Hurrá... Siralmas, hogy a magyar szolgáltatóipar a béka segge alatt van. Se szakember, se cég, ami van annak meg nulla a marketing érzéke. A net tele van szakmai tudakozókkal, amik vagy fizetősek, vagy évek óta elavult a bennük lévő információ. A kedvencem, hogy arra van eszük, hogy külön aldomént jegyezzenek be, és az oldalt telerakják Google ads-al, de releváns infót nem tudnak szolgáltatni. A másik, hogy Pesten kívül megszűnik az eMagyarország.
Felhívom, leegyeztetjük a hibát. Első sokk: Az új szelep 21kHUF. Kicsit elszidom a Honeywell Glasscockpitos anyukáját. Majd a szerelő közli, hogy csak holnap tud jönni, mert nyári gumijai vannak és a hó miatt majrézik vidékre menni. Remek.
Favágás, befűtés a másik kazánba. Délben rendeltem egy pizzát, amire rá 10 perccel szólt a szerelő, hogy inkább ma jönne. Király.
Fél kettőre megjött a szerelő és a pizza is. Megmutatom neki a kazánt, némi méregetés után közli, hogy meghalt a mágnesszelep. Hihetetlen...
Nekiáll kicserélni. Van némi izgalom a berohadt csavarok miatt. Megjegyzés magamnak: Vegyszermelegítést a kazánon, a későbbiekben hanyagolni.
A szelep nagy nehezen szétjön. Némi molyolás után, vígan lobog a gázláng az égőtérben és nem a szelep felületén. Másodikra csak összejött.
Fizetek, búcsúzkodás, szerelő kocsijának a megtolása.
Szóval, most mínusz 31k-ban vagyok. Lehet megint tolni a másodállásokat, hogy ismét nullába forduljon a mérleg.

Hosszas osztás, szorzás után megvan a következő robotpilóta rendszer konfigja:
02-032-FR| Xcore86 Device on Module = $65.00
02-033-FR| Xcore86 Sample Carrier Board = $25.00
01-033-FR| Xcore86 Power Supply = $15.00
Összesen: 105 USD + 62 USD postaköltség

Ez gyakorlatilag a Gecko Edubook fele, az-az kijelző nélkül a processzor modul és az alaplap a csatlakozókkal. Gondolkodom, hogy hozzácsapok egy Edubookot is WiFivel (az további 245 USD) mert akkor csak 96 USD lesz a postaköltség.
Nagyon tetszik a cégben, hogy gyakorlatilag alkatrészenként meg lehet venni a gépet. Pl. az LCD 68 USD
A biztonság kedvéért még számolok egy kicsit, hogy alap linux toolokkal mekkora streamet lehet ekkora számítási teljesítményből kihozni. De ahogy elnézem a szűk kerestmetszet a telemetria lesz. Megint...

A fájdalomcsillapítóm elfogyásának tiszteletére, a teljesség igénye nélkül, a szubjektíven összeválogattam a legjobb HUPos trollcsalikat.
A sorrend ad-hoc jellegű, nem tükrözi a valós gyakorisági sorrendet.

1. Pénz, pénz, pénz. Bármilyen anyagi természetű kérdés. Elsősorban fizetésre, nem fizetésre, és befektetésre vonatkozóak
2. Vallás. Amint valaminek kissé spirituális, vagy vallási színezete van, rögtön megmozgatja az ujjakat.
3. Fizetős parkolás. Furcsa módon ez igen érzékeny pontja sokaknak.
4. Autók. Teljesen mindegy milyen gépjárműről írsz, valaki fikázni fogja.
5. Álláshirdetés. Nincs olyan, hogy HUP kompatibilis álláshirdetés.
6. Munkáltató-alkalmazott közti viszony. Sértve érzed magad? Dolgozni kell a munkahelyeden? Postolj, és trollok megmondják a frankót.
7. Telefon. Lehet, színes, szagos, érintőképernyős csodamasina a választottad, úgyis a legrosszabbat választottad.
8. Newbie kérdések. Bármit kérdezel, ha elég láma kérdés, arra harapni fognak.
9. Szabálykövetés. Úgy tűnik, túlsúlyban vannak a lázadók ezen a fórumon. Jövedékek, bírságok megfizetése, szabályok betartása nem menő.
10. Hype. iPhone, Wave, Kutyafüle? Csak egy picit legyen hypeolva máris összecsapnak a billentyűzetek.
11. Webhosting. Kérdezd csak meg.
12. Distro war.
13. Kis gép - nagy gép kérdéskör. Szerver kérdésben elég csak villástargonca nélkül megemelhető gépet emlegetni, máris jönnek a brand nagyvas hívők és kiosztják az embert.
14. OO nyelvek. Mindegy melyiket választod vagy melyikről kérdezel, az csak rosz lehet.
15. Lázadás Trey ellen. Gondolj és posztolj a JavaMikulás ellen!
n+1. Trollcsali lista postolása

Hogy jó legyen barátosné év végéje, elvittem 3D mozit nézni. Ugyan nem iMax volt, de már látom, hogy a következő kasszasikert ott kell néznünk, csak legyen összehasonlítási alapja. Mindenesetre ő is jól szórakozott, meg én is. Bár szerintem, mindketten más ok miatt.
Én jól elvoltam a technikai bakik, logikátlanságok, és klisék számolgatásával.
Értem én, hogy Cameron egy jó rendező, meg 10 évet dolgozott a filmen, de könyörgöm, ez idő alatt elmehetett volna egy helikopteres alakulathoz, beszélgethetett volna pár biológussal, utána pár fizikussal és asztrofizikussal és akkor a film talán ehető lett volna.
Így egy katyvasz, aminél fogták az Alien, a Terminátor egyes darabjait, adtak hozzá egy kis Pocahontast és Farkasokkal táncolót, tettek bele egy kis Tarzant, hozzákevertek egy kis fonnyasztott Apokalipszis most-ot és hadd szóljon.
További gond, hogy ezeket a részeket úgy csapták össze, hogy az egész totál kiszámíthatóan megy az előre lezsírozott happy-endig. Vannak a jók, vannak a rosszak, vannak töltelék szereplők, és vannak a politikai korrektség miatt beletett szereplők. Ennyi.
Ami valamelyest megmenti a filmet, azok a szereplők, legalábbis a humánok. Sigourney Weaver jól hoz a egyfajta "tudós John Mclanet". És a többiek is hozzák az elvárhatót. Viszont érezhető, hogy csak játszák ami a forgatókönyvben van.

Ezen címmel volt ma egy cikk a HWSW-n. Elolvasva kicsit felfelé görbült a szám széle, különösen a cikk vége felé.
Az oka ennek, hogy több éve dolgozom K&F cégnél és különféle non-profit vagy profit alapú fejlesztésekben, és egy ilyen háttérrel, igen vicces dolgokat írnak a cikkben. A megkérdezett csoportosulás, elméletileg tehetségkutatással, managementtel foglalkozik, céljuk a feltörekvő magyar innováció felkarolása segítése.
A cikkben nyilatkozó Lemák Gábor szépen lendületesen sorba is veszi az ötletek megvalósításának az akadályait. Majd élénken ecseteli a CEO módszer előnyeit, az X-prizet mint követendő példát, ami nagyon szép csak épp egy fejlesztés megindítása nem esik ezekkel egy kategóriába.

Létezik egy, láthatatlan misztikus lény, ami a fajtabesorolása alapján nőnemű kell, hogy legyen, de tevékenységi után élek a gyanúperrel, hogy travi vagy épp hermafrodita. Ez a lény nem más, mint az elbaszótündér.
A fogtündér ezen távoli rokona mindig akkor jelenik meg amikor az ember igazán nem számít rá, varázspálcájával megérinti az adott eszközt és PAFF, máris tönkrement.
Nah, ezen tündérke látogatta meg az alig belakott rendszeremet szombaton. Épp a reggeli kávém mellett próbáltam a spamek közül kiválogatni a fontos leveleket, amikor a szemetes mappa ürítése után merevre vágta magát a gép. Semmi ledvillogtatás, semmi kernelpánik, csak egyszerűen megállt a kerregés közben és úgy maradt. Reset, filesystem error. Nah, ekkor belémnyilalt a klasszikus reklámszöveg:
"Papa, kezdődik!"
fsck, kismillió inode hiba, Ctrl+C, hova tettem a netisntall lemezt?
Netinstall belő, 40 perc alaprendszerig, reboot, lenny átütés, sidre (szeretek veszélyesen élni), apt-get update, apt-get upgrade, apt-get install rohadthosszúcsomagnevekettartalmazóstring, irány a bolt.
Hazaérve (3km gyaloglás a tökig érő hóban) még mindig a felénél jár a telepítés, úgyhogy másik konzolban ráeresztettem egy fsck-t az adatpartícióra. Ez utóbbi végigfutott, egy hibát talált.
Pár dolog átütésével befejeztem a konfigolást, és most megint fut a rendszer.
Kicsit utánagooglezve úgy tűnik itt valami masszív elfalazásról van szó, mert 2.6.24-től felfelé egyre több fórumbejegyzés van ext3 elhasalásokra.
Biztos, ami biztos, nekiálltam learchíválni a fontos dolgaimat és napi sync-et futtatni a szerverrel, mert az ördög nem alszik...

Történt, hogy az asztali gépemből kiesett a tápkábel. Hogy pontosan mikor azt nem tudom, mert ez elég gyakran előfordul a hardverfejlesztés közbeni kábelrángatások miatt. Aztán a múltheti az IRQ összegabalyodás miatt, nekiálltam belepiszkálni az épp aktuális kernelbe mire az fordításnál igen érdekes dolgokat dobott. Az új fájlokat nem talált a fordító, a leforgatott kernel modulokat a depmod nem találta.
Ilyent biza már láttam korábban úgyhogy liveCD túrása és fsck. Úgy a 100. enter magasságában kezdett megérni a felismerés, hogy itt nagy gáz lesz. Belőttem a helyi netet, mountoltam a felhasználói partíciót, és elkezdtem az Amigára lementeni a munka, hobby és a porn könyvtárakat, a biztonság kedvéért. Míg ment a mentés az fsck konzoljában automatizáltam az enter ütését egy marék 100-as érmével. 2 órával később elkészült az archív (érdekes, hogy az öreglány a nagyméretű fileokon sokkal gyorsabban darálja a biteket, mint a rövid fileoknál), fél órával később végzett az fsck is. Vetettem egy keresztet, védőhexát rajzoltam magam elé, leborultam Mekka irányába háromszor, gyújtottam egy füstölőt, és csirkecsont rázása közbeni Háre-krishna mantrázással ütöttem egy entert a rebootnak. Kernel szépen elindult, aztán az fsck közölte, hogy köhös a filerendszer, Control-D, rootpassword, stb. Control-D, rootpassword, failed, mégegyszer, failed, mégegyszer, failed... LiveCD, reboot, root mountolás, filerendszer kaput. Ekkor rápillantottam az órára és a naptárra. Szombat, fél éjfél. Megállapítottam, hogy ez a Hosszú Szívás Éjszakája lesz.
LiveCD kidob, Debian netinstall CD előkapar. Betölt, enter, enter, formáz, enter, enter, nincs DHCP, mi a rákért nem jó a Google DNS-e?, enter, mi a szolgáltatóm DNS-e?, enter, enter, új user, új gyökér, enter, enter, reboot. Alig háromnegyed óra. Hiába, lassú a netem...
Belépek, aptitude-ot továbbra sem komálom, úgyhogy apt-get install a legszükségesebb csomagok. Míg ment a letöltés, két Superfrogozás közben, átütöttem a user könyvtárat a user partíción lévő home-ra és kipucoltam a régi és nem használt alkalmazásokat. A fontosabb könyvtárak ellenőrzése közben láttam, hogy az /usr/src/-vel ment a levesbe az alkalmazásindító project, meg pár futási sebesség gyorsító script és grafikus agymenés.
Hajnali kettőre összeállt a rendszer "használhatóra".

Fiatal koromban leszoktam a magyar "könnyűzene" hallgatásáról. Ennek a legfőbb oka, hogy a piac akkor és ma is erősen telítve volt/van az épp aktuális külföldi mainstream igénytelen, magyarított másolataival vagy épp belemagyarázós politikával. Közben azonban jött az internet és az emberekhez már nem csak a nagy kiadók és a rádiók által ideológiailag megfelelő tucatzenék jutnak el az emberekhez.
A Room of the Mad Robotstól először pár évvel ezelőtt Joe kollégámtól, aki egyben a banda basszusgitárosa, kaptam pár számot. Már akkor is lejött, hogy nem épp egy "Stariways to the Heaven" n+1-dik eladásával próbálkozó amatőr banda, hanem valami komolyabbról van szó.
Aztán eltelt pár év és hétfőn jött az céges email, hogy saját kiadásban, megjelentették az első albumukat.
Ilyenkor mit tesz az ember? Természetesen warezelési lehetőséget keres. Friss anyagról lévén szó, keddig kellett várnom, mikor egy másik munkatársamtól sikerült FLAC és ogg formában megszerezni és belehallgatni.
Hogy milyen lett? Jó, zúzós, egyedi, igazi ROTMR-os. Egyetlen apró hiba, hogy az énekest csatornáját kicsit megemelhették volna, néha mintha elveszne a gitárok közt. Úgyhogy fel is kocogtam egy saját példányért.

A korongon helyet kapott számok:
Hands Off!
E.M.O. (Estupido, Maricon, Odioso)
What You Deserve
Organic Brutal Shit
Political Organized Crime
Everlasting Trip
Twisted State Of Mind
Whatever I Stand
Toxic Spiral Time

Miért van az, hogy a csudaszuper linux nem képes olyan egyszerű műveletekre, mint az IRQ megosztás kezelése?
Értem én, hogy büdöspumpán véges számú IRQ van, de ha 20 évvel ezelőtt már képesek voltak nagysebességű, két IRQt használó buszrendszert készíteni és hozzá egy megfelelő sebességű megosztott IRQ kezelőt írni, akkor mi a rákért nem lehet ebből tanulni? Vagy esetleg átvenni?
Miért kell a "csúcsfejlett számítógépet" kétnaponta szétszedni, egy kártyát kivenni belőle és utána imátkozni, hogy a BIOS a negyedik, ötödik próbálkozásra kisakkozza az ütközésmentes konfigurációt?
Miért van, hogy egy 10 éves szabványt nem képesek implementálni a linux kernelbe?
Nem kell válaszolni. Inkább előveszek egy 18 éves, kissé kopott gépet, és élvezem, hogy az ő megszokott, kényelmes tempójában, szépen tudom a munkám végezni...

Épp eladó lézervágót kerestem, amikor ráfutottam erre, a mai magyar alkalmazásfejlesztői szakmát, már-már zen szinten összefoglaló gyöngyszemre:

Programozó pozícióba keresünk munkatársakat

Amit kínálunk:
Magas havi alap fizetés
Jelentős jutalék
Bejelentett alkalmazotti jogviszony
Céges -telefon, -laptop (eredmény után autó)
Teljes körű szakmai képzés, fejlesztés
Jó légkör

Feladatok:
CNC vezérlő rendszerekhez Windows alapú
alkalmazások fejlesztése
Új kreatív megoldások kitalláása és szoftveres
kifejlesztése
Már meglévő szoftverek esetleges tesztelése,
hibaszűrése

Elvárások:
C++ és/vagy Delphi
Objektum orientált elmélet
Hardver közeli programozás képessége
Legalább 5 éves programozási múlt, referenciák
Átlátható kód írásának képessége, érthető kommentálás
Minden feladatot következetesen, magas minőségben és
gyorsan kezel
Képes előre meghatározott határidőknek és ütemtervnek
megfelelően dolgozni

Pár héttel ezelőtt indítottam egy öt kérdéssoros felmérést a fizetős netes szolgáltatásokkal kapcsolatosan. Az ügy apropóját az adta, hogy az elmúlt fél évben felerősödtek a fizetős tartalomszolgáltatást forszírozó hangok. Gondolok itt a Murdoch féle kirohanásra a Googlevel szemben, vagy épp arra, hogy az utóbbi fél évben zárt be magyar hírportál és kimondottan üzleti céllal működtetett blog is.

(Azoknak akik továbbra is különféle paranoid tévképzeteket hajszolnak, és nem kívánják elolvasni a bejegyzés további részét, közlöm: Nincs ráhatásom a HUP.hu jelenlegi üzleti stratégiájára, így közöm sincs az oldal esetleges fizetőssé válásához, vagy bármilyen más átalakulásához.)

Mostanában rákaptam TED talkokat nézni. Sir Ken Robinsoné különösen érdekes volt, mert összecseng a hírhedt Oracle-s Larry Ellison hoax mondanivalójával.

Nézzétek és gondolkodjatok rajta:
http://www.ted.com/talks/view/id/66

Figyelem! Az alabbi cikk nyomokban spoilert tartalmazhat. Ha ez zavar, ne olvasd tovabb!

Doctorow kifogyva a Nagy Testvert pellengerezo es szivato otletekbol, ujabb szubkulturat talalt maganak, ami konnyu, habos, es latvanyos tortenetforrast kinalt neki. A BoingBoing.org tarsszerkesztojekent a hatterkutatas nem okozhatott kulonosebb problemat, csak egy megfelelo szurot kellett beallitania az olvasoi altal bekuldott postokra.
Az igy kapott alapanyaghoz hozzaadott nemi Makezines uzleti hatteret, tett bele csipetnyi Burning Man-es muveszkedest, reszelt melle egy keveset a korabbi regenyeibol, ollozott par oldalt egy kozepes pornoregenybolt, megmikrozta es nyakononotte nemi kockasziruppal, hogy konnyebben csusszon. Meg nemi szodabikarbonat is mellekelt hozza az ingyenes letoltesi lehetoseggel, ha netan elcsapnank a gyomrunkat ezzel a kulimasszal.

Sok hozzászólásban lehet tapasztalni, hogy a felhasználók egy része nem érti vagy keveri a linux GUI felületének a működését. Megpróbálom röviden és nagyon egyszerűsítve leírni ennek, az amúgy elég bonyolult rendszernek a felépítését, amitől talán kissé érthetővé válik.

A klasszikus GUIs operációs rendszerek a videoeszközöket, mint a számítógép részegységeként kezelték. Egy ilyen rendszerben a felállás tipikusan így néz ki:
Videó eszköz <=> Video driver <=>GUI<=> Felhasználói program

A felhasználói program és a GUI egy APIn keresztül kommunikál, ami biztosítja az alkalmazás egységes, hardwarefüggetlen kommunikációját az adott operációs rendszeren belül. A legtöbb GUI biztosít valamilyen egységes humán interface kezelési, eseménykezelési eljárásokat.

Cory Doctorow fura egy figura. Egyrészt mert kicsit tulhypeolt mint journalista, másrészt a regényeiben feszegetett kérdések (az információs fejlődés hatása a társadalomra és a gazdaságra) megérnek egy-egy misét, harmadrészt nem lehet figyelmen kívül hagyni a szerzői jogokkal való visszaélésekkel szembeni tevékenységét.

Október 28.-án megjelent, Makers című könyve ennek megfelelően egyszerre foglalkozik az open-source, a létező termékek és technológiák kombinálásából születő új technológiák üzleti kiaknázásának a témakörével, és mutat fricskát a ebook kiadóknak azzal, hogy a könyvet Creative Commons alatt publikálja.

Történt, hogy a múlthét végén lencsevégre került az egyik munkahelyi tesztautó az Indexes holdudvarba tartozó Belsőség autósblog egyik munkatársa által. A dolog egyértelmű bukta volt a trailerestől, mert egy körbemaszkolt, hivatalosan nem is létező autó az automániákusok közé csöppenve olyan mint egy 8 éves kislány egy pedofilkonferencián. Mindenesetre, alaposan körbelőtték a kocsit majd okosban ki is tették a netre.
Namost, az egyik vicces dolog, hogy a blogot azzal indítja, hogy hűdetitkos valami lehet és bár tudták a cég nevét annyi fáradtságot nem vettek, hogy megkérdezzék, mit is csinál ez a cég.
A következő vicces dolog pedig a tipikus fórumos életforma, a "bennfentes-szakértő" megjelenése a kommentelők közt. Esetünkben a madár Hackantrieb nickre hallgatott és olyan belső infókat közölt, amitől a valóságot ismerőknek a röhögőgörcstől könnybelábadt a szeme. Egy ideig nem is reagált senki a cégtől, aztán az egyik munkatársam diszkréten, a szerződésének titoktartási részét nem sértve közölte, hogy el van tévedve és belinkelte, hogy milyen embereket is keresünk, hátha ebből rájön az agyas, milyen munka is folyik itt.
Mindenesetre a 80. hozzászólás után, a kommentelési lehetőséget letiltották, sanda gyanúm szerint, mert kapott a blog egy emailt a cégvezetőnktől.

Az utolsó Fyanica-partik egyik éjfél utáni eseménye az erotikus táncshowk voltak. Ennek kapcsán elhangzott legkeményebb kritika az volt talán, hogy igazán választhattak volna gömbszerűbb mellel ellátott táncoslányt a boingball testfestéshez.

Úgy tűnik hasonló ötlettel próbálkoztak "Hack Girls" néven a Yahoo Developer Network által szervezett Taiwan Open Hack Day konferencián és ez idén nem aratott osztatlant sikert. Ennek hatására ma reggel megjelent egy bocsánatkérő email Chris Yeh a YDN vezetőjétől.

Miért van az, hogy a legtöbb felsőfokú végzettséggel rendelkező ember képtelen maga után rendet rakni a munkahelyén? A diploma felmentést nyújt takarítás alól?

Benn a melóhelyemen, lassan elkészül egy hosszabb ideje építés alatt álló tesztberendezés. A készülék háza egy 21U magas rackszekrény amibe 2-3U magas ipari PCt es saját tervezésű és gyártású fiókokat szereltünk be. Mivel már csak az utolsó simítások vannak hátra, egy-egy munkafázisnak megnyúlt az ideje, elegendő időt hagyva marhulásra és a saját egonk fényezésére.
Pénteken az egyik ilyen "egofényezés" alatt megemlítettem, hogy pont akkora a szekrény mint egy komód, és milyen szépen eltudná látni ezt a feladatot, ha bútorsínre szerelt 3U magas fiókokat szerelnénk bele. Az előlap simán maradhatna olyan mint a normál 3U magas racké, kétoldal a fogókkal. Egyetlen különbség annyi lenne, hogy kihúzva az ember nem drótokat és paneleket találna benne, hanem zoknit, alsógatyát.
Miután kiröhögtük magunkat a főnököm még távozás közben megjegyezte, hogy az előlapokra mehetnének valamilyen folyadékkristályos vagy hétszegmenses kijelzők amik mutathatnák az adott fiókban lévő fehérnemű darabszámát.
Ennél a pontnál kissé elgondolkodtam, ugyanis a fehérneműk számontartása nem triviális és lehetőleg automatizáltnak kellene lenni. Ezen kicsit rágódtam, körbejárva az összes lehetőséget, de ebéd utáni kávézásra meglett a megoldás:

Minden gatya kap egy RFID chipet és a fiók aljában lenne az olvasó. Minden egyes fiók zárásnál lekérdezi a chipeket és módosítja a kijelzett értékeket. Mivel, jó lenne, ha a bútor nem növelné a lakás energiafootprintjét, ezért jó lenne, ha a fiókok autonóm tápellátással rendelkeznének. Ennek a megoldása, ha a bútorsínek görgői egyben kisméretű generátorként dolgoznak a kijelzők pedig epapír alapúak lennének.
A fiók kihúzása és betolása elegendő energiát szolgáltatna a lekérdezéshez és a kijelző frissítéséhez.